Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-04 / 260. szám
1977. november 4., péntek Nyugodtan mehetnek reggelenként munkába a körösújfalui asszonyok, a kétcsoportos óvodában vidáman játszanak, kényelmesen pihennek kisgyermekeik Fotó: Gál Edit Ma este: bemutató a színházban A Csendesek a hajnalok című regény szerzője Borisz Vasziljev, az ő' műve kerül ma este először színházunk színpadára. Ne lőjetek a fehér haty- tyúkra a címe a lírai játéknak, amelynek főhőse Jegor Poluskin. A látszatra szürke, hétköznapi ember a legunalmasabb munkában is megkeresi a szépet, az értelmeset. Jóságát különcségnek tartják az emberek, s nehezen tűrik meg maguk között. A színpadi bemutató főszereplője Cserényi Béla, partnerei Dénes Piroska, Székely Tamás, Barcza Éva, Bicskey Károly, Kovács Lajos, Zsolnai Júlia, Szerencsi Hugó, Széplaky Endre és még többen a színház művészei közül. Az előadás rendezője S. Bán Ernő most mutatkozik' be először a Békés megyei közönségnek. Szovjet filmek fesztiválja A hősök, akik személyes ismerőseim beszélgetés Csingiz Ajtmatovval Hazánkban kivételes népszerűség övezi Csingiz Ajt- matov műveit. A Dzsamila szerelme, Az első tanító, a Fehér hajó és a többi Ajt- matov-alkotás több kiadást megért, s mindig elismerésre talált az olvasók, valamint a bírálók széles körében. A magyar kritikus megállapítás találó: „Az utolsó évek egyik legnagyobb európai írótehetsége tört be a művészetbe Kirgizia pusztáiról.” Kevésbé köztudott, hogy Csingiz Ajtmatov, a számtalan díjjal koszorúzott világhírű író, akit Louis Aragon fordított franciára, voltaképpen „kétlaki” művész?: a Szovjet Filmművész Szövetség tagja, sőt — felelős tisztségviselője. A tizedik moszkvai fesztiválon sűrűn felbukkant Ajtmatov alakja. A Fehér hajó szerzője ott volt — a vendéglátók képviseletében — a nagy seregszemlét követő szimpozionon az Október és a világ filmművészete témakörben összehívott nemzetközi tanácskozáson is. Az alkalmat felhasználtam arra, hogy néhány kérdést intézzek a Lenin-díjas íróhoz. — Hogyan egyeztethető össze a kétféle tevékenység? Miképpen tud részt vállalni, méghozzá nagy intenzitással, az irodalmi és a film-közéletben egyaránt? — Sokan faggatnak engem erről a dologról. Ki gyanakodva, ki irigykedve, ki pusztán kíváncsiságból. Mintha varázsló lennék, aki legyőHMUMMMMMMMIMMMMMMtMUWmMMMMMMVMMMMMHIMtMWU Tímár Ede: CSILLAGOSOK, KATONÁK... 9. 1918. első felében Turkesz- tánban mintegy 32 ezer hadifogoly élt, s közöttük a magyarok száma 11—12 ezerre volt tehető. Turkesztánban 1918. áprilisában adták ki a szovjet szerveknek azt a dekrétumát, amely polgárjogokat biztosított a hadifoglyok számára. Ezt követően megalakították a Külföldi Alattvalók Tas- kenti Bizottságát, amelynek a 29 tagja közül 11 magyar volt. 1918. augusztus 4-én alakították meg a Szamarkandi Külföldi Kommunisták Pártját. Augusztus 20-án Taskent- ben hadifogoly-gyűlést tartottak a politikai helyzet megvitatása céljából, a gyűlésen mintegy négyezer hadifogoly jelent meg. Szeptember 22-én pedig megalapították Taskentben a Külföldi Munkások és Földművesek Kommunista Pártját. Végeredményben 1918. novemberének végére Turkesztán terűién már 13 olyan kommunista szervezet működött, amelyekben összesen mintegy 2200 volt hadifogoly tevékenykedett. Turkesztán szovjet kormánya, a turkesztáni bolsevik pártszervezetek minden tekintetben támogatták, segítették a külföldi internacionalista hadifoglyok politikai és katonai szervezkedését. A magyar internacionalisták számára Világszabadság, majd később Vörös Üj- ság címmel adtak ki lapot. A Világszabadság a magyar mellett német és horvát nyelven is megjelent. 1918 nyarán a középázsiai szovjethatalom rendkívül súlyos helyzetbe került. Buhara és Hiva feudális urai, az ashabadi ellenforradalmi kormány csapatai és a brit intervenciós alakulatok támadásba lendültek. Abijan Bunyatov a katonai bizottság küldötteként a hadifoglyok körében toborzott harcosokat. Részletek az 1918. október 22-én kelt jelentéséből: „Elutaztam Namaganba, Andizsanba, Kokandba és Szkobeljevbe. Az előzetes összeírás eredménye kb. 250 fő volt.” „ ... Szkobeljevben körülbelül 60 ember van velem- a hadifoglyok közül és 2 tiszt, akik az első vonalban akarnak harcolni a szovjet hatalomért.” A hadifoglyok közül * számosán készségesen fogtak fegyvert a forradalomért. Az aktyubinszki és az ashabadi fronton az 1. orenburgi internacionalista ezred harcolt. Az 1919. augusztus 9-i adatok szerint az 1. zászlóalj 229 katonája közül 86 magyar volt, a 2. zászlóaljban pedig csaknem kizárólag magyar hadifoglyok szolgáltak. Ebben a szászló- aljban az 1. században 110 főből 108 volt magyar, a 2. században 69, a 3. században pedig 72 magyar harcolt. A géppuskás különítmény 78 katonája közül 46, a tüzérosztály 124 katonája közül 79 volt magyar. A régi hadműveleti jelentésekben, naplókban sok magyar név szerepel. Az 1. nemzetközi kommunista lovasosztagban például Vra- becz Miklós parancsnokként, Langer Pál agitátorként, Napiráló Mihály parancsnok-helyettesként, Angyal Feren«^ Mihalik Pál szakasz-, Horváth Sándor pedig raj- parancsnokként szolgált. Frunze, a Turkesztáni Front parancsnokának 1920. március 19-én Taskentben kiadott parancsából idézünk: „Megparancsolom, hogy alakuljon önálló nemzetközi dandár a Turkesztán területén lévő, a Vörös Hadsereg soraiban szolgáló internacionalistákból (volt hadifoglyokból). A dandárt Zinovjev elvtárs, az I. hadsereg parancsnoka alakítsa meg. A dandár körletéül Szamar- kand-Mervet jelölöm ki.” A turkesztáni vörösmagyarok egyik kiemelkedő személyisége volt Sziklai Sándor. A kazanyi ezred 3. zászlóaljának a komisszárjaként harcolt. Az ezred egyik hősies ütközetét a bevehetetlennek tartott Kaahká- nál vívta meg. Ötszöri roham után, 1919. július 3-án sikerült felszabadítani a várost. A bevonulásról Sziklai Sándor így írt: „Bevettük Kaah- kát! A gyűlölt Kaahkából az ezred glóriája lett és a Kasz- pi-front babérkoszorúja. A sok véráldozat nem volt hiába, meghozta gyümölcsét. Ragyogó, dicsőséges győzelmet arattunk.” A Kara-Kum sivatagban 45—55 fokos hőségben küzdöttek az internacionalisták. Erre Sziklai Sándor így emlékezett: „Homok! — Ö a vízhiány! És még hajnali harmat sem volt a meddő homokpusztaságban, hogy enyhítsük a szomjúságot. Az izzó homok behatolt mindenüvé: az emberek szemébe, fülébe, elvesztették hangjukat. Minden tárgyon ott volt az átkozott homok,« ott ropogott a fogaink között. A víz a homoksivatagban élet és halál kérdése, a győzelem, vagy a vereség kérdése.” zöm az időt, vagy többféle istennek áldozó csodabogár, az egyik múzsát a másikkal megcsaló művész. Valójában roppant egyszerű a válasz. A film és az irodalom az én szememben azonos szellemi birodalomnak számít. Amikor írok, a film segít, amikor filmmel foglalkozom, az irodalom. Sajátos montázstechnikát dolgoztam ki, melynek a szavak és a képek egyaránt fontos összetevői. A két világ nálam nem válik el egymástól. S hogy győzöm-e idővel? Egyelőre igen. S amíg tartanak energiakészleteim, nem akarom feladni szabálytalannak mondható státusomat... — Most játsszák hazánkban a Fehér hajó Samsijev- rendezte filmváltozatát. Mi inspirálta a regény megírására? — A Fehér hajó-ban voltaképpen ugyanaz a probléma foglalkoztatott, mint a többi írásomban. Hiszek a tiszta emberségben, a becsületes szándékban, a humanizmus erejében. A kisfiú erre szomjazik, s ezért kerül tragikus konfliktusba rideg környezetével. Természetesen érdekelt az életforma is, melyet jól ismerek. Meg a hősök, akik személyes ismerőseim. Megítélésem szerint, Samsi- jev pontosan értelmezte a mondanivalót és hitelesen támasztotta fel a képek nyelvén regényem konkrét miliőhöz kötődő, de általános emberi tartalmakat is hordozó „üzenetét”. — Tud-e arról, hogy az Ajtmatov-köteteknek és -filmeknek Magyarországon milyen lelkes hívei vannak? — Igen, tudok, és nagyon örülök neki. Amikor az írógép előtt ülök, sohasem gondolok arra, hogy hány országba jut el a művem, de nem közömbös számomra sem a fogadtatás. Boldog vagyok, hogy Magyarországon sikerült nagy visszhangot keltenem és az is tetszik, hogy az értékelések, melyek eljutottak hozzám, gondolataimat és szándékaimat okos logikával magyarázzák. (v. j.) Előkészületben: M. Frunze 1920. április 24-i parancsából: „A Munkás— Paraszt—Vöröskatona és Kozákküldöttek Szovjetjeinek összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottsága nevében a Turkesztáni Front Forradalmi Katonai Tanácsa elrendeli: Nemes József rajparancsnokot, a Munkás— ! Paraszt Vörös Hadsereg ka- ; tonáját 1592. számon a Vörös ; Zászló-renddel — a szocia- ; lista világforradalom jelké- ; pével — tünteti ki bátorsá- ; gáért, amelyet a szocialista \ haza ellenségei elleni harcokban tanúsított, főleg Csuszty alatt, a Pap kislak alatt, az Arham kislakban és a régi Marszelanban lezaj- lőtt ütközetekben való részvételéért, amivel hozzájárult a baszmacsok megsemmisí- ; téséhez.” S nemcsak Nemes József érdemelte ki a magas kitüntetést. Vörös Zászló-rendet kapott Frunze kezéből például Sági, Peczöl és Mi- ; hály magyar internacionalista is. Részlet a taskenti Vörös Újság 1920. május 1-i tudósításából: „Fényes tanújele az internacionalista vörös- ; katona elvtársak vitézségé- ; nek március 21-én a Káspin ; túli Front likvidációjának ; alkalmából megtartott ünne- pély, ahol a Turkesztáni | Front parancsnoka, Frunze ! elvtárs igen szép beszédben ! adott kifejezést a fáradha- ! tatlan, kitartó és elszánt oSZ- ! tályöntudatos elvtársak ma- I gatartásáról. Példának állít- ; ja az egész világ elé a hadi- ; foglyokból oroszlánokká ; vált munkás, földműves és ’ vöröskatona testvéreinket.” ; ...” Hiszen mi nagyon jól ! tudjuk, hogy a világ proletárjainak fölszabadításáért küzdő internacionalisták ; nem törődtek azzal, hogy hol ; harcolnak, mást nem tartót- ; tak szem előtt, mint az össz- munkásság érdekeit.” (Folytatjuk) Országos grafikai biennálé Békéscsabán Az elmúlt napokban járt Békéscsabán Aba Novák Judit, a Magyar Képzőművészek Szövetsége ügyvezető titkára, a jövőre első alkalommal megrendezendő országos grafikai beiennálé előkészítése ügyében. Itt-tar- tózkodása alatt megbeszéléseket folytatott a városi tanács vezetőivel és a művelődési osztály vezető munkatársaival. Ez alkalommal kértünk tájékoztatást arról, hogyan is áll megyénkben a grafikai műhelymunka, s milyen kilátásaink vannak a jövő évi grafikai tábor, illetve a biénnálé megrendezésére? — Időben szükséges keresni az utat, amelyre az ide meghívandó és a már itt dolgozó grafikusművészek közösen törekednek. Tudtuk, hogy a Kner Nyomda nem fogadta tárt karokkal azt a gondolatot, hogy Békéscsabán grafikai művésztelep nyíljon. Ennek ellenére meggyőződésünk, hogy csak ennek a nyomdának a szomszédságában, ebben a városban lehet ilyen alkotó műhelyt létrehozni. Ez a munka elindult és mint minden ilyen dolog, lépésről lépésre beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Most már csak módosítások, finomítások szükségesek ahhoz, hogy a nagy célkitűzést elérjük — mondta bevezetőjében a szövetség ügyvezető titkára, majd így folytatta: — Nagyon fontosnak ítélem meg, hogy az a művész, aki idejön erre a grafikai telepre, olyan nyomdai lehetőségeket próbálhat ki saját művészete gazdagítására, amely továbbfejleszti kifejező formáit. Másrészt az a véleményem, hogy a nyomdában a szakmunkások, grafikusok, a nyomda egész kollektívája gazdagszik attól, ami itt az alkotótelepen történik. Ezek lényegében az első lépések, s azt hiszem, 5—6 éven belül egy rendkívül gyümölcsöző együttműködés alakulhat ki a grafikusok és a nyomda között. — Mindaz, amit elmondott, rendkívül meggyőző, s valóban nemes célkitűzés. A másik, ami érdekelne bennünket az, hogy jövőre rendezik meg az első alkalommal az országos alkalmazott grafikai biennálét. Tulajdonképpen milyen kapcsolatban lehet az alkalmazott grafika mint művészet, a mindennapi élettel? Hol jelentkezhetnek ennek hatásai? — Mint a nevében is benne van, alkalmazott grafika. Ez a művészet túllép közvetett esztétikai helyzetéből és közvetlenül kapcsolódik a gyakorlathoz. Távolról sem teljes felsorolást mondok: a plakátok, a bélyegek, a csomagolás, a katalógus, a meghívó, a könyv, az emléklap. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nincs a napnak olyan órája, hogy valamilyen formában ne találkozzunk az alkalmazott grafika közvetlen megnyilvánulásával. Igaz, ezek közül néhány nem érdemli meg az alkotás meghatározást, de szerencsére hazánkban többségében megfelelnek azoknak a kívánalmaknak, amellyel a közízlésformálást kívánjuk fejleszteni. — Éppen ezért, amikor Békéscsaba vezetői megkerestek bennünket a grafikai biennálé megrendezésének gondolatával, örömmel fogadtuk a jelentkezést. És éppen azért, mivel az alkalmazott grafika ilyen tág lehetőséget ölel fel, ajánlottuk: próbáljuk szélesebb alapokon szervezni a biennálét. Célunk az, hogy kétévenként rendezhessük meg Békéscsabán ezt az országos szemlét. B. J.
