Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
1977. november 20., vasárnap SZÜLŐFÖLDÜNK Az orosházi házikenyér Vannak híres dolgok, melyek szinte áhítatos tisztelete apáról fiúra száll. Vannak olyanok is, melyek elenyésznek egy idő után, a hírük azonban tovább él, és emlékeztet arra, ami elmúlt, de olyan azért, mintha nem is múlt volna el... Az orosházi házikenyér ezek közé tartozik. Hamar feltűnt, néhány évtizeddel azután, hogy 1744-ben megérkeztek az első telepesek a dunántúli Zombáról, és megvetették Orosháza alapjait. Erről a házikenyérről írt tanulmányt negyven esztendeje Szabó Pál. orosházi szerkesztő-újságíró. Tanulmánya az Orosházi Szépmíves Céh 1937-es évkönyvében látott napvilágot, majd felolvasta azt a szerző a budapesti rádióban is, 1938. április 27-én. Volt Oroszországban és Bulgáriában a fehér kenyerek országaiban. Pesten megkóstolta a híres soroksári barna kenyeret, de egyikről sem ír olyan lelkesedéssel, miint a miénkről. A magyar irodalomban Pa- lugyai Imre pesti kerületi tanácsos és tudóstársasági tag dicséri először a kenyérsütésünket. Amikor leírja, hogy a debreceni kenyérsütők azt utánozni akarván, kocsiszámra vásárolják ösz- sze a búzánkat. Írja, hogy az évi 42 ezer köbölt feldolgozó debreceni hengermalom is itt veszi a jó liszthez való kenyérmagot. Palugyai tehát már tudja, hogy a jó kenyérhez orosházi búza kell, „mert az mind súlyára, mind sikérére tökéletes. Szemre nem nagy ugyan, de átlátszó és piros, fényes és kemény, vagyis egy szóval, aczélos; toKépes levelezőlap a harmincas évekből, R. Molnár Mihály festőművész munkája Visszaemlékezését — úgymond — az „őskorral” kezdi. 1797-et írtak, amikor: „ ... egy Towmsan Robert nevű angol útleíró csinált reklámot a kenyerünknek „Travels in Hungary” c. 1797-ben Londonban megjelent könyvében: „könnyebb, fehérebb és ízletesebb kenyeret sehol sem ettem mint itt. Egy-egy kenyérnek a nagysága — s ne higgyék, hogy ez talán tréfa — fél köbrőf.” Így írt az angol. S hinnünk kell neki, mert nagy utat bejárt, mire a legjobb kenyér hazájára talált. vábbá sok erejű, finom liszttartalmú, vagyis egy szóval sikéres.” Ezt különben a kassai kalendárium és a Kis Tükör is megírta már rímes rigmusokban. Nem csoda hát, ha Csokonai Vitéz Mihály is rímeket talált a mi búzánk dicséretére. S az ő megállapítása is ér any- nyit, mint ama Townson nevű angliusé, mert ő meg a cipósütő Debrecenből származott. Tehát valószínűen kissé nosztalgikus honvágyat érzett, amikor „Dorottyájában” így ír a mi búzánkról: „így kering, így lépked Békés vármegyében: Az alföldi lakos gazdag szérűjében Hét-nyolc nyomtató ló, midőn patkós lába Tapos a világnak legjobb búzájába (Ezért a dicséretért még azt is elnézzük a „Dorottya” bohém írójának, hogy a patkót a nyomtató ló patáján felejtette.) Ám jóval Csokonai előtt Tiizérmúzeum Várpalotán Várpalotán megnyitotta kapuit a látogatók előtt az Országos Hadtörténeti Múzeum Tüzérmúzeuma, a magyar néphadsereg első fegyvernemi múzeuma. Az állandó és nyilvános kiállításnak a volt Zichy-kastély adott otthont. A tüzérség fejlődése évszázadokkal mérhető. Nagy múltú történetének néhány.jel- lemzőbb eseményén mutatja be a kiállítás a tüzértechnika anyagait. Ahogy változnak a történelmi korok (ókortól napjainkig), úgy követhetik végig a látogatók a tüzérek harcainak fontosabb eseményeit, újabb és újabb technikáját. A kastély emeleti helyiségeiben és földszinti halijában láthatók a fejlődés fokai. Tablók, makettek és fotók keltik életre a nagy múltú fegyvernem történetét. A kastély előtti hangulatos parkban zömmel első világháborús fegyverek találhatók, valamint a második világháborúban használt szovjet tüzérségi fegyverek, amelyek később, a háború befejezése után a magyar néphadsereg első felszerelései lettek. A múzeum sok látogatót vonz. is keresett volt már az orosházi búza. A híres bécsi kip- ferlt már 1771-ben a mi búzánkból őrölt lisztből sütötték. A Heumarkt és a Graben pékjei talán még a királynő, s fia, a kalapos király részére is a mi acélosunkból és sikéresünkből sütöttek kenyeret. De ha kenyeret nem, a strudlit bizonyosan. És ízlett a németeknek, mert egy öesterreicher nevű kalmár 20 éven keresztül minden augusztusban megjelent itt a faluban és minden esztendőben elvitte a község búzafeleslegét. A Napóleoni háborúk idején egy bizonyos Csizmadiá- né asszony kísérte el irnszur- genseinket az aradi táborba, s onnan Győr alá. Olyan markotányosné-féle volt Gsizmadiáné. ö főzött, ő mosott a 17 nemesi felkelőre. Nagyon fiatal sem lehetett, mert 8 forintokért szerződött erre a nagy útra és nagy munkára a nemesi társaság hadnagyával. Örök rejtély, hogy egy ilyen mar- kotányos hol találta meg a számítását. Vagy talán mégis fiatal özvegy volt a hJad- táp asszony? Egy bizonyos: hogy a szerződő Zalay hadnagy maga is elment a felkelőkkel. A szerződés még azt is kikötötte, hogy Cs.- né asszony m(aga gondoskodik konyhafelszerelésről. A hosszú listában egy sütő- teknő is szerepel. A kéthónapos táborozás idején, tehát orosházi asszony dagasztotta kenyéren gyűjtötték az erőt a franciák ellen nemeseink. Kár, hogy sohasem próbálták kd. 1849-bol származik a következő adat. A debreceni kormány intézkedésére a tiszai honvédsereg élelmezési raktárába naponta 7-9 kocsival szállítottak szép, pirosgyürkés orosházi kenyeret. És nem hiába. Augusztusban azután az osztrák is innen akart erőt meríteni, s ;az aradi várba szállítandó ezer meg ezer adag orosházi házi kenyér volt az első hadisarc, mivel falunkat megrótták.” * * * A híres orosházi házikenyér hiteles előtörténetét olvasták. Később, a múlt század kilencvenes éveiben Gémes Ferencnek hívták azt az ügyes és ia vámszedéshez is jól értő vállalkozót, aki nemcsak meggazdagodott az orosházi kenyérből, hanem elterjesztette azt az egész országban. Késmárkon, Ig- lón, Fiúméban, Pozsonyban, Brassóban, Sopronban, Pesten és még egy sor városban rendezett be „orosházi sütödét”, ahol naponta 500 orosházi asszony dagasztotta, sütötte a híres kenyeret. Receptjét megőrizték a krónikák, közölhetnénk is, de hát ki süt manapság otthon — kenyeret?... Sass Ervin Békés megye múltjából Csak ritkán engedélyezték a gyűléseket A békéscsabai főszolgabíró 1897. március 23-án levelet küldött az alispánhoz. Ebben értesítette a megye vezetőjét, hogy 1897. március 14-én éjjel a járás szocialistái összejövetelt tartottak. A gyűlés célja az volt, hogy Békési István mezőberényi szocialista irányítása alatt szervezkedjenek. Májusban a csabai főszolgabíró már arról tájékoztatta az alispánt, milyen adatokkal rendelkezik a járás területén kötött szerződésekről. Eszerint 800 munkás még nem szegődött el. Az alispán!, fő- ispáni hivatalokban élénken érdeklődtek a mezőgazdasági munkások iránt, akikről úgy hírlett, hogy már nem fognak dolgozni a régi bérekért, s nem hajlandók learatni a gabonát, ha nem teljesítik kérésüket. Az aratók emberséges bánásmódot, megfelelő elhelyezést és magasabb munkabért követeltek.- Ismeretes, hogy a belügyminiszter 1897-től a me- zőhegyesi kincstári birtokon készenlétben tartotta segéd- csapatát. Tagjait elsősorban a felvidéki megyékből toborozta azzal a céllal, hogy egy esetleges aratósztrájk idején beveti őket. A megyei elöljáróságok a legmesszebbmenőkig mindent megtettek annak érdekében, hogy megtörjék a mezőgazdasági munkásság harci kedvét, és viasszigornal megakadályozzák a mozgalom kibontakozását. A belügyminiszter kérésére a földművelésügyi miniszter leállította az összes állami földmunkát, a megye alispánja pedig kilátásba helyezte az ármentesítő és egyéb építési munkák felfüggesztését arra az esetre, ha a megye földműves lakossága továbbra is vonakodik az aratási szerződések megkötésétől. Az elégedetlenség hullámai 1897. tavaszán magasba csaptak. Már nemcsak helyi, hanem az ország többi vármegyéjében is tapasztalható megmozdulásokról érkeztek hírek. A mezőgazda- sági munkások szervezkedése, munkamegtagadása magára vonta a figyelmet és állandó feszültségben tartatta a törvényhatóságok vezetőit. A megrettent szolgabí- rák nap mint nap táviratoztak a főszolgabíróknak, akik azután jelentették a megyei alispánnak, s kérték a katonaság és a csendőrség kirendelését is. Ettől az évtől kezdve egyre több olyan jellegű irat maradt fenn, ,amelyben egyletek megalakulását, munkások szervezkedését kísérhetjük figyelemmel. Ezek a dokumentumok egyértelműen tanúsítják, hogy a megye agrárproletárjai nem adták fel a küzdelmet, munkásegyletekbe tömörülve igyekeztek közelebb kerülni egymáshoz. Keresték annak lehetőségét, miként változtathatnak sorsukon. Szervezkedésükkel egy időben a megyei hivatalokban, továbbá a minisztériumokban többnyire elzárkóztok a munkásegyletek engedélyezésétől. Gyakran különféle indokokat, ürügyeket hoztak fel, csak hogy ne kelljen ezeknek a szervezeteknek a> megalakulását engedélyezni. Az intézkedések mögött félelem húzódott meg: attól tartottak, hogy az összegyűlt munkásak esetleg szervezkedni kezdenek. Békés megye alispánja 1897. május 26-án újabb levélben kérte a belügyminisztériumot, ne engedélyezze a „Körös-Ladányi” munkás- egylet működését. Az Alakuló gyűlést ugyanis már titokban megtartották, ami nyilvánvalóvá teszi célját. Ilyen és ehhez hasonló iratokat találhatunk a megyei alispáni iratokban. Nem engedélyezték például a körös- tarcsad földművelő munkás- egylet létrehozását sem. A mezőberényiek kérelmét azért utasították el, mert a benyújtott alapszabály-tervezetükben állítólag helyesírási hiba fordult elő. Ahol már semmiféle kifogást sem tudtak találni, ott nem zárkóztak el a munkáskörök működése elől. Kikötötték azonban, hogy nyáron este 9 óra után, télen pedig 7 óra után gyűléseket már nem tarthatnak. Az ezen időpontok előtt rendezett összejöveteleket be kellett jelenteni és azokon hatósági személy, szolgabírói hivatali 'alkalmazott vagy a csendőrség képviselője is részt vett. Szilvágyi Irén II göcseji falumúzeumban Göcsej Zala megyének nyu- falumúzeum ebből az eltű- gati, mintegy 90 községet nő ősi Göcsejből ment meg magába foglaló dombos, er- és mutat be egy fél falunyit. dós része. A zalaegerszegi Az 1968-ban megnyílt létesítményben lakóházak, pajták, ólak tekinthetők meg Nem hiányzik az udvarról a gémeskút sem Fotó: Béla Ottó Hangulatos a patak partján {elépített vízimalom
