Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-12 / 240. szám

1977. október 12., szerda

Meditáció egy elmaradt falugyűlés után

Vizet hordó asszonyok Fotó: Gál Edit

Egy vállalati jogsegélyszolgálatról

„Igyekszem helytállni a munkában...”

Vésztő nagyközség Tanácsa, a Hazafias Népfront községi bizottsága falugyűlést hirdetett október 10-én, hétfőn estére. „

Amint az ilyenkor szokás, a tanácstagok és népfrontaktívák meglátogatták a lakókat, és szíves szóval invitálták a gyűlésre, amelyen a tervek szerint szó esett volna a községben építendő új művelődési házról, szennyvízhálózatról és egyben a munkavállalás lehetőségeiről. Főleg a nőket érintette ez, hiszen a háztartásokban 660 nő dolgozik, vagyis ennyi tekinthető „szabad munkaerőnek”. Egy korábbi felmérés tanúsága szerint közülük 312 vállalna valamilyen munkát. Eny- nyi női munkaerőért érdemes eljönni a falugyűlésre azoknak is, akik munkásokat szeretnének toborozni. Így volt ez Vésztőn is. Este hat órára tűzték ki a falugyűlés kezdetét, de fél hat után néhány perccel már ott volt a Békéscsabai Kötöttárugyár, a Budapesti Harisnyagyár, a Fővárosi Ruhaipari Vállalat népes delegációja. Hat órára mindössze néhányan jöttek csak el a meghívottak közül. Meg is jegyezte Fazekas István, a párt községi bizottságának titkára, „Lassan több lesz a munkaerő iránti érdeklődő, mint a munka iránti”.

Amint később kiderült, igaza lett. Fél hét után a tanácselnök, Komáromi Gábor meg is mondta a várakozóknak, nyugodtan hazamehetnek, a falugyűlés elmarad. A munkaerő iránt érdeklődők azonban még sokáig együtt maradtak és próbálták kibogozni, mi oka

Az emeleten három orvosi rendelő várószobával, gyermek- és anyavédelmi kör és két kétszobás egészségügyi dolgozói lakás lesz. A földszinten a takarékpénztár, a központi buszváróterem és a hatósági hentesbolt kap helyet.

— Itt még a babakocsitároló is elegáns lesz — mondja Gerendeli János, a dombegyházi Petőfi Tsz építőrészlege egyik szocialista kőműves brigádjának a vezetője.

— Attól függ, hogy dolgoznak a kőművesek, meg a többiek — jegyzem meg, számítva egy kis eszmecserére.

Nem is tévedek, mert a‘brigádvezető önérzetesen kijelenti :

— Abban nincs hiba. Az én brigádom már megkapta az ezüstkoszorús jelvényt, az aranyat pedig ezen az építkezésen „fényesítjük”.

— És ha mégis lesz hiba?

— Garanciát vállalunk a munkánkért. Áz esetleges hibát természetesen ingyen kijavítjuk — szólal meg Do- náth József és Báli István.

Az új létesítményt 1978. április 3-án adják át. Az egészségház berendezéséhez a budapesti dr. Weil Emil kórház segítséget nyújt. Viszonzásul a tsz építőrészlege télen közreműködik majd a kórház tatarozásában.

o

Horváth Mihály, a községi pártbizottság titkára és Csizmadia János, a közös községi tanács vb-titkára egy régi álom megvalósulását látja az épülő egészségházban. Mert 1970. június 1. óta, amikor Dombegyház székhely községnek Kisdombegyház 'és Magyardombegyház társközsége lett, a gondok megoldása a közös községi tanácsra hárult át.

— Nos, egy gond megoldólehet az érdektelenségnek. Sok minden szóba került ezen az estén. Az is egyebek mellett, hogy a községből eljáró több mint 1100 vésztői lakos — túlnyomó- részt férfi — havonta 4—5 ezer forintot is megkeres, s ezt jól kiegészíti az otthoni jószágtartás, kertművelés, ami együttesen annyi jövedelmet hoz a konyhára, ami mellett már nem érdemes elmenni az asszonynak is munkát vállalni. Sokan nem képesek elviselni az ipari munkával járó fegyelmezettséget, a koránkelést vagy későn fekvést, azt, hogy ha jó idő van, ha rossz idő, menni kell. Néhány adat is elhangzott a község lakosságának életszínvonaláról. Ebben az alig tízezer lelket számláló községben a takarékbetét-állomány meghaladja a 100 millió forintot, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a csecsemőkorútól az aggastyánig, mindenkire tízezer forint jut.

Mindezeknek az adatoknak a birtokában nem rejtély a rejtély, hogy miért nem jelentkeznek a nők munkára. Valamikor egy évtizeddel ezelőtt az emberek szinte állandóan jártak a tanácshoz, kérték, biztosítsanak munkát számukra, telepítsenek ide valamilyen üzemet. Most már az ellenkező végletig jutottak Vésztőn is. A munkaerőt keresők számára bizonyára ez nem jó, viszont ha az érem másik oldalát vizsgáljuk, ez egyértelmű bizonyítása helyes életszínvonal-politikánknak.

Csak az a kérdés, meddig jó így?

B. O.

dik — állapítja meg Csizmadia János, de menten hozzáfűzi: — A többi azonban marad.

— Mi a legégetőbb? — kérdezem.

— Melyikkel is kezdjem? Talán a közlekedéssel... Erre vasút nincs. A személy- és a teherforgalom a közúton bonyolódik le. Orosháza és Békéscsaba felé olyan keskeny az út, hogy ha két jármű találkozik, az egyiknek oldalra ki kell állnia. Pedig nagyon sok gabonát, cukorrépát, kendert szállít a Petőfi Tsz és a személyforgalom is egyre növekszik. Nyáron nem egy komoly baleset történt a keskeny úton.

A tanteremhiányt Horváth Mihály ismerteti alapos részletességgel, melyből kiderül, hogy négy tanteremre lenne még szükség. Akkor teljesen központosítani lehetne az oktatást Dombegyházán, a felső tagozat egy helyre kerülne és nevelőszobát is ki lehetne alakítani. A négy tanterem megépítésére azonban nincs pénz. Pontosabban:

egymillió forint van, de négymillió kellene. A lakosság az építkezéshez szívesen hozzájárulna társadalmi munkával.

A harmadik nagy gond a három község jó ivóvízzel való ellátása. Víz 50 méter mélyen, a Maros egykori medrében bőven van, de vízmű nincs. A falvak lakói közül — anyagi helyzetük alapján — jónéhányan házi kutat fúrat- tak, a nagy többség azonban 35 közkútról hordja a vizet. Egyszer — mint az ország legtöbb községében — itt is meg kellene kezdeni a víz- művesítést.

0

Azt mondják, hogy a járásban Dombegyházán jött létre az első lakásépítő szövetkezet. Ennek következtéA Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál tavaly novemberben kezdte meg munkáját a vállalati szakszervezeti bizottság jogsegélyszolgálata. A központi irodaházban hetenként egyszer megtartott fogadóórán sok dolgozó kér tanácsot, felvilágosítást, jogi orvoslást. Mivel a vállalat sok munkahellyel rendelkezik,

ben három emeletes ház épült, egyenként négy háromszobás lakással. Minden lakáshoz egyforma mellék- épület tartozik, melynek a belső elosztását a tulajdonosok tetszés szerint határozták meg. A legtöbben garázst is kialakítottak. Van egy bekerített udvarrész ólakkal. Lehet baromfit és sertést tartani.

Az új házak egyik lakója Drágán György, aki az iskola és a művelődési ház gazdasági vezetője, a felesége pedig a tsz könyvelési csoportjának a vezetője. Készséggel mutatják meg a lakásukat. A fiatal házaspár jó ízlését dicséri a szép berendezés.

Igaz, van adósságuk, mert (100 ezer forint volt a „belépő”), az OTP-től 240 ezer forint lakásépítési kölcsönt kaptak. Ennek a törlesztése nem könnyű dolog. Am az udvarukon levő ólban jócskán van hízó és malac is. Szent igaz, van velük munka, ami egyébként a férj feladata. Ha pedig az idén leadják a tervezett 20 hízót, úgy számítanak, hogy ebből csaknem kitelik a házépítési kölcsön- törlesztés egy évi összege.

o

A régi „egy falu, egy nóta” 1973. január 1-én „három falu egy nótá”-ra módosult. Azóta a Petőfi Tsz nem volt veszteséges és az elődök szanálási hitelét is visszafizette az államnak. Sőt! Kisdomb- egyházán szarvásmarha- telep létesült, amely 1974 óta a már 1970-ben épült szarvasmarhateleppel és az 1972. évben épült sertésteleppel együtt eredményesen működik.

A fejlődés azonban nem állhat meg. A közeljövő terveiről Fülöp Sándor, a tsz elnöke tájékoztat:

— Elhatároztuk, hogy most

adott esetben vidékre is kimegy a jogsegélyszolgálat.

A csaknem egy év alatt 76 dolgozó vette igénybe ezt a szolgáltatást. Ebből 55 esetben tanácsot, felvilágosítást adtak, tíz embernek ügyiratot készítettek, hétszer pedig eljártak a dolgozó ügyében. Ezenkívül különböző beadványt szerkesztettek, s ellátták a munkások jogi képviseletét.

100 hektáros gyümölcsöst telepítünk, ami 15 millió forintba kerül. Az első termésre három év múlva számíthatunk. Lesz szilva, kajszi barack, alma és meggy, amivel a megyei ellátást segítjük elő. A jövő év első felében üzemi konyhát építünk, ahol 500 személynek léhet majd főzni, sütni. A második félévben kezdjük el a pulykatelep építését, amelyben 1980. ban kezdődik el a termelés. Évente mintegy 250—300 ezer pulykát adunk majd át a baromfifeldolgozó iparnak. Szakmunkásokat már képzőnk.

o

„Lakodalom van a mi utcánkban” — pontosabban aranylakodalom. Id. Gyüre János nyugdíjas tsz-tag és felesége, Horváth Mária 50 évi házasság után esküsznek újra hűséget egymásnak. Az első 50 évből legalább 20 igen nehéz volt, de jóban, rosszban kitartottak egymás mellett. Soha még szóváltás sem volt közöttük. Felneveltek három fiút és egy lányt, akik annyi szeretetet kaptak tőlük, hogy mindig szívesen térnek vissza a régi családi házba.

Mária néni nagyon sokat dolgozott életében. Valamikor János bácsival együtt 6— 10 kilométert is gyalogolt, egész nap répát szedett, vagy más mezei munkát végzett, amikor pedig este hazatért, mosott, takarított, ennivalót készített másnapra a gyerekeknek. Hajnalban minden kezdődött elölről... Nem egyszer egy falat nélkül indultak, mert ami kevés ennivaló volt, kellett a gyerekeknek.

Mária néninek könnyes a szeme, amikor a régi időket idézi vissza. János bácsi vigasztalja. ö a könnyei között is rámosolyog:

— Még a csizmádat is én tisztítottam. Hadd tessél más asszonyoknak is.

János bácsi hamiskásan néz rá és megszólal:

— Megfelelek, vagy válunk?

S a körülötte levő fiatalok derűsen hallgatják az idős házaspár évődését.

Pásztor Béla

Egyszerűség, közvetlenség, őszinteség. Legjobban ezek a tulajdonságok illenek rá arra a fiatalasszonyra, aki naponta intézi embertársainak ügyes-bajos dolgait; s aki mint országgyűlési képviselő 1970 óta élvezi választóinak bizalmát.

Skaliczky Károlynét a munkahelyén, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat, Békéscsaba Il-es számú telepén kerestük fel; abban az üzemrészben, ahol a nyerstéglák készülnek.

— Mióta dolgozik itt?

— Szüleim már itt dolgoztak, amikor 1959-ben a vállalathoz kerültem. Nem sokkal később az ifjúsági brigád vezetője lettem és beléptem a KlSZ-szervezet- be.

— Hogyan kezdődött a közéleti tevékenysége?

— Az ötvenes évek végén és a 60-as évek elején igen élénk szervezeti élet bontakozott ki az ifjúság körében. Nagyon sok társadalmi munkán vettünk részt és gyakran szerveztünk kirándulásokat.

— Mikor járt először az Országházban?

— Egy KISZ-kirándulás alkalmával 1960-ban. Akkor természetesen még gondolni sem mertem volna, hogy tíz év múlva mint országgyűlési képviselő, én is ott leszek a Parlamentben.

— Minek tulajdonítja azt, hogy a kettős jelölés után önre esett a választás?

— Remélem nem hangzik szerénytelenségnek, ha elmondom : mindig erőmhöz és tudásomhoz mérten próbáltam megoldani a reám bízott feladatokat. Szerettem és ma is nagyon szeretek segíteni azoknak, akik rászorulnak, s akik jogos kéréseikkel, panaszaikkal hozzám fordulnak.

— Mi volt az első nagyobb kérés, amelynek teljesítésével megbízták?

— Konkrét feladatként kaptam az V. kerületi termálfürdő létesítését. Eddig annyit sikerült elintézni, hogy egy tisztasági fürdő építését bevették az V. ötéves terv. beruházási programjába.

— Mikor tart fogadóórát és milyen természetű kérdésekkel fordulnak Önhöz a választók?

— Csak kevés fogadóórát szoktam tartani, mert az emberek többsége szívesebben keres fel a munkahelyemen vagy azokon a gyűléseken, amelyeket üzemekben, gyárakban és intézményekben tartanak. A kérelmezők nagy része lakásproblémákkal fordul hozzám. Itt el kell mondanom, hogy csakis a jogos kérelmeknek tudunk eleget tenni és ezek elintézése természetesen nem megy egyik napról a

Skaliczky Károlyné ország- gyűlési képviselő társadalmi megbízatásairól beszél

Fotó: Martin Gábor

másikra. Általában vízhálózat-bővítéssel, út- és járdaépítéssel kapcsolatos ügyekben szoktam a megyei és a városi tanács illetékes osztályait felkeresni.

— Milyen kedvezmények illetik meg az országgyűlési képviselőket?

— Külön igazolványunk van, amely helyi és távolsági közlekedésben ingyenes utazásra jogosít.

— Milyen egyéb megbízatásai vannak?

— Négy évvel ezelőtt beválasztottak az országgyűlés építési és közlekedési bizottságába. Itt Békéscsabán a HNF városi szervezetének elnökségében is tevékenykedem. Ezenkívül a vállalatomnál párt vb-tag és pártbizottsági tag vagyok. Ami a szűkebb munkakörömet illeti, mint brigádvezető és művezetőhelyettes igyekszem helyt állni a munkában.

— Nem sok ez egy kicsit?

— De igen. Mégis szívesen csinálom. A későbbiek során szeretnék tovább tanulni. Ennek egyik feltétele az, hogy néhány funkciómról lemondjak.

*

Skaliczky Károlyné közvetlen főnökével és egyik munkatársával is váltottunk néhány szót. Elmondták, hogy a fiatalasszony valóban sokat vállalt magára. Alapvető emberi tulajdonsága, határozott jelleme nem változott meg azóta sem, amióta országgyűlési képviselő lett. Közvetlenségével, jó emberismeretével, segítőkészségével nemcsak a munkahelyi kollektíva, hanem a választók elismerését és megbecsülését is kivívta magának.

—y—n—

Hallottam egy történetet

Az emberi leleménynek nincs határa. Ennek igazolására elmesélem azt a történetet, amit a minap hallottam egyik községünkben.

Nevezzük az illetőt Józsi bácsinak, aki amellett, hogy a MÁV alkalmazottja, híres kertészkedő ember is. Van rá módja, hiszen házához 600 négyszögöles kert tartozik. Elérkezett a betakarítás ideje. Gazdagon termett a kert, viszont Józsi bácsi már „elherdálta” évi rendes szabadságát, de a betakarítás nem tűrt halasztást. Elment hát az orvoshoz, panaszkodott, hogy itt fáj, ott fáj. Sikerült is három táppénzes naphoz jutni. Megörült történetünk főszereplője, igyekezett is haza szaporán. Volt egy bökkenő. Az állomás, a munkahelye közel esett a házához, jól odalehetett látni. Fekvőbetegként mégsem dolgozhatott a kertben. Gondolt egy merészet, élete párja nem volt otthon, felvette hát egyik ruháját, még fejkendőt is kötött. így ment ki a kertbe, jól szemére húzva a kendőt. Sikerült is a három nap alatt mindent betakarítani. Amikor újra elfoglalta szolgálati helyét, felettesei elismerően dicsérték.

— Józsi bátyám, dolgos felesége van magának. Amíg maga az ágyat nyomta, szerencsétlen asszony még a lelkét is kidolgozta a kertben.

B. O.

Egy nap Dombegyházán