Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

1977. november 27., vasárnap o CB3I2EB Szülői értekezlet a gyárban Szülők a gyárban Fotó: Budiczky István Sokféle mód van az isko­la és a szülői ház kapcsola­tának ápolására. Az sem mellékes, hogy ezek a kap­csolatok mennyire életszerű- ek. A szakmunkásképzésben a tanulók nemcsak az isko­lával állnak kapcsolatban, hanem üzemekkel is. Éppen ezért jó, ha a szülők megis­merik azt a környezetet, ahol gyermekeik a jövő szakmunkásaivá formálód­nak. Ezeket a tényezőket figye­lembe véve rendeztek újsze­rű szülői értekezletet a BÉ- KÖT-ben a 611. sz. Szak­munkásképző Intézettel. A szervezők alapvető célként azt jelölték meg, hogy a ta­nulók szüleivel a tanulmá­nyi gondokon túlmenően megismertessék a gyárat, mint leendő munkahelyet, a termékeket, melyek készíté­sében a tanulók jelentős sze­repet kapnak. Az értekezleten Antovszki Jánosné, a gyár oktatásügyi előadója tájékoztatta a meg­jelenteket az üzem életéről, az ott folyó munkáról, ered­ményeikről, de szólt a prob­lémákról is. Lázár Imréné, az intézet igazgatóhelyettese az elméle­ti oktatás eredményeiről, fo­gyatékosságairól szólt, is­mertette azokat az erőfeszí­téseket, melyet kifejtenék azért, hogy a tanulók fel­készültsége minél magasabb színvonalú legyen. A tájékoztatások elhang­zása után sor került az üzemlátogatásra. Az érdek­lődés még a szervezőket is meglepte, hiszen a szülők megjegyzéseiből az derült ki, sokan el sem tudták kép­zelni, hogy gyermekük ilyen hatalmas gyárban dolgozik. A szervezők nagy körülte­kintéssel teremtettek barát­ságos hangulatot, oldották a feszültséget. S bizony mór jó későre járt az idő, mikor a szülők elbúcsúztak gyer­mekeik munkahelyétől azzal a jóleső érzéssel, íhogy leá­nyaik jó kezekben vannak, törődnek velük, formálják őket, hogy jól képzett, be­csületes szakmunkások le­gyenek. A szervezőktől megtudtuk, hogy ezt a szülői értekezle­tet továbbiak követik hason­ló formában. A következő színhelye a FÉKON békés­csabai gyáregysége lesz, ter­mék- és divatbemutatóval egybekötve. Háló Ferenc A szombathelyi Kertész Termelőszövetkezet 100 mil­lió forintos beruházással új, korszerű növényházat épít. A négy és fél hektáron épülő létesítményt a jövő évben adják át rendeltetésének. Az ország legkisebb, mind­össze huszonhét hektáron gazdálkodó Kertész Terme­lőszövetkezet jelenleg 37 ezer négyzetméter fűtött üvegfelület alatt folytat dísz­novenytermesztest. a virá­gok jelentős részét exportra küldik. Termékeik minősé­gét az európai kiállításokon nyert évi 40—50 érem és el­ismerő oklevél fémjelzi. A cserepes dísznövények mel­lett elsősorban a különleges és tartós virágok termeszté­sére törekednek. Választé­kukban több orchideafajta szerepel. A MÁV Igazgatóság pálya- fenntartási főnökségeinek újítási versenyt hirdettek és ezen most ismét a békéscsa­baiak szerezték meg az első helyet. összesen 46 pályázat ér­kezett. Ebből 25 újítást el­fogadtak és már a gyakor­latban is megvalósítottak. A mintegy 180 ezer forint meg­takarítást jelentő újításokért ünnepélyesen adják majd át a megérdemelt jutalmakat. Orosházi önúletfrik Lelkes néprajzosok és hon­ismereti kutatók ösztönzésé­re fogott tollat néhány ön- édetíró parasztember az or­szág különböző részében, hogy sorsának sok keservét, kevés örömét az utókornak megőrizze. Orosházán is él egy kis csoport, a Szántó Kovács Múzeum igazgatója, Nagy Gyula segíti, támogatja őket az önéletírásban. Éven­te néprajzi esteken, negyed­évenként szőkébb -körű fel­olvasó délutánokon találkoz­nak. A megyén kívülre is eljutott már a hírük, a kő­szegi néprajzi és nyelvjárási gyűjtők VIII. országos talál­kozóján és a szentesi hetek tudományos honismereti ta­nácskozásán elismeréssel em­legették munkáikat. December 3-án, szomba­ton délután 2—6-ig rende­zik III. felolvasó délutánju­kat az orosházi múzeumban, ahol Osarejs Jánosné, Csiz­madia Imre, Györgyi Lajos, Juhász Nagy Vilmos, Kocz- ka Pál, Násztor György és Erdős Tóth Sándor olvas­nak fel részleteket önélet­írásukból. , Hz Új Szó magyarul A Budapesti Lapkiadó Vál­lalat — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére — megjelentette az Űj Szó, a szovjet hadsereg magyar nyelvű lapjának történetét. 1948. április 4-én, az Üj Szó utolsó számában többek között így búcsúzott a szer­kesztőség az olvasóktól: „Valamennyien, akik az Űj Szót írtuk, szerkesztettük és terjesztettük, tovább folytat­juk a munkát a szovjet— magyar barátságért, a de­mokráciáért, az igazi béké­ért.” Építészeti szabadegyetem Magasabb kártérítési igények A praktikus és szép épí­tészet egyre jelentősebb sze­rephez jut életünkben. Azért, hogy megyénk építészeti szakembereinek látáskultú­ráját 'bővítsék — a hazai és a különböző országok fej­lett építészeti törekvéseit be­mutatva — a TIT Békés me­gyei Szervezete építészeti szabadegyetemet indít Bé­késcsabán. Nyolc előadás so­rán hallhatnak a résztvevők korunk építészetének új irányzatairól, népi építésze­tünk hagyományairól, a mai miagyar építészetről és a társművészetek kapcsolatá­ról, a belsőépítészetről, a finn, a francia, az amerikai építészeti kultúráról, vala­mint az oktatási és művelő­dési létesítmények új építé­szeti törekvéseiről Európá­ban. A neves előadók a Buda­pesti Műszaki Egyetem, az Országos Műemléki Felügye­lőség vezető munkatársai és tanárai, valamint építész- mérnökök és belsőépítészek lesznek. Az első foglalkozá­son, december 14-én, szer­dán este 19.00 órakor talál­koznak a jelentkezők a TIT Értelmiségi Klubjában Bé­késcsabán. 1960-ban, amikor még csu­pán a magán- és a szövet­kezeti gépjárművekre volt kötelező a felelősségbiztosí­tás, másfél millió forintot fizetett a gépjárművek által okozott károkra az Állami Biztosító. Az általánosan kö­telező gépjármű-felelősség­biztosítás 1971. január 1-én lépett életbe. Ebben az esz­tendőben a járművek által okozott anyagi kár már csaknem 200 millió forint volt, 1976-ban pedig 530 mil­lió forint! S az idén, az év első tíz hónapjának tapasz­talatai szerint ez a szomorú „rekord” is megdőlt. A biztosító felmérései szerint a felelősségbiztosí­tásra országos szinten előre­láthatóan 17, a CASCO-ra pedig 25 százalékkal többet fizetnek ki 1977-ben, mint tavaly. Megyénkben, ahol csak magán-személygépko­csit 19 ezret tartanak nyil­ván, s még ehhez vegyük hozzá a közületi járműveket, autóbuszokat — 1976-ban 1750 esetben térített felelős­ségbiztosítás alapján kárt a megyei igazgatóság, mintegy 7 millió 800 ezer forint ösz- szegben. A CASCO-ra fize­tett kártérítés 4,5 millió fo­rint volt tavaly. S az idei adatok szerint eddig 2285 fe­lelősségbiztosítás alapján tör­ténő kártérítési ügye volt a biztosítónak a megyében, és 10 millió 200 ezer forintot fizettek e címen. Az Állami Biztosító ma már az országban több mint másfél millió gépjármű-fele­lősségi biztosítását kezeli. Tavaly — 1971-hez képest — csaknem háromszorosára nö­vekedett a gépjármű-fele­lősségbiztosítás alapján ren­dezett károk összege. Egy- egy jármű javítása ma már költségesebb, mint néhány éve. A magán-személygépkocsik felelősségbiztosítási díja 1959 óta változatlan. Az évek so­rán nőtt a lakosság bérszín­vonala, s ez azt is jelenti, hogy ma már egy-egy sze­mélyi sérülés után differen­ciáltabb, magasabb kártérí­tési igényeket elégít ki a biztosító. Nőtt a járadékok összege is: 1971-ben 12 mil­liót, 1976-ban pedig már 74 millió 750 ezer forintot fi­zettek a közlekedés folytán maradandó sérülést szenve­dett ügyfeleknek, illetve a halálos balesetek hátramara- dottainak. Békés megyében a múlt évben kifizetett jára­dék meghaladta a 2 millió forintot. A felelősségbiztosítás tehát már évek óta nem „jó üz­let” a biztosítónak. Az idén a kártérítésre fordított ösz- szeg előreláthatóan több mint 100 millió forinttal ha­ladja meg a kötelező gép­jármű-felelősségbiztosítási díjbevételeket és ráfordítá­sokat. A főváros utcáit elcsúfító autóroncsokat összeszedik és a FÖS- PED Csillaghegyi úti telepére gyűjtik, majd egy évig ott tá­rolják. Ha a tulajdonos nem jelentkezik, a roncsokat beol­vasztják (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Koszorúzás a Paoteoobao Nyolcvan éve született Kahána Mózes író-költő, a nemzet­közi és a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosa. Eb­ből az alkalomból szombaton, a Munkásmozgalmi Panteon­ban levő urnánál az illetékes szervek koszorút helyeztek el. Ott voltak Kahána egykori harcostársai is. Kóceráj, vagy nélkülözhetetlen kisüzem? O z utóbbi évek emelke­detten tudományos közgazdasági szóhasz­nálatában minduntalan fel­tűnt egy, a köznyelv mély rétegeiből idesettenkedő ki­fejezés: a kóceráj... Bizo­nyos döntések illusztráló jel­zőiéként, sőt, lényegi indo­kaként bukkant elő ez a szó, amely — hadd mutassuk be közelebbről —, a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint ezt a jelentést hordozza: „Gyatra, elhanyagolt kis mű­hely v. bolt”. A kérdés azonban, amely e szóhasználat mögött felde­reng, korántsem az, hogy akad-e nálunk gyatra, elha­nyagolt kis műhely vagy bolt. Természetesen jócskán akad, de nyelvészek a meg­mondhatói, hogy fogalmak köznyelvi karrierje általában nyomós társadalmi okkal függ össze. A gyatra kismű- helyek önmagukban aligha tekinthetők ilyen oknak. Sokkal fontosabb, hogy az utóbbi esztendőkben széles eszmecsere bontakozott ki a gazdasági elméletben — és ennél is szélesebb folyamat a gazdasági gyakorlatban —, a kisüzemek szerepéről egy­felől, illetve a kisüzemek megszüntethetőségéről más­felől. Ezt a folyamatot tük­rözte a kóceráj kifejezés; jobbára az utóbbi — meg­szüntethető, beolvasztó tö­rekvés — stilisztikai indok­lásaként. Ha a probléma valóban csak a „gyatra kismőhelyek” témakörére korlátozódna, akkor aligha érdemelne kü­lönösebb figyelmet. Mögötte azonban gazdálkodásunk egyik rendkívüli horderejű iparszervezési kérdése húzó­dik —' lényegében ez: sok vagy kevés-e nálunk a kis- és középüzem? Erről szólva érdemes ko­runk egy sajátos világgazda­sági jellegzetességére utalni. Nos, a közvéleményünk so­kat hallhatott az utóbbi éveik-évtizedek koncentrációs hullámairól, amelyek világ­szerte a termelőerők össz­pontosítása, óriásvállalkozá­sok kialakítása irányában hatottak. Kevésbé ismeretes, hogy ezzel párhuzamosan és szintén világszerte rene­szánszukat élik a kisvállala­tok. Az ok különösebb köz- gazdasági bizonyítás nélkül is nyilvánvaló: a koncentrált nagyvállalatoknak rendkívül kifizetődő, ha bizonyos tar­tozékokat, alkatrészeket ezek gyártására szakosodott’ kis­üzemektől szereznek be — így tehát a „kis” és a „nagy” fogalmak a gazdálkodás dia­lektikájában egyáltalán nem ellentétesek. Nálunk — közismerten — nem volt éppen egyszerű amíg a „sok” és a „kevés”, magyarán: a mennyiség el- ; foglalta ésszerű helyét a ! gazdasági közgondolkodás­ban, ám a „kicsi” és a „nagy” kategóriáinak értelmezésé­ben ez a helyfoglalás még nem ért véget. Sok ebben mindkét irányban a szubjek­tív elfogultság, s ez jól szemléltethető kulcsszavunk: a „kóceráj” hangsúly-árnya­lataival. Az egyik oldal nyomatéko­san vallja, hogy a vállalati méreteket tekintve, ami „nagy” az szükségképpen fej­lettebb, hatékonyabb is, így tehát a fejlődés gyorsításá­nak, a hatékonyság javításá­nak mintegy kizárólagos módszere a mind nagyobb méretek kialakítása. A má­sik oldal a kisüzemi „öntu­dat” felmutatásával védeke­zik a kóceráj-lebecsülés el­len, igyekezvén mindenben — közvetlen exportban, ad­minisztratív apparátusban és sok másban — „nagyként” viselkedni. A kérdés azonban, amit az imént föltettünk — sok vagy kevés-e a kisüzem? —, való­jában csak a gazdálkodási té­nyek és tapasztalatok tükré­ben válaszolható meg. Ami a tényeket illeti, gazdaságunk­ban nemzetközi méretek­ben vizsgálva is, rendkívül magas fokú a vállalati cent­ralizáció, bár a koncentráció ennél lényegesen mérsékel­tebb. A kétféle fogalom ezt jelzi: a 60-as évtizedtől kezd­ve páratlan ütemben haladt előre a vállalati centralizá­ció, hiszen az állami iparvál­lalatok száma az 1960. évi 1368-ról 1976-ig 737-re csök­kent — ez■ azonban nem mindenütt azonos a termelés valóságos koncentrálásával. Az irányítás összpontosult mind' kevesebb vállalatban, ám a telephelyek száma alig csökkent, illetve a miniszté­riumi iparban még nőtt is. Az állami iparban a legfel­jebb 100 munkást foglalkoz­tató telepek igen magas: két­harmados arányt érnek el. Közben pedig: erőteljesen csökkent a nagyvállalatok hátterét adó, a szakosított együttműködésbe bevonható, az igényekhez gyorsan al­kalmazkodó kisüzemek szá­ma. Érdemes utalni arra, fogy éppen a közelmúltban ké­szült el a Gazdaságkutató Intézet szokásos évi vizsgá­lata, amely a vállalatok jövő évi szándékait összegezi. Eb­ből kitűnik, hogy a kívána­tosnál sokkal kevesebb új cikk bevezetését tervezik, s egészében az iparszerkezet átalakítása nem foglalta el a vállalati szándékok között a szükséges helyet — s ebben egyik legfontosabb indok­ként szerepel: az alkatrész­beszerzési, kooperációs gond. Közvetve jól tükrözi ez is azt a hiányt, amire utal­tunk. Tegyük mindjárt hozzá: mindaz, amit elmondtunk, korántsem érvényes egyete­mesen és válogatás nélkül minden iparágra, ágazatra. Ugyan ki gondolna komolyan például a kohászat valami­féle „kisüzemesítésére” — nemde a népi kohók mód­szerével. Az sem kétséges, hogy a valóban „gyatra kis- műhelyek” tervszerű felszá­molása fontos feladat, egye­bek között városrendezési, munkavédelmi okokból is. Mindemellett nyilvánvaló, hogy a gazdaságszerkezet korszerűsítése nélkülözhetet­lenné teszi a „kis” és a „nagy” fogalmainak ésszerű értelmezését. jgyértelmű a mérce: a társadalmi hatékony­ság — és ezzel mér­ve —, a sajátosságok bo­nyolultságából itt-ott az a képlet is elénk rajzolódhat, hogy a „kicsi” nem okvetle­nül elmaradottabb, a „nagy” sem minden esetben hatéko­nyabb. .. Tábori András Borsodi úvodák A Borsod megyei Tanács újabb tizennégymillió forint vissza nem térítendő támo­gatást juttatott a községeknek óvoda építésére. Az összeget — pályázati alapon — ti­zenegy község kapta meg, ez­zel a kikötéssel, hogy saját erőforrásaikból együttesen tizenkilencmillió forinttal ki­egészítik. Az összesen 35 millió fo­rint értékű támogatás fel- használásával az ötödik öt­éves tervben több mint ezer óvodai helyet alakítanak ki Borsod 32 településén. „És”-est Orosházán November 28-án, hétfőn este fél 7 órakor Orosházán, a Petőfi Művelődési Köz­pontban Élet- és Irodalom- estet rendez a városi járási könyvtár. Az esten Jováno- vics Miklós, Száraz György, Páskándi Géza-és Galambos Lajos működik 'közre. A városi-járási könyvtár által rendezett irodalmi klubsorozat jelentős esemé­nyének ígérkezik a hétfő esti program. Növényház—hőenergiával vasutasúittíh A MÁV T0ji7.&at.nsáff nálva-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents