Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-05 / 261. szám
1977. november 5., szombat NÉPÚJSÁG November 3-án, csütörtökön kiállítás nyílt a Képcsarnok Vállalat békéscsabai kiállítótermében. A tárlat vendégeit a képünkön is látható Odor Béláné, a Képcsarnok Vállalat békéscsabai fiókvezetője üdvözölte, majd Lengyel Lóránd grafikus mondott megnyitó beszédet. A képünkön középen látható Hóiba Tivadar, budapesti festőművész mintegy 70 képet bemutató kiállítása november 17-ig várja a látogatókat Fotó: Veress Erzsi MmummHnuHumuHumummmuvmmu Mezőhegyesiek a miskolci középiskolai énekkarok jubileumi szemléjén A Nagy Október 60. évfordulója tiszteletére 1977. november 6-án, vasárnap fél 11 órai kezdettel kerül sor az ország középiskolás énekkarainak jubileumi szemléjére a miskolci városi sportcsarnokban. Az énekkari találkozó résztvevőit és a közönséget Maróti Gyula, a Kórusok Országos Tanácsának főtitkára üdvözli, majd Tok Miklós, Miskolc megyei jogú város tanácselnök-helyettese mond ünnepi beszédet. Békés megyéből a nagyszabású énekkari szemlére a mező- hegyesi, 614-es sz. Zalka Máté Ipari Szakmunkásképző Intézet 40 tagú fiúkórusát hívták meg. A mezőhegyesiek közös műsort adnak a nagybátonyi és a miskolci szakmunkásképzők kórusaival. A négy előadásra kerülő szám közül a Varsaviankát Bátorfy István, a mezőhe- gyesi szakmunkásképző intézet kórusvezetője vezényli. Vita a diákokkal az ifjúsági'Vitakörökről Mikor ülésezett a szovjetek II. összoroszországi kongresszusa? Milyen törvényeket fogadtak él akkor? Mi az annexió? Ki az a politikus, akit nézetei miatt Lenin többször is megbírált, majd később a Szovjetunió ellensége lett? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tett fel a vitakört vezető tanár a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola „NIL” alapszervezetének október végén tartott ifjúsági vitakörén. Mint a kérdésekből is kiderült, a téma: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményei. Az Ifjúsági vitakör munkafüzet és az Üj kor nyitánya című tájékoztató ehhez remek segédanyagnak bizonyult. A vitakörökön részt vevő mintegy 20 diák közül mégis csak néhányan, a történelmi tanulmányokban éppen ezt tárgyaló negyedikesek tudtak választ adni, és a válaszadók ölében ott pihent a tankönyv is ... A többinél itt-ott akadt csak munkafüzet, pedig tudták, szükségük lesz rá. Beszélgetni kezdünk. — Mit tudtok a névadótokról, kit jelöl a NIL név? A csendet egy tétova próbálkozás töri meg: — Az alapszervezetek neveit örököljük. Az újonnan idekerült tagok belecsöppennek és nem nagyon érdekli őket. Én annyit tudok róla, hogy ez Dapsi Gizella írói álneve, aki Ady kortársa volt és novellákat, verseket írt a Nyugatba. Fiatal korában itt élt Szeghalmon. A tanár kérdéseire elég nehezen születtek meg a válaszok. Úgy tűnt, néhányan érdektelenül vesznek részt a vitakörben. Mi lehet az oka, hogy ilyen kevesen kapcsolódnak be a beszélgetésbe? B. Gyuri negyedikbe jár. Több éves tapasztalatait próbálja összegezni a válaszban: — Elsős korunkban a Kilián-körön még lelkesek vagyunk, aztán az évek múlásával lelohad az érdeklődésünk. Ügy érezzük, nem érdemes oda járni. Ugyanaz a kérdezz-felelek megy, mint a tanítási órákon. — Én nem értek egyet Gyurkával, igenis érdekesek a vitakörök és én szeretek járni — szólal meg M. Marika, az előbb elhangzott kérdések szinte egyetlen válaszadója. A Nagy Október eseményeivel különben is sokat foglalkozunk, illene tudni. A III. C-ben például mindenki albumot készít róla, és ott a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” című vetélkedő! Tavaly is két csapatunk jutott el a területi döntőre. — Figyelemmel kíséritek-e a napi politikai eseményeket? — faggatózom. — Hát, ha a híreket mondja a rádió, épp'en nem kapcsoljuk ki. De engem nem nagyon érdekel — szólal meg a sor végéről valaki. Beszélgetés közben azért kiderül, hogy sokan látták a legutóbbi Fórumot és elég tájékozottak a napi eseményekben, hiszen olvassák az Ifjúsági Magazint, a Magyar Ifjúságot, és egyre inkább megkedvelik a Világesemények dióhéjban című folyóiratot. Akkor mi lehet az érdektelenség oka? — vetődött fel mindnyájunkban a kérdés. S mert az idő közben nagyon eljárt felettünk, megbeszéltük, két nap múlva újra találkozunk, s akkor csak a vitakörökről beszélgetünk. A modern, nemrég épült klubból kifelé haladva az iskolai KISZ-bizottság titkára, Madarász István mondja: — Azt hiszik sokan, mert diákok, más feladatuk sincs, csak az órákra készülés. Pedig a tanulás, a tudás megszerzése nem korlátozódhat csak erre. Egy KISZ-tagnak tudnia kell, kik között él, és ki kell tekintenie a nagyvilágba is. Sokszor beszélgettünk már az iskola vezetőivel arról, hogy a vitakörök vezetéséhez szükség volna néhány jól felkészült KlSZ-propa- gandistára. Meg is próbálkoztunk vele, de az előadók elfoglaltságai miatt gyakran elmaradtak a vitakörök. A másik probléma úgy érzem WMMMMMWMMMHHMMIMHtMMMHHMWMHIMHIHHMHHWMmi Tímár Ede: CSILLAGOSOK, KATONÁK... 10. „Ligeti elvtárs ma a Vejn- szkaja ulicán, a magyar pártszervezet vezetőségi ülésén rendkívüli bejelentést tett: a magyar nyelvű lap kiadására megkaptuk az engedélyt!... Boldog vagyok. Lapot nyomtatni Omszk és egész Szibéria forradalmas magyarjainak, oly gyönyörű feladat, hogy ennél szebbről nem is álmodhattam volna.” — 1918. január 5.-i dátummal így írt De- vecska Kálmán nyomdász a naplójában az omszki „Forradalom” című magyar kommunista újság megszületéséről. Az omszki magyar hadifoglyok forradalmi szervezkedését támogatták a helyi bolsevikok. A hadifoglyok szervezkedésének élén Ligeti Károly és Rabinovics József állt, akik tapasztalt, jól felkészült munkásmozgalmi vezetők voltak. Ligeti Károly 1890. december 8-án Kiskőrösön született. Édesapja kovács volt. Vasmunkás lett ő is, majd később tisztviselő. Verseket írt. Belépett a szociáldemokrata pártba és a vasasok szakszervezetébe. A háborút megelőzően a Népszavánál külső munkatársként dolgozott. Amikor behívták a hadseregbe, -először a balkáni frontra került. Nem kívánt harcolni, a fogságot választotta. A szerbek azonban egy fogolycsere alkalmával visszaadták. A 30. honvéd gyalogezred kötelékében az orosz frontra vezényelték. Mint tartalékos tiszt szakaszparancsnoki beosztást kapott. Az első adandó alkalommal a szakaszával együtt átment a fronton. Először az Ivanovo—voz- nyeszenszki hadifogolytáborban élt. Hamarosan kapcsolatot teremtett a bolsevikokkal. Az 1917. május elsejei tüntetésen a forradalmi érzelmű hadifoglyok nevében beszédet mondott. Omszkba 1917. őszén szállították át. Itt a hadifoglyok szervezkedésének. az élére került. 1918 elején az omszki hadifoglyok Nemzetközi Szociáldemokrata Pártja (1918. májusától Kommunista Párt) elnökévé választották. Ligeti és Rabinovics helyesen ismerték fel, hogy a magyar hadifoglyok szervezésében, a szocialista forradalom mellé való állításukhoz az egyik legeredményesebb eszköz az újság lehet. Így került sor 1918. február 10-én az omszki „Forradalom” című lap első számának kiadására. A lap első számát más híján barna csomagolópapírra nyomtatták. A lap vezércikkében az omszki munkás- katona- és parásztküldöttek szovjetjét köszöntötte. „Csatlakozunk önökhöz, ott leszünk a forradalom vártáján, s ha kell, védelmezni fogjuk minden ellenséggel szemben ... Mélységesen átérezzük, hogy az orosz forradalom elbukásával elbukna az egész proletariátus, és ezért életünket is odaadjuk érte, ha kell.” — írta egyebek között a vezércikkben Ligeti Károly. A vezércikk egyben a lap politikai programját is jelentette. Később bebizonyosodott, hogy amikor Ligeti írásában az ‘ életét is felajánlotta a forradalomnak, a proletariátus ügyének — az nem hangzatos frázis, nem üres fogadkozás volt. Ligeti elévülhetetlen érdemei közé tartozik, hogy magyarra fordította a Kommunista Kiáltványt, s azt a „Forradalom” 1918. március 24. és május 26. között megjelent számaiban folytatásokban közölte. Ily módon a magyar hadifoglyok tízezrei ismerkedtek meg a Kommunista Kiáltvánnyal. S ennek nem kevés része volt abban, hogy Szibériában a magyar hadifoglyok közül oly sokan álltak a bolsevikok mellé és léptek be a Vörös Hadseregbe. A hadifoglyok mind Omszkban, mind más szibériai vidékeken nagy örömmel fogadták a „Forradalom” című újságot. Ez a lap végtelenül sokat jelentett számukra. „Nap mint nap érkeztek hozzánk levelek a legtávolabbi táborokból is: üdvöz- lik lapunkat és bennünket — mindazokat, akiknek nevét a lap hasábjain olvassák — személy szerint is köszöntének” — írta naplójában Devecska Kálmán. A lap működésére, történetére azonban szervezett ellenforradalmi támadás tett patok kötelékében az internacionalisták osztagát Ligeti Károly . vezette. A szovjet csapatok súlyos vereséget szenvedtek, 164 vörösgárdista esett el. Ekkor a két fél között egy francia misszió közvetítésével tárgyalások kezdődtek. A tárgyalások idejét az omszki szovjet mozgósításra használta fel. Ligeti Károly az ütközetből tért vissza a városba, hogy a „Forradalom” hasábjain harcra szólítsa a magyar hadifoglyokat. „Minden pillanatban beállhat a veszély, mindnyájunk felkoncolása — s épp ezért a legmesszebbmenő önvédelemre kell elhatározni magunkat. Lenni vagy nem lenni — ez most a kérdés. A szovjet a központi szervezetnek 1000 darab puskát bocsátott rendelkezésére. Ezt az 1000 darab puskát fel kell használnunk, ha meg akarjuk menteni az orosz forradalmat, amely a mi szövetségesünk — a mi eljövendő forradalmunk egyetlen támasza. Elvtársak! A pártvezetőség fegyverbe szólít benneteket” — írta cikkében, a „Forradalom” utolsó számában Ligeti Károly. (Folytatjuk) abban rejlik, hogy mindig lépéshátrányban vagyunk. Mert amivel a vitakör foglalkozik, az legtöbb esetben már történelem. Érthető, hogy távolabb áll tőlünk. Másképp kellene csinálni. De hogyan? * * * Tizenhatan üljük körül az asztalt a klubban. A beszélgetésen — az őszi társadalmi munkán résztvevő harmadikoson kívül — minden osztály képviselteti magát. Az előzetes udvariaskodást mellőzve azonnal a dolgok közepébe vág az egyik kislány: — A vitakörök problémáit abban látom, hogy elég fáradtak a tanáraink, gondolom muszájból csinálják, és délután már nem elég frissek arra — bár van kivétel —, hogy más módszerrel tartsanak egy vitakört, mint egy délelőtti órát. Ez is oka lehet a sokszor kialakuló kényszeredett hangulatnak. — Ha kicsit önkritikusabbak vagytok, magatok is belátnátok, hogy bennetek is hiba van. Vitatkozni csak felkészülten, alapos ismeretekkel lehet. A vitatkozást is lehet gyakorolni. Mikor beszéltek a politikai eseményekről? Előkerül az órákon is? T. Erzsiké: Hogy olvasunk, az is bizonyítja, az ifjúsági lapok terjesztésében ,a múlt évben megyei harmadikok lettünk. Sokat vitatkozunk egymás között, persze nem olyanokról, ami úgyis tisztázott, egyértelmű előttünk. Előfordul, hogy ha hangosan győzködjük egymást, szétzavarnak bennünket. — Azért ismerjétek el, az ifivezetőknek tartott politikai oktatás nagyon jól megy nálunk. Az ifiklubban tartjuk, és az úttörőélettel kapcsolatos módszertani kérdéseket beszéljük meg — veti közbe Sz. Erzsébet. — Jó, jó! De ez nem általános — mordulnak fel egyszerre többen is. — Gondolkozzunk csak! — szólal meg a titkár. Az objektív és szubjektív feltételek nagyjából adottak. Például az iskolai környezet, a vitakörvezető személye; ellenben változtatható lenne a módszer. Egy igazi vitán alapuló beszélgetéshez — és ez talán a leglényegesebb — nagyon őszinte viszony kell a tanár és diák között. Hiszen tíz lépés távolságról nem lehet vitatkozni! G. Imre sűrűn bólogat. — Megpróbálom megfogalmazni, milyennek képzelek egy jó vitakört — veszi át a szót. Olyannak, ahol új oldalról bővíthetjük ismereteinket. Ennek jó módja lenne az igazi, különböző vélemények összecsapásán alapuló vita. Egészen más lenne, ha a beszélgetést azzal kezdenénk, ami érdekel bennünket. Még az sem baj, ha közvetlenül nem kapcsolódik a vitakör aznapi témájához. De a jó légkör kialakításához bemelegítőnek nem lenne rossz. Más az, ha így jutunk el a történelmi, mozgalmi ismeretekhez. Még egyszer kihangsúlyoznám, azt hiszem, a legfontosabb itt az élményszerűség lenne. Most csak a diákokat hallgattuk meg. Talán nem volt mindenben igazuk, de már az is jó, hogy bennük van a jobbítás szándéka. Ezt igazolja az a levél is, ami a gimnázium friss iskolaújságával együtt érkezett szerkesztőségünkbe. A. levelet Madarász István, a gimnázium IV. osztályos KlSZ-titká- ra írta. „ ... egyébként holnap lesz a ,nagy kísérlet’ napja. A Kilián-körösöknek tartok foglalkozást. A téma a Nagy Október lesz. Ügy tervezem a foglalkozást, ahogyan beszélgettünk róla. Az aktuális politikai eseményekből indulok ki, s ebből majd közösen következtetjük ki a forradalom eredményeit. Remélem, sikerülni fog.” B. Sajti Emese A Szovjet Rádió Napja Az elmúlt nyáron penzai művészdelegáció járt Békés megyében, s a forró sikerű fellépésekről tudósítva baráti beszélgetéseken alkalmam volt megismerkedni testvérmegyénk nyíltszívű fiaival- lányaival. Amikor az együttes vezetőjével készítettem interjút, Grisin elvtárs elkomorult arccal emlékezett a Nagy Honvédő Háborúban hősi halált halt hozzátartozóiról. — Nálunk, a Szovjetunióban nincs olyan család, amely ne gyászolná szeretteit — mondta. A háborús szenvedések soha be nem gyógyuló sebeit viselő szovjet nép hősi élni- akarása jutott eszembe szerdán, amikor a Kossuth és a Petőfi adón a szocializmus országáról készített ünnepi műsorokat sugározták. A Szovjet Rádió Napját a szerkesztők valószínűleg nem tudatosan formálták a világháborús veteránok arc- képcsarnokává, mégis szinte minden összeállításból kicsendült a nagy megpróbáltatásokat átélt nép egykori katonafiainak emlékezése. Még a Bajkál—Amúr vasútvonal építőit bemutató, s a moszkvai olimpia előkészületeiről tudósító Ötödik sebesség című ifjúsági magazin- műsor különkiadásának is az volt a legemlékezetesebb része, amikor a költő Szimonov saját tolmácsolásában hallottuk a világirodalom háborús lírájának egyik legszebb gyöngyszemét, a Várj reám című verset. „Moszkvai kolléga, ismerkedjenek meg!” című műsorában Bánkuti Gábor emberközelségbe hozta a baráti ország rádiójának néhány kiemelkedő személyiségét. Talán nem véletlen: ők is valamennyien sajátos eszközeikkel aktív részesei voltak a hitleristák elleni harcnak. Levitan, a csodálatos orgánummal megáldott bemondó, a fasiszta támadás bejelentésétől a berlini győzelem híréig, valamennyi harci eseményről tájékoztatta a rádió- hallgatók több mint százmilliós táborát. Egy kiváló sportriporter emlékezései arról szóltak, hogy a háború idején a legizgalmasabb labdarúgó-mérkőzésnél is nagyobb „csemegéről” tudósíthatott, amikor a világtörténelem első hadifogságba esett táborszernagyának, Paulusnak sztálingrádi kapitulációjáról adott közvetítést. A Szovjetunió életéről, művészetéről készített ünnepi műsornak kiemelkedő eseménye volt a Rádiószínház bemutatójában sugárzott hangjáték, Borisz Polevoj: Anyuta című prózai oratóriuma. Számunkra talán szokatlan az a szélesen höm- Dölygő előadásmód, ahogy Emil Vernyik, a Moszkvai Rádió vezető rendezője a láthatatlan színpadra alkalmazta a világhírű író alkotását. Akár. több dráma is kitelt volna a hangjátékból, amely így egy történet fonalára fűzve a háborús emlékektől ma sem szabadult nemzedék lelki tükörképét tárta a hallgatók elé. A hangjáték magyar közreműködői közül Bihari József, Páger Antal, Szabó Gyula és Bessenyei Ferenc élményt adó játéka adott különös rangot a rádiószínházi bemutatónak. Lenin forradalmának ünnepi hetében sugározták a Szovjetunió életét bemutató reprezentatív műsorokat, mégis érthető, hogy zömmel a honvédő háború emlékei ihlették a szerzőket, hiszen a hazát védő harc volt a forradalom vívmányainak egyik nagy erőpróbája. Az alkalomhoz illőn emlékezett a rádió az egész emberiség életét is meghatározó eseményekről. (Andódy) \
