Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-26 / 278. szám
0 1977. november 26., szombat Ruttkai Éva előadóestje Békéscsabán Könyvtáravatás Békésen A pódiumon néhány színházi kellék: bíborpalást, királyi korona, bohócorr. Amikor elcsitul a színésznő érkezését köszöntő taps, hamarosan megtörténik a varázslat, s életre kelnek a holt tárgyak. A közönség együtt lélegzik a művésznő játékával, s a csendek után az önfeledt nevetés pillanatai következnek. Ha nem volnának szigorú tűzrendészet! szabályok, a békéscsabai ifjúsági és úttörőház nagytermében akár kétszer annyi néző is összezsúfolódna Ruttkai Éva előadóestjén. — Eredetileg két fellépést terveztünk Békéscsabán, de a délutáni előadás elmaradt — mondja Ruttkai Éva. — Sajnálom, hogy nem találkozhattam többet a Békés megyei közönséggel, de nagy oka volt a távolmaradásnak: ma osztották ki első ízben az újonnan megalapított Ady Endre-díjat, s Latinovits Zoltán Ady-lemeze megkapta a rangos kitüntetést. Egyenesen a fővárosi ünnepségről jövök és nagyon boldog vagyok, hogy elsőként a békéscsabai közönséggel oszthatom meg az örömhírt. — Járt máskor is Békés megyében? — Amikor Latinovits Zoltán a Gyulai Várszínházban játszott én Szegeden vendégszerepeltem, s így gyakran volt alkalmunk ismerkedni a Körös menti tájjal, az itteni emberekkel. Öreg padlásokon, porosodó sufnikban a régi fazekasmesterség sok szép remekét fedeztük fel, s ma is örömmel gondolok az elmúlt időkre, valahányszor ezekre a becses tárgyakra nézek. — Minek köszönhetjük, hogy előadóestjét a békéscsabai közönség is láthatja? — Olyan kicsi ez az, ország, hogy ahová hívnak, kötelességem elmenni, a legtávolabbi pontokra is. Késő éjszaka lesz mire hazaérkezem, de minden fáradságot feledtet a közönséggel való találkozás mámora. Az a titkos szövetség, amely sokszor vigaszt adó, sokszor lélekébresztő. önmagam kipróbálásának veszélyes játéka az előadóestem. Veszélyes, hiszen a színház csalóka védettsége után, a megszokott környezetből kiszakítva, egyedül kell kiállni a hallgatóság elé. S ha olyan nagyszerű játszótársakra találok, mint amilyen a ma esti közönség volt, akkor ezek a percek színészi pályám legboldogabb pillanatai. — Mit tart legfontosabbnak egy művész számára? — Csehovval együtt vallom. hogy a mi nályánkon nem a hírnév, nem a ragyogás a fő. hanem az. hogy tudjunk tűrni. Tudd elviselni a keresztedet és higev! Én hiszek, és már nem fáj úgv. és ha hivatásomra gondolok. már nem félek az élettől. Andódy Tibor Fotó: Martin Gábor Dr. Molnár Ferenc, a Kulturális Minisztérium államtitkára könyvtáravató beszédét mondja Fotó: Veress Erzsi A megye könyvtárainak korszerűsítési mozgalma keretében átépített békési városi közművelődési könyvtárat tegnap délelőtt 11 órakor adták át rendeltetésének. Makoviczki János, a város tanácselnöke köszöntötte dr. Molnár Ferencet, a Kulturális Minisztérium államtitkárát, Várai Mihálynét, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, Nagy Jánost, a megyei tanács elnökhelyettesét, Inokai Jánost, a békési városi pártbizottság első titkárát, dr. Becsei Józsefet, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának vezetőjét és az ünnepség vendégeit. Ezután Heiliger Gábor, a békési zeneiskola tanára adta elő Komarovszkij kürtversenyének II. tételét Csonka Barna zongorakíséretével, majd a békési munkáskórus énekelt Kökéndi József vezetésével. Dr. Molnár Ferenc, a Kulturális Minisztérium államtitkára ünnepi beszédének bevezetőjében kiemelte, hogy az újjáalakított, korszerűsített könyvtár otthonának átadása nemzetközi és hazai évfordulók fénykörébe esik. — Együtt ünnepeltük a világgal, a Szovjetunióval a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját — mondotta. —Emlékeztünk 1917-re, mindarra, amit a forradalom 60 év alatt teremtett. Az a tíz nap megrengette a világot, az elmúlt hat évtized pedig átrendezte azt a szocializmus, a kommunizmus javára. Üj korszak vette kezdetét az emberiség történetében, a kultúrában, a nép művelődésében. A továbbiakban arról beszélt: a közművelődés munkásai jól tudják, hogy a győztes szocialista forradalomnak szinte az első percétől Lenin és legközelebbi munkatársai személyesen foglalkoztak a kultúra, a művelődés ügyével, az iskoláztatással, a könyvtárakkal. Lenin könyvtárügyi nézeteiről, iránymutatásairól megjelent könyvek, emlékezések fontos adalékokat tártak fel erről. Igaz a megfogalmazás: ha az utókor igazán tisztelni kívánja Lenin emlékét, ne formálisan. csak beszédekben ünnepelje, hanem építsen — egyebek között — iskolákat, óvodákat, és építsen könyvtárakat. — Lenin írásaiban, beszédeiben szüntelenül hangsúlyozta a kultúra folytonosságát, az igazi, a haladó értékek megbecsülését; azt, hogy az értékes kulturális örökségre kell építeni a jelen munkáját. Ez a törekvés azóta végigvonul a szocialista művelődéspolitika történetén. Mindannyiunk örömére szolgál, hogy Békés megye és Békés város a szocialista kultúra, irodalom, művészetek, könyvtárak társadalom- formáló fontosságát nemcsak tudja, ismeri, hanem tettekkel szolgálja az előrehaladást. Gazdag történelmi múltja van a megyének, Békés városának is, ahol — többek között — 425 éve, 1552-ben középiskolát alapított Szegedi Kis István; de gazdag a város forradalmi öröksége is, hagyományai a szabadságharctól az 1917— 19-es forradalmi évekig ível. 1949. május 12-én nyílt meg a városi könyvtár, ugyanebben az évben november 27- én az ország első vidéki művelődési otthona, a mai városi művelődési központ. Bármennyire is csábító volVI. Hajnalban elindultunk Do- mogyedovó, a belső légiforgalmi repülőtér felé. Ez egy kisebb fajta' utazás, legalábbis Magyarországon annak számíthatna. A repülő a Szovjetunióban olyan megszokott és mindennapi közlekedési eszköz, amilyen nálunk a gyorsvonat, legföljebb útjában nem hátráltatják a lassú jelzések, miint gyorsvonatainkat, s egy helyre nem adnák ki két jegyet. A mi gépünk afféle hivatalnokjárat lehet, jó néhány aktatáskás, szemüve- ges-nyakkendős, unottarcú férfi igyekszik taskenti kiszállásra a főhatóságtól, a novemberi moszkvai télből az üzbegisztáni langyos őszbe. Moszkva már havas, ott még le sem hullottak a levelek. Bent a gépben üzbég népzene szól. Hoztam néhány hanglemezt. Szép, keserű zene. Mellettem öreg parasztasszony kutat a helye után, s fekete hajú, mongol- szemű kiskatona robog el közöttünk. Egy bácsika, a sztyeppéi pásztorok sapkájában hatalmas játékautót erőltet az ülés alá. Az utaskísérő odaf urakodik hozzá: — Ezt mér hozta fel a gépbe, bácsika? — Mert az unokámnak viszem — mondja a bácsi, s úgy tűnik, tökéletesen elégedett az indoklással. — De (hát látja, hogy nem fér — győzködi az utaskísérő. — Akkor felrakom a polcra — mondja most már mérgesen a bácsi, s már emeli is az autót. — Onnan meg a fejére esik, ha megbillen a gép. — Akkor jobb lesz neki az ülés alatt — mondja, s úgyt fogja a kisautót, mintZelel Miklós: MEGSZÓLALNAK KÖVEK ÉS EMBEREK Szovjet útinapló wwMMMWwwMiwwwMwmtwwMMwwwHwmwwmitwHwwwwwwwMwwwwwwww na ezen az ünnepi összejövetelen seregszemlét tartani, a város és a megye valamennyi kulturális eredménye fölött, hadd hivatkozzunk most ezek közül csak a könyvtáriakra. A most felavatandó intézménynek mostohább körülmények között is szép eredményei voltak. Állománya meghaladja a 40 ezer kötetet, külön gyermek- és zenei részlege van, olvasói 156 újság, illetve folyóirat között válogathatnak. Az olvasók száma több mint négy és fél ezer, a lakosság 21,5 százaléka, ez az arány az országos és a megyei átlagnál jóval magasabb. Dr. Molnár Ferenc államtitkár ünnepi beszédének befejező részében a következőket mondotta: — A kultúra minden munkásának, könyvtárosnak, hivatásos olvasónak és olvasónak öröm és ünnep is, újabb munka is egy-egy ilyen gyarapodás; a megyében, a városban, de bárhol hazánkban: könyvtár, amely új olvasókat hódít. Szervez, segít a különbségtevésben, a jó és a rossz, az értékes és az értéktelen, a múló divat és a maradandó érték között, hogy valóbarf olvasó néppé legyünk. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánom, hogy a könyvtár és valamennyi munkatársa szolgálja jól küldetését, a korszerű művelődés ügyét, növekvő olvasótábora, közönsége megelégedésére. Az avatás záróaktusaként Makoviczki János tanácselnök átnyújtotta Lipták Pálnak, a megyei könyvtár igazgatójának a városi tanács oklevelét és „A városért” emlékplakettet, • dr. Csende Bélánénak, a békési könyvtár igazgatójának a városi tanács elismerő oklevelét. S. E. ha soha többé nem akarná kiadni a kezéből. Az utaskísérő kénytelen beflátni, hogy módszert kell változtatnia. — Akkor beviszem az előtérbe. Ott elfér, baja sem történik, s leszállás után visszaadom. Így jó lesz? A pásztorsapkás öreg kicsit tópelőddk. — Hát így jó lesz — adja rá az áldást és odanyújtja a teherautót. Felszántunk. Moszkvában még éjszaka van, s tízezer méter magasan visz a repülőgép, szemben a napfelkeltével. Így esett meg, hogy a . nap fölött repülhettem. A nap alulról jön fel, sugarai a felhőkbe állnak, s szivárvánnyá szóródnak alattunk. Narancssárga, tengerzöld, tintakák, viola és aranyfüst színű eget nézek egy országrésznyi éjszakából. A fölöttünk levő égen pedig csillagok sárgaréz szegecsei. Taskent fölé ereszkedve gigantikus, szürke lakótelepet várok. Az '1966-os áprilisi földrengés eltakarította a várost, s nem igen bízom a modem építészet fantáziájában. Tévedtem. Üzbegisztán fővárosa urbanisztikai remeklés. Beleolvad a természetes, hegyes-dombos környezetbe, vagy épp abból nő ki, de sehol sem szakad el, soha sem különül el a természettől. Kielégíti a kor követelményeit, formába önti a kor és hely életfolyamatait, alapvető életelveit. Igaz, volt annyi keserű könnyebbség, hogy nem kellett a múltba illeszkedni, azzal leszámolt a földrengés. A tragédiától távolodva talán kimondható, hogy most így jobb. Szaltti- kov-Scsedrin még így írt a városról: „Ha az ember olyan városiba kerül, amelyről a statisztikai táblázatok azt írják: lakossága ennyi és ennyi, plébániatemplomainak száma ennyi,és eny- nyi, iskolája nincs, könyvtára nincs, ispotálya nincs, börtöne egy van stb. — akkor teljes bizonyossággal állítható, hogy Taskent legkö- zepén tartózkodik.” Az új üzbég főváros elhelyezkedése nem sűrűsödött, hanem horizontális, nyitott. Még ahol nyolcemeletes toronyházakat építettek, ott is mindenütt nagy helyet hagytak parknak, ligetnek, fasornak . Nem lakóknak — embereknek építkeztek. A toronyházak „lakógép” jellegét megszünteti a laza építési stílus — ennek megfogalmazására nem lelek jobb megoldást. Lehet, hogy csak a speciális közép-ázsiai viszonyok miatt kellett rájönni arra, hogy még a toronyházi lakások is közel lehetnek a természethez. Nyáron itt nagy a meleg. A zártság halál. A házak formai változatosságukkal, szeszélyességükkel — a paneles technika, lóm, még a szeszélyességet is elbírja — a kiugró vagy besüllyedő falrészekkel, jobban követik a természet egyenetlenül harmonikus rendjét, mint a mi égnek törő szivarskatulyáink. Itt nyáron az erkély a hálószoba. Így nem lehet belőle /minicella — 'belső loggia —, amelynek az egyik fala a szemközti ház. Ráadásul a lakásoknak csak egyharmá- da toronyház. Az — úgymond — lakóterület nagyobbik részét egy-két szintes, zártkertes családi villákban lakják A panel vigasztalan síkját pedig népművészeti motívumok törik meg. Az elemek mintázata az épület összeszerelése után egybefüggő kompozíciót alkot. És fák, mindenütt fák. „Mielőtt egy fát kivágnál, ültess el hármat!” — buzdít a régi üzbég mondás. Ezek a szavak néhány évvel ezelőtt szinte jelszóvá váltak Taskentben, mert a földrengés utáni építkezések miatt rengeteg fát ki kellett vágni, s azután új parikokat, fasorokat ültettek az új épületek közé. Nemcsak üzbégek építettek. Az összes szovjet köztársaságból dolgoztak a nyugati Tien-San nyúlványainál, a Csircsik folyó völgyében. Jelenleg a Szovjetunió ötödik legnagyobb városa. Lakossága már másfél millió körül jár. A földrengés utáni közös erőfeszítés óta úgy em legetik, mint a barátság, testvériség, az összefogó > példáját. (Folytatjuk) KÉPERNYŐ Vigyázzunk a gyerekekre! A közelmúltban gépkocsival jöttem haza Budapestről, s még át sem léptem Békés megye határát, amikor a mezőtúri hídnál hosz- szan vesztegelt a kocsikaraván. Szomorú végű gyermekbaleset okozta a torlódást. Egy tízéves kisfiú futott át az úttesten, de csak egy irányba figyelt, és egy szembe jövő autó alá szaladt. Szörnyű látvány volt a tragédiahoz érkező szülők keserves jajveszékelése. Napok múlva is elborzadtam a gondolattól, hogy milyen vigasztalan lehet az élet abban a családban, ahol esténként nem kell megvetni egy üresen maradó ágyat. A mezőtúri 'baleset kis áldozata jutott eszembe, amikor a Gyermekrádió műsorában a közlekedési úttörők munkájáról hallottam riportot. A Harsan a kürtszó munkatársai 'Békéscsabára látogattak, s mikrofonvégre kapták a forgalmas útkereszteződésben felnőttes komolysággal szolgálatot teljesítő pajtásokat. Nem pontos a kifejezés, hiszen a műsorból is kiderül, hogy a gyerekek sokkal komolyabban veszik a közlekedési szabályokat, mint a felnőttek. A rádió mikrofonja előtt megszólaló úttörők arról panaszkodtak, hogy iskolatársaik már megfogadják tanácsaikat, de a felnőttek legtöbbször fittyet hánynak a közlekedési úttörők figyelmeztetésére. — Nem tudom, ha igazi rendőr irányítaná itt helyettünk a forgalmat, vajon arra se hallgatnának a fegyelmezetlenül közlekedők? — kérdezte az egyik fiú. A többi gyerek is azt javasolta, hogy hivatásos rendőrök jelenlétével kellene megerősíteni a tekintélyt. A békéscsabai pajtások a tanév kezdete óta minden reggel váltják egymást a forgalmas csomópontokban. Hónapokon át tanulják a közlekedési ismereteket, hogy az úttesten irányítva minél kevesebb galibát okozzanak jó szándékú jelenlétükkel. Szolgálat előtt felveszik egyenruhájukat, még egyszer végiggondolják a legfontosabb szabályokat, aztán keserűen tapasztalják, hogyti- losit intő mozdulataikra a gépkocsivezetők sokszor rá sem hederítenek. A hatóságok szigorúbb intézkedéseit sürgették a Gyermekrádióban megszólaló pajtások, pedig nem lehet minden forgalmas sarokra rendőrt állítani. A békéscsabai riport után elhangzott kommentár is arról szólt, hogy elsősorban nem a rendőrök jelenlététől kell várni a közúti biztonság szilárdu- lását, hanem a szabályokat önként betartó felnőttektől, és természetesen a gyerekektől is. Nyirkos őszi’' időkben fokozott veszélyek leskelődnek az utakon. Nemcsak a városok megnövekedett forgalmához kell igazítani életünket, hanem a síkossá lett országutakon is jobban vigyázhatnánk egymásra. Sajnos még mindig gyakoriak az esti szürkületben kivilágítás nélkü kerékpározó gyerekek, s a szülők sem gondolnak arra, hogy milyen könnyen megelőzhető lett volna nagyon sok tragédia. Az elmúlt félévben 20 százalékkal növekedett a gyermekbalesetek száma, s a riasztó statisztika mögött legtöbbször a felnőttek nemtörődömsége rejtezik. Iskolás fiaink-lányaink tankönyvekből is tanulják a közlekedési ismereteket, nekünk a mindennapok forgalmában kell vizsgáznunk óvatosságból, emberségből. Ezt a soha be nem fejeződő tanulást szolgálta' a Harsan a kürtszó békéscsabai jelentkezése is. (Andódy)
