Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-11 / 265. szám
1977. november 11., péntek Nyílt levél egy brigádvezetőhöz Kedves K. Elvtárs! Mindjárt az első mondatok után éreztem, hogy az üzemi demokráciáról, annak lehetőségeiről, hatásáról nemcsak szemináriumon hallott, hanem gyakorlati megvalósításáról a saját szocialista közösségén belül is sokat vitatkoztak. Arról például, hogy miért ül közömbösen, unalmát nehezen palástolva a munkás valamely fórumon? Mi szükség van annyi összejövetelre, amikor csak rabolják a drága időt és úgyis arról kérnek véleményt, amit már eleve elhatároztak? Ilyenkor az a benyomása a dolgozónak, hogy valójában nincs is szükség az ő javaslatára, hiszen senki sem várja tőle, hogy ő bármit is eldöntsön. önnek igaza van, amikor azt mondja: a vállalatok gazdasági, társadalmi szervei sokszor nem hangolják össze munkájukat, az irányítási, érdekeltségi, információs rendszerek általában korszerűsítésre szorulnak. Mindjárt hozzáteszem: a gondolkodásmód is. Tapasztalatból tudom, hogy nemcsak a munkások, de még a vezetők is hajlamosak a sorrend ösz- szekeverésére, annak helytelen értelmezésére. Arra a kérdésre, hogy elsődlegesen, joga vagy kötelessége-e beleszólni a munkásnak az üzem életébe, bizony legtöbben a jogot említik először. És arra sem tudnak egyértelműen felelni: a javaslatok megvalósításának melyik szakasza a legfontosabb: az előkészítés, a döntés, a végrehajtás? Bevallom, egy kicsit meg is lepődtem, amikor mindezekre helyes választ adott. Kézenfekvőnek találta azt az elvet, mi- szerint az üzemi demokrácia nemcsak jogokat jelent, hanem mindenekelőtt feladatokat, kötelezettségeket, közreműködést a döntések, határozatok végrehajtásában. Helyesen látja, hogy a három szakasz egyformán fontos elem, de ezeket nem szabad felcserélni. A véleménynyilvánítás önmagában nem egyenlő a demokráciával, csupán fontos része annak. A Minisztertanács és a SZOT elnökségének tavaly napvilágot látott határozata reálisabb lehetőséget teremt a döntési sorrend számára. Aligha vitatható, hogy a nézetek kifejtésére, a szenvedélyes, jobbító szándékú kritikára éppen a döntés előtt van szükség. Saját példájában is, amit tanulságként mesélt el nekem, erről volt szó. Az olyan béremelésről ugyanis, amely nem szolgálja a termelés érdekeit, a végleges elhatározás előtt kell vitatkozni, érvelni. Bizonyára megizzadt, amikor az egyik brigádtagnak, aki egyébként kitűnő szerszámkészítő, meg kellett magyarázni, hogy a döntés után már nem lehet újabb alternatívákat, lehetőségeket keresni. Magyarul: ekkor a végrehajtásra és annak ellenőrzésére kell az erőket összpontosítani. Tudom, nem könnyű dolgok ezek. Ön, aki ott él a műhelyben, a terv- és a minőségi követelmények teljesítésének szorításában, rengeteg a gondja. Mindennap részese az alkotómunka szépségének, örömének. Ugyanakkor embereket irányít, határoz közösségi, egyéni ügyekben. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy nincs teljesen megelégedve az előkészítési szakasszal. Véleménye szerint nem kapnak a dolgozók elég pontos, érthető tájékoztatást és a lentről jövő véleményeket még mindig sok vezető ímmel-ámmal fogadja. Sajnos, elégszer szubjektiven döntenek afelett, hogy melyek azok a kényes, vagy kellemetlen kérdések, amelyek csak a beavatottakra tartoznak. Beszélgetésünkkor végeredményben optimista hangot ütött meg. Mert az utóbbi időben nagyot léptünk előre az üzemi demokrácia fejlesztésében. Egyes munkásfórumok olyan döntési joghoz jutottak, amelyek révén bebizonyíthatják; miként tudnak élni a gazdálkodás, a beleszólás, a bírálat, a véleménynyilvánítás lehetőségével. Ennek csupán egy feltétele van, hogy létező hatáskört élvezzenek, valóban legyen mit eldönteni. Azt hiszem, egyetért velem, ha azt mondom: a munkásérdekek képviselőinek nem könnyű a feladatuk, hiszen a különböző érdekek összeütközése közepette kell helytállniuk. De, amint az ön esete is bizonyítja, nem vallanak szégyent. Éppen azért, mert munkások. Tisztelettel: Seres Sándor aranylakodalom Ötvenedik házassági évfordulójukat ünnepelték a napokban Hrabovszki Mihály és neje, Hrobár Zsófia Telekgerendáson. * két idős embert, akik egyébként jó egészségnek örvendenek, köszöntötte öt gyermekük, 11 unokájuk és két dédunokájuk Fotó: Martin Gábor Csalásért négy és fél év szabadságvesztésre ítélte a bíróság a sarkadi OTP ügyintézőjét Több napon keresztül tárgyalta a gyulai járásbíróság azt a bűnügyet, melyet az Országos Takarékpénztár sarkadi fiókjánál követtek el. A büntető eljárás során hitelezési ügyiratok halmazát vizsgálták meg, valamint tanúk és szakértők tucatját hallgatták meg, amíg minden kétséget kizáróan beigazolódott a súlyos visszaélés. Hízó Béla, a sarkadi fiók ügyintézője 447 ezer 900 forinttal károsította meg a társadalmi tulajdont. Vásárlói kalauz Ha a vásárló hibásnak, romlottnak találja a vásárolt élelmiszert, háztartási vegyi árut, kozmetikai készítményt, tudnia kell, hogy más jogai vannak a minőségi kifogásolásra, mint egyéb termékek esetében. Milyen szavatossági jogai vannak tehát a vevőknek? Ha az élelmiszer, háztartási, vegyi áru, kozmetikai készítmény hibás, az üzlet köteles a terméket hibátlanra cserélni, vagy visszavenni a vételár kifizetése mellett. A minőséghibás kozmetikai cikket csak egyenértékű, kifogástalan minőségű cikkre szabad kicserélni. Élelmiszereknek, háztartási és vegyi áruknak, kozmetikai készítményeknek a minőségét csakis a termék fogyaszthatósági (felhasználhatósági) idején belül kifogásolhatjuk, vagyis reklamálni azon az időn belül lehet, ameddig a termék megőrzi a minőségét. A fogyaszthatósági (felhasználási) időt, illetve azt a határidőt, ameddig az áru megtartja a minőségét, úgy kell feltüntetni a terméken, hogy a vevő azt jól láthassa. A közvetlenül fogyasztásra kerülő, illetve a gyorsan romló élelmiszereknél (hentesáru, tejtermékek stb.) a minőségi kifogás bejelentésének határideje eltérő, mégpedig ezeknél a „nyílt” hibákra vonatkozó minőségi kifogást azonnal jelezni szükséges. Ez tehát azt jelenti, hogy a vásárlónak az árut már a boltban meg kell vizsgálnia. Az élelmiszerekre, háztartási vegyi árukra és kozmetikai cikkekre vonatkozó minőségi kifogást a kereskedelem nyomban köteles elintézni. A csere vagy a vételár visszatérítése tehát nem halasztható el, még azzal a kifogással sem, hogy szükséges a Minőségvizsgáló Intézet szakvéleményének a beszerzése. Az általános szabályok szerint a minőségi kifogást a vásárlónak mindig abban a boltban, üzletben kell bejelentenie, ahol vásárolta az árut. A bűnügy a Petrusán-ügy- 1 etbő] pattant ki. 1971 februárjában ugyanis Petrusán Sándor, Méhkerék, Kossuth út 45. szám alatti lakos nevére 208 ezer forint építési kölcsön folyósítására nyitottak kartont a sarkadi OTP- nél. A hitelt annak rendje- módja szerint folyósították. Hízó Béla építési-hitelügyi ügyintéző ügyelt arra, hogy minden úgy menjen, mint a karikacsapás. A kifizetéseket számfejtette, s amikor szükséges volt, a bizonylatokat aláírta, sőt ' másokat is megkért az aláírásra. A pénzt is felvette valaki. Hogy ki, azt csak az ügyintéző tudta. A ikölcsön törlesztésével sem volt baj. A hitelkartonra egy bűvös záradék került. A törlesztés „a megyei tanács vb határozata alapján 1977. december 21-ig szünetel”. Teltmúlt az idő. Jött ilyen meg olyan ellenőrzés, de mindent helyénvalónak talált. Időközben azonban mégis szemet szúrt az ellenőröknek a Petrusán név. A kartonok között szerepelt még egy Petrusán Sándor, ugyancsak méhkeréki lakos. Csakhogy annak lakása címeként a Veres Péter utca volt feltüntetve. Kiderült, hogy a Kossuth utca 45. számú házban semmiféle Petrusán nem lakik. Ez év márciusában a rendőrség is megkezdte a nyomozást, a sarkadi OTP- nél. A gyanú rávetődött Hízó Bélára. Még csak a gyanú! Mikor kihallgatták a Petrusán-ügyletről, tagadott, kibúvókat keresett. Ugyanakkor említést tett a Pardi- féle ügyletről. De mi volt ez a Pardi-féle ügylet? 1975 januárjában az OTP-fiók Pardi András és élettársa, Szabó Ilona sarkadkeresztú- ri lakosoknak 189 ezer forint építési kölcsön folyósítását engedélyezte. Hízó Béla 1975. március 22-én ismét elővette a Pardi nevet. Újabb hitelkartont állított ki, mégpedig 130 ezer forintról. A nyomozás során az írásszakértők megállapították, hogy a kölcsön folyósításáról szóló készpénz- bizonylaton levő aláírások hamisak. A rendőrségi kihallgatáson Hízó bevallotta, hogy a 130 ezer forintot ő vette fel. Igen ám, csakhogy ekkor már több hitelügylet kartonján szereplő aláírásokból kiderült, hogy hamisak. Sőt, néhány esetben az is, hogy a bizonylatokon szereplő személyek nem is léteznek. A sarkadi OTP- fiók 1974-ben Rossu János, Méhkerék, Kossuth út 111. szám alatti lakos részére 15 ezer forint mezőgazdasági hitelt folyósított. Csakhogy ilyen nevű ember soha nem lakott és nem is lakik a Kossuth utcában. Két személy nevére — akik Valóban kértek és kaptak is kölcsönt az OTP-től, Hízó aláírásukat meghamisítva — újabb kölcsönt engedélyezett, amit természetesen ő maga vett fel. Szolnoki Sándor névre pedig 24 ezer 394 forintról szóló hitellevelet állított ki. A nyomozás során kiderült, hogy ilyen személy nem létezik. Ám a legnagyobb megdöbbenésre, ez év márciusában a hitel törlesztésére 21 ezer 900 forintot fizetett be valaki. élések elkövetésére. Annál is inkább helyénvaló ez a fölvetés, mivel a vádlott öt éven keresztül szinte zavartalanul fosztogatta a társadalmi tulajdont. A bíróság a tárgyalás során erre is választ keresett. Hízó Béla 1966 óta dolgozott a sarkadi OTP-nél. Ezt megelőzően hat munkahelye volt. A Sarkadi Cukorgyárból fegyelmivel bocsátották el, mert mint SZTK-ügyintéző, egy dolgozónak pénzt utalt ki, de az átvételi elismervényt ő írta alá. A munkaviszonyának megszüntetésére vonatkozó bejegyzést később munkakönyvéből törölte. Az iskolai végzettségét is átírta magasabb szintűre. 1973 decemberében fegyelmi büntetéssel sújtották, és áthelyezték más munkakörbe, mert építési-hitelügyi ügyintézőként több szabálytalanságot követett el. Ám néhány hónap elteltével ismét a korábbi felelősségteljes feladattal bízták meg. A belső ellenőrzés lazaságát tükröző helytelen munkaszervezés . miatt beosztásánál fogva szinte a saját belátása szerint alakíthatta az építési kölcsönök sorsát. Az évközi leltárok csak arra irányultak, hogy a számlák végösszege egyezik-e a főkönyvi számlával ? Hízó ügyelt, hogy a számok stimmeljenek. A megyei igazgatóság által elrendelt leltárok sem jártak nagyobb eredménnyel. Az alaposabb vizsgálatok viszont szerencse jellegűek voltak. Szúrópróbaszerűen ellenőrizték az okmányokat. Természetesen a vádlottban meg volt a hajlam, hogy ezeket a lehetőségeket kihasználja. Magatartásával alaposan megnehezítette a nyomozó hatóság és az igazságszolgáltatás munkáját is. A bűn elkövetésére vonatkozó vallomásait többször visszavonta vagy megváltoztatta. Gátlástalanságára jellemző; azon a napon, amikor felfüggesztette az OTP munkaviszonyából, kora reggel, munkakezdés előtt benyítani. Tény, hogy az okmányok egy részének nyoma veszett. Más kérdés az, hogyan lehet egy irattárba, ahol fontos pénzügyi okmányokat őriznek, csak úgy besétálnia egy bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személynek. Nőklub vagy munkabizottság? Mindezek után önkéntelenül adódik a kérdés, mi adott lehetőséget a visszament az irattárba. Hogy valamit elvitt-e onnan vagy sem, azt nem sikerült bizoA népfront VI. kongresz- szusa óta gyakorlattá vált, hogy a megyei nő- és rétegpolitikai munkabizottság köz- igazgatási tájegységenként bizonyos időszakokban megvizsgálja: milyen módszerekkel dolgoznak az aktivisták, és mi az, amiben segítséget várnak nehézségeik megoldásához. Bebizonyosodott, hogy nem célravezető az elkülönülés, mert ez elszakadáshoz vezet. Számos olyan terület van, ahol a nők és a férfiak együtt vesznek részt a társadalmi, politikai ügyek intézésében, összejövetelek szervezésében. Sok helyen jól működő nőklubok vannak, de ezek munkája bizonyos vonatkozásban egysíkú. Programjukban sok esetben csak előadások szerepelnek. A kluboknál magasabb szervezettségű, előre rögzített tervek alapján dolgozó és rendszeresen ülésező munkabizottság azonban sokkal célszerűbben és tartalmasabban képes dolgozni. A különböző rendezvényekre, rétegtalálkozókra és fórumokra nemcsak a nőket hívnák meg, hanem a férfiakat is. A közelmúltban Gál Jó- zsefné, a HNF megyei, Rat- tai Györgyné, a békéscsabai városi nő- és rétegpolitikai munkabizottság titkárai, valamint Banadics Antalné békéscsabai népfronttitkár Kö- röstarcsán és Mezőberény- ben kötetlen beszélgetés formájában érdeklődtek a helyi népfrontaktivisták munkájáról, gondjairól, eredményeikről és arról, milyen lehetőség nyílik a nő- és rétegpolitikai munkabizottságok megalakítására. Még sok családot kell meggyőzni arról, hogy a lányoknak ne csak a férjhez menés legyen az egyetlen céljuk. Politikai és szakmai képzésükre is szükség van. Kevés a női vezető és ez főként a megfelelő ismeretek hiányával magyarázható. A nők közéleti szereplésének szélesítésével érhető el, hogy ők is beleszóljanak egy város, egy község életébe; elmondják véleményüket, javaslataikat a lakosságot érintő kérdések megtárgyalásakor. Köröstarcsán Bácskai Tamás HNF-titkár szerint a nőklub tagjaira bármikor lehet építeni. Olyan kollektívát képviselnek, melynek legaktívabb tagjaiból a későbbiek során meg lehet majd alakítani a nőbizottság vezetőségét. A mezőberényi népfront vezetői elmondották, hogy községükben szinte valamennyi keresőképes korban levő leány és asszony dolgozik. Ily módon naponta foglalkoznak nőpolitikái kérdésekkel. Nagy Lászlóné, a nőbizottság elnöke szólt arról is, hogy egy aktívahálózat kialakítása céljából ösz- szehívták az üzemek nőbizottsági és szakszervezeti vezetőit, sőt a két évre szóló feladatokat közösen állapították meg. Munkájukat jól végezték, mert a kezdeményezésük, kéréseik elől nem zárkóztak el a gazdasági egységek és intézmények vezetői. Az óvodával, bölcsődével, a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokkal és az egészségügyi ellátással kapcsolatos gondokon segítettek. Különböző céllal összehívott rétegtalálkozókat szervez a népfront. Az üzemekkel és egyéb szervekkel jó kapcsolatot alakított ki, de a lakossággal még erősíteni kell a viszonyt. Szűcs Gyula, a HNF elnöke megemlítette, hogy a faipari ksz-ben, ahol nagyobbrészt nők dolgoznak, több mint ötven személynek van a keresete jóval a régi átlagbér alatt. Ezen a helyzeten feltétlenül javítani kell. A mindkét községben tett látogatás célja részben a tájékozódás, részben a tájékoztatás volt. Ez utóbbival kapcsolatos az a szándék is, hogy meg kell győzni az érdekelteket arról, hogy nem valamiféle „bizottságosdi”- ról, hanem munkaterv szerint működő nő- és rétegpolitikai tevékenység megszervezéséről van szó. A politikai irányítás feltétele az ilyen széles társadalmi alapokon nyugvó bizottságok létrehozása. Ezek megléte biztosíthatja az állami és párthatározatok végrehajtását, azoknak a feladatoknak a megoldását, amelyek városok, községek lakosságát legközvetlenebbül érintik. A közös ügy érdekében, a népfront keretében működő bizottságok között pedig meg lehet és meg is kell osztani a munkát. —y—n A gyulai járásbíróság dr. Czene Magdolna büntető tanácsa Hízó Bélát folytatólagosan magánokirat-hamisítással elkövetett jelentős kárt okozó csalás és hűtlen kezelés bűntette miatt halmazati büntetésként négy év és hat hónap szabadság- vesztésre, valamint 80 ezer forint vagyonelkobzásra ítélte. Mellékbüntetésként hat évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadság- vesztést szigorított börtönben kell letöltenie. Kötelezte, hogy 317 ezer 900 forintot térítsen vissza az OTP- nek. Ezenkívül 19 ezer forint eljárási illetéket és 12 ezer forint bűnügyi költséget is meg kell fizetnie. A büntetés kiszabásánál a bíróság súlyosbító körülményként értékelte, hogy a vádlott hosszú időn keresztül folyamatosan károsította a társadalmi tulajdont. De azt is, hogy olyan beosztással visszaélve követte el a bűn- cselekményt, amely alkalmas volt arra, hogy megingassa az állampolgárok bizalmát az OTP iránt. A pénzintézetek zavartalan és szabályszerű működéséhez fontos államérdek fűződik. Az ítélet nem jogerős, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Az ügyész a bűncselekmény minősítése miatt jelentette be fellebbezését. Serédi János
