Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-30 / 281. szám
1977. november 30., szerda o Fokozódó érdeklődés a politikai irodalom iránt A politikai irodalom iránt fokozódó érdeklődést jelzi, hogy a politikai könyvnapo- koin megjelent újdonságok közül többnek az utolsó példánya is gazdára talált már. Különösen keresettek a Marx —Engels, valamint Lenin válogatott írásait közreadó kötetek, amelyekből sok helyütt minden példány elkelt már. Elfogyott a pultokról Vlagyimir Ranyivec „AzUl- janov család” című műve, amely Leninnek és családjának életútját dolgozta fel. Több ezer példány kelt el eddig Leonyid Brezsmyev és Luiis Corvalán új köteteiből is. Nagy érdeklődést keltett a nemzetközi kommunista mozgalom dokumentumait 1945-től 1976-ig közreadó munka is. Az Ady-centenáriumra jelentette meg a Kossuth Kiadó Varga József tanulmányát Ady és kora címmel, amely ugyancsak sikerkönyv lett Nagy az érdeklődés Kö- peczi Béla „A magyar kultúra harminc éve” című tanulmánya iránt is. A négyezer címszavas „Esztétikai abc” és a harmadik 'kiadásban megjelent, átdolgozott Közgazdasági kislexikon is rendkívül keresett. A politikai könyvnapok nagy példányszámban eladott kötetei közé tartozik Radó György „Moszkvától Moszkváig” című írása is. Tanári hangverseny Battonyán A Battonyai Állami Zeneiskola tanári hangversenyt rendezett tegnap, november 29-én, este 19 órakor a zeneiskola hangversenytermében. A nagy sikerű hangversenyen többek között Bach, Haydn-, Mozart- és Rubin- stein-műveket hallhatott a komolyzene-kedvelő közönség. Gyorslista a gépkocsi-nyereménybetétköny- vek 1977. november 28-án és 29- én megtartott sorsolásáról. Az Országos -Takarékpénztár a gépkocsi-nyereménybetétköny- vek 66. sorsolását november 28- án és 29-én Budapesten tartotta meg. A sorsoláson azok a 10 000 és 5000 forintos betétkönyvek vettek részt, amelyeket 1977. július 31- ig váltottak és 1977. október 31- én még érvényben voltak. A budapesti és a vidéki betétkönyvekre összesen 877 gépkocsit sorsoltak. Az 5000 forintos betétkönyvekre 617 db, a 10 000 forintosokra 260 db gépkocsi jutott. (Az alábbiakban a Békés megyei'nyertes számokat közöljük.) 10 000 forintos összegű betétkönyvek 3 020 940 3 025 112 3 031 036 3 033 112 3 031 036 3 034 732 3 036 820 3 038 872 Moszkvics Trabant Lim. Skoda Trabant Lim. Skoda P. Fiat 126 Skoda Moszkvics 5000 forint összegű betétkönyvek 3 507 040 P. Fiat 126 3 545 113 Moszkvics 3 549 015 Skoda 3 561 043 Skoda 3 562 308 Skoda 3 578 054 Moszkvics 3 581 962 Skoda 3 588 260 Skoda 3 593 941 P. Fiat 126 3 604 369 Zsiguli 3 605 223 Trabant Lim. 3 607 308 Skoda 3 611 172 Trabant Lim. 3 614 564 Trabant Lim. 3 616 035 Trabant Lim. 3 627 232 Skoda 3 629 276 Skoda 3 633 420 Moszkvics 3 633 954 Skoda 3 634 642 Skoda 3 634 863 Skoda 3 639 947 Skoda A gyorslista közvetlenül a húzás után készült, ezért az esetleges számhibákért nem vállalunk felelősséget. A sorsolás eredményének pontos adatait a december 2-án megjelenő hivatalos nyereményjegyzék tartalmazza. A jegyzék megtekinthető az OTP-fiókok- ban, postahivatalokban és takarékszövetkezetekben. A nyertes betétkönyveket, vagy az azt helyettesítő ,,igazolás”^ a betétkönyvet kiállító tak.-pénztár fióknál, takarékszövetkezetnél vagy postahivatalnál kell bemutatni. (MTI) Nagy érdeklődés kíséri a Szegedi Antikvárium könyvvásárát a békéscsabai Jókai Színházban. A könyveiket eladók új kiadású daraboktól válnak meg legszívesebben, jó árat kapnak értük. A vevők elsősorban régi bestsellereket, tudományos könyveket, régi lexikális sorozatokat keresik és amennyiben találnak kedvükre valót, úgy meglepve veszik tudomásul, hogy a sokszor igen rozoga állapotú példányok ára is milyen magas Fotó: Martin Gábor Sláger a faház A Balaton partján az egyik legkedveltebb nyaralótípus — a faház. A különálló, egy- egy család rendelkezésére bocsátott vízparti faházakat a külföldi törzsvendégek rendszeresen „jegyzik”. Ez az érdeklődés késztette a balatoni idegenforgalmi szerveket arra, hogy tovább növeljék a faházak számát. Az északi parton az utóbbi időiben Tihanyiban, Kiliántele- pen és Fonyód-Bélatelepen az elmúlt években jól bevált faftáztípusokból telepítettek újabbakat. A tihanyi kempingben a Hungar-Ho- tels újabb faháztelepet alakít ki luxus kivitelben. Ajándék Gyula városának r------------- I j Mire való a zsebpénz? | Nemrég az egyik napilap zsebpénzügyben egy osztályfőnöki óráról számolt be. Elképesztő volt olvasni, hogy a legtöbb szülő — még az is, aki szűkösen él — szinte számlálatlanul adja a pénzt gyerekének. Egy mindennel ellátott nyolcadikos kislány például heti száz forintot kap, s igazán becsületére válik, hogy nincs szíve elherdálni, inkább összegyűjti és majd vesz egy : szép valódi bőrcsizmát a mamájának belőle. £s vannak akik rendszeresen, napi ^0 forintot költenek el az iskolai büfében, erre-arra. Csak a helybeli orvos fiai ; kapják szűkén kiszámolva a pénzt, s azt is többnyire könyvre költik. A cikk azzal zárult, hogy mégis az or• vos gyerekei jutnak többhöz azáltal, hogy a szülők őket a kevesebb pénzből is könyvtáruk gyarapítására tanítják meg. S ez így igaz, csak ezzel még a zsebpénzkérdést nem lehet elintézettnek tekinteni. ■> A zsebpénznek értelme, funkciója van. Praktikus és • pedagógiai. Gyakorlati rendeltetése az, hogy legyen a gyereknél — már kisebb korban is — egy összeg, ne kelljen minden forintért a szülőhöz szaladgálni, amire különben sincs mód. Ceruza, toll, füzet, uzsonna, iskolai mozilátogatás belépti díja, vagy más hasonlóra való az az összeg, amit hetenként tanácsos egy-egy gyerek kezébe adni. De semmiképpen sem ezeken felül, csak azért, hogy olyan pénz legyen a zsebben — méghozzá • sok —, ami teljesen fölösleges, s egyéni szeszélytől függ • az elköltése. Nyilván az sem jó, ha fillérre ki van számolva, és nincsen mód egy kis takarékosságra. A zsebpénz nevelő szerepe éppen az, hogy helyes beosztásával, az okos gazdálkodás mintáját lehet megtanulni és | közben megismerni a pénz értékét. Először próbálga- j j tások árán, de mindenképpen önállóan. j Már az alsó osztályos kicsik is képesek erre, a nagyobbak még inkább. De csak akkor van értelme az • egésznek, ha a zsebpénz szerkezete hasonlít a felnőttek jövedelmének felosztásához, vagyis- a nagyobbik ■ résznek fix helye van, s jóval kisebb az, amit a gyerek • mérlegelés után, saját belátása szerint költ el. Mindig ■ a korának megfelelő igényekhez és a család pénztárcájához mért nagyságú zsebpénzből. V. M. I Az elmúlt hét végén ismét rangos képzőművészeti kiállítás nyílt Gyulán, a Dürer-teremben. Ezúttal a városból elszármazott Bajnok Béla szobrászművész alkotásaiban gyönyörködhetett a művészetkedvelő és -pártoló gyulai közönség. Megnyitót dr. Marsi Gyula, az MSZMP városi bizottságának első titkára mondott, amelyben elismeréssel méltatta a munkásból lett művész életútját, pályájának fontosabb állomásait, önálló kiállításainak sikerét. A művész bejelentette, hogy aki- állításon szereplő Kohán György gyulai Kossuth-díjas festőművész bronzból készült portréját a városnak ajándékozza, amelyet majd a K oh á n -képtá rban helyeznek el. A portré, amit a művész a városnak ajándékozott Fotó: Béla Ottó Papíron nulla ehéz az öregnek a frisset eljárni, s a bölcs figyelmeztetést nemcsak személyekre, hanem tárgyakra is kiterjeszthetjük, mint igazat. Hiszen természetes, ami felett eljárt az idő, az viseli ennek nyomát, a gép, a berendezés többféle formában elavult; pénzügyileg, műszakilag, ténylegesen. Tavaly az iparban kilenc százalékkal gyarapodott az állóeszközállomány, s a népgazdaság szocialista ■ szektorában az összes gépi beruházások értéke 71 milliárd forintot tett ki. Szükségszerűen hódít az új technika, s nemcsak a rendelkezésre álló munkaerő apadása játszik ebben közre, hanem a megoldandó termelési feladatok tömege, bonyolultsága úgyszintén. A technikai eszköztár gazdagodásának léptékét megadják a következők: a termelő állóeszközökből a gépek, berendezések, felszerelések bruttó értéke az iparban 144 milliárd forint volt 1970-ben, s 231 milliárd 1976- ban, a nettó érték pedig 86, illetve 150 milliárd. Az 1977. január elsejei állapot szerint az ipar összes állóeszközeinek nettó értéke a bruttó érték 68,5 százalékát tette ki. Egyszerűbben, köznapi észjárásunknak megfelelőbben fogalmazva: minden holmink kopik, elavul, tavalyi kabátunk nem ér ma annyit, mint amennyiért újonnan vásároltuk. Azért, mert használtuk közben, óvott a hidegtől, az esőtől, szolgált tehát bennünket, bár igaz, akkor sem őrizte volna meg eredeti értékét, ha a szekrényben pihen, mivel más fazon lett a divat, könnyebb, tetszetősebb kelme az alapanyag. Végül annyira ódivatúvá, vagy kopottá lesz ez a kabát, hogy nem érdemes tovább őrizni, mert csak a helyet foglalja, újat kell tehát vennünk, s a régit kiselejtezzük. Fölhagyva a hasonlattal: nem könnyű valóságos és tiszta képet alkotni az állóeszközök ilyesfajta elértéktelenedéséről — mert például a többszöri újraértékelés ismétlődően módosította az arányokat —, az azonban bizonyos, az elavult gép kölönc az ipar nyakán. Az ilyen berendezések karbantartási, felújítási költségei egyre nagyobbak. Az sem mellékes, az elavult, s mégis tovább használt gép leköti a munkaerőt, elfoglalja a termelőhelyet, azaz elvonja mindezeket a korszerűbbtől, tartósan rögzíti az elavult technikát, technológiát, terméket. Ennek ismeretében már súlyának megfelelően értékelhetjük azt a tényt, hogy az iparban a leírt, azaz — elsősorban pénzügyileg, ám sokszor műszakilag is — elavult, de még mindig működtetett gépek aránya a teljes gépállomány 16—18 százalékára tehető. Több, mint kétszázezer gép és berendezés működik egyetlen ágazatban, a gépiparban. Miközben évente nyolc-tíz százalékkal növekszik a gépek, gépi berendezések értéke a fejlesztések következtében, a selejtezés — tehát az eszközök végleges kivonása a termelésből — mindössze a teljes állomány nem egészen egy százalékát teszi ki. Ilyen értelemben is nagy különbségek lelhetők az ipar egyes területei között, mert volt, ahol pótlás, fejlesztés alig történt, miközben a meglevő eszközök egyre öregebbek, azaz elhasznál- tabbak lettek. Így például a malomiparban a gépek, épületek 60—63 százalékát minősítik elavultnak a szakág irányítói, a vegyiparban viszont — ahol jelentős beruházásokra került és kerül sor — ennek negyedét sem teszi ki ez az arány. Szándékosan húzunk új meg új vonásokat az amúgy is sokféle alakzatot magába foglaló képen, s nemcsak azért, hogy az ábrázolandó helyzet bonyolultságát fejezzük ki, hanem azért is, hogy óvjuk és óvakodjunk az elsietett általánosításoktól. Mert igaz, a nyilvántartásban nulla értékkel szereplő eszközök egy része csupán teher, mindenféle haszon nélkül, de vannak esetek, amikor _— s ez bizonyos fokig ellentmondás, a szabályozásösztönzés kettősének tölcé- letlenségére utal — nagyon is gazdaságosan használhatók. Egyrészt azért, mert amit papíron nullára leírtak, annak a valóságban még lehet értéke, másrészt mert az adott termelési folyamatban az ilyen eszköz még megfelel a vele szemben támasztott követelményeknek. Szó sincs tehát arról, minden nullára értékelt gépet és berendezést mindenütt azonnal ki kellene lökni. Sokkal inkább azt szükséges aláhúznunk, hogy ott gond ezeknek az eszközöknek a megléte, ahol akadályozzák a kívánatos fejlesztést, ahol meggátolják a hatékonyabb munkát. Q z elavult gépen készülő termék műszaki, használati értéke sem lehet magas, azaz átörökítik az ilyen eszközök a technológiai igénytelenséget, szinte automatikusan kialakítva az áru versenyképtelenségét! Nem csekély veszteség az átlagosnál sűrűbb javítgatások költsége, az elavult eszközök állásidejének magas aránya, mégis, az igazán nagy kár az előbbi mondatba foglalt tény, a megmerevedett, a változásoktól elmaradó technika, technológia, termék. A papíron nulla így válik kiindulópontjává a gyakorlatbani sok milliárdos eredménycsökkenésnek. Lázár Gábor A fémek „szobrásza” leszek A Magyar Úttörők Szövetsége, a Békés megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézet, a MOM battonyai üzemegysége és a mezőhegyesi 614-es számú ipari mezőgazdasági szakmunkásképző intézet „A fémek »-szobrásza-« leszek” címmel pályaválasztási játékot hirdetett a battonyai, dombegyházi, kevermesi, mezőhegyesi és mezőkovácsházi általános iskolák 7—8. osztályos leánytanulói számára. A több fordulós pálya- választási játékon a gépi forgácsoló szakmával ismerkedhettek meg a tanulók. A rendezvény célja, a dinamikusan fejlődő MOM battonyai üzemegysége munkaerőutánpótlásának biztosítása. A zárórendezvényre december 3-án délelőtt a battonyai üzem műhelycsarnokában kerül sor, ahol mintegy 30 — a korábbi pálya- választási játékon rész vett — diáklány mutatja be a gépi forgácsoló szakmában szerzett elméleti és gyakorlati tudását.
