Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-18 / 271. szám
1977. november 18., péntek ! Mit tervez Jani bácsi Barta János kubikos szorongó érzéssel áll Kaposvári Jenő, a Békéscsabai Építőipari Költségvetési Üzem építésvezetője elé, akinek kissé váratlan ez a találkozás. Kezet ráznak, s Barta János csak ennyit kérdez: — Visszafogad? Kaposvári Jenő hirtelenjében alaposan rápirít Barta Jánosra, hogy milyen meggondolatlan volt, amikor alig két hónapja kikérte a munkakönyvét és más vállalathoz ment át. Majd így folytatja: — Hát nem könyörögtem, hogy maradjon Jani bácsi? Magyaráztam, hogy sajáct magának tesz rosszat, ha itthagyja a régi munkahelyét. De a több pénz reményében szedte a sátorfáját. Most miért akar visszajönni? — Nem bírom. Idegesít a környezet. Amióta ott vagyok, senki észre sem vesz. Itt meg 13 évet húztam le és mindenki úgy hív, hogy Jani bácsi. Bizony szégyellem magam, hogy 56 éves koromban ilyen helyzetbe kerültem. — Hát igen, igen... Nehéz dolog. Most elvesztette a törzsgárda- tagságát is. Azért, ne mondja azt, hogy szégyen. Más is melléfogott már. Maga meg igen jó munkás, Jani bácsi — próbálja enyhíteni a dolgot Kaposvári Jenő, aki örül, hogy ez a derék ember vissza akar jönni. Meg is egyeznek mindjárt, amit kézfogással pecsételnek meg. Aztán Kaposvári Jenő még utána is szól: — Várom Jani bácsi. És siessen! _nr__ a MEZŐGÉP? A jövő év munkájának előkészítése már csaknem . minden tekintetben megkezdődött a MEZŐGÉP Vállalatnál. Az év végéig még több százezer óra munkát fordítanak az előre gyártásokra, a vállalat mintegy száz szocialista brigádvezetője előtt pedig már októberben feltárták a jövő évi fő feladatokat. Eszerint legalább ezerrel több kukoricabetakarító adaptert gyártanak majd, mint az idén, és megkezdik egy új, silókukorica-betaka- rító gép gyártását tőkés exportra. Mindezek eredményeként árbevételük 11 százalékos, nyereségüknek pedig csaknem 20 százalékos növelését tervezik. Exportjuk az ideinek csaknem egyötödével nő, dollárbevételük pedig az előirányzottak szerint több mint kétszer annyi lesz, mint 1977-ben. Szakmunkástanulók hegesztőversenye A békéscsabai 611. sz. Szakmunkásképző Intézetben komoly hagyományai vannak a tanulók számára rendezett hegesztőversenyeknek. Az elmúlt években azonban csak intézeti szinten rendeztek versenyeket, igen nagy érdeklődés mellett. E jó tapasztalatokra építve az idén a NOSZF tiszteletére megyei versenyt hirdetett meg az intézet hegesztő szakosztálya, a Gépipari Tudományos Egyesület, a bázisvállalatok és a KISZ-bizottság támogatásával. A versenyre négy szakmunkásképző intézet nevezett be. A békéscsabai 611- es, az orosházi 612-es, ame- zőhegyesi 614-es és a békési 636-os. A kiírás értelmében a versenyen csak olyan tanulók vehetnek részt, akiknek nem ^alapvetően a hegesztő szakma a fő képzési területük, de munkájukkal szorosan összefügg. A szervezőknek az volt a célja, hogy ezt ,az igen fontos szakterületet minél jobban népszerűsítsék, hiszen szinte valamennyi fémipari szakmában ma már elengedhetetlen a hegesztés ismerete. Nagyon fontos tényező ez, s Az első helyezett Rózsa Kálmán gyakorlati verseny közben Fotó: Budicki István mázzá, hogy a tanulók körében egyre jobban tudatosítani kell a sokoldalú elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező szakmunkások jelentőségét. A megyei versenyt intézeti versenyek előzték meg s így a döntőben az intézetek 3 legjobbja versenyezhetett. A 12 versenyző igen színvonalas küzdelmet vívott egymással, e végül is az elméleti és gyakorlati eredmények alapján az első helyet Rózsa Kálmán III. éves víz-, gázvezeték-szerelő, a 611-es intézet tanulója nyerte el. Második Dadnyik László, harmadik Szpisják Mihály, mindketten „611-esek”. A negyedik helyet az orosházi intézet képviselője, Rajki József, az ötödiket Szokolai Ferenc, ugyancsak orosházi tanuló szerezte meg. A győztesek és helyezettek a megyei tanács művelődésügyi osztályának, az SZMT, a KISZ városi bizottságának, a G’ÉE, a MEZŐGÉP Vállalat és az építőipari vállalat értékes jutalmait kapták. A további részvevők is értékes könyv- jutalomban részesültek. A szakmai zsűri véleménye az volt, hogy a versenyző tanulók felkészültsége igen figyelemreméltó. A verseny színvonala s az érdeklődés azt indítványozta, hogy a jövőben tovább kell fejleszteni és hagyományossá kell tenni a szakmunkás- tanulók megyei versenyét. Háló Ferenc Szpisják Mihály az elméleti feladattal birkózik Természeti kincseink védelme közügy Q gy adott társadalom fejlődési lehetőségeinek alapfeltételeit kétségtelenül annak politikai, gazdasági berendezkedése határozza meg. Ezenkívül azonban el nem hanyagolható hatást fejtenek ki azok a külső természeti tényezők, amelyek között az adott társadalom él és dolgozik. Éppen ezért nélkülözhetetlen ezek tárgyilagos számbavétele és az, hogy megfontolt előrelátással gazdálkodjunk természetadta lehetőségeinkkel. Sokan úgy vélekednek még, hogy mivel mi kimondottan alföldi megye vagyunk, természeti kincsekkel nem rendelkezünk. Ilyen kincs csak a hegyek mélyén rejtőzik. Nálunk legfeljebb — állítják a tájékozottabbak — az újabb időkben feltárt szénhidrogénkészletek tekinthetők ilyennek. A nagy többség mindenképpen megfeledkezik arról, hogy termőföldünk, a Körösökben folyó víz, a föld mélyéről felhozott hideg- és termálvíz készletünk, az építőanyag-ipart szolgáló anyag: kavics- és homokmennyiség éppen úgy nemzeti vagyon, mint a bauxit, a bazalt, a réz és a többi ásványi anyag. Azt mindenki természetesnek tartja, hogy a bauxitból a lehető leggazdaságosabban minél több alumíniumot kell nyernünk, a szénbányák meddőhányóit ismét vallató- ra kell fogni, hogy újabb értékeket nyerjünk belőlük, a hegyvidékeket újra és újra viszgálják végig a geológusok, hogy nyersanyagban szegény hazánk érckészletei gazdagodhassanak. A gyakorlati tapasztalat viszont azt igazolja, hogy megyénkben meglehetősen kevés figyelmet fordítunk a meglevő és alapvetően fontos természeti kincsek védelmére, célszerűbb felhasználására, az ezekkel való takarékos gazdálkodásra. Itt van például a föld, a legalapvetőbb természeti kincsünk, amely a mindennapi kenyerünket, az élelmiszeripar nyersanyagát szolgáltatja, s amelynek védelmére — nem ok nélkül' — törvény is napvilágot látott. Megyénkben a föld szeretete mélyen gyökeredzik az emberekben, még sincs minden rendjén. Földünk minősége több mint tíz aranykoronával jobb az országos átlagnál. Ezt bizonyítja az is, hogy megyénk mezőgazdasági területe az ország 7,2 százalékát teszi ki, viszont búzából az összmennyiségnek több mint 10 százalékát, kukoricából csaknem 11 százalékát, cukorrépából 13 százalékánál is többet Békés megye adja. E nagy értékű természeti kincsnek a védelme és gazdaságos kihasználása mégis hagy kívánnivalót maga után. Az utóbbi tíz évben átlagosan 436 hektárral csökkent évente a termőföld. Ennek egy részét indokolja az iparosítás, a közlekedés, a települések fejlődése. De csak egy részét, mert lehet tapasztalni nálunk is túlzó igényeket: valamilyen létesítmény céljára sokkal nagyobb területet hasítanak ki, mint ami szükséges. A nagyüzemi gazdálkodás nagyméretei gyakran legyintésre késztetik a vezetőket egy- egy kisebb földdarab, nehezebben hozzáférhető szeglet megművelésének elmaradásakor, holott — ha tényleg nem lehet a modem nagy gépekkel megművelni — fásításra még kiválóan alkalmas lenne, mintsem, hogy a gaz verje fel. De sok, apróságnak tűnő más körülmény is elgondolkoztatja az embert. Indokolt-e minden esetben a vasutak és műutak mentén meghagyott túlságosan is szélesnek tűnő üzemi sáv, amelyet aztán senki sem hasznosít. Folytathatnánk az árokpartokon mihasznára zöldellő, senki által be nem takarított fűmennyiséggel. O indannyian sok példát és a hasznosításra jó megoldásokat tudnánk mondani. Érdemes lenne közkinccsé tenni ezeket, amire lapunk szívesen is vállalkozna. Ilyen adűlőutak és a közutak fásítása is. Tudja az ember, hogy a beárnyékolt földút eső után nehezebben szárad, körülményesebb a közlekedés rajta. De nem a fák kivágásával lehetne ez ellen tenni, hanem például azzal is, hogy csak az egyik oldalán, de ott több sorban telepítenének fákat. A tiszta levegő, amihez a fák is hozzájárulnak, létfeltételünk, de a facsoportok - a hasznos vadak búvó-, védőhelyeivé is lehetnének. Békés megye területének kétharmada mély fekvésű terület, amelyen negyedmillió ember él. Ez a leginkább belvíz járta vidék. Az elmúlt években átlagosan 31 ezer hektárt öntött el a belvíz, amelyen nem, vagy csak alig termett valami. Milliók mentek emiatt veszendőbe: anyag, munka, termés. Ezt kivédeni — s ezt ki lehet védeni — szintén földvédelem. A belvizek összehangolt elvezetése okosan épített csatornákkal, a belvíz járta talajok javítása, hosszú távon többszörösen meghálálja a ráfordított összegeket. A vízzel úgy vagyunk, hogy amikor nem kellene, igen sok van belőle, de amikor a mezőgazdaság igényelné, csaknem száraz lábbal járhatunk a Körösök medrében. A mezőgazdasági munka korszerűsödésével, a városiasodással egyre nagyobb a vízigény. A megye folyói pedig egyre kevesebb vizet szállítanak. A csúcsigényben már ma is hiány van ibelőle. Néhány év múlva pedig a szükséglet többszörösére emelkedik, önmagunk ellen tennénk, ha nem gondolkodnánk hosszabb távra. A most épülő kunsági főcsatorna ideiglenes megoldást nyújt: egyre sürgetőbb a Duna vizének idevezetése, éppen úgy, mint helyi lehetőségeink jobb kihasználása: a tavaszi árhullám szállította bő vízmennyiség tárolása vízben szűkebb hónapokra, egyrészt a Körösök medrében (a duzzasztók ezt a célt is szolgálják), másrészt víztározók kialakításával (Fekete-, Fehér-Körös deltája). De a vízvédelmet, az azzal való célszerű gazdálkodást szolgálja vizeink tisztaságának megóvása is. Nemcsak a folyók medrében, hanem az öntözőcsatomákban is a kémiai és egyéb szennyeződésektől. A szennyeződés oka legtöbbször az emberi hanyagság : a műtrágyák, növényvédő szerek vízbe kerülése okozza a legnagyobb pusztítást — nemcsak a halállományban, hanem a víz felhasználhatóságában is. örvendetesen növekszik a vízműellátással rendelkező településeink száma. Ez viszont mindenütt növekvő vízigényt teremt. A bő vizet adó Maros hordalékkúpjára telepített regionális nagy vízmű megépítése nélkül előbb-utóbb komoly problémák támadnak az emberi fogyasztásra alkalmas mindennapi víz kielégítő biztosításában. Nem lehet teljesen különválasztani egymástól meglevő természeti kincseink védelmét, okos felhasználását. Az összefüggések figyelmen kívül hagyása mindenütt megbosszulja magát. Komplex, az összefüggéseket, a jövő igényeit messzemenően figyelembe vevő intézkedések sorára van szükség, amíg nem késő. De nemcsak az illetékes állami szervek részéről, hanem minden egyes ember, minden kisebb és nagyobb kollektíva részéről. Mert mindenki tehet valami hasznosat természeti kincseink védelmében, okosabb hasznosításában a maga területén — ha nem többet: felhívni a figyelmet, kifejteni a véleményt, átgondolt javaslattal szolgálni a nagyobb közösségnek. m vészharang konga- tása a célja ennek az írásnak, hanem a reális helyzet elnagyolt felvázolása. Felhívás a közös munkára, természeti kincseink védelme, hasznosítása érdekében. Arra, hogy a megyei pártbizottság határozata alapján ne csak a vezető szervek gondja legyen a megoldás keresése és megvalósítása, hanem mindannyiunké. Enyedi G. Sándor Egyre fontosabb feladat hárul a kéményseprő és tüzeléstechnikai vállalatokra A Kéményseprő Fejlesztési Társulás a fővárosi és a megyei kéményseprő és tüzeléstechnikai vállalatok munkájának a korszerűsítéséhez, az új eljárások, technikai eszközök alkalmazásának iaz elterjesztéséhez nyújt segítséget. Azért van szükség rá, mert a tüzelőberendezések fejlődése mellett a hagyományos kéményseprés ma már a vállalati feladatoknak csak egy résziét képezi, amihez több más tevékenység kapcsolódik. Így főként a gáz- és az olajtüzelésű berendezések üzembe helyezése, beszabályozása, a levegőszennyeződés megelő- zése. A HVDSZ Helyiipar és Városgazdálkodás című lapjának a szerkesztő bizottsága november 16-án és 17-én Békés megyében amkétot szervezett, melyen megjelent Somoskői Gábomé, a HVDSZ központi vezetőségének titkára, Szíves Lajos, az ÉVM kommunális főosztályának a vezetőhelyettese, valamint Gregor Pál főszerkesztő. Részt vett Bíróczi Gyula, a társulás megbízott elnöke és ott voltak azok a vállalati vezetők, akik az elnökségben és a munkabizottságokban szerepet töltenek be. A vendégeket Szalay Istvánná, a HVDSZ megyei bizottságának titkára és Varga János, a Békés megyei Kéményseprő és Tüzelés- technikai Vállalat igazgatója fogadta. Az első napon a szerkesztő bizottság Gyulán, a művelődési házban ismerkedett a társulás tevékenységével, á második napon az ankét részvevői megtekintették Gyula nevezetességeit, majd ellátogattak a Békés megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat gyulai és békéscsabai kirendeltségéhez.
