Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

Diákélet Harmincnyolc esztendeje már, hogy diákokat végeztek ki Prágában és Bronóban a fasiszták: november 17. az ő emlékükre azóta nemzetközi diáknap. Lehetne sok mindenről szól­ni a diákok napján, kellene is, vidámságról, örömről, gond­ról. De ezúttal mégis inkább a diákok felnőtt-felelőssé­géről, a felnőtteknek példa­adó felelősségéről kell szólni, hiszen a nemzetközi diáknap erre emlékeztet. A mártír­diákok helytállása azt mu­tatja, hogy az ifjúság sosem volt csupán vidámság és öröm, hanem olykor törté­nelmi tett párosult hozzá. Negyvennyolc nem a fiata­lok, a diákok forradalma volt-e? Azért-e, mert ők messzibb láttak, vagy csupán azért, mert könnyebben he- vült a szívük? Mert friss tu­dás vezette a gondolataikat, s mert érzelmeik még őszin­ték? A diákéletnek különben sok szép hagyománya volt, mint Pataké például, s ez bizonyára azoknak a tudós tanároknak is érdemük, akik ott tanítottak. Mert a fiata­lok arca az idősekére üt: akár azért, mert példát lát­nak bennük, akár pedig, mert visszariadtak tőlük. S miért, hogy ezeknek a neves történelmi diákvárosoknak megkopott a fényük? Miért, hogy a tisztes diákhagyomá­nyokból inkább csak a kari­katúrájuk maradt meg, ha megmaradt valami, az ugra­tások, a diák-hierarchia, a csínytevések, sőt gonoszko­dások, a felsőbb osztályúak hatalmaskodása a fiatalabba- kon, s a mondhatni, farsangi maszkabálok furcsa divatja? Azt a régi-régi diákdalt éneklik-e még a ballagáson, ami manapság rendszerint bohókás jelmezes felvonulás, olykor bizony nem is egészen jó ízléssel párosultan? Diáknak lenni bizony fe­lelősség is, a diák — hiszen ez a név legkorábban a ka­maszkor küszöbén illeti meg az ifjút — már próbálgatja felnőtt-erejét, próbálgathatja felnőtt-gondolkodását is. Diáknak lenni azt jelenti, hogy napról napra többet kell tudni a világról. Diák­nak lenni annyit tesz, mint bírálóan nézni a felnőttek vi­lágát, de nem ajkbiggyesztve és gúnyolódva, hanem vívód­va és érvelve. Nem hősiességre kell biz­tatni ezen a napon a világ fiatalságát, mert harminc- nyolc évvel ezelőtt azok a diákok önkéntelenül, kény­szerültén hőssé, mi több, nagy részük mártírrá lett. De nem csak meghalni — élni is csak magasabb erkölcsi szem­pontból érdemes. A diákélet akkor örömteli igazán, ha az emberség magasabb szem­pontjai vonzzák, ha ember­ségben gyarapodik az ember, amíg diák. S akkor diák ma­rad egész életére. Gaudeamus igitur: ha életének igaz értel­me van, mindig ifjú marad, s örvendhet. Mint a mesében: boldogan él, amíg meg nem hal. Z. L. Rktfvaiilés Békéscsabán Rádiótechnika és elektronika a KGST-ben Tegnap, szerdán délelőtt Békéscsabán megyénk ter­mészeti kincseinek hasznosí­tásáról rendeztek aktívaülést a megyei pártbizottságon. A tanácskozáson a meghívott párt-, tanácsi, gazdasági ve­zetőkön kívül részt vett Csatári Béla, a megyei párt- bizottság titkára, dr. Szabó Sándor, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese, Ha­lász Péter, a MÉM Országos Pöld- és Térképészeti Hiva­tal vezetője és Soltész József, az OVH főosztályvezetője. Csatári Béla tájékoztató előadásában vázolta me­gyénk természeti kincseit, majd átfogó képet adott azok hasznosításáról. Békés megyének nincsenek hegyei, melyek gyomra értékes ás­ványkincseket, ércet, szenet rejtene, az országos átlaghoz viszonyítva itt a legkisebbek az erdőségek. Ennek ellenére nincs okunk a panaszra, ugyanis legnagyobb nemzeti kincsünk, a termőföld kár­pótol. Vidékünkön vannak ugyanis hazánk legjobb mi­nőségű termőföldjei. A me­zőgazdasági termeléssel és az erdőként hasznosított föl­dek értéke lényegesen na­gyobb a hazai átlagnál. Ezért nemcsak megyei, ha­nem népgazdasági érdek is a békési termőföldek éssze­rű, maradéktalan hasznosí­tása és védelme, mivel a befektetések megtérülése or­szágosan itt a legkedvezőbb. A vízkészletről, a vízhasz­nosításról szólva elmondta az előadó: megyénk rendelke­zik Magyarországon az egyik legnagyobb termálvíz-kész­lettel. A mélységi hévizek közel egyharmada gyógyha­tású, s ez csaknem teljes egészében kihasznált. Sajnos, a meleg vizű kutaknak csak kisebb hányadát használják ki hajtatóházak fűtésére. Igaz, újabban Szarvason la­kások fűtésére hasznosítják a meleg vizet, de ez1 egyelőre még nem elterjedt. Mind­ezeket egybevéve, a megye hévizeinek több mint fele kihasználatlan, elfolyó hő­energia. A szénhidrogén-ku­tatás az elmúlt években vált intenzívebbé. Az eddigi ku­tatások, az előzetes feltárá­sok alapján megyénk szén­hidrogénkészlete közepesnek tekinthető. Az agyag békés megye legjelentősebb építőipari ás­ványi kincse. Napjainkban tíz helyen bányásszák, illet­ve dolgozzák fel a téglagyá­rak. E feltárt ásványi va­gyon megközelíti az 5,5 mil­lió köbmétert. A kutatások nyomán a meglevő készlet többszöröse rejlik még a fel­szín alaft. Számottevő az építési falazó és vakoló ho­mok, mely a megye egész te­rületén megtalálható, mind a folyókban, mind a bányák­ban. Az ásványi anyagok ki­termelése után hátrahagyott bányák tájvédelmi gondokat jelent. Már készülnek a ta­nulmánytervek az elhagyott agyagbányák hasznosítására, környezetének védelmére, megóvására. Végezetül Csatári Béla vá­zolta azokat a megyei fel­adatokat, hosszabb távú cél­mindegyikében szükség van a gépipar, a rádiótechnikai és elektronikai ipar részvételé­re. A mostani ülésen hosszú távú műszaki-tudományos és gazdasági prognózist fogad­tak el, s ennek alapján aján­lásokat tettek. A bizottság ha­tározatokat hozott arról, hogy az 1981—85. évi népgaz­dasági tervek vonatkozó ága­zati fejezeteit sokoldalúan egyeztessék. öt új gyártás­szakosítási és kooperációs egyezmény tervezetét is megvitatták és aláírásra ké­szítették elő; ezek a speciális rendeltetésű telefonkészülé­kek, a vezetékes híradástech­nikai berendezések és rész­egységei, a különféle pro­fesszionális rádiótechnikai eszközök, gázlézerek, vala­mint a nyomtatott áramkörű lapok mérésére, szerelésére szolgáló berendezések közös fejlesztésére és gyártására vonatkoznak. A Zalaegerszegi Ruhagyár lenti gyáregységében zakókat, átmeneti és télikabátokat, szabad­idő-ruhákat készítenek, az idén már 170 millió forint értékben. A termékek 30—35 száza­lékát holland és francia exportra szállítják (MTI-fotó, Fehér József felvétele — KS) Jegyzőkönyv aláírásával szerdán befejeződött Buda­pesten a KGST rádiótechni­kai és elektronikai ipari ál­landó bizottságának 33. ülé­se. A háromnapos tanácsko­záson a KGST-tagországok és Jugoszlávia, valamint a KGST-titkárság képviselői vettek részt, s megfigyelő­ként jelen volt az ülésen a Vietnami Szocialista Köztár­saság küldötte is. Az ülésen megemlékeztek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról. A REÁB 33. ülésének napi­rendjén szerepelt, hogy mi­lyen módon és milyen terüle­teken vegye ki részét a bi­zottság a hosszú távú együtt­működési célprogramok meg­valósításából. Mint ismere­tes, a célprogramok a tagországokat érintő legfon­tosabb népgazdasági problé­mák közös megoldására irá­nyulnak. Az 5 célprogram kitűzéseket, melyek szerves részét képezik az országos programnak a termőföld vé­delmében, a vízgazdálkodás­ban, a hévíz-hasznosításban, a szénhidrogén-kutatásban és hasznosításban, valamint az építőanyagipari ásványkin­csek további hasznosításá­ban. e Szekeres András Gyulán a Köröstáj Termelőszövetkezet kertészetében befe­jezéséhez közeledik a téli ■ és kelkáposzta szedése. A közös gazdaság 20 hektáron termesztette ezt a zöldségfélét és 86 vagonnal adott át a MÉK-nek. A káposztát főleg a megyei ellátásban hasznosítják, de jut belőle a megyehatárokon túl­ra is Fotó: Béla Ottó A kenyérellátásról, a korszerű hűtöláncról tárgyalt az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága munkája alapján, meghatá­rozzák azt az időt, amíg az árucikk minőségromlás nél­kül eladható. Az élelmiszertörvény szel­lemében tovább bővítették a termékek választékát a gyár­tók, és — 'döntően 1977-ben — több mint 100 új terméket mutattak be. A sort a kon­zervipar vezeti 53 új cikkel, és jelenleg 49, eddig még nem gyártott termék vár beveze­tésre, elsősorban a tej-, a konzerv-, a hűtő-, az édes-, a hús- és az üdítőital-iparban. Az iparban tartott hatósági ellenőrzések szerint az erősö­dő üzemi szabályozásnak kö­szönhetően mind kevesebb a minőségi kifogás. Esetleges átmeneti visszaesések ellené­re is egyértelmű a fejlődés, jórészt az ellenőrzési munká­nak köszönhetően. Az élelmiszertörvény elő­írásainak végrehajtását szá­mon tartó szakemberek meg­állapították, hogy a higiéniai feltételek megteremtésében az iparágak között meglehe­tősen nagy az eltérés. A kenyérellátásról, a kor­szerű hűtőláncról, a csoma­golásról és sok egyéb, az egész lakosságot érintő kér­désről tárgyaltak a képvise­lők az élelmiszertörvény vég­rehajtásának eddigi tapaszta­latait elemezve: szerdán Kő­bányán, a BNV 25-ös pavi­lonjában — ahol most köz­ponti élelmiszer-kiállítást tartanak — ülésezett az or­szággyűlés mezőgazdasági bizottsága. Bélák Sándor el­nöki megnyitója után Ko­vács Sándor mezőgazdasági- és élelmezésügyi miniszter- helyettes számolt be az idén januárban életbe lépett élel­miszertörvény végrehajtásá­ról és a további teendőkről. Kiemelte a miniszterhe­lyettes, hogy az intézkedések nyomán elsősorban a csoma­golásban és a választék szé­lesedésében szembeszökőek az eredmények. A csomagolási körülmé­nyek azonban még sok gon­dot okoznak, elsősorban a gyenge minőségű csomagoló­anyagok, a hiányos nyomdai munka és a sokféle, műszaki megoldásában gyakran hi­bás jelzési mód miatt. A Belkereskedelmi Minisz­térium — ahol az indokolt — 1981-ig felmentést ad a jelö­lési rendelkezések alkalmazá­sa alól. Az érintett vállala­toknak azonban el kell ké­szíteniük részletes fejlesztési programjaikat, hiszen 1981 után csakis az élelmiszertör­vényben előírt csomagolással és jelöléssel hozható forga­lomba bármilyen áru. A szavatosság, az eltartha­tóság és a felhasználhatóság eddig sokféle és nehezen ki­ismerhető jelzéseit a MÉM végrehajtási rendelete alap­ján egyszerűsítik. A tartós élelmiszereknél — a minisztertanácsi határozat­nak megfelelően — a minő­ségmegőrzés időtartamát je­lölik majd. Minden egyes ter­mékre, a kutatóintézetek BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1977. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK Ára: 80 fillér XXXII. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM Használjuk ki jobban természeti kincseinket

Next

/
Thumbnails
Contents