Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-29 / 280. szám
0 Építkezés lentről lefelé Az Építéstudományi Intézet és a Könnyűipari Szerelő- és Építő Vállalat szakemberei érdekes építési módszert dolgoztak ki. A zsaluemeléses eljárással először az épületek legfelső szintjét készítik el, ezután az egyes emeleteket felülről lefelé haladva alakítják ki. Az ötletes találmány ott is használható, ahol kicsi a felvonulási terület; ipari rekonstrukcióknál, „foghíj” beépítéseken. Képünkön bemutatjuk az új technológiával készülő épületet (MTI-fotó — Csikós Gábor felvétele — KS) Torontáli, csomózott perzsa A Békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Termelőszövetkezet ez évi terme- lésiérték-terve 50 millió fórint. Ezt eddig időarányosan, mintegy 5 százalékkal teljesítették túl. Torontáli szövött szőnyegből az éves tervet bizonyára teljesíteni fogják, hiszen 15 600 négyzetméter már eddig elkészült ebből a fajtából. A szentandrási szőnyeg- szövő egyik legkeresettebb és legértékesebb terméke a kézi csomózott perzsaszőnyeg. Ebből a fajtából az 1977-es tervük 5200 négyzet- méter, amihez tudni kell, hogy egy-egy négyzetméter sűrűbb csomózású perzsán egy gyors kezű asszony akár hónapokig is dolgozik. Pamut típusú szövetet is előállítanak a szőnyegszövőben, ebből a termékből 620 ezer négyzetmétert terveztek ebben az évben és eddig mintegy 700 ezer négyzetméter készült el. Békésszentandrásra az NSZK-ból és Hollandiából érkezik a legtöbb rendelés. Ügy látszik, külföldön divat lett a torontáli szőnyeg, legtöbbet ugyanis ebből exportálnak. Felvonó: nem - festékszóró: igen A Hajtóművek és Festőberendezések Gyára évekkel ezelőtt elsősorban felvonókat és különböző ipari berendezésekhez, gépekhez, mezőgazdasági eszközökhöz hajtóműveket gyártott. Aztán megszűnt a liftgyártás, de maradt HAFE. Ám ebből a FE: felvonó helyett, ma már festőberendezéseket jelent. Azóta naponta olvashatjuk az újság apróhirdetései között, hogy a gyár szak-, betanított és segédmunkásokat keres nagy számban. Ezen a nyomon indultunk el. — Valaha volt a Kazinczy úton a HAFE, és volt a Beré- nyi úton a Békéscsabai Vasipari Szövetkezet — kezdte a beszélgetést Hrabovszki Pál, az elektromos tervező csoport vezetője. — Az előbbi gyártmányait jól ismerte az ország, mígnem a felvonógyártást átvette a GANZ- MÁVAG. A szövetkezet viszont elsősorban lemezlakatos munkát végzett, irodaszekrényeket, polcokat gyártott. Az előbbi gyárnál kapacitásfölösleg született, az utóbbi nem volt elég gazdaságos. Azonkívül a Hajtómű terjeszkedhetett, mivel a város központjában, beépített lakóterületen települt. A két üzem 1975-ben egyesült. Ekkor már tudták, mit fognak tenni. Korábban az előd kis tételben gyártott kézi festékszóró pisztolyokat, de ez kevés volt. Viszont a festékszóró kellett, itthon is és a KGST-országokban is. Így a kézi pisztoly helyett megalkották a nagyüzemi elektroakusztikus festékszóró berendezéseket. Új termék — éj szervezet — Meg tudták-e ezt oldani a régi szervezéssel? — Olyan formában nem. Egyre több fémalkatrész, fémtárgy készül, amit színezni is kell és védőréteggel is be kell vonni. Ezt hagyományos módon már nem lehetett megoldani. Korszerűsítésre szorult a géppark és a technológia is. Ezért vállalatunk létrehozott — most már az új HAFE-ban — egy elektromos tervező csoportot. Feladata az lett, hogy a festőberendezések munkáját elektromos vezérléssel működtesse. Központi és saját tervezés alapján kidolgoztuk ennek a folyamatát. Ehhez egyre több erősáramú szakember kellett. A jelenleg itt dolgozókat érettségizett fiatalokból és a gyár régebbi vasipari dolgozóiból képeztük át. Most mint betanított munkások dolgoznak. A betanulási idő három hónap, utána fokozatosan bevezetjük őket a termelésbe, s önállóan ténykednek. A jövőben saját magunk kívánunk szakmunkásokat képezni. Harkov, Káma, Minszk A további felvilágosítást már a gyár első munkacsarnokában kaptam a nagy elektromos szekrények mellett. A készen álló szürke fémdobozok hatalmas ruhás- szekrényre emlékeztettek. A rajta levő sok-sok kapcsológomb, visszajelző lámpa, elektromos vezetékek tömkelegé sejteni engedte, hogy ezeknek gyártásához nem akármilyen szakértelem kell. — Az itt látható berendezéseknek gyártása nem igényel nagy beruházásokat, inkább szellemi munkát — folytatta beszélgetőtársam. — Van ugyan egy hátránya: minden elkészülő darab egyedi példány, és csak ott használható, ahová tervezték. Szállítottunk a harkovi traktorgyárnak, a kámai autógyárnak, ahol nagyméretű borítólemezeket festenek vele, és gyártottunk a minszki számítógépgyárnak is, ahol viszont más formájú, kisebb alkatrészeket és lemezeket festenek. Ezzel rögtön el is mondtam, hogy elsősorban exportra dolgozunk. Csaknem kilencven százalékát a termékeinknek a szocialista országok rendelik meg. A fentmaradó 10 százalék a hazai piacon talál gazdára. Legnagyobb itthoni megrendelőnk a Hajdúsági Iparművek. Most tervezünk és építünk nekik 600 négyzetméteres, 35 konvejoros festőpályát. Ebben az elektromos összeszerelő csarnokban miniatűr elemekből tevődik össze az elektromos pult, ám ehhez még szükség van a festőkabinokra is. És a végeredmény Kérdés nélkül kapom a választ, amikor átmegyünk a le- mezlakatos-műhelybe. — Itt készülnek a festőkabinok és a már említett konvejorok és konvejorpályák egy része. Ezek különböző zárt egységek, ahol a lemezek zsírtalanítása, savazása, alapozása, festése folyik majd. A pályák kapcsolják össze a nagy kabinokat, és szinte emberi kéz érintése nélkül készül el a nyers vaslemezből a festett, fényes lemez. Azért mondtam, hogy csak egy részét gyártjuk mi, mert a lemezlakatos munkák zöme a nyíregyházi 4. számú gyáregységben készül. A gyár fejlesztésére most már lehetőségünk van, itt a Berényi úton, mert szabad a terület egészen a vasútig. Ide fog kiköltözni a Kazinczy úti központ is. Az előbbihez még sok munkásra lesz szükségünk, az utóbbi csak idő kérdése. Értékes volt a fúzió, mert mint láthatjuk, a vasipari részleg elkészíti a lemezmunkát és a konvejorokat, a hajtóműgyár a konvejorok hajtóművét, a létrehozott elektromos csoport pedig az irányító központokat tervezi és gyártja. Ezzel a termékváltással az elmúlt két évben a HAFE csaknem négyszeresére növelte termelését és bevételét. Jávor Péter 1977. november 29., kedd Mi lesz veled alkatrészellátás? Régen, ősszel a mezőgaz- desági munkák dandárjakor a szekerek, kocsik tengelyig süllyedtek a sárba. Most is tengelyig süllyednek — nem a szekerek, hanem a modern traktorok, teherautók, vontatók. A dobozi Petőfi Termelőszövetkezet agyagos, kötött, fekete talaján kora tavasztól mostanáig nagyjából a következő gépek jöttek- mentek, munkálkodtak: 42 traktor, 12 tehergépkocsi, 11 gabonakombájn, 4 NDK gyártmányú lucernabetakarító, 1 Herrieau cukorrépatermesztő gépsor. Valóban megfelelő-e, kielégíti-e a nagyüzemi termelés támasztotta igényeket termelőszövetkezeteink technikai ellátottsága? — ezt kutattuk Dobozon... ♦ — Rengeteget, csaknem mindent köszönhetünk a gépeknek, a nagyszabású gépesítési programnak — ismeri el Szakái János, a szövetkezet elnöke. — Ez a szó szoros értelmében forradalmasította a termelést. Ha például egy hatalmas földdarabról este betakarítjuk a napraforgót, másnap műtrágyázunk, a következő reggelre kész a vetőágy, jöhet a vetés. Sokat is költöttünk gépekre, három év alatt 30 millió forintot. A több gép persze jóval több önköltséggel is jár. A jó gépnek az ára sem csekély, igénybevétele viszont nagy, és jócskán megnő az amortizációs költség. Ez a dobozi gazdaságban 1973-ban hárommillió forint volt — az idén viszont már megközelíti a hétmilliót. — A tartalékolás és a még ütemesebb technikai fejlesztés a cél — folytatja az elnök. — Kell is, hogy így legyen, hiszen 4—5 év alatt erkölcsileg és anyagilag is „leíródik” bármelyik új berendezés. Értelmezés Ahol tüzes szavú, villámló lelkű költőnk képe díszíti a falat, ott nem lehet nem keményen, nem szókimondón beszélni. A gépesítés nemcsak egyszerűen eszköz, hanem olyan jelentős tényező, amelyik — mondhatnánk — fenekestül felforgatja a gazdálkodást, a téesz egész szervezetét. Nem elég gépesíteni — képzett szakemberek is kellenek, akik a gépeket kezelik, karbantartják. Nem elég gépesíteni — jó alkatrészellátásra és anyagbeszerzésre is szükség van. Nem elég gépesíteni — mert ez a jó munka- és üzemszervezést alapvetően megkívánja, feltételezi. Nem elég gépesíteni — épületek is kellenek. Maradjunk egyelőre a szakembereknél. A téesznek 177 megfelelő szakképesítésű tagja, munkásá van, ezzel szemben 183 olyan tagja, dolgozója, akik szakképzet- lenek. Csaknem tízezer forintot költöttek az utóbbi három évben szakmunkás- képzésre, s mégis csupán 10 fiatal szakmunkást tudtak ezalatt munkába állítani, további tizenöttel pedig szerződésük van. Újképpen kellene értelmezni a kihasználtságot is. — Az szükséges — elemzi az elnök —, hogy célgépeink révén a rendelkezésre álló munkaidő minél inkább lerövidüljön. Ha ez megvalósul — s hogy ez történik, mutatta az idei 12 napos aratás — jobb lesz a munka minősége is, ám, legalábbis papíron, az érvényben levő értelmezés szerint, egyre romlik gépeink kihasznált- sági foka. Dominátorainkat például évente mindössze egy hónapig használjuk. Kár is lenne máskor, amikor a cél, a feladat nem kívánja meg; ez így gazdaságos. De minél rövidebb ez az idő, képletesen annál rosszabb a gépki- használtsági mutatónk, s ha megvizsgálják: rossz, kedvezőtlen a kép. Meg tudja ezt magyarázni? Ócskavastelepek Mivel nem tudtam megmagyarázni, Virágh János műszaki vezetővel körülnéztünk inkább a műhelyekben. Az elsőben megálltunk egy tökéletesen lekopasztott teherautócsontváznál. — Ez egy IFA — szól a magyarázat —; itt áll hetek óta. Többször is megjártuk Pestet, az ország egész területét. Az alkatrészellátás gyalázatos. — Mi kellene hozzá? — Kerékfékjengely, sebességváltódob, hátsófutó- mű-csapágy, főfékhenger, kormányszerkezeti alkatrészek — mondjam még?... Rendszeresen járjuk az ócskavastelepeket ; néha kifogunk egy-egy alkatrészt; megvesszük a rosszat, a kopottat is, hátha tudjuk használni valamire... Tizenkét IFA-nk van: az ellátásuk rettenetes gond... Van ugyan Pesten, az Ipar utcában egy ellátó bolt, de hogy miért van — nem tudnám megmondani... Egy guruló daru láncai alatt a szomszédos műhelybe lépünk. Táskarádióból halk zene szól. A jókora gyűrűshengerek köré 5—6 olajos ruhás szerelőmunkás guggol. — Vége a vetésnek — mondják —, már javítjuk is!... A kombájnszereidében egy SZK—4-es kombájn ferde- felhordója fekszik a földön kibelezve. — Mikorra készül el? — Egy nap múlva. — Van alkatrész hozzá? — Tavalyról maradt. Az SZK-k alkatrészellátásával sosem volt különösebb baj... Odakint elszórva áznak- fáznak a gépek a sárban. Minden talpalatnyi hely foglalt a szűk, hajdanán sokkal kevesebb és kisebb géphez méretezett műhelyekben. Sürgős megöl Jást! A drága gépek életben tartásának — derül ki a továbbiakból — egyetlen viszonylag biztos pontja a KITE, amely a kukoricatermesztő rendszerhez tartozó gazdaságok gépeit rendszeresen megjavítja s ellátja alkatrészekkel. Ám még ez sem gond nélkül való: kijelölt határidőkre kérik be javításra a gépeket, s honnan tudják a szövetkezetiek, melyik gépnek, milyen alkatrésze, mikorra romlik, avul el ? Ami pedig a többit illeti: marad továbbra is a szervezetlen, esetleges ellátás, a jövés-menés az egész országban alkatrészek után. A telefon, a telexhálózat sem segít. Nincs semmiféle, egységes elv szerint megformált ellátórendszer, sem boltonként, beszerzőhelyenként világosan elkülönülő árulista, sem egységes tájékoztatás. Varga János Önálló magyar árubemutató Oslóban A norvég főváros információs központjában hét külkereskedelmi vállalat termékeiből rendez kiállítást a HUNGEXPO december 5— 14-ig. A bemutató célja az export növelése. A kiállító vállalatok közül az ARTEX szőnyeget, kerti bútort, a HUNGAROCOOP kézimunkákat, a HUNGA- ROTEX szöveteket és férfi, női konfekcióárut, a TAN- NIMPEX bőr- és szőrmeárut, la MONIMPEX bort, mézet, édességet, a TRANS- ELEKTRO és a LEHELEX elektromos háztartási gépeket mutat be. A kiállításhoz kapcsolódik egy országismertető bemutató is, amely hazánk életéről, hagyományairól, fejlődéséről ad mul- tivíziós programot. Tölgy a mérlegen A Faipari Kutató Intézetben fontos kísérleteket végeznek különböző faanyagokkal. A fák szerkezetét, teherbíró képességét, szilárdságát speciális berendezésekkel vizsgálják. Képünkön; a tölgyfa hajlító-szilárdságát mérik (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS)
