Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-02 / 258. szám
1977. november 2., kedd Könyvtáravatás Körösújfalun Egy fiú, egy lány Alig több, mint ezer lelket számlál a megyehatárszéli kisközség, Körösújfalu. November elsején, kedden az egész községet megmozgatta a nagy esemény, a könyvtáravatás. Nem volt könnyű a tenyérnyi régi könyvtár helyett berendezni, megszépíteni, újjáalakítani ezt az épületet, amelybe átköltözött a könyvtár. Igen sok társadalmi segítség kellett ahhoz, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a helyi tanács által adott pénzből, a megyei könyvtár berendezési tárgyainak segítségével megteremtsék a könyvkölcsönzés lehetőségét, kellemesen tiszta, modern környezetben. Ez a kisközség mindig elöljárt a jó példával az építésben-szépítésben. Az elmúlt évben ötödikek lettek a megyében, teremtő, társadalmi munkájuk elismeréseként. Utat építettek, iskolát festettek, könyvtárat szépítettek, s legújabban a könyvtár környékének parkosításán gondolkodnak. A Nagy Október jubileumán átadott korszerű új könyvtár majd négyezer kötetet őriz a polcain, a legtöbbje klasszikus és modern szépirodalmi alkotás, de megtalálhatóak itt-a természettudományokat, a műszaki ismereteket tárgyaló könyvek is. A megnyitón ünnepi beszédében dr. Kardos Mihály, a járási hivatal elnökhelyettese elmondotta, hogy ez a könyvtár most A körösújfalui asszonyok már' birtokukba vették az új könyvtárat, kíváncsian kutatják, milyen könyveket rejtenek a polcok Fotó: Gál Edit már otthona lehet kicsiknek és nagyoknak, a kötetlen olvasásnak és az iskolai oktatás egyes területeinek is. Kedves színfoltja, méltó ünneplése volt a könyvtáravatásnak a helyi asszonykórus saját gyűjtésű népdalainak eléneklése. Tisztán, szépen zengett a magyar népdalok muzsikája a könyvek sorfala között. Hagyománya van már a szép éneklésnek, az író-olvasó találkozóknak ebben a- faluban. Az újonnan átadott könyvtár a kulturálódás újabb formáinak erjesztő műhelye, a hagyományoknak pedig őrzője lehet Körösújfaluban. Napirenden az ügyintézés korszerűsítése és egyszerűsítése Ülést tartott a megyei tanács vb A megyei tanács végrehajtó bizottsága november 1-én kedden tartotta ülését Békéscsabán Nagy János elnökhelyettes elnökletével. A testület megvitatta dr. Kertész Márton vb-titkár- nak az ügyintézés korszerűsítéséről és egyszerűsítéséről szóló jelentését. Az államigazgatási és ezen belül a tanácsigazgatási tevékenység korszerűsítése és egyszerűsítése az MSZMP KB 1971. november 3-i állás- foglalása óta olyan napirenden levő feladat, melynek végrehajtására ‘ számos kormányzati döntés is született. Az állampolgárokat érintő igazgatási tevékenység, az ügyintézés, valamint a tanácsigazgatási szervezet működés egyszerűsítésére megyei intézkedések és kezdeményezések is megvalósultak. Így a kormány által elfogadott program alapján például a vállalatoknál és a költségvetési szerveknél mérséklődött a beszámolási kötelezettség. A központi állami statisztikai jelentések számát az elmúlt évben 15, 1977-ben pedig további 22 százalékkal mérsékelték. Egyszerűsítették az építési és használatbavételi, valamint a tartási, életjáradéki, örökösödési és szabálysértési eljárásokat. A kiadható hatósági bizonyítványok számát a Minisztertanács Tanácsi Hivatala mintegy 61 százalékkal csökkentette. Üj ügyfélfogadási rend lépett életbe, amely igazodott az állampolgárok szabad idejéhez és lehetőséget biztosított a munkaidő alatt jobb kihasználásához. Megállapítható azonban — hangsúlyozta a testület —, hogy egy sor eredményes intézkedés ellenére néhol nem minden esetben fogadják kedvezően a tanácsi javaslatokat. Hajlamosak azokat megalapozatlannak, vagy kellően ki nem dolgozottnak minősíteni, és nem keresik bennük a hasznosítható gyakorlati tapasztalatokat. Sőt még az is előfordul, hogy az „egyszerűsítés” jelszavával még a legjobb törekvéseket is visszájára fordítják, túlbonyolítják. A testületi viía helyeselte és erősítette, hogy a megyei vezetés a korszerűsítést társadalmi üggyé is kívánja tenni. Ennek érdekében jelzőcsoportot, munkaközösségeket tervezett. A továbbképző intézet keretében gondoskodik a dolgozók szakmai, politikai képzéséről — mintegy 15 millió forintos beruházással számítógépet és perifériás egységeket vásárolt a tanácsi igazgatási munka fejlesztése érdekében. A korszerűsítő munka folyamatosságából és összetettségéből adódóan a feladat azonban túlnő az egyes intézkedésekkel, jogszabály- módosításokkal megragadható eredményeken — állapította meg a testület. Széles körű szemléletmód-változásra, az állami, gazdasági vezetésben igényesebb magatartásformára van szükség ahhoz, hogy ezen a területen a nagyon is időszerű elő- lépés a megyei tanács szerveinél megtörténjék. Éppen ezért a központi intézkedések fegyelmezett végrehajtása mellett sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a saját, illetve a megyei hatáskörben megvalósítható kimunkálására és tervszerűbb megvalósítására. A korszerű vezetésszervezés és ellenőrzési módszerek általánossá tételére. Végül is a megyei tanács végrehajtó bizottsága elfogadta az ügyintézés korszerűsítésének, egyszerűsítésének helyzetéről szóló beszámolót, valamint az 1978— 1980 évre szóló intézkedési tervet. A továbbiakban dr. Becsei József osztályvezető a helytörténeti kutatások és kiadványok megyei helyzetéről terjesztett be jelentést. Az előterjesztést a végrehajtó bizottság elfogadta és utasította a művelődésügyi osztályt, hogy az érdekelt szervek és intézmények bevonásával készítsék el a megye helytörténeti kutatási tervét az 1980—1985-ig terjedő időszakra. Az ülés bejelentések tudomásulvételével ért véget. —r. I világtakarékossági nap első megyei újszülöttei A több éves szokáshoz híven, az OTP és a takarék- szövetkezet az idén is megajándékozta a világtakarékossági nap, tehát október 31-e első újszülötteit megyénkben. Az OTP-bébi október 31-én 1 óra 55 perckor a szarvasi szülőotthonban született. A neve Lefenyiczki Magdolna, és édesanyja kondorosi lakos. Az újszülöttet és anyukáját november 1-én, tegnap Papp László, az OTP szarvasi fiókjának vezetője köszöntötte, majd átnyújtotta a kétezer forintról szóló betétkönyvet. A takarékszövetkezetek működési területén a világtakarékossági nap újszülöttjeként, a szeghalmi szülőotthonban Farmasi Sándor „érkezett elsőként”. 0 dévavá- nyai lakos lesz; onnan érkezett a szülőotthonba az újszülött édesanyja. Számukra Kanó Károly, a dévaványai takarékszövetkezet elnöke adta át tegnap délután a kétezer forintos takarékbetétkönyvet. Ha csupa jó, akkor az Békés Jól összehangolt főnökség! Sok fejlődés teljesítményben, minőségben, színvonalban! Az üzemi demokrácia itt nem frázis, hanem gya-. korlat! önerővel oldották meg a szociális ellátásukat! A vállalatnál náluk legjobb az üzemképesség! A főnökségvezetés szigorú rendet és fegyelmet teremtett! Címszavakban ennyit a napokban értékelt Volán 8. sz. Vállalat békési főnökségéről. S mindezeket a jól | dolgozó kollektíva karöltve Rafael Gyulával, az egy éve kinevezett új békési főnökségvezetővel éi;te el. A beszámoltatáson megjelent és felszólalt Gombkötő József, a békési városi párt- bizottság munkatársa. Jónak értékelte a főnökség politikai munkáját, kiemelve a szocialista brigádok teljesítményeit. összefoglalójában a vállalat igazgatója, Vándor Pál gratulált a jó eredmények eléréséhez a főnökség területén tevékenykedő 300 dolgozónak és 14 szocialista brigádnak. B. V. A Budapest táncegyüttes Orosházán A Nagy Október 60. évfordulóját ünneplő’5 eseménysorozatból kiemelkedik a Budapest táncegyüttes november 2-i, orosházi vendégszereplése. Az együttes „Táncszínház” című műsorával köszönti november 7-ét, és az Orosházi Üveggyár szocialista brigádjait. A műsor első részében Kricskovics Antal Erkel-díjas koreográfus „A háborúról és a békéről” című triptichonja kerül színre, ezt követi Simon Antal táncjátéka „Fölmelegített láng” címmel, majd Molnár Lajos „Lírai táncképek” című összeállítása zárja az együttes programját. Az orosházi fellépést november 3-án gyulai, 5-én szarvasi, 6-án pedig nagyszé- nási vendégszereplés követi. Exportálni kell! Q külkereskedelemről — mint annyi más bonyolult gazdasági folyamatról —, sajátos hiedelmek és legendák is élnek a közgondolkodásban. Valóban, ha a külkereskedelmet szembesítjük a róla kialakult egyszerűsített képzetekkel, különös logikai tréfának lehetünk tanúi. Ez a hiedelem, amelynek voltaképpen fele sem tréfa, abban a harsányan bíráló észrevételben összegezhető, amely így hangzik: „mindent kivisznek”. Olykor még újságcikkekben is előbukkan a vállalatokkal szembeni szemrehányás, hogy „csak” exportra termelnek; legutóbb a Budapesti Nemzetközi Vásárról beszámoló tudósításokban is hangot kapott az igazán „népszerű” kritika, hogy a kiállított terméket kizárólag külhoni forgalomra állítják elő. A logikai tréfa pedig éppen az, hogy a honi ellátást az exporttal szemben védelmező nézetek valójában akarva-akaratlan a mi bolti kínálatunk ellen is érvelnek. Első hallásra természetesen tökéletesen megfelel a józan észnek az a feltevés, hogy hasznunkra válik, ha termékeinket magunk fogyasztjuk el; következésképp : megrövidít bennünket minden határon túlra igyekvő áruszállítmány. A valóság azonban ennek pontosan az ellenkezője: az export vagy nem export hamleti kérdésében nem dönthetünk tetszésünk szerint — a külföldi értékesítés gazdaságunk működésének, fejlődésének létkérdése! Nemzeti megélhetésünk feltétele — némi egyszerűsítéssel szólva — az, hogy anyagot, energiát, félkész terméket vásárolunk, ebből okosan-gondosan szervezett munkával jól eladható termékeket gyártunk, s e vásárlás, eladás árkülönbözetéből élünk. Elkerülhetetlen, hogy mindezt néhány ténynyel is ábrázoljuk. Nos, a gazdaságunkban felhasznált vas 96 százaléka — érc, nyersvas és hengerelt áru alakjában — behozatalból származik; teljes egészében importáljuk a termeléshez szükséges foszfort, ként, káliumot, nátriumot, horganyt, gyapotot, kaucsukot, az ipari fa 70 százalékát, a felhasznált cement ötödét, a nitrogén-műtrágya negyedét. Mindehhez járul még, hogy a fejlődésünkhöz szükséges beruházási javaknak mintegy az ötödé, a fogyasztási cikkek tizede, a gépgyártás alkatrészeinek 30 százaléka szintén külföldről származik. Mindezt — 1 és még sok mást — tehát ha tetszik ha nem, külföldön vásároljuk, ám a beszerzéskor természetesen fizetni is kell. Fizetni pedig exporttal, jól -értékesíthető árutömeggel lehet. Mondani sem kell, mennyire életbevágó érdekeink fűződnek ahhoz, hogy mennyit kell fizetnünk a behozatalért, illetve mennyit kapunk áruinkért — ez az a bűvös „cserearány”, amit annyit hallunk emlegetni mostanában. Anélkül, hogy ezúttal a világgazdasági változásokat részletesen ábrázolnánk, csak annyit rögzítünk, hogy a cserearány az utóbbi években roppant mértékben. hátrányunkra változott — a korábbinál sokkal többet kell fizetnünk a behozatalért, miközben mi csak kevésbé növelt árat kapunk kivitelünkért. S ez a hátrányunkra módosult árkülönbözet azt jelenti, hogy az idei első félév zárásakor külkereskedelmi forgalmunk egyenlege 26 milliárd forintot deficitet mutatott. Ilyen körülmények között természetesen még nyomasztóbban ellenkezik érdekeinkkel a bevezetőben említett hiedelem, amely a „mindent kivisznek” álláspontban ösz- szegeződik. Olyannyira igaz ez, hogy célszerű egyértelműen szólnunk arról is: vájjon hiba-e, vajon bírálandó magatartás-e, ha a vállalat bizonyos itthon is szükséges termékeket kizárólag exportra állít elő? Az igazi hiba nem ez, hanem az, ha erre általános érvénnyel próbálnánk válaszolni. A kivitel hasznosságának megítélésében ugyanis csak egyetlen módszer alkalmazható; az, ha termékenként — és csakis konkrét egyediséggel — a papír és a ceruza, netán a számítógép dönt. Megeshet ugyanis, hogy sokkal előnyösebb a népgazdaságnak, ha az adott terméket jó áron exportálja és a hazai igényeket behozatallal elégíti ki. Erre tömérdek példát említhetnénk: bizonyos textíliákat előnyös, különösen konfekcionáltan exportálnunk, miközben úgynevezett tranzakciós üzlet keretében (más exportáruinkért kapott fizetségként) azonos árut hozunk be olcsóbb piacokról, például Indiából. S ugyanennek a tükörképe az a másik — szintén félreértésen alapuló — dicséret, amely szintén gyakran előbukkan a közgondolkodásban is, újságcikkekben is, s amely általános üdvösségként szól arról, hogy ez vagy az a gyár importot takarít meg ezzel vagy azzal a termékével. Gyakran persze ez nagyon előnyös, azonban itt csak a konkrét számítás igazít el. Megeshet ugyanis, hogy súlyosan ráfizet a népgazdaság ha ezt a behozatalt „megtakarítja”, mert ugyanezt esetleg a hazai költségeknél olcsóbban importálhatná. Az is elképzelhető, hogy a megtakarítással hivalkodó gyár ehhez a termékéhez annyi külföldi alapanyagot használt fel, hogy erre önmagában is ráfizet az ország, jóllehet nyereséget hoz a vállalatnak. D égül is az a lényeg, hogy az egyszerűsített és általánosítható hiedelmek nem segítenek eligazodni a külkereskedelem rejtelmeiben. Csupán egy állítást hangsúlyozhatunk akár általánosítható egyértelműséggel is: exportálni kell, méghozzá évről évre többet, jobbat, korszerűbbet — tetszésünktől, szándékunktól és hiedelmeinktől teljességgel függetlenül! Tábori András Pályaválasztási döntés előtt középiskolásoknak A Békés megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet és a békéscsabai Ku- lich Gyula Ifjúsági és Üttö- rőház a középiskolások pályaválasztási döntéséhez kíván segítséget nyújtani 1977. november 9-én, amikor a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőház nagytermében az ország hat egyeteméről és főiskolájáról érkezett oktatók tartanak tájékoztatást a műszaki, közgazdász és agrár pályákról, a pályakövetelményekről, az egyetemeken és főiskolákon folyó képzésről, valamint a felvételi esélyekről. A tájékoztatót követően fórum keretében válaszolnak a résztvevők kérdéseire az előadók, a megyei tanács és a Pályaválasztási Intézet képviselői. A rendező szervek várják az érdeklődő szülőkön és diákokon kívül a társadalmi ösztöndíjat felajánló munkahelyek képviselőit is.
