Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

1977. november 6., vasárnap

o

Bemutatkozik:

Dz üveggyári ifjúsági klub

Az Üvegipari Művek Orosházi Üveggyárának ifjúsági klubja nem nagymúltú: 1977. szeptember 1- én alakítottuk meg, a gyári fiatalok igénye alapján, a KISZ-bizottságunk segítségével. Tényleges klubéletünk szeptemberben kezdődött, munkánkat hosszú, gondos előkészítés előzte meg. Ezer példányban kiadott felmérőlap segítségével tájékozódtunk a fiatalok kulturális és szórakozási igényéről. Létrehoztunk egy aktívahálózatot, amelynek az a feladata, hogy propagálja az ifjúsági klub programjait, tájékoztassa a vezetőséget a klubestek és -foglalkozások eredményeiről, valamint a további igényekről. Kiegészítettük a felszerelést, és a felmérőlapok értékelése után már semmi sem akadályozhatta meg, hogy reális szükségletek alapján, sz.il' u alapokon nyugodva megkezdődjön a klubélet.

Célunk mindenekelőtt az volt, hogy részben egy szélesebb réteg kulturális igényeit kielégítsük, másrészben pedig, hogy létrehozzunk egy 25—30 résztvevőből álló aktív klubtagságot. Lássuk, hogy a rövid két hónap alatt kik voltak vendégeink? Először Horváth János fiatal festővel találkoztunk egy klubest keretében, akinek ugyanekkor kiállítása is volt nálunk. Második vendégünk Horváth László volt, a Megyei Filmtár vezetője, aki Egyiptomról tartott érdekes, színvonalas előadást. Szeptember második felében láttuk vendégül dr. Jelinek Lajos karikaturistát, aki két kellemes órát szerzett nekünk. Október első vendégei Varsa Zoltán költő és Plen- ter Béla voltak, akik Zenés irodalmi est címmel értékes műsort adtak, amit író-olvasó találkozó követett. Októberben jutott el hozzánk dr. Pankotai István, a megyei pártbizottság osztályvezetője, aki Kínáról tartott előadást.

A jövőben is szeretnénk hasonló színvonalú előadásokat és kulturális műsorokat programba venni, kapcsolatot szeretnénk teremteni néhány ifjúsági __ klubbal. Erről az orosházi Petőfi Művelődési Központ ifjúsági Klubjával történtek. • közös megbeszélések.

Szabó Mihály

klubvezető

Sygma-estek

Üjfajta szórakozási lehetőség nyílt a táncolni szerető 20—30 év közötti korosztály előtt: havonta egyszer táncestet rendez a Megyei Művelődési Központ Békéscsabán, a Körös Hotelben. A zenét e korosztály előtt jól ismert együttes, a Sygma szolgáltatja.

— Hogyan jött létre ez a rendezvény? Mik az együttes törekvései, célkitűzései? — kérdeztük Váczi Gábortól, az együttes vezetőjétől.

— Ismerőseink gyakran panaszkodtak, hogy a diseók- ból kinőtt fiataloknak Békéscsabán kevés a lehetőségük táncos szórakozásra. Ezt az igényt próbáljuk kielégíteni a táncestek során. A zenekar változatlan összeállításban játszik, a zenészek is jórészt régi tagok. Mivel az említett rendezvények elsődleges célja a kulturált táncos szórakozási lehetőség biztosítása, repertoárunkban igen sok hazai és külföldi sláger szerepel. A jelenlegi műsorban az együttes adottságainak leginkább megfeleÉvente sok ezer fiatal gyűjti szakmunkásképző intézetben az elméleti és gyakorlati ismereteket, hogy minél alaposabban megismerhesse a választott szakmájának titkait, hogy jól képzett szakmunkás legyen.

A holnap munkásairól készült, a gyulai Munkácsy Mihály Ipari Szakmunkás- képző Intézet és Szakközép- iskola egyik tanműhelyében,

felvételünk. Ebben az iskolában három évfolyamon, 15 szakmában 1045 fiatal tanul jelenleg, a szakmunkások szakközépiskolájába pedig 280 hallgatót iskoláztak be.

Fotó: Martin Gábor

^############################################################################*#+#**###*

„Ifjúsági szellemi centrum legyen a Jókai Színház!”

Fotó: Gál Edit

Fiatal főrendező került az új évadban színházunk vezetőségébe. Budapestről jött, a Nemzeti Színházból. Alig vagyunk túl még az első bemutatókon, sok még a találgatás Nagy András László személye körül is. Megkértük, meséljen életéről, munkájáról, fiatal művészként a fiatal olvasóknak:

— Szívesen idézem főiskolai tanáromat, aki szerint 20 rendezéssel a háta mögött beszélhet már valaki a pályáról, Nos, én a ‘21-nél tartok.

Nyomdaipari szakmunkásként nagyszerű öt esztendőt dolgoztam végig, élményekkel, tapasztalatokkal kerültem a főiskolára. Vidéken rendeztem, tanultam, a friss diplomámmal Marton Endre szerződtetett. Óriási lehetőség volt, de vallom, hogy a Nemzetiben nem lehet kezdeni a pályát, oda fel kell nőnie a rendezőnek!

A terveink? Kinyitni a színházat az ésszerű divatnak, és vonzóvá tenni a szép klasszikusokat a fiatalok előtt. A segédszínészi posztokon a megye tehetséges fiataljait foglalkoztatnánk. Szeretném ismerni a Békés megyeieket, szívesen elmegyek ifjúsági klubokba, vitakörökbe, irodalmi színpadokhoz. Számíthatunk egymásra?!

Bede Zsóka

ló zenét az Osi-Bisa afrorock számai képviselik;

Megtudtuk még, hogy távolabbi terveikben szerepel'^ pódiumzene, ezen belül .'a dzsessz, a dzsessz^rock- és a klasszikus számok feldolgozásainak játszása.

A rendező szerv és az együttes egyaránt reméli, hogy a jó zenét kedvelők, valamint a táncolni vágyó fiatalok igényeit a sorra kerülő rendezvényeken színvo- : rtalasan tudja kielégíteni.

Fotó: Veress Erzsi

Ifjúkommunistáinkról az Ifjúkommunistában

„A gazdasági építőmunkában való becsületes, példamutató helytállás alapkövetelmény a KISZ minden tagja számára. S mert megyénk ifjúkommunistáinak többsége eszerint cselekszik, nekik is köszönhető, hogy ipari termelésünk öt év alatt 31 százalékkal, a mezőgazdasági — az előirányzott 16 százalék helyett — 30 százalékkal haladta meg az előző 5 év átlagát. S az ő kezük munkáját is dicséri a több mint 2,4 milliárd forint értékű beruházás megvalósítása; a megyei KISZ-védnökséggel felépült Orosházi Síküveggyár.

Miképpen érik el KISZ- eseink e tekintélyt adó eredményeket? E kérdésre a választ megismerhetjük a cikk folytatásában, az „Ifjúkommunista” című lap, — a KISZ KB elméleti, politikai és módszertani folyóirata — legutóbbi, novemberi számából. A folyóiratban „Kötelességünk és érdekeink szerint” című cikkében — melynek bevezető sorait idéztük. Szabó Miklós, a KISZ Békés megyei Bizottságának első titkára arról ír, miként állnak helyt a gazdasági építőmunkában megyénk KlSZ-ese^. Szól többek között a védnökségekről, az „Ifjúsági brigádok az V. ötéves terv teljesítéséért” mozgalomról, az egyéni munkaversenyformákról, az úttörő építőtábor tapasztalatairól, az „Egy üzem — egy iskola” és az „Egy szövetkezet —

Szolidaritási nagygyűlést és koncertet rendezett a közelmúltban — a jövő évi havannai VIT-re való felkészülés jegyében, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére — a KISZ szegedi városi bizottsága. A több mint 1500 fiatal az újszegedi sportcsarnokban találkozott. Az ünnepi megemlékezés után irodalmi műsor, majd nagy sikerű koncert következett.

* * *

Befejeződtek az .’ifjúmunkás és szakmunkástanuló napok Bács-Kískun megyében. A rendezvénysorozat a, mártírhalált Ffelt; Lugosi István emlékművének koszorúzásával zárult. (Ollóztok a Dél-Magyarországból és a Petőfi Népéből.)

Penzai élményeink

„írják meg lapunkban: hogyan érezték magukat Penza megyében?” — ezzel a címmel 1977. augusztus 9-én jelent meg lapunkban szerkesztőségünk pályázati felhívása. Ebben arra kértük olvasóinkat, hogy aki már járt a szovjetunióbeli testvérmegyében: Penzában, írja meg élményeit, emlékeit. Pályázatunkra számos írás érkezett, a felnőttek mellett tollat fogtak az úttörők is. Minimagazinunkban most az ő élménybeszámolóik közül közöljük — rövidítve — a három legjobbat.

Az írások szerzői — akik 100—100 forint megosztott első díjban részesülnek, és természetesen elküldjük címükre a cikk-honoráriumot is: Nagy Endre, Gyula, Kuz- nyeck-lakótelep 12., Tóth Irén, Biharugra, Halgazdaság, és Czvetkó Sándor, Békés, Szabadkai u. 49.

%

Nagy Endre a következőket írta: Penza megye már akkor sem volt ismeretlen előttem, mielőtt személyesen ott jártam. Olvastam róla újságban, hallottam róla ott járt ismerőseinktől, ismertem egyes vidékeit fényképről. Mégis, különös öröm fogott el, amikor megtudtam, hogy tagja leszek az 1977. évi úttörő-delegációnak, amely 20 napig a megye vendége lesz. E, naptól kezdve mind gyakrabban gondoltam az előttem álló útra. Az is előfordult nemegyszer, hogy azt vettem észre; ismételten a térkép emtt ülök, és nézem az útvonalat, amerre várhatóan menni fogunk. Bevallom, összeszprúli a torkom, ha arra gondoltam, hogy repülőgépen utazunk, hisz soha életemben nem ültem repülőn.

Budapest—Moszkva—Penza. Feledhetetlen út. Rövid moszkvai tartózkodásunk alatt megmutatták a főváros nevezetességeit. Különösen jó érzés fogott el. amikor megláthattam mindazt, amiről orosz órán tanultunk: a Vörös teret, a Lenin Mauzóleumot, a Kremlt, a Lomonoszov Egyetemet. Azután végre megérkeztünk Penzá- ba, ahol hosszabb időt töltöttünk. Itt nagyon sok helyre elvittek bennünket. Jártunk különböző múzeumokban, planetáriumban, hajóztunk a Szúra folyón. Hogy mi volt a legnagyobb élményem? A szovjet pajtások, a szovjet emberek. Már megérkezésünkkor tapasztaltam kedvességüket. Kenyérrel és sóval fogadtak bennünket, hagyományaikhoz híven. De túl. a hivatalos fogadtatáson az arcukra volt írva, hogy igazán szívesen látott vendégek vagyunk. Jártunk több úttörőtáborban is, ahol a pajtások igazi barátként fogadtak bennünket. Megható volt figyelmességük, kedvességük. De ezt a tulajdonságot nemcsak a gyerekekben, hanem a félnőttekben is tapasztaltam. Ha a városba bementünk, az utcán vagy az üzletekben megállítottak bennünket. Érdeklődtek hazánk iránt. Megkérdezték, hogy érezzük magunkat náluk? Nincs-e valamire szükségünk? Azután a táborban levő pajtások is olyanok voltak, mint a jó testvérek. Szinte örültek, ha valamire szükségünk volt, hogy segíthettek valamiben.

Egy mondatba foglalva: engem a szovjet ember barátságos, embérszerető volta ragad.otf meg, és hagyott bennem maradandó élményt. Egy' kicsit példaként lebegnek előttem és azóta én is jobban szeretem az embereket.

Tóth Irén biharugrai pai- tás így ír élményeiről: Testvéri szeretettel fogadtak minket az úttörőpajtások Penzában. Röviden szeretném említeni útiélményeimet, mert ha mindazt leírnám, amit ottlétemkor naplómba feljegyeztem, végé-hossza nem volna. Legelső élményem a repülőút volt. Soha nem mertem volna gondolni, hogy egy nagy fehér gépmadár szárnyán, a felhők között járhatok! Mesébe illő gyorsasággal két óra alatt Moszkvában voltunk. Idegenvezetőnk már várt, és vele városnéző sétára indultunk. A Moszkvával való ismerkedés után továbbindultunk úticélunk felé.

Penzába egy kicsit fáradtan érkeztünk, de a pajtások vidám és szeretetteljes fogadása felélénkített. Sok dalt énekeltünk együtt oroszul, néhányat fel is jegyeztünk magunknak. Amint kipihentük magunkat, következett a Penzával való ismerkedés.

Érdekes játékot játszottunk fürdés közben. Nep- tunnak kellett áldozatot bemutatni. Engem is „feláldoztak” párszor — úgy, hogy jól a víz alá nyomtak. A vidám napok egymást követték, gyorsan elfutott a három hét, eljött a búcsú ideje. Penzai pajtásaink sok öleléssel, csókkal, kedves apró ajándékokkal búcsúztattak bennünket. Hazaérkezésünk óta már három penzai pajtás írt nekem. Kölcsönösen ígéretet tettünk egymásnak, hogy folytatjuk a levelezést, ápoljuk a baráti kapcsolatot.

Czvetkó Sándor békési úttörő élménybeszámolója a következő: 1977. június 13- án kaptam egy levelet az úttörőszövetségtől, melyben közölték velem, hogy én is részese leszek a penzai táborozásnak. Azt nem lehet kifejezni, milyen boldog voltam. Nagyon vártam július 1-ét, az indulás időpontját, amely végre el is érkezett.

Penzában nagy szeretettel fogadtak bennünket az éppen hazafelé induló pajtások. Akkor ért véget számukra ar nyaralás a táborban, amikor a miénk elkezdődött. A Napfényes Táborban — mert hogy ez a neve — az első héten ismerkedtünk egymással, játszottunk, fociztunk, azután az ünnepélyes zászlófelvonással megkezdődött az igazi úttörőélet. Pontozták a menetelést, és mi első helyezést értünk el. A szovjet pajtások fegyelmezettek, komolyan veszik az úttörőmunkát, nagyon szeretik és védik az erdőt, a fákat, a természetet. Közös kirándulásokat is szerveztünk a környező erdőbe, ahol sátortábort is akartunk ütni, de sajnos az eáő elmosta ezt a progra-. mot. Voltak ugyan nyelvi nehézségeink, de azért jól megértettük egymást. Egyik nap . színházban voltunk, ahol mesejátékot mutattak be. Egész napos kirándulást tettünk Lermontovóba, ahol meglátogattuk Lermontov szülőházát és sírját. Az utolsó napon búcsúestet rendeztünk, az úttörőéletről, a népszokásokról beszélgettünk, táncoltunk és címeket cseréltünk. Ezzel véget ért a táborozás. Másnap reggel kissé szomorúan indultunk az állomásra.