Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

1977. november 20., vasárnap Végső célhoz ért a Békés megyei hálastaféta amely — mint azt már hírül adtuk — szeptember 18-án, a népek barátsága emlékünnepség napján indult útnak Battonyáról. Megyénk 54 helységében kötöttek szalagot a fiatalok a zászlóra, ame­lyet a november 7-i ünnepségekre a testvéri Penza megyébe utazott Békés megyei delegáció vitt magával. A felvétel im­már Penzából való: megyénk ifjúságának stafétazászlaját átveszi a penzai Komszomol első titkára Példát mutatni Az eleki postás annak rendje-módj|a szerint kézbe­sítette a fehér borítékos meghívót. Az invitálásnak illik eleget tenni, így tehát Elekes István ünneplőbe öl­tözött és elutazott Békéscsa­bára. Köszöntő, beszéd, az­tán bejelentik, hogy: „A Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsá­ga Elekes István elvtársnak, az eleki Lenin Tsz brigád- vezetőjének az Ifjúságért Érdemrend kitüntetést ado­mányozza”. Fotó: Veress Erzsi Elek. Keskeny utca, taka­ros házak. Böngészem a ház- számotkat: 18, 20, 22. No, helyben vagyunk, itt laknak Elekes Istvánék. Amint be­nyitunk a kiskapun, égtelen ugatás veri fel az uitca csendjét. — Jöjjenek nyugodtan, nem hjarap! — biztat a há­ziasszony, de azért gyana­kodva tekintgetünk a Lédi névre hallgató, zord külse­jű házőrzőre. — Az uram nincs itthon, pedig így déltájt mindig ha­za szokott jönni ebédelni — mondja kicsit mentegetőzve Elekesné. — Üljenek csak le, hátha betoppan. Nem le­het pontosan tudni, mikor merre jár, mert hogy me­zőőr. Ezúttal azonban szeren­csénk van: alig váltunk né­hány szót a családról, a tsz­ről, nyílik az ajtó. Mondom Elékes Istvánnak, a kitünte­tés miatt jöttünk. Bólint, le- 'ül, és a brigádról kezd me­sélni. — Az alakuláskor még zömmel a sertéskombinátnál, meg a szárítóüzemben dol­goztak a tagjaink. Én magam is géplakatos vagyok, csak hát az orvos néhány éve el­tiltott a hegesztéstől, így ke­rültem a műhelyből a ha­tárba. Aztán sorra kiemel­ték” a fiúkat brigádvezető­nek, párttitkámak, előadó­nak, hirtelenjében nem is tudnám felsorolni, de sokan kerülték más 'beosztásba. Erre persze büszke is a Kiillián Szocialista Brigád. S nem kevésbé büszkék arra, hogy a most már egész más munkakörben, más területen dolgozó fiatalok változatla­nul a brigádba tartozónak vallják magukat, és részt is vállalnak közös dolgaikból. — Hatan vagyunk időseb­bek, a többiek, 26-an mind fiatalok. Rápillantok, érti máért. — Bizony, lassan három­szor 20 éves leszek. A múlt­koriban egy ifjúsági brigád- vetélkedőn már röstelked- tem is a sók fiatal között az ősz fejemmel. De nemcsak az életkoron múlik, tudok én is fiatal lenni, elhiheti, hogy másképp nem vállal­nám, de nem is választaná­nak az élre! Előkerül egy fotóalbum is, „Killián brigád” felirattal. Miután mindketten megerő­sítjük, hogy e név két „l”-lel írandó, belelapozunk a gyűj­teménybe. Csoportképek ki­rándulásokról, ünnepségek­ről), esküvő, építkezés, tár­sadalmi munka, tanfolya­mok, sportesemények. — Ez a mi „képnaplónk”, a fotók hiteles bizonyítékai a brigádéletnek. Egyébként nálunk az a rend, hogy aki nem tart velünk, ok nélkül elmarad, /az év végén maga magát zárja Iki. A tanulás az munkának számít. Sorra végezték el a nyolc osztályt, meg többen a középiskolát is. Én magam is, ősz fejjel, kijártam a 7—8 -at. Példát kell mutatni, másképp hogy hallgatnának a szavamra? ... T. I. Vállalás — Fa-én, Fa-te, Fa-Ő, Fa­mi... Hogy is van ez? —ra­gozom nyelvbotladozva a rö­vidítést Ujitz Zsuzsával, a Gyulai Bútoripari Vállalat fiatal technikusával beszél­getve. Közbevág: — Fa-mi; ez már zenei riport lenne; nem stimmel... — Igaz is — hagyom hely­ben —; akkor talán térjünk vissza a műszaki témához, a FATE-hez... Mit kell erről tudni? Azt, hogy a FATE egyike a me­gyénkben működő műszaki- tudományos egyesületeknek. Azokat a faiparban, bútor­iparban dolgozó mérnököket, technikusokat fogja össze, akik társadalmi munkában, társadalmi célokat is szem előtt tartva, szívesen tesznek egyet-mást üzemük és az iparág fejlődéséért. Zsuzsa a szervezet titkári teendőit látja el mintegy két éve — társadalmi munká­ban. Ritka, hogy nők ilyes­mire /vállalkoznak; lekötik őket az egyéb teendők. Még ritkább, hogy valaki siker­rel és eredményesen csinál­ja; márpedig az ő esetében erről van szó. Legalábbis erre mutat a MTESZ me­gyei elnökségének dicsérete, aminek fül- és szemtanúja voltam nemrégiben. De tartsunk sort. — Mióta és mit dolgozik a gyárban? — kérdezem. — Egy ponton múlt, hogy érettségi után nem lettem joghallgató — kezdi szabatosan és áradó lendülettel, úgyhogy arra jutok: valóban kár, hogy nem lett jogász. Ám a to­vábbiakban rámcáfol. — Ha már az nem ment, gondol­tam, legjobb, ha fizikai mun­kás leszek. így lettem szere­lő, fizikai munkás — ne nevessen! — protekcióval, mert eleinte nehezen akadt helyem a csoportban. Egy évig vasakat, pántokat sze­reltem a bútorokra, itt kez­dődött a műszaki munkával való barátságom. Aztán... nagyon megszerettem; hoz­zásegítettek ehhez kollégá­im és vezetőim is, többek között Illich József igazgató. Most vegyész vagyok, ezen­kívül szívesen megcsinálok mindent az anyagutalvá­nyoktól kezdve a különféle j egyzőkönyvekig... — És valami komolyabb?? — Gyárunk készen kapja a terveket, viszont számos gyakorlati részletet nekünk kell kidolgozni. Tavaly már érdekes, szép munkát is kap­tam a svéd IKEA-exportban. A Petőfi Művelődési Köz­pont támogatásával, a város és a környék dzsesszbarátai- nek igényére dzsess2iklub alakult Orosházán. Ígéretes tervek, ígéretes program és lelkes klubtagság, amiről egy ilyen alakuló ülés után be lehet számolni, és jelen eset­ben mindez együtt volt. Ezek a tényezők feltételezik, hogy a jó start után maratoni távolság következik, nem tiszavirág életű lelkesedés. Pleskonics András, a klub vezetője meggyőződéssel ál­lítja, hogy a régi igény ki­elégítése és a fiatalok, a dzsesszkedvelők zeneszerete- te jó közösséggé kovácsolja a 'klubtagságot. Persze, más­ról sem feledkeztek meg; az igazán jó programról. Nem ad hoc-szerű, hanem jól megérteit, sokszor megvita­tott, lehetőségeket figyelem­be vevő, igényeket felmérő tervezetet készítettek. Hosz- szas levelezés, az országos dzsesszmozgalomba való be­kerülés szándékával történt előzetes beszélgetések for­málták a tervezetet. S hogy mit ígér a dzseszklub? Ígér egy dzsessztörténeti Most egy Ungváron felépí­tendő szálloda berendezésé­nek teljes műszaki doku­mentációját kell elkészíte­nünk; ennek egy részét már talán önálló feladatként is megkapom... Nagyobb, önálló feladatok­ra vannak hivatva megyénk fa- és bútoripari üzemei is; nemcsak a gyulai kettő, ha­nem Sarkadtól Orosházáig és Mezőberényig mind a Kö­rös-vidéken. Kis üzemekben, szétszórtan dolgoznak, s többnyire szerény eszközök­kel, nehéz körülmények közt kell helytállniuk a gyorsan változó, s mindinkább igé­nyes honi és külföldi pia­con. Mit tesz ezért -— s a szellemi erők összefogásáért — a FATE? Kár lenne tagadni, hogy az egyesületi bélyegek össze- szedésén, évente egy-egy többé-kevésbé sikeres talál­kozón kívül nem sok történt. Kapják és talán forgatják is az országos egyesület újság­ját, a Faipart, de ezt, ma­gas színvonala miatt — stí­lusosan szólva — hokkedlire állva kell olvasni... Hogyan tovább? — Tavaly és az idén már több sikeres előadást rendez­tünk — mondja az egyesüle­ti titkár —, de még ez is nagyon kevés. Többször kell meglátogatnunk az üzemeket, hogy a helyszínen tájékozód­junk a lehetőségekről, prob­lémákról. Ha ez megvan, komolyabb együttműködést kell kialakítanunk. A mi gyárunk kapcsolatai alkal­masak arra, hogy a magun­kén kívül egy-egy kisebb üzem gyártási, anyagellátási gondjait is megoldjuk. De nemcsak erre van szükség, hanem főleg arra, hogy ak­tivizáljuk a tagságot, s nem­csak az üzemek vezetőit — akiknek a példamutatása nagyon fontos —, hanem a középvezetőket is. A megyei csoport elnökével, Doma Gá­bor főmérnökkel együtt nap mint nap azt tapasztaljuk, hogy elsősorban a műszaki értelmiséget kell serkenteni, de be kell vonni az egyesü­leti munkába a munkásokat is: sokszor ők tudják a leg­jobb megoldásokat... Tudja, milyenek az emberek — tet­te hozzá végül —, mozgatni kell őket, amíg megmozdul­nak... Ehhez meg a . decemberi technikusi vizsgához kívá­nunk sok sikert. sorozatot. Megismerkednek a fiatjalok a dzsessz kiala­kulásával, a különféle stí­lusáramlatokkal, a dzsessz alapját képező különféle né­pek folklórjával, a környező országok dzsesszéletével. Az előadásokat színezd és rop­pant érdekessé teszi azon felvételek bemutatása, ame­lyek zenetörténeti érdekes­ségek. És az előadók. A név­sort hosszú lenne felsorolni, csupán azokat emlí­tem, akik máris el­fogadták a meghívást, és örömmel vállalkoztak egy- egy előadásra. Ilyenek: Gon- da János, Juhász Előd, a Molnár díxilend, Deseő Csa­ba kvadrofon előadása, amely már önmagában is igen sok meglepetést és ér­dekességet kínál. De vendé­gük lesz a Deák bigband, az Interbrass együttes és természetesen, mint egyik patronáló, a békéscsabai Hat Szív együttes. Híres dzsesszzenészeket mutatnak majd be, nagy szaxofon- és pozanművészeket, és nem utolsósorban kialakítják a helyi dzsesszmühelyt. —fb— Varga János —1 .........................*!«..... ... " — ' ' D zsesszklub Orosházán Milyen KISZ-ünk lett? Immár fél évtizede annak, hogy az ifjúsági mozgalom­ban országos vita bontako­zott ki. A mozgalom közpon­ti lapja, a Magyar Ifjúság heteken át közvetítette ezt a vitát „Milyen KISZ-t aka­runk?” címmel. Ismeretes, hogy a vita eredményeként megszületett azután 1974-ben az áprilisi határozat, amely a szervezeti munka korsze­rűsítésével is a mozgalom politikai jellegének erősíté­sét segítette elő. Kétségtelen, hogy az 1974 óta eltelt mozgalmi évek a munka esztendei voltak a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségben, a széles körű eszme­cserét a tettek váltották föl, amit többek között a KISZ- védnökségek sikere, az „Ed­zett Ifjúságért” mozgalom­má növekedése is bizonyít — hogy csak a két legismerteb­bet emeljük ki. Nem jelenti ez azt, hogy nincs már miről vitatkozni, hiszen menet közben új meg új kérdésekre kell a fiata­loknak válaszolniuk. A KISZ IX. kongresszusa ha­tározatainak végrehajtásában is csak állandó vélemény- cserében teremtődhet meg, alakulhat ki az egység. Hogy végül is milyen KISZ-ünk lett, milyen a mozgalmunk ma, az alapvetően nem a határozatoktól függ. Vegyünk csak egy példát. Közeledik a beszámolók, ve­zetőségválasztások időszaka. Néhány hét, és ismét sza­vaznunk kell: eleget tet­tünk-e feladatainknak, kiér­demeltük-e a következő év­re is a mozgalmi tagságot? Van, aki azt mondja: jó néhány helyen ez a szavazás már formálissá vált, műkö­dik a mechanizmus, úgyis mindenki megkapja az új tagkönyvet. Van, aki azt mondja: a megelőző évek­ben már úgyis kiváltak azok, akik nem gondolták komolyan a mozgalmi mun­kát, ezért nem is tekinthető formálisnak, ha mindenkit „megszavaznak”. Azután vannak olyanok is, akik sze­rint tovább kellene szigorí­tani a követelményeket. Nem folytatjuk a felsoro­lást — helyette várjuk ked­ves olvasóink véleményét! 3 kérdés 60 válaszról Judit mostanában élénk érdeklődéssel figyeli a me­teorológiai jelentéseket. Kí­váncsi, milyen az idő Lenin- grádban, Helsinkiben. Krajcsovicz Judit szarvasi fiatal ugyanis decemberben utazik. Leningrad az el­ső állomás, majd Helsinki következik. A dologban ed­dig nincs is semmi különös; csakhogy Judit 60 helyes vá­lasszal, no és nem kis sze­rencsével szerzett magának részvételi jegyet erre az út­ra. A Világ Ifjúsága című nemzetközi magazin „60 év, 60 kérdés, 60 válasz” című hathónapos rejtvénypályáza­tának főnyereménye ez a ki­rándulás, amelyen a helyes megfejtők közül kisorsolt tíz szerencsés játékos vesz részt. S a tíz között szerepel Kraj­csovicz Judit neve is, aki ta­valy érettségizett, jelenleg irodán dolgozik. — Milyen témakörből állí­tották össze a kérdéseket? — A Szovjetunióval, a Nagy Október eseményeivel kapcsolatos kérdések szere­peltek a pályázaton. — Melyik volt a legnehe­zebb? — A VI. forduló okozatta legtöbb fejtörést. A helyes megfejtésre pontosian emlék­szem: „Az atomfegyverek el­tiltásáért, a leszerelésért” — így hangzott. — Mikor indul az „expe­díció”? — December 8-tól 15-ig tart a kirándulás, Leningrá- dig repülővel utazunk, on­nan tovább vonattal. Nagyon izgulok és nagyon örülök ... Mi pedig 'gratulálunk és jó utat kívánunk! Postánkból Csorvásról Seres Etelka egy jól sikerült politikai ve­télkedőről számol be maga­zinunknak küldött levelében. Mint írja, a csorvási Lenin Termelőszövetkezet Corvin Ottó KISZ-alapszervezete a közelmúltban ünnepi tag­gyűlést tartott, amelyen részt vett a nagyközség és a termelőszövetkezet több ve­zetője is. Kábái Mihály KISZ-titkár megnyitójában ismertette a fiatalok idei eredményeit, majd irodalmi műsor következett. A rendezvény második fe­lében jól sikerült politikai vetélkedőn mérték össze tu­dásukat a fiatalok. Negy­vennyolc KISZ-tag kapcso­lódott be a „Tíz nap, amely megrengette a világot” cím­mel meghirdetett vetélkedő­be; a meghívásnak eleget tettek a területi KlSZ-atap- szervezet tagjai is. Végül a tsz KISZ-aLapszervezetének egyik csapata szerezte meg az első helyezést. Körösladányból Fekete La­jos írta a következő sorokat az 5. la. osztály nevében: Rajunkat a körösladányi Magyar—Vietnam Barátsági Tsz Tyereskova Szocialista Brigádja patronálja. Novem­ber 13-án a segítségükkel, a tsz autóbuszával a fás­pusztai nevelőotthonba láto­gattunk. A brigád ajándé­kokat vitt az ott élő gyer­mekeknek. Rajunkat is megvendégelték, igazán em­lékezetessé tették a gyerme­kek számára ezt a napot. Békésről László Endre írt levelet, amelyben arról szá­mol be, hogy a MEZŐGÉP békési alegységének pin­ceklubjában Pribojszki Má­tyás citeraművész tartott nagy . sikerű zenés útiél- mény-beszámolót. A klub vendége elmesélte, hogy a rendezvény helyszíne számá­ra a gyermekkort eleveníti fel. ö ugyanis Békésen járt iskolába, és a „jobbakat” a tanár ebbe a pincébe zárta be büntetésül. Nagy sikert aratott a mű­vész diaképsorával, és ter­mészetesen az útiédmény-be- számoló után következő ci- terajátékával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents