Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-19 / 272. szám

1977. november 19., szombat Mikor készül el a könyvtár? II betegek korszerű táplálkozása szervezetten Az előzetes elképzelések alapján november 7-e tiszte­letére kellett volna átadni Geszten, a tanácsháza szom­szédságában kialakítandó községi könyvtárat. Az át­adás azonban sajnos elma­radt. Az okokról a követke­zőket mondotta el Erdei La­jos tanácselnök. — Az új könyvtár felújí­tását az iskolaépületben a községi tanács építőbrigádja csinálja. Nagyjából készen is van, azonban néhány elma­radt szakipari munka miatt nem tudjuk átadni. Egyetlen festőnk van, annak a nyári iskolai szünetben a tanter­mek festését kell elvégezni, ami nem tűrt halasztást, hi­szen a gyerekeknek szep­temberben meg kell kezdeni a tanulást. Ami tovább ne­hezíti a helyzetünket, hogy a régi könyvtárban — Messze földön híres a Geszten főtt szilvapálinka. Nem tudni minek köszönheti különleges aromáját és ízét, talán annak, hogy még a régi, hagyományos módszer­rel főzik, rézüstökben és fa­tüzeléssel. Tény az, hogy a amelynek villanyhálózata a termelőszövetkezettel közös — elavult, korszerűtlen, s egy szerelés miatt az új könyvtár hónapok óta áram nélkül maradt. A hiba kija­vítása riagy munkát igényel, és amíg ezt sikerül elhárí­tani, addig csak a kora dél­utáni órákig van kölcsön­zés, amíg be nem sötétedik. Remélem, hogy néhány na­pon belül sikerül rendbe hozni az elektromos hálóza­tot és így az esti órákban is olvashatnak, könyvet köl­csönözhetnek az olvasók, és abban is reménykedünk — a termelőszövetkezet segít­ségét kértük —, hogy ka­punk szakembereket, akik megcsinálják a még hiányzó munkákat, s így hamarosan átadhatjuk az új könyvtárat rendeltetésének. legjobb pálinkaként tartják számon. Az a hír kering, hogy a szeszfőzdét hamaro­san átveszi a gyulai ÁFÉSZ, amely palackozóüzemet hoz létre és márkásítják a geszti pálinkát. Alig néhány éve működik az Országos Diétikai Intézet Budapesten, a Makarenko utcában, de máris jelentős eredményeket ért el a kor­szerű táplálkozás népszerű­sítésében, segítésében, meg­szervezésében, elsősorban az egészségügyi intézmények­ben, ahol nagyon fontos a betegek megfelelő ellátása. A magyar étkezési szokásokról, az intézet munkájáról és a gyakorlati tapasztalatokról beszélgettünk dr. Rigó Já­nos professzorral, az Orszá­gos Diétikai Intézet igazga­tójával, és dr. Beke György- gyel, a Magyar Hűtőipar fej­lesztési laboratóriumának vezetőjével. — Mik a jellemzői az utóbbi években nálunk ki­alakult étkezési szokások­nak, vannak e káros ha­tásai? — A legjellemzőbb, hogy az utóbbi 30 évben megvál­toztak a szokások, jobban mondva az alapanyag-fel­használás arányai — vála-' szólta dr. Rigó János. — A növekvő jólét magával hoz­ta, hogy nőtt az egy főre eső évi húsfogyasztás, mégpedig a felszabadulás előttinek a kétszeresére. Tojásból a ko­rábbi évi 90 helyett 300-at fogyasztunk átlagosan. A zsírfélékből kétszeresét, cu­korból háromszorosát esszük a felszabadulás előtti átlag­nak. Jelentősen nőtt a főze­lékfogyasztás, ugyanakkor a burgonyafelhasználás a fe­lére csökkent. Amilyen örvendetes az építőtápanyagok: tej, hús, tojás stb. fogyasztásának nö­vekedése, annyira nem kí­vánatos a zsíré és a cukoré. Köztudott, hogy ez utóbbiak a nehéz fizikai munkához szükségesek, mint kalória­anyagok. Viszont a gépesí­tés, az automatizálás ahhoz vezet, hogy a nehéz fizikai munka egyre könnyebb lesz. Következésképpen tehát több kalóriát fogyasztunk, mint amennyire a szervezetnek szüksége van. Ennek egye­nes következménye pedig az elhízás. Mi származik ebből? A különböző betegségek fel­lépése: a cukorbetegség, szívizomelhalás, epehólyag- bántalmak, gyomorbetegsé­gek. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy helyesebben kellene táplálkozni, kevesebb kalorikus tápanyagot kellene fogyasztani. Az előbb említettek mel­lett táplálkozási ritmusunk is helytelen irányban alakul. Nincs meg a rendszer, az egyenletesség. A főétkezés az estére tolódott el, amihez az emésztőrendszer nem tud al­kalmazkodni. Reggeli helyett sokszor feketekávét iszunk. Hazánkban 10 év alatt húsz­szorosára nőtt a kávéfo­gyasztás. Ez nem közömbös a szervezetre, hatással van a vércukorra és a zsírszint emelkedésére. A gyomorra és a bélbetegségekre egyene­sen káros. Ebből az követke­zik, hogy ha nem akarjuk tovább növelni az egészség- romlást, változtatni kell a kialakult szokásokon. — Mi az intézet szerepe ebben, mi a tevékenységi területe, és folytatnak-e kísérleteket? — Intézetünk három osz­tállyal dolgozik. A szervezési és módszertani, a közgazda- sági és műszaki, valamint az elméleti kutató osztállyal. Az előző kettő a megyék egészségügyi intézményeivel tart kapcsolatot. Feladata kiépíteni a diétikusok orszá­gos hálózatát és megterem­teni az ehhez szükséges anyagi, műszaki bázist. Már annyit elértünk, hogy minden megyében van diéti- kus orvos, akikkel évente egy alkalommal találkozunk, megbeszéljük a módszertani, szervezési kérdéseket és a további tennivalókat. Jó kapcsolatokat sikerült kiépíteni a tanácsok egész­ségügyi osztályaival és az intézményekkel. Így mun­kánkhoz sok segítséget ka­punk. Ami a kutatásokat illeti, új élelmiszerek kidolgozásával foglalkozunk. Korszerű terá­piát akarunk alkalmazni. Vizsgáljuk az egyes beteg­ségek során fellépő anyag­cserét. A fő cél, hogy a be­tegek a műtét után ne le­gyengülve, lefogyva kerülje­nek ki a kórházból, hanem olyan táplálékot kapjanak, amely felerősíti őket. A dié- tika a gyógyító munka szer­ves része, a gyógyszeres ke­zelés kiegészítője. Minden betegséghez anyagcsere-vál­tozás kapcsolódik. Ezt meg­felelő- diétás eljárással kor­rigálni lehet. Munkánkat se­gíti, hogy több belföldi és külföldi intézettel ■ tartunk kapcsolatot, egyes esetekben közösen dolgozzuk ki a terá­piákat. — Milyen gyakorlati ta­pasztalataik vannak? — A leglényegesebb, hogy még mindig fennáll a hely­telen szemlélet a diétával kapcsolatban. Tanácskozá­sainkon külön előadásokat tartunk erről. Sajnos a dia­betikus ételek felhasználásá­ra nincs meg a kellő propa­ganda. Rapszodikus az ilyen ételek rendelése is az in­tézmények részéről. Másik tapasztalat, hogy kevés a diétikus orvos. Az egyetemeken ezt a témát nem tanították. Most kezd­ték el. Az első képzett diéti­kus csoport csak 1978-ban jön ki az egyetemekről. Negyven fiatalt várunk e szakágra, s reméljük, hogy a jövőben már folyamatos lesz a hálózat kiépítése a me­gyékben. Ezenkívül a dolgo­zók továbbképzéséről is gon­doskodunk. Ami kedvező: az ipar készséget mutat arra, hogy diétás készítményeket előál­lítson. Feladat tehát össz­hangba hozni az igényt az iparral és a kereskedelem­mel. — És milyen az ipar készsége? Erre már dr. Beke György válaszolt: — Ebben a Békéscsabai Hűtőház példát mutat. Ezt szeretnénk országosan beve­zetni. Tulajdonképpen a korszerű táplálkozásnak és a diétás ételek nagyüzemi mó­don való készítésének itt van az alapja, s a békéscsabai példa az összhang megte­remtésének követendő mód­szere. Elismerésre méltó, hogy az Országos Diétikai Intézet támogatja e kezde­ményezést. Az ipar az igé­nyeknek megfelelően elkészí­ti az ételeket, melyek kímé­lő ételként kerülnek forga­lomba. Miből áll ez? Van­nak úgynevezett komponens ételek. A háziasszonyok pél­dául jól ismerik a tasakos zöldborsót és levesbetétet, amely egy tasakban van. Es sorolhatnám a többit. Ezeknek az ételeknek nagy előnye, hogy csak vizet kell hozzá adni, néhány percnyi forralás után kész a leves vagy főzelék. Ezeket a kom­ponens ételeket használ­juk fel alapként, s csupán az összetételen változtatunk. Például kevesebb só vagy egyéb főszer hozzáadásával. Így tehát tetszés szerint, a betegellátás igényeinek meg­felelően tudunk elegendő mennyiségű és minőségű készételt szállítani a kórhá­zakba. Nem lehet kellően érzé­keltetni, milyen könnyebbsé­get jelent ez az élelmezésve­zetőknek, a diétásnővérek­nek, nem szólva a konyhai személyzet munkájáról. Ter­vünk, hogy a jövőben tovább bővítjük a választékot. Köszönjük a beszélgetést. Ötmillió forint betét Körös­nagyharsányban Csúf az őszi idő. Eső sze­merkél, hideg és sár van Körösnagyharsány utcáin is. Nincs nagy sürgés-forgás. Érthető ez, hiszen, ha csak nem fontos, senki nem megy ki a sáros utcákra. Takaros házak épültek, rendezett, sőt szép lehet ez a község jó időben. A vas-műszaki bolt kirakatában kerékpárok, mo­torkerékpárok kelletik ma­gukat, bent a polcokon pedig rádiók, háztartási gépek vár­ják a vásárlókat. Nem tar­tozik a nagyközségek közé, ám a boltok forgalma jelen­tős. A tanács vb-titkára, Fürj József nem kis büszkeséggel sorolja, hogy az alig több mint ezer lélekszámú köz­ségben minden ház tetején ott van a tv-antenna, 227 rádiót tartanak nyilván, na­pilapból és folyóiratból csak­nem 600-at kézbesít a pos­tás. A takarékszövetkezet és a posta együttesen mintegy ötmillió forint betétet kezel. Pedig túlzottan sok munka- / lehetőség közül nem válogat­hatnák a harsányiak. A ter­melőszövetkezet közös a bi- harugraival, 330 harsányi tagja van. Legtöbben itt ta­lálnak megélhetést, bár nem tartozik az erős termelőszö­vetkezetek közé. Az itteniek jövedelmének nagy részét a háztáji gazdaságok adják. Régi hagyománya van a jó­szágtartásnak, és szép ered­ményeket is érnék el, amit kézzelfoghatóan bizonyít a boltok nagy forgalma és a pénzintézetek aránylag ma­gas betétállománya. Ezekben a napokban jelentős ese­ményre kerül sor. Nyugdíjba vonult a termelőszövetkezet elnöke és helyette újat kell választani. Az elnökválasztó részközgyűlést szombaton rendezik meg. A megyei tanács segítsé­gével hamarosan új artézi kutat fúrnak a faluban. Ügy tervezik, hogy ez lesz majd az alapja a későbben kiala­kítandó vízműnek. Kétmillió forintba kerül a Kossuth ut­ca felújítása, amely már megkezdődött és mintegy 800 méteres szakaszon portalaní- tott út készül. Fontos a jó alapanyag, a megfelelően kezelt cefre Demizsonokba töltik a kisüsti pálinkát Fotó: Béla Ottó Kasnyik Judit Esőben, hóban, fagyban... Van levelem, postás néni? A köröstarcsai, alig egy­éves, szép, új postahivaital- nak hét alkalmazottja van. Hármain bent látják el a munkát, négyen pedig kint a területen. Ők a kézbesítők. Két férfi, két nő. A két nő 'közül az egyik Szász Károly- né. Mosolygós, fürge, igazi talpraesett asszony. Hírla- po&ként kezdte 1971-ben, az­tán az átszervezéskor postás lett. Azóta együtt hordja a pénzzel, levelekkel az újsá­gokat, folyóiratokat is. A ne­héz táskában. — Most könnyebb a mun­ka, mint régen volt, még az én elődöm idején. Már nem kell' Berénybe járni bicikli­vel az újságokért, mindent a postakocsi hoz ki ide. A táska azért nehéz maradt. Előny még, hogy nincsenek tanyák, összesen tíz ha ma­radit, azoknak viszont pos- tafiiókjuk van. — Milyen távolságot jár be naponta? — A postahivataltól oda- vissza 22 kilométeres a kör­zetem. De ebbe nincs benne az utca egyik oldaláról a másikra való járkálás. Ha pedig — minden. negyedik héten — expressz ügyeletes vagyok, akkor a kézbesítés előtt ki kell szaladni a falu bármelyik részébe és csak ezután jön a rendes munka. A távirat viszont ebbe tar­tozik, a délelőtt folyamán vissza kell jönni érte és úgy folytatni a kézbesítést, ami eltart úgy ebéd után 2 órá­ig. — És mi van a délutáni táviratokkal? — Azokat már az ex­pressz ügyeletes viszi ki. — Hogy telik el egy nap­ja? — Általában reggel 5 óra­kor kelek, nyáron egy ki­csit előbb. A jószág miatt. Nincs sok, de azért a csir­ke, kacsa, liba, meg az a két- három malac megkívánja a magáét. Etetés után regge­likészítés és 7 órára bénít kell lenni, mert akkor jön a postakocsi. Következik a postabontás, amit Végh Ti- bomé hivatalvezetővel mi négyen csinálunk. Először körzetekre szortírozzuk a napi mennyiséget, vagyis négyfelé, aztán már ki-ki a magáét utcák szerint raikja össze. Végül a főnöknőtől megkapjuk az utalványokat a pénzzel és indulhatunk. Ügy nyolc óra tájban. — Mikor ér haza? — Ha nincs semmi külö­nös három óra felé. Otthon újból az állatok az elsők, majd a vacsorakészítés, köz­ben mosás, takarítás, meg minden, ami egy háznál adó­dik. Nálunk még a vízhor­dás is, mert a falu szélén lakunk, ahol még csak ez­tán lesz víz. Igaz, a kislá­nyom — aki Berényben har­madikos gimnazista — so­kat segít. Főleg a vízhordás- bam és mosásban. — És az időjárás? — Már megszoktam. A nyári forróságot, a téli hi­deget. Ez a mi mestersé­günkkel jár, a szabad ég alatt végezzük. S akármilyen az idő, a postásnak a pos­tával együtt menni kell. Hogy mindenhova eljusson a küldemény. — Előfordulnak kézbesíté­si nehézségek? — Néha. Amikor vagy a cím, vagy a név hiányzik, de még mindig megtaláltuk egy kis nyomozás után. — Lesik ma is úgy a pos­tást — mint valaha — hint az utcán, hogy hozza-e a várva várt levelet? — Az idősebbek. Ki-kiné- zegetnek, jövünk-e már, írt-e az unoka az ország má­sik végéből? A fiatalok és középkorúak nappal alig vannak otthon, s ha gondol­nak is a levélre, csak úgy, hogy vajon lesz-e otthon a postaládában. De várni min­denki várja, még az is, aki titkolja. — Szereti ezt a munkát, vagy fölcserélné mással ? — Ha nem szeretném, nem lennék itt hét év óta. An­nak idején kertészeti tech­nikumba jártam Gyulán, el­végeztem, de nem érettsé­giztem le. Utána a mezőgaz­daságban dolgoztam néhány évig, majd háziasszonykod- tam. Itt jól érzem magam a kollektívában és a munká­ban. így ahogy van, szíve­sen csinálom. Az egész fa­lu ismer, én is mindenkit. Szót váltunk, beszélgetünk egy kicsit. Tudunk egymás bajáról, gondjáról, örömé­ről. Szeretem az embereket. És remélem, ők is engem. Vass Márta B. O. Főzik a geszti pálinkát

Next

/
Thumbnails
Contents