Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-03 / 259. szám
o 1977. november 3., csütörtök A téma újra: a Mindenki Iskolája Miről ír a Valóság? A TIT havonta megjelenő folyóirata már a 60. évforduló jegyében készült. Nemes Dezső tanulmánya, A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a magyarországi forradalmi harc kibontakozása és a Magyar Tanácsköztársaság, továbbá a népművelés, kultúra, forradalom című szovjet művelődéstörténeti összeállítás — Luna- csarszkij, Krupszkája, Bogdanov műveiből — az ünnepi készülődést mutatja. Pályák és pályakezdés fogalomkörbe tartozik három írás. Az egyik Solymosi Zsuzsanna tollából az Orvosok és települések, statisztikai adatokat elemezve vizsgálja az elhelyezkedés és állásváltoztatás összefüggéseit. Az építészmérnökök pályakezdését, az elvárások és a valóság találkozását Váriné Szilágyi Ibolya taglalja. A harmadik cikk — Bán- laky Pál: Buktatók a startnál — a másik kettőnél tá- gabb területet pásztáz. Alcíme: pályakezdő fiatal értelmiségiek beilleszkedésének nehézségei kisvárosokban. Érthetően minden egyes eset konfliktushelyzetet tükröz, mivel a szerző a nehézségekről beszél, a környezet formáló erejét bemutatva. Dinamikus fiatalok hogyan válnak közömbössé, konzervatívvá, beletörődővé, ha ilyen közegbe kerülnek. Vagy, ha minden újtól irtózó, csak a látszatra adó szemléletet nem képesek elfogadni, csalódottan tovább mennek. Alapjában véve erkölcsi, etikai kérdések ezek, bár anyagi mozgató rugóval, s az első munkahelyén dolgozó fiatal vagy hasonul és ehhez alakítja át eddigi személyiségét, azzal nyugtatva magát, hogy ez a világ rendje, vagy keres egy másik, olyan közösséget, melynek az értékrendje az övével harmonizál. A pozitív tartalmú átalakulásra viszont akkor van alkalom, ha valaki „a nálánál értékesebb, eredeti törekvéseinél többet váró környezetbe kerül.” V. M. Végletesen ellenkező vélemények csaptak össze a sajtóban, az iskolákban, a művelődési házakban, a Mindenki Iskolája 76—77-es tanévének adásait követően. Voltak akik dicsérték, mások bukásra ítélték a közoktatásnak ezt a formáját. A véleményét bárki elmond- t háttá, egy döntő szempontot azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni: a Mindenki Iskolájának minden alkotója, szervezője, rendezője úgy fogott hozzá az oktatáshoz, hogy az elmúlt tanév „kísérleti év” lesz! Egy kísérletben pedig lehetnek hibák. A Magyar Rádió és Televízió Állami Bizottsága decemberben tárgyalja majd a Mindenki Iskolájának tapasztalatait. Eléjük kerül az a felmérés is, amelyet 30 bázis-iskola megfigyelése alapján rögzített írásban az Országos Pedagógiai Intézet, s amelynek részleteiről sokat megtudtunk a pedagógiai tudományok csillaghegyi otthonában. A közvélemény elé tárjuk hát a tapasztalatokat, hogy az országos eredményeket megismerve tájékozódjanak pedagógusaink, felnőtt tanulóink, a közművelődésben dolgozóink, mindenki, akit izgatott a Mindenki Iskolájának jövője. * * * összetett feladatokat tűzött maga elé indulásakor ez az oktatási forma. Az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőknek akart segítséget nyújtani a bizonyítvány megszerzéséhez. Akár úgy, hogy a dolgozók általános iskoláiban iskolatelevízióként, iskolarádióként használják, akár pedig úgy, hogy a segédkönyvként kiadott Minerva-olvasóköny- vek és a rendes tankönyvek segítségével magánvizsgára készüljenek a felnőttek. Módot akartak nyújtani arra is, hogy vizsgakötelezettség nélkül ismerjék meg a tananyagot a tudnivágyók. Az iskolai végzettséggel rendelkezőknek ismeretfelújítási, is_- meretterjesztési, érdeklődést felkeltő hatásnak szánták äz adásokat, melyben a dolgozók általános iskolája tantervének kiegészítő tananyagát láthatta, hallhatta az érdeklődő. így megkönnyítette az úgynevezett törzsanyag tanulását, segíthette a megértést. Nem a sokoldalú feladat- vállalás akadályozta az osztatlan sikert! Sajnos, elterjedt az az illúzió, hogy otthon pizsamában, papucsban figyelve az adásokat, mindenki könnyedén végére járhat a 8 osztálynak. Nagy tömegek iskoláztatását ilyen kötetlen keretek között nem lehet megvalósítani, és nem is önálló felnőttoktatási forma a Mindenki Iskolája, Azok az emberek, akik ma még nem végezték el az általános iskolát, nem tudnak önállóan, tanári segítség nélkül tanulni. Ahol a megszervezett konzultációs központokban eredményt akartak elérni, ott „iskolarendszerű” oktatást, szerveztek, amelyben felhasználták a Mindenki Iskolája adásait. A megoldás kulcsa, ha a pedagógus rátalál a hasznosítás megfelelő módjára. A vizsgára készülők otthon nem mindig, figyelik az adásokat. A dolgozók általános iskolájának és a közművelődés magánvizsgára előkészítő tanfolyamainak oktatási idejébe kell illeszteni a tévénézést, rádióhallgatást. Már ebben a tanévben csökkentették egy-egy téma adásidejét, hogy a hallgatók még az órán megbeszélhessék az új ismereteket. Hasznos lenne az adások sokszorosítása, ami a rádióműsorok esetében nem . nehéz, de a tévéadások képmagnó-rögzítése tömegméretekben lehetetlen. Itt segíthet majd a szervezett felnőttoktatás és a közművelődés. Tervezik ugyanis egy „közművelődési tőkekoncentráció” létrehozását minden megyében. Ez a „felnőttoktatási stúdió” nevet viselné, ahol az audiovizuális oktatás minden eszköze támogatná a tananyagok tárolását. (Egyelőre még a jövő reménye á megvalósulás.) A Tömegkommunikációs Kutatóközpont felmérte, hogy 1976 novemberéig a Mindenki Iskolája televíziós adásait többé-kevésbé rendszeresen nézők 41,9 százaléka 8 általánossal, 19 százaléka középiskolai végzettséggel rendelkezett, a rádiónál ez az arány 40, illetve 10 százalékos. Nem irreális tehát a Mindenki Iskolájának isme* retterjesztő, ismeretfelújító szerepe. A kiegészítő tananyag— törzsanyag vitában helyesnek látszik az az állásfoglalás, hogy az adások dolgozzák fel a törzsanyag legfontosabb problémáit, és a pedagógusok ne ijedjenek meg attól, ha más irányból megközelítve, újszerű feldolgozásban látják viszont a témákat. Fontos az is, hogy a műsorok ismertessenek meg részletesebben is egy- egy történelmi korszakot, vagy irodalmi jelenséget. * * * A következő évek feladata az általános iskolák számára sugárzott Mindenki Iskolája adások tökéletesítése. A Magyar Rádió és Televízió oktatáspolitikai kérdésként kezeli ezt az ügyet, ezért az OPI véleményét mindig kikéri a tapasztalatokról. Iskolaként kell dolgoznia ennek a mozgalomnak, nem formai, hanem didaktikai értelemben, ha vizsgáztatni akar. A továbbfejlesztésnek másik iránya is lehet, ha lemondunk a szervezett tanulásról, és a fő hangsúly az ismeretterjesztésen, felújításon lesz. A helyes út megválasztásán, a jó módszerek megtalálásán egyformán dolgoznia kell a közoktatás és a közművelődés munkásainak is. Bede Zsóka Tímár Ede: CSILLAGOSOK, KATONÁK... 8. A dagesztániak valóban nem feledkeztek meg a nyolcvan magyar internacionalista emlékéről. Amikor a fehérgárdistákat végképpen leverték és elűzték, Pet- rovszk városának népe 1920- ban emlékművet állított a magyar internacionalisták tömegsírja fölé. Mi történt aztán Gavró Lajossal? Erre a visszaemlékezésében maga válaszol: „Amikor felépültem, sürgős paranccsal visszahívtak Asztrahanyba, a Kaspi-ten- geri—Kaukázusi 11. hadsereg vezérkarához. Azt a feladatot kaptam, hogy szervezzek szélesebb alapokon nemzetközi alakulatokat, összeállítottuk a nemzetközi egységek megalakításának tervét és elküldtük Moszkvába, ahol jóváhagyták a Külföldi Katonai Tanács megalakításának gondolatát, amely Asztrahanyban alakult meg. Elnökké engem, tagjainak Sugár és Kovács elvtársat nevezték ki.” A Külföldi Katonai Tanács kiáltványt bocsátott ki. Ebben harcra szólították a szovjethatalomért a volt hadifoglyokat. íme egy részlet a kiáltványból: „Sorsunk közös az egész világon — nyomor és szenvedés. Le kell ráznunk bilincseinket, amelyet a burzsoázia hatalma rakott kezünkre. Hadsereget szervezünk, erőset, hatalmasat és hívó szóra haza megyünk, hogy forradalmunkat végső győzelemre vezessük. Minden proletár tudja a kötelességét. Addig is, amíg hazamehetünk, küzdeni fogunk a szabadság megteremtőjének — az Orosz Tanácsköztársaság proletárkatonáinak soraiban. Testvérek! Ma már nem vagytok hadifoglyok, hanem testvérek, testvérei a világ minden proletárjának.” A kiáltvány és a szervező munka eredményes volt. Szaratovban, Caricinban, Szamarában, sőt még Pja- tyigorszkban és a Kaukázusban is sorra alakultak az internacionalista osztagok. Ismét Gavró Lajos írásából idézünk: „Amikor a kizljari frontról visszatértem a 11. hadsereg vezérkarához, előbb az Asztrahanyban szerveződő lovasbrigád parancsnokságát bízták rám, de nem sokáig maradtam a brigád élén, mert hamarosan a nemzetközi egységek szervezésével kezdtem foglalkozni. Asztrahanyban találkoztam Kirov elvtárssal, aki ebben az időben a 11. hadsereg Forradalmi Katonatanácsának tagja volt. Nagyon élénken érdeklődött a nemzetközi egységek szervezése, a Külföldi Katonai Tanács létrehozásának problémái iránt. Több ízben is felszólította a hadsereg egész vezető állományát, hogy adjanak meg nekem minden szükséges segítséget a nemzetközi egységek szervezéséhez.” Gavró Lajos 1919-ben Ki- jev környékén harcolt, majd 1920-ban a 173. dandárt vezette a lengyel pánok intervenciós csapatai ellen. Kétszer tüntették ki a Vörös Zászló-renddel. A turkesztáni vörösmagyarok A Közép-Ázsiában élő és harcoló magyar internacionalisták forradalmi központja Taskent ben alakult ki. A vörösmagyarok jelentős szerepet játszottak Közép- Ázsiában a szovjethatalom védelmében. Turkesztán'ban a proletárhatalom hívei 1918 elejétől jóformán mindig Szovjet-Oroszországtól elszakítva harcoltak a fehérgárdisták, valamint a helybeli feudális nacionalista bandák ellen. A helyzetet nehezítette, hogy a szovjethatalom ellenségeit angol intervenciósok segítették. A cárizmus félt az őslakosságtól, s ezért az üzbég, kirgiz, türkmén, kazah, tad- zsik, karakalpag férfiakat nem hívták be katonának. Akik közülük aztán a szocialista forradalom mellé álltak, nem értettek a hadviseléshez, harc közben kellett kiképezni őket.. Amikor Turkesztán a múlt század hatvanas-hetvenese éveiben a cári birodalom részévé vált, ez nemcsak azt jelentette, hogy ezt a területet gyarmatosították. A cári Oroszországgal való kapcsolat, a gyarmatosítás egyben azzal is járt, hogy az oroszországi és turkesztáni haladó erők kapcsolatot; találjanak, szövetségre lépjenek, s támogassák egymás harcát — sőt vállvetve küzdjenek — a cárizmus, a feudális és kapitalista elnyomók ellen. A Turkesztánba áttelepült orosz és ukrán munkások, haladó értelmiségiek segítették a helyi forradalmi erőket, mozgalmakat. A szovjethatalom győzelme után nagyon nehéz volt a helyzet. A bolsevikok turkesztáni szervezetei viszonylag kis létszámúak, gyengék voltak. A gondokat, bajokat, nehézségeket növelte az a tény: a helyi lakosság — üzbégek, kazahok, tadzsikok stb. — körében a társadalmi és kulturális elmaradottság, valamint a mohamedán hit erősen meggyökerezett szokásai, törvényei következtében lassabban terjedtek a marxizmus—leni- nizmus eszméi. Növelte a nehézségeket az Oroszország fejlett részeitől való nagy távolság, a központi területekkel és vezető szervekkel való rendszertelen kapcsolat is. „Ilyen körülmények között, bár az évtizedek óta Turkesztánban élő orosz és ukrán munkásakénál szerényebb, de jelentőségét tekintve egyáltalán nem elhanyagolható az a segítség, amelyet a szovjethata'lom mellé álló hadifoglyok nyújtottak a turkesztáni kormánynak, a terület munkás- és szegényparaszt tömegeinek a külföldi intervenció- sok és a belső ellenforradalom ellen vívott küzdelemben” — írja Józsa Antal és Milei György „A rendíthetetlen százezer” című könyvében. (Folytatjuk) Negyven kép a Szovjetunióról Vlagyimir Iljics Galanov az alkotó kíséretében tekinti meg a kiállítást Fotó: Gál Edit Szerdán délelőtt 11 órakor nyílt meg Szanthoffer Imre grafikusművész kiállítása Békéscsabán, a megyei tanács oktatási és továbbképző intézetében. Dr. O. Kovács István igazgató üdvözölte a művészt, valamint V. I. Ga- lanovot, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának igazgatóhelyettesét, Körösi Tibort, a Közalkalmazottak Szak- szervezete kulturális osztályának vezetőjét, a megye párt-, állami és társadalmi szerveinek megjelent képviselőit, a vendégeket. Galanov elvtárs ünnepi beszédében elmondotta, hogy a Nagy Október emlékének szentelt ünnepségsorozat már egy hónappal korábban, a battonyai emlékgyűléssel megkezdődött, s a grafikai kiállítás megnyitása is egyik méltó színfoltja az ünneplésnek. A Leningrádot, Tallinnt és Rigát bemutató monotí- piával készült sorozat jelképe a magyar és szovjet kultúra és művészet szoros kapcsolatának. Szanthoffer Imre grafikus több ízben járt már a Szovjetunióban, ezért hiteles művészi látásmóddal ábrázolja alkotásaiban a „forradalom bölcsőjének”, Leningrádnak történelmi emlékeit, az egykori Hanza-városok: Riga és Tallinn csodálatos épületeit, az ó- és újváros hangulatát. A kiállítás november 9-ig látható a továbbképző intézet előadótermében. fl HÉT FILMJEI Csingiz Ajtmatov kisregényéből készült a legújabb szovjet film, amelyet a Nagy Októbernek szentelt filmbemutatók sorában láthat a békéscsabai közönség, a címe: Fehér hajó. Több művét megfilmesítették már a népszerű szovjet írónak, A piros almát, vagy a Dzsamila szerelmét bizonyosan szép emlékei között tartja számon a mozinéző. Ez alkalommal egy kisfiú szemével látjuk a világot, kicsit meseszerűvé varázsolva a valóságot. Így a rosszindulatú emberek még kegyetlenebbnek, a jók pedig sokkal jobbaknak látszanak, mint a szürke hétköznapokon. A Fehér hajó című új szovjet filmet november 3- tól 7-ig vetíti, fél 4 és fél 6 órakor kezdődő előadásain a Brigád mozi. Hosszú időn át játszotta nagy sikerrel a Madách Kamaraszínház a Napsugár fiúk című Neil Simon vígjátékot Feleki Kamill és Balázs Samu főszereplésével. Most egy új amerikai filmben találkozunk a két bohó- kás főhőssel, ezúttal Walter Matthau és George Burns alakításában. Egykor ünnepelt és elválaszthatatlan partnereket ismerünk meg személyükben, akik együtt is öregedtek ki a varieték színpadáról. Az egymásrautaltság és az összeszokottság azonban nemcsak javukra vált, de állandó veszekedéseiknek is ez a forrása. Willy még parádézna a közönség előtt, de már nem kell senkinek. Barátja Al, visszavonult, nyugodtan szeretne élni, amikor a közös tévészereplés reménye felragyog előttük. Újra komédiázhat- nának, ha legyőzik magukban a gyűlölködést. Herbert Ross a film rendezője a sikeres színpadi mű megfilmesítésével eredményesen kísérletezett. A mulatságos amerikai filmvígjátékot november 3-tól 6-ig játssza a Szabadság mozi. Jelenet a Fehér hajó című szovjet filmből
