Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-18 / 271. szám

1977. november 18., péntek konzervgyárban A könyvárusítás egyik mozgalmas pillanata Fotó: Martin Gábor Könyvvásár a „Politikai könyvnapok 1977” hirdette öles betűkkel már napok óta a plakát a Békéscsabai Konzervgyár előcsarnokában. November 16-án, szerdán, a könyves­standnál, hol ketten-hárman álldogáltak, lapozgatták a köteteket, majd tizenöten ro­hamozták kérésükkel az el­árusítót, Lipták P. György­nél — Reggel 8 órától árusít­juk a Kossuth Kiadó köny­veit. Alig múlt -el egy óra, de már háromezer forint kö­rüli a bevétel, sokan részlet- fizetésre is vásároltak. Hagyománya van már a Kossuth-könyvek terjeszté­sének a konzervgyárban. Be- rényi Mátyásnét nemrégiben „Kiváló terjesztő” címmel jutalmazta a kiadó, Balázs Jánosné pedig a politikai irodalom tíz éve tartó ter­jesztéséért kapott aranyfo- kozatot. Tudják a gyár szo­cialista brigádjai, dolgozói, hogy a tervosztályon kell őket keresni, ha könyvet kémek vagy vásárolnának. — Nálunk nem csak a ju­bileumi év alkalmából szíve­sen látott vendég a könyv- árusító-asztal — folytatja a gondolatsort Berényiné. — Minden fizetéskor kitesszük a könyveket az előtérbe, ked­vére válogathat érkezéskor, távozáskor minden érdeklő­dő. Ebben az esztendőben már 37 ezer forint értékű könyvet adtunk el. Hogy me­lyik a legkelendőbb kiad­vány? A népszerű történe­lemsorozatot és az útleíráso­kat különösen kedvelik a vásárlók. Radó György: Moszkvától Moszkváig című könyvéből vagy A világ fő- városai-ból már egyetlen pél­dány sincs a mai árusítás eredményeként. A Nagy Ok­tóberre emlékező dokumen­tumkötetből délelőtt ötöt el­adtunk, az Esztétikai kis­lexikont is szívesen viszik a munkatársaink. Sokan ta­nulnak a marxista középis­kolában, a Kossuth könyvei között pedig számtalan segí­tő forrásmunkát találnak. Fehér köpenyes lánykák szaladtak beszélgetésünkkor az ebédlőből a könyvespult felé, töprengtek, mit is kéne hazavinni? Az sem baj, ha most nem látják amit sze­retnének, a két Kossuth-ter- jesztő majd előteremti a kí­vánt köteteket. Hiszen ebben a gyárban nem csak egy na­pig tart a könyvvásár. Műszakváltáskor fiatal ka­tonák csapata áradt az asz­talhoz. Hódmezővásárhelyi­ek, de besegítenek a terme­lésbe. Kézről kézre jártak köztük a könyvek. Pölöskei Ferenc Horthyról szóló kö­tetét többen meg akarták venni, de már csak egy Volt belőle. Akinek nem jutott, az is talált értékes művet az asztalon: egy új tudományos munkát a fejlődő fizikáról, meg Hollósi Tibor könyvét: A hosszú kések éjszakáját. Miként szánta el magát, mikor döntötte el azt, hogy érdemes filmet készíteni ifj. F. Szabó Mihály karcagi fa­zekasról, a népművészet mesteréről, aki az utóbbi időben többször járt a nyu­gat-dunántúli városokban, így pl. Győrben, Mosonma- gyaróvárott, és az ott előke­rült középkori cserépmarad­ványok elemzése nyomán ki­csit a nagykunsági kerámia megújítójának is számít? — Ifj. Szabó Mihályt elég régen ismerem, öt—hat év­vel ezelőtt kezdeményezé­semre filmsorozat indult „Hazánk, Magyarország” címmel. Ebbe a sorozatba néhány filmet készítettem, a többi között a „Folytatás”-t, ami azt mutatta meg, hogy a népművészet nem halt ki, nem pusztán hagyomány, mely holt tárgyakban jelenik meg a múzeumok tárlóiban, hanem fiatalok és idősek ke­zében ma is él, és ugyan­akkor ma is létrehoznak új, Előkerültek a kék színű hú­szasok, barna ötvenesek, pi­ros százasok az egyenruha zsebéből. A napokban volt zsoldfizetés; a könyvre kü­lönben is szívesen költenek. Bede Zsóka de a régi hagyományokat magukba egyesítő műveket. A „Folytatás” forgatása ide­jén több ízben is találkoz­tam Szabó Mihállyal, s a fölvételek, amelyeket akkor készítettem, már megmutat­ták rendkívüli tehetségét, szuggesztivitását, érdekes al­kotó egyéniségét. Arca, alak­ja, művészete megmaradt bennem. Már régen foglal­koztat a gondolat, hogy ha valami olyan merül fel al­kotói pályáján, amit érde­mes külön filmben is meg­mutatni, akkor újra filmet készítek róla. Nemrégiben Karcagon járva megismer­kedtem azzal, amit most csi­nál: hogyan támasztja föl a középkori fazekasművésze­tet, hogyan éleszti újjá a török korabeli, ma már jó­részt feledésbe merült motí­vumokat. Elhatároztam, hogy erről föltétlenül filmet csinálok újra. Ennek nagy elvi jelentőséget is tulajdo­nítok. Sokan azt mondják: ma már nincs népművészet, iparművészet van, a népmű­vészet valami egészen más, tulajdonképpen a régi élet­formával együtt megszűnt. Meggyőződésem, hogy van népművészet. Ifj. Szabó Mi­hály népművész, hiszen egész pályája, az a környe­zet, amely őt körülveszi, az indulása, ahogy apjától, id. F. Szabó Mihálytól, Kántor Sándortól, a régi népművé­szet folytatóitól és alakjaitól tanult; az a mód, ahogy benne él abban a falusi kör­nyezetben ott Karcagon, az mindenképpen a régi nép­művészetre jellemző. De amiben különbözik, a meg­változott társadalmi viszo­nyokból következik, amit. művészete nagyon is híven kifejez. Hiszen száz évvel ezelőtt benn maradt és meg­ragadt volna Karcagon. Nem szerezhetett volna kitekin­tést az egész országra, nem merült volna el olyan mé­lyen a tudományos kutatás­ban, nem talált volna any- nyi inspirátort különböző tu­dósok és régészek között, amennyit most talált. Ami gyökeresen új művészetében, kétségtelenül az övé, de ugyanakkor benne van az a rengeteg gondolat is, amit a különböző régészektől, mu­zeológusoktól, művészektől kapott. Amit mond, azt Illyés Gyula úgy fogalmazza, hogy a haladó múlt... Tehát, hogy a folklór előretör, megújul, A Corvina új sorozata Nagy érdeklődésre számot tartó kötettel nyitottja meg a Corvina Kiadó azt az új társadalmi, politikai és nép­szerű tudományos munká­kat tartalmazó sorozatát, mely ja Corvina Könyvek el­nevezést viseli. Az általában angol, francia, német és spa­nyol nyelven megjelenő so­rozat célja, hogy a külföldi olvasóközönség hazánk tár­sadalmi és kulturális élete iránt egyre növekvő érdek­lődését kielégítse. Egy elmarjadt interjú he­lyett (Nach einer nicht statt­gefundenen Diskussion. Pa­ris fragt — Budapest ant­wortet) címmel jelent meg azt a beszélgetést tartalma­zó kötet, amelyet Jacques de Bonis fqancia újságíró készített Aczél Györggyel, interjújában olyan kérdé­sekre keresve választ, ame­lyek a nyugat-európai kö­zönséget Magyarországgal, a szocializmus építésének ha­zai eredményeivel és prob­lémáival kapcsolatosan első­sorban foglalkoztatják. A nagy sikerű magyar lés francia nyelvű kiadások után remélhetőleg a német nyelvű olvasók is érdeklő­déssel fogadják a kötetet. fölfrissül, de esztétikai, er­kölcsi értékekben őrzi a ré­gi évszázadok kimunkált ha­gyományait. A film forgatá­sa közben, éppen a kettős­ségből adódóan, milyen problémák vetődtek föl? — Mindenképpen előtérbe kell állítani azt az újat, amit ifj. F. Szabó Mihály az el­múlt két—három évben al­kotott. Ezt egy olyan fazekas hozta létre, aki ízig-vérig fa­zekas, aki az anyag kibá- nyászásától kezdve minden műveletet saját maga csinál. Ezenkívül nagyon fontosnak tartom a tudatosságát ábrá­zolni, azt a szinte tudósi el- mélyültséget és érzelmi te­lítettséget, ahogyan dolgo­zik. Ehhez természetesen meg kell találni a formát, ami mindenképpen eltér az eddig készített fazekasokról szóló filmektől. A forgató- könyvet egy ilyen típusú filmnél végig tökéletesíteni, változtatni és fejleszteni kell, mert az új és új moz­zanatok, amelyet a felvétel során az ember magába szív, egyre gazdagítják. Az is megérett bennem most a felvételek során, hogy pon­tosabban kell az egészet fel­építeni, hogy hogyan váltsák egymást a konstrukcióban a képi és zenei elemek, és azok a párbeszédek, amiket majd Szabó Mihállyal foly­tatok. Mert művészete tuda­tosságát kizárólag képi esz­közökkel nem tudom érzé­keltetni. Ehhez a szavai is kellenek, ugyanis így ab­szolút világosan megfogal­mazódik esztétikája. Ha ró­la teljes képet akarok adni, amennyire egy nem egészen húszperces filmben ez lehet­séges, de véleményem sze­rint lehetséges, akkor mind­ezt rendkívül jól megkonst­ruált és zárt formában, de adnom kell. Befejezésül egy kézenfek­vő kérdés: mikorra készül el a film? — Még az ősz folyamán mindenképpen elkészül." Ze­néjét a Muzsikás együttes fogja adni, tekintettel arra, hogy művészi törekvéseik a népzene terén nagyon roko­nok ifj. Szabó Mihály tö­rekvéseivel. Meggyőződésem, hogy igen jó zenét fognak a filmhez komponálni, ameny- nyiben itt kompozícióról szó lehet; nyilván elsősorban népi motívumokból, vagy eredeti népdalokból, zenei elemekből fogják összeállíta­ni. Pálréti Ágoston Új nézőpont Békéscsabán Fotó: Balogh Ferenc Fazekasfilm Karcagi beszélgetés Kis József Kossuth-díjas rendezővel Tájház Endrődön Endrőd község anyagi segítségével és a falu lakóinak lelkes gyűjtőmunkájával tájházzá alakult a második ház a Sugár utcában. Ügy tervezik az alapítók, hogy farsangi fonókát, betlehemes játékokat is rendeznek majd itt, hogy ne csak múzeum, hanem hagyományőrző, élő ház is legyen az övék — 1827-ben formázták ezt a cserépedényt — mutatja Vasz- kó Irén tanárnő a kamrában. Saját gyűjtésű népi szőttesei, edényei, használati tárgyai alapozták meg a tájház beren­dezését Szilágyi Imre bácsi keze munkája, gyűjtése is gazdagították az endrődi tájház helyiségeit és udvarát. A tájház tovább­fejlesztésében pedig a megyei múzeumi szervezet néprajzos munkatársai segítenek majd Fotó: Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents