Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

1977. november 27., vasárnap Kismamáknak — nagymamáknak A nagymama szabad ideje ■ I Gyermekeknek Mucsi József: Őszi képek Rézszínű lombok sűrűje tombol, szelíd napsugártól enyhe az ősz, fakó fűszálak sírnak a dombon, szedettfák alatt bandukol a csősz. Csendes a határ, madárfütty sincs már, csak messze károg százéves varjú. November végét jelzi a naptár, bújó vetésen szalad egy vadnyúl. Peregve hull a dérütött levél, még zizzen egyet halkan, nesztelen. Holnap már így szól az érkező tél: Ösz-húgom, távozz, nem jöhetsz velem! Ménesi György: Kérdezgető Föld alatt él a vakond, akárcsak az ürge — ha ügyes vagy, akkor mondd, melyikük a szürke? Szép fészket rak a fecske, a gólya csak tákol — ha ügyes vagy, mondd meg te, melyik épít sárból? Ebi —, pisztráng, angolna: hal mindegyik még ma — aki ügyes, az mondja, melyikből lesz a béka? iaaaBBaaaaaaBaaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaBaaaaa; .! N. Fjodorov: A púp A nagyszünetben Genkával az udvaron ücsörögtünk és töprengtünk. Volt is min törni a fejünket. A követke­ző óra matematika. Dolgo­zatírás. Mi meg tegnap egész este játszottunk, és a felké­szülésre természetesen már nem maradt időnk. — Ha megharapna bennün­ket egy kutya — álmodozott Genka —, biztosan hazaen­gednének. — Hazaengednének — mondtam. — Csak éppen húsz injekció után. Veszett­ség ellen. — Még az injekció is jobb, mint a dolgozat — sóhajtotta Genka. — Kár a szóért. Űgysem tudunk kutyát szerezni. Sa­ját magunkat nem haraphat­juk meg. Elhallgattunk, és figyelni kezdtük, hogyan kergetik az ötödikesek a labdát. Genka hirtelen felragyogott: — Van egy ötletem! — mondta. — Most azonnal el­megyünk az orvoshoz, és azt mondjuk, hogy agyrázkódá­sunk van. Futballoztunk — mondjuk —, és amikor össze­csaptunk egy magasan szálló labdáért, összeütöttük a hom­lokunkat. És most szédülünk, meg minden. — El is hiszi, azt hiszed? Hiszen ahhoz púp is kell! Jó nagy púp. — Csinálunk — mondta Genka. — Hogyhogy — csinálunk? — értetlenkedtem. — Nagyon egyszerűen. Ütünk. Mi az, neked tán so­se volt még púpod? Jól ku­pán váglak — és el van in­tézve. Még jobb is mint az injekciók. Gyerünk. Elmen­tünk az udvar végébe, és be­bújtunk a bokrok közé. — Mégsem jó — szóltam én. — Attól, hogy odasózunk egymásnak, még nem nő pú­punk. Ha mondjuk Vaszilij Alekszejev csördítene oda egyet-kettőt, az más lenne. — Hát akkor valahogy másképpen — egyezett be­le Genka. — Megvan! — kiáltottam. — Cipővel kell megpróbálni. Az kemény, de nem durva. — Genkának tetszett az öt­letem. Lehúztuk a cipőnket, és alaposan megvizsgáltuk. Az enyémnek a sarka lát­szott megfelelőbbnek. Az éles szélek már lekoptak róla. A gumi is épp jó. Közepes ke­ménységű. Genka leült egy ládára, összeszorította fogát és behunyta a szemét. — Rajta! — kiáltotta. De könnyű azt mondani, hogy „rajta”. Próbáld csak meg ok nélkül, csak úgy a cipőddel fejbe kólintani a legjobb barátodat. — Nem megy — vallottam be. — A kezem nem engedel­meskedik. — Gyáva — mondta Gén- ka.— Eredj akkor dolgozatot írni, és szedj be egy fát. A dolgozat emlegetése élénkítőleg hatott rám. Neki­lendültem és tisztességesen odacsaptam Genka homloká­ra. — Remek! — üvöltötte, és a fejéhez kapott. De várat­lanul felállt, lassan leenged­te a kezét. — Mi van, Gena? — kér­deztem. — Nagyon fáj? De ő csak hallgatott, me- resztgette a szemét. Éreztem, hogy valami baj van, és meg­fordultam. Hátunk mögött az igazgatónő, Nyina SZerge- jevna állt. — Bölcsebb dolgot, per­sze, ki sem találhattatok vol­na — szólt szigorúan. — Mi­csoda ostoba játék ez? Lehorgasztott fejjel hall­gattunk. Azt nem mondhat­tuk, hogy csak a cipő sarkát akartuk megerősíteni. — Na hát akkor, barátocs- káim — tette hozzá Nyina Szergejevna —, most mars órára, tanítás után pedig je­lentkeztek nálam. Ellenőrző­vel együtt. — Ezt jól megcsináltuk — mondta Genka, amikor föl­felé ballagtunk az osztályba. És akkor megláttam egy pú­pot a homlokán. — Odanézz, Genka — szól­tam —, lett púpod. Hatalmas. De ő csak legyintett. — Kinek kell már ez a púp. Adj inkább egy ötkopekest, hogy rátegyem. Az osztályban megtudtuk, hogy a dolgozatírást másnap­ra halasztották. (Ökrös Tünde fordítása) A családtagok hajlamosak arra, hogy a nagymama sza­bad idejét „beosszák” azzal a jelszóval, hogy ő úgyis ráér, mert otthon van, sok a sza­bad ideje. Sokszor annyi el­végzendő feladattal bízzák meg a nagymamát, hogy ki sem látszik a munkából. Pe­dig nem helyes más szabad idejével gazdálkodni, még akkor sem, ha az a család mindig segíteni kész nagy­mamája, aki szívesen felál­dozza minden idejét gyerme­keiért, unokáiért. Nagyon sokszor erején felül segít, le­mond a pihenésről, szórako­zásról, pedig arra neki is nagy szüksége lenne. No de azért a nagymamák­nak is jut a mai sok szépből és jóból, csak élni kell a le­hetőségekkel. Ki kell hasz­nálni az értékes éveket, ta­nuljanak meg okosan élni. Erre adunk a fiatalabb és idősebb nagymamáknak né­hány általános, gyakorlati tanácsot. A nap kellemes élményei közé tartozik az étkezés. Te­rített asztalon tálalva, barát­ságos hangulatban jobban esik az étel. Ne sajnáljuk te­hát a fáradságot, minden ét­kezésre terítsünk meg, kap­csoljuk be a rádiót, hallgas­sunk halk zenét. Idősebb kor­ben nem mennyiségi, hanem minőségi táplálkozásra van szüksége a szervezetnek. Te­hát az étrend gyakran tar­talmazzon tejet, tejterméke­ket, friss gyümölcsöt, nyers salátát, zöldfőzelékeket, ha­lat, sovány húst, gyümölcs­levet. Zsír helyett főzzünk olajjal. Az ételeket jól rág­juk meg. Ha nincs rendben a fogazatunk, sürgősen hozas­suk rendbe — egészségi és kozmetikai okokból. Az egészséges életmód egyik aranyszabálya: a rend­szeres mozgás. Ez érvényes idősebb korban is. Korunk­hoz és testi erőnkhöz mérten tornázzunk naponta legalább 10 percet és mindennap sé­táljunk a friss levegőn. Séta Meglehet, többen felkap­ják fejüket a cím olvasása­kor, mondván, mi köze a mosogatásnak az egészség­hez. Pedig van, több mint gondolnánk, mivel egészség- ügyi kultúránkhoz hozzátar­tozik az is, hogy a mosoga­tást a legegyszerűbb háztar­tásban is higiénikusan vé­gezzék. Talán kevesen gondolnak arra a mosogatás során, hogy az edényekre tapadó ételma­radékok a fertőző, mérges baktériumok kiváló meleg­ágyai, a maradék felületes eltávolítása súlyos következ­ményekkel járhat. Egy-egy elkapkodott, hanyag mosoga­tás oka lehet nemcsak tar­tós gyomorhurutnak, de számos esetben ételmérge­zést is előidézhet. Érdemes hát megszívlelni ezzel kap­csolatban néhány jó tanácsot. Nevezetesen azt, hogy min­den esetben legalább két na­gyobb, hibátlan zománcú edény álljon e célra készen, egy a mosogatáshoz, egy pe­dig az öblítéshez. Ahol nincs a háznál víz­vezeték, ott sem szabad ta­karékoskodni a mosogató­vízzel, mindkét dézsában el kell merülniük az edények­nek. Olyan meleg vízben, amit a kéz még elbír, először az étkezőedényt mosogassuk el úgy, hogy előzőleg papírral eltávolítjuk róla az étel­maradékot vagy vastagabb zsírréteget. Ezután következ­nek a főzőedények. A moso­gatóvízbe mindig tegyünk lá­gyítószert, ma már sokféle jó hatású mosogatószer kap­közben vegyünk néhányszor jó mély lélegzetet. Ha mó­dunkban áll és egészségünk engedi, menjünk kirándulni. Testileg-lelkileg felüdít. A testápolást sem szabad elhanyagolni. Éppen annyi gondot kell fordítani rá, mint fiatalabb korban. Nem szégyellni való dolog, hanem korszerű életvitelre vall, ha idősebb korban is használunk testápoló szereket és korunk­hoz, egyéniségünkhöz illően, nagyon diszkréten szépítő­szereket. A j ólápoltság önbi­zalmat ad. Téves felfogás, hogy a nagymamáknak csak sötét színű ruhák valók. A sötét szín komor s ezzel alá­húzza az életkort, míg a vi­lágos ruha oldja az öregség tüneteit, fiatalos megjelenést kölcsönöz. Természetesen nem szabad feltűnő, élénk színű holmikat viselni, in­kább a pasztellszínek hat­nak előnyösen. A szórakozásra, kikapcso­lódásra nagyon sok lehetősé­get kínál az élet. A könyv idősebb korban is a legjobb barát. Olvassunk az idősebb emberek életmódjáról szóló könyveket, sokat tanulha­tunk belőle. Örömteli él­mény, ha összejövünk saját korunkbeli asszonyokkal ki­csit társalogni, kézimunkáz­ni, sétálgatni, vagy rádiót hallgatni, tévét nézni. Na­gyon egészséges kikapcsoló­dás a kertészkedés, a virág­ápolás. Az utazás felejthetet­len élmény idősebb korban is, ha módunkban áll, ismer­jük meg hazánk szépségeit, nevezetességeit. A mozi, a múzeum, a színház látoga­tása sok üres órát tölthet ki, szépíthet meg. És ami a leg­fontosabb, ne forduljunk ön­magunkba, hanem kísérjük érdeklődéssel a világ esemé­nyeit, az érdeklődés ébren­tartása friss szellemi erőt ad. Az „örök fiatalság” titka, ha az élet apró örömeit érté­kelni tudjuk és nem felejt­jük el, hogy a nő legszebb dísze: a kedves mosoly. Fási Katalin ható (például a BIP-család, amely nem károsítja a bőrt). E mosogatószerek használa­ta után kétszer öblítsük le az edényeket, ugyanakkor fe­lesleges a törölgetés: hagy­juk megszáradni az edényt, csillogóbb, átlátszóbb marad. Poharakat, csészéket, tá­nyérokat az első mosogató­tálban forró vízzel, tiszta mosogatószivacs vagy Dörzsi segítségével alaposan mossuk le, s azonnal emeljük át az öblítővízbe. A főzőedény gyorsabb tisz­títását célszerű már a tála­lás után azzal kezdeni,hogy meleg vizet öntünk bele, így mosogatásig hamarabb fel­ázik az esetleg odasült, oda­ragadt ételmaradék. A zsíro­sabb fazekakat, lábasokat pedig újságpapírral alaposan töröljük ki. A forró vízben azután dörzsöljük meg a fo­gók mentén is az edényeket. A belsejükben levő maka- csabb foltokat jól eltávolít­hatjuk VIM, Superdol segít­ségével, alumíniumszivacs használatával. Ahol folyóvíz van, ott le­egyszerűsödik a mosogatás, ha sok az edény, többször cserélhetjük a mosogatóvi­zet, a második öblítésnél pe­dig egyenként vehetjük sorra most már hideg vízzel. Aki ragaszkodik a hagyo­mányos mosogatóruhához, szivacs és más modern al­kalmatosság helyett, ne fe­ledkezzen meg arról, hogy legalább 2—3 naponként ki­sebb edényben, bő vízben kifőzze és alaposan kiöblítse a mosogatóruhát. B. K. Egészség — higiénia Árt-e a mosogatás? A jövő év divatja A Magyar Divat Intézet már az 1978-as év modell­jeiből tartott bemutatót a Duna Intercontinentál Szál­lóban. A tavaszi-nyári divat jellegzetessége az ellentét és a harmónia. Ez a divatos modellek anyagaiban és for­májában tükröződik, s nagy­szerű lehetőséget nyújt a változatos öltözködésre és az egyéni ízlés érvényesítésére. Kedvez a divat a készruhát vásárlóknak, hiszen a ruha­darabok formai és esztétikai rokonságban vannak egymás­sal, akárhol is gyártják. A szoknyák, blúzok, kabátok, ruhák, cipők összeválogatá- sában fontos szerepet kap az egyéni ízlés. A külön-külön vásárolt ruhadarabok így al­kalmazkodhatnak a már meglevőkhöz és így mindig divatosan öltözködhetünk. Képeink a divatbemutatón készültek. Apróságok sokfélül " Váratlan eredményt hozott egy, a New York Postban megjelent egész oldalas hir­detés, amellyel egy Phil ne­vű amerikai Edith barátnő­jének a kibékülést felaján­lotta. Az újságkiadónál rövid idő alatt 42 Edith jelentke­zett és érdeklődött a szem­mel láthatóan vagyonos Phil után (a hirdetés költsége: 3600 dollár). * * * XVI. Lajos korában az ud­varhoz érkezett egyik tekin­télyes államférfi a követke­zőket mondta barátjának: — Mától fogva biztos va­gyok abban, amiben eddig kételkedtem: hogy valóban isten kormányozza a világot. — És hogyan jutottál erre a meggyőződésre? — Ma ott voltam a király és miniszterei ülésén. ök biztos, hogy nem kormányoz­nak. Csak az isten marad te­hát! * * * Milwaukee (USA) város kulturális életében szerzett rendkívüli érdemeiért a Lawrence-College Bemard M. Layton történésznek a tiszteletbeli doktor címet adományozta. A tudóst 40 év­vel ezelőtt lustaság, szemte­lenség és lánytörténetek mi­att menesztették az intézet­ből. * * * Melbourne város lomtala­nítási akciót indított és fel­szólította az egyik kerület lakóit, hogy a már használa­ton kívüli tárgyaikat egy bi­zonyos napon tegyék ki az utcára. Egy már ugyancsak régi autó tulajdonosa erre elővigyázatosságból táblát rögzített kocsijára, a követ­kező felirattal: „Figyelem! Ne vigyék magukkal! Még használatban van!” * * * Jean Lor né nancy (Fran­ciaország) bádogos annak! az iparvállalatnak a főnökitől, ahol alkalmazásban volt, jl60 frankos béremelést követelt, mivel lakbére ugyanekkora összeggel emelkedett. A elég- tulajdonos a lakbér feleme­lését botrányosnak nevezte és azt tanácsolta a bádogos­nak, hogy a háztulajdonos­hoz forduljon panaszával. Lorné erre szó nélkül bemu­tatott egy levelet, amelyből kiderült, hogy a főnöke tulaj­donában levő egyik házban lakik.

Next

/
Thumbnails
Contents