Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-11 / 239. szám
NÉPÚJSÁG 1977. október 11., kedd KPVDSZ kulturális napok Megyei megnyitó Mezó'kovácsházán Csillagászati hetek A feladat: rácsodálkoztatni a világ szépségeire Hagyomány már, hogy októberben országszerte megrendezik a KPVDSZ kulturális napokat. Így van ez most is. Megyénkben szombaton, október 8-án, az esti órákban Mezőkovácsházán, a művelődési központ nagyterme adott otthont a KPVDSZ XVII. kulturális napok megyei megnyitó ünnepségének, melynek házigazdája az ÁFÉSZ volt. A kulturális napok esti rendezvényét a gyulai születésű Kohán György festőművész alkotásából rendezett kiállítás megnyitása vezette be. A kiállítást Koszta Rozália festőművész nyitotta meg, aki nem csupán az alkotásokat, hanem magát az embert, Kohán Györgyöt is megismertette hallgatóival. Este 6 órakor került sor a kulturális napok megyei megnyitó ünnepségére. A nagyszámú érdeklődőt, a párt és a tanács járási és községi vezetőit, az SZMT és a KPVDSZ képviselőit, illetve a szovjet déli hadseregcsoport művészegyüttesének parancsnokait Szívós Lajos, a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte meleg szavakkal. Ezután Vészi Lászlóné, a KPVDSZ Központi Vezetőségének titkára mondott ünnepi beszédet. A XVII. kulturális napok jelentőségét méltatva többek között hangsúlyozta: ezek a rendezvények is láncszemei a párt művelődéspolitikájának, majd arról beszélt, hogy a gyakorlat formálta mind színvonalasabbá a kulturális napokat. A sokszínű program célja, hogy még hatásosabban jusson érvényre a szakszervezet agi- tációs és propagandamunkája. Jusson ez kifejezésre a kulturális élet növekvő színvonalában, az általános műveltség emelkedésében, értékeink megismerésében, megóvásában. Ezt követően elmondotta, hogy Békés megyében ezekben a hetekben 129 politikai tanfolyamon 2730 szakszervezeti tag tanul. Hamarosan indul a 20 szocialista brigád és a bizalmiak 38 tanfolyama is, melyekben további 11. Szemjon fokozta a sebességet. A vezetés hosszú évei alatt jól kiismerte önmagát. Még két óráig kitűnően fogja magát érezni. Aztán hajnal előtt kezdődik a fáradtság. A szürke, hajnali fény tompítja a látást. Látja az utat, és mégis elaludhat a kormány mellett. Erre a pillanatra már jó előre fel kell készülnie. Szemjon elővette a termoszt, ivott néhány korty fanyar, nagyon erős teát, amelyet Aszja készített. Ez mindig segített rajta. A tea után kedve támadt egy cigarettára. Rágyújtott, bekapcsolta a rádiót, megkereste a „Maják” adást. Partizánokról szólt a műsor. Szaburov tábornok beszélt. A hangja öreges, nehezen vesz már levegőt. A tábornok arról szólt, hogyan szabadították fel a partizánok Ovrucs városát. Szemjon látta a tábornokot a partizáncsapatban. Akkor még fiatal volt. Lovon ült, kubá- nyi kucsmát és lovassági köpenyt viselt. Szemjon minden reggel odaszaladt a tábornok fedezékéhez, és várta, mikor fog lóra ülni. Szemjon szerette volna, ha a tábornoknak olyan szab- lyája lenne, mint Csapajev- nek, de a tábornok csak rövid csövű német géppisz1550 szakszervezeti tag kezdi meg ismereteinek gyarapítását. Mint mondotta, a KPVDSZ megyei bizottságai és alapszervezetei országszerte sokat tettek azért, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját mindenütt munkafelajánlásokkal méltóan ünnepeljék. Ugyanakkor részese akar lenni ez a szakszervezet olyan évforduló megünneplésének is, mint nagy költőnk, Ady Endre születési évfordulójára való emlékezés. Itt szólt arról, hogy Békés megyében most is kiemelkedően színvonalasnak ígérkeznek a kulturális napok rendezvényei. Ebben a megyében 147 eseményre kerül sor október végéig. Befejezésként köszönetét mondott a házigazda szerepét vállaló Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetőinek, akik nagyszerű lehetőséget teremtettek az idei kulturális napok megyei megnyitó ünnepségéhez. Ezután a szovjet déli hadseregcsoport vezetőit és tagjait köszöntötte Vészi Lászlóné, akik elfogadták a meghívást. ♦ Az ünnepi megnyitót követően olyan másfél óra hossza következett, melyet sokáig nem felejtenek el a jelenlevők. A szovjet katonaművészek magas színvonalú ének-, zene- és táncszámaikkal már az első negyedórában felforrósították a nézőteret. Nagyszerű produkciójukkal tomboló sikert arattak. Fokozták ezt azzal is, hogy műsorukban ott szerepelt Erkel Ferenc, Kálmán Imre műve és több magyar népdal, illetve magyar nóta, melyeket magyarul szólaltattak meg. Kedves színfoltja volt az estnek, amikor a műsor befejeztével Szívós Lajos szakszervezeti titkár hatalmas virágkosár átadásával mondott köszönetét a szovjet déli hadseregcsoport művészeinek nagyszerű teljesítményéért. tolyt hordott. Az idén tavasszal találkozott a tábornokkal a Vosztanyija téren. A tábornok Moszkva egyik magas épületének a lépcsőjén ment fel. Egy-két lépcsőfokot ment, aztán megállt pihenni. — Dicsőség a szovjet partizánoknak és partizánnőknek, akik a fasizmus elleni harc nehéz éveiben... — ért előadása végére a tábornok. ... Szemj ont és Trofimot egy iskolába vitték, egy nagy osztályba, amelyben még a régi helyén állt a fekete tábla és Gogol meg Tolsztoj arcképe. Ügy ötven ember lehetett az osztályban, de elég tágas volt, mert mindenki a fal mellett ült vagy feküdt. Mindenkitől kapott valamit. Csirkét, főtt tojást, házi kolbászt evett, még nyolc szem cukrot is adtak neki, tízig már el tudott számolni. Nem ette meg azonnal az egészet, három szemet későbbre hagyott. Másnap reggel Trofimot kihallgatásra vitték. Szétvert szájjal jött vissza, az inge aljával törölgette a vért, nem volt zsebkendője. Szemjon ezt nagyon megjegyezte, mert az anyja mindig adott neki zsebkendőt, és haragudott, ha a kezével vagy a ruhája ujjával törölte meg a száját. Trofim odasúgta Szemjon„Ürkutatás az emberiség szolgálatában.” Ezzel a címmel rendezett előadást Békéscsabán a TIT Békés megyei szervezete és az ifjúsági és úttörőház, október 8-án, szombaton délután, amelynek hallgatósága közé, mondhatnám véletlenül, így beavatat- lanul belecsöppentem. Az előadó, dr. Kulin György, csillagász, az URANIA Csillagvizsgáló Intézet nyugalmazott igazgatója volt. A csaknem kétórás műsort nagy érdeklődéssel hallgatták úttörőkorú gyerekek és képzett pedagógusok egyaránt. Érdekes módon, mindenki elégedetten távozott. Vagy talán ebben nincs is semmi érdekes, hiszen Kulin professzor olyan emberközelbe hozta a problémákat, hogy mindenkinek élményt jelentett őt meghallgatni. „Megéri-e?” — tette fel a köznapi kérdést, amely valóban sok embert elgondolkoztat az úrnak, hogy kéredzkedjen ki a vécére. Szemjon nem akart,' mert reggel már mindnyájukat kivitték és még nem kellett kimennie, de azért sem, mert éppen focizott egy férfival. Krétával a padlóra rajzolták a kaput, és egy papírgalacsint lökdöstek. Amikor nem engedelmeskedett, Trofim úgy meghúzta a fülét, hogy fájt, és akkor Szemjon szót fogadott. Trofim kopogott az ajtón, és azt mondta, hogy a kisfiúnak vécére kell mennie. Egy magas policáj vitte ki. Meleg tenyere izzadtságtól nyirkos. Szemjon szerette volna kihúzni és megtörölni a száját, de a policáj erősen fogta a kezét. A folyosón Oszipov állt. Szemjon rögtön megismerte. Ugyanazt a fényes csizmát viselte, sárga, csikorgó derékszíján pisztolytáska lógott. Szemjon köszönt neki, Oszipov elfordult, erre ő megsértődött, mert Oszipov éppen felé nézett, amikor Szemjon szép hangosan mondta, hogy „jó napot!”. Az udvaron egy tiszttel találkoztak. A policáj kényszeredetten vigyorgott és azt mondta: — Herr Hauptmann, a fiúnak -e-e — és mutatta ahogy erőlködött. Szemjon ezt nevetségesnek találta, hiszen ő már nem kisbaba. kutatásról hallva. S bebizonyította, hogy a sok törődés, energia és pénz nem megy kárba. Nem a csillagok titkairól, s nem is tudományos kérdésekről beszélt, mégis sokat tanultunk ezen a délutánon. Mi a Nap szerepe? Hogyan pótolhatnánk a néhány száz év múlva kifogyó energiát? Mennyi ásványi anyag lelhető még földünkön? Ezek napjaink nagy kérdései, és a válaszadásban elsősorban az űrkutatás segíthet. A hírközlés fejlesztésében is nagy szerepet játszik, hiszen a mesterséges holdak lehetővé teszik, hogy a föld legtávolabbi részéről is azonnali információkat szerezzünk. A meteorológiai szolgálat ugyancsak nagy jelentőségű az emberiség életében. S ezen a téren is egyre több eredményt mondhatunk magunkénak. A mesterséges holdak felvételei lehetővé teszik, hogy az A policáj a kerítéshez vitte Szemjont, félrehúzta az egyik deszkát, és odasúgta neki: — Mássz át a drót alatt. Ne állj föl, csak kússzál, kússzál. Értetted? Megértetted? — súgta a policáj. — Értem — mondta Szemjon. — Ott egy öregasszony fog várni. Értetted? ® — Igen — mondta Szemjon, pedig még semmit sem értett az egészből. Átkúszott a kerítés alatt, és a bojtorjánnál valóban egy öregasszony várta. Futni kezdtek, a folyónál, a sás között egy éles fű megvágta Szemjon ujját. — Szívd ki a sebet — tanácsolta az öregasszony. Az öregasszony keresztet vetett, mormogott valamit, aztán beszélni kezdett: — Ismertem Nyurkát, az anyádat, nálam lakott, ami-, kor a tanítónőképzőbe járt.” Az apádat is ismertem. Micsoda deli legény volt. — Az öregasszony elmosolyodott. — Mulatságos. Nyur- kának már volt egy udvarlója, de jött az apád és már vitte is. — Az öregasszony felnevetett. Egyetlen nagyon hosszú fog árválkodott a szájában, bandzsított és sántított is. Amikor Szemjon először olvasta a vasorrú bábáról szóló mesét, az öregasszonyról álmodott, és egyáltalán nem félt. Egyébként is minden mesét kitalálásnak tartott, és nem is félt tőlük sohasem. (Folytatjuk) érintett területeken felkészülve várják az árvizeket, orkánokat és más természeti katasztrófákat. Ma már elérkeztünk oda, hogy az utak, vasutak építésében is döntő jelentőségűek a mesterséges holdak információi. Kulin professzor rámutatott, hogy hétköznapjainkban is egyre többet találkozunk az űrkutatás eredményeivel. Elég, ha csak a háziasszonyok által használt teflon-edények anyagára gondolunk... A technika fejlődésében, az orvostudomány munkájában is egyre nagyobb szerephez jut a kutatásokon szerzett tapasztalatok sokasága. „Hogyan fizette vissza az űrkutatás a rászánt összeget?” — így szólt a kérdés, s a választ a világűrből készített színes diafilmek tették még érthetőbbé. Később, amikor már az irodában beszélgettünk, dr. Kulin György elmondta, ko- J rábban a kutatás volt a fői feladata, ma az ismeretterjesztést érzi annak. Erről tanúskodnak előadásai és a múlt évben megjelent, nagysikerű önvallomása, a „Mit mondanak a csillagok” is. Hivatásáról így beszél: — Az oktatásnak, az ismeretterjesztésnek két fontos tényezője van. Az alkotás, a sikerélmény, amelyet manapság igen szűkén mérnek, és még valami, s talán ez a legfontosabb : rácsodálkoztatni az embert a világ szépségeire. Kulin professzor már említett önvallomásának előszavában ezt írja: „Arra törekedtem, hogy szavaim eljussanak minden emberhez, akiben ugyanazok a kérdések élnek, amelyek engem is foglalkoztatnak.” Ez a törekvés érződött előadása minden szaván, s a szándék, hogy tudását, s rendíthetetlen optimizmusát átadja nekünk, akik felkeressük, meghallgatjuk. Az élmény teljes volt. Köszönjük professzor úr! Nagy Agnes Gazdag program a Tízekben Ebben a hónapban is gazdag program várja a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőház Tízek ifjúsági Klubjának tagjait. A Fiatal Pedagógusok Klubjának vendégeiként fórumon vesznek részt, amelyen a város vezetői válaszolnak kérdéseikre. Aki inkább a zenét kedveli, bizonyára szívesen elmegy a 13-i klubestre. Ekkor disc-jockey szórakoztatja a vendéglátó Tízeket, valamint a III. kerületi és a Manzárd ifjúsági klub tagjait. Érdekesnek ígérkezik ugyanezen az estén az Új Tükör szeptemberi számairól rendezett vetélkedő is. Október 17-én, „Az élő Ady” címmel nagy _ költőnk születésének 100. évfordulójáról emlékeznek meg. A klubesten Tóbiás Áron irodalomtörténésszel, az Uj Tükör munkatársával is elbeszélgethetnek majd. Dwan 1940-ben készült filmjét, a „Nevadai hajtó- vadászat”-ot október 20-án vetítik, melynek megtekintése előtt Pál Miklós mond bevezetőt. Milyen a szórakoztató zene? Erre a kérdésre kaphatnak választ mindazok, akik elmentek az október 24-i összejövetelre, amelyen a Szórakoztató Zenészek Szak- szervezetének tagjain kívül, a Balassi együttes szólistái, valamint társastáncosok adnak ízelítőt művészetükből. A klubestre ellátogat a fé- nyesi, valamint a Lenin Tsz ifjúsági klubja is. Az irodalmi est, amelyen Balázsovits Lajos és Bujtor István színművész lép fel, október 25-én kerül megrendezésre, 27-én este Wilpert Imre, diaporáma műsorát „Forradalom rumbaritmus- ban” címmel mutatja be. A hónap végén a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékeznek a fiatalok, amikor megtekintik a „Szerelmem, Moszkva” című szovjet filmet. KÉPERNYŐ Ady szemei Lenyűgöző szemei voltak. Nem láttam, csak tudom. Olvastam róla, és nézhettem fotográfiákat. Egyéniségének varázsa a szemeiből is lángolt, sistergett, suhintott és simogatott. Nem láthattam, csak tudom. Olvastam róla, és érzem a fotográfiákról, ahogy Székely Aladár fényképezőgépének lencséjébe tekintett, vagy elnézett mellette, királyi, egyszerű gőggel, szomorúsággal. Ady szemeit láttam szombaton este is, a televízióban. A kisiskolások számára is ismerős képen, ahogy felkönyököl valahová, megtámasztja a fejét, és néz. Néz ránik, későiekre, néz azokra, akik láthatták, akik holtan is láthatták, de azokra igazán, akik élőnek látták, közelében lehettek, vagy csak verseit olvashatták. És azokra is néz most, akik elmondják verseit, akik születésének századik évfordulójára emlékezve vállalkoztak arra, hogy odaállnak a nevével indult vers- és prózamondó verseny pódiumára, a televíziós kamerák, a rádiós mikrofonok elé, és hitet merít- ve-kérve Tőle, elmondják a Költő és más költők verseivel érzelmeiket az életről, halálról, könnyről és szomorúságról, a meg nem apasztható hitről, mely bízvást előre tekint, és mindig csak előre, jövők távolába, ahogyan tekintett ö a jövők távolába. Szép óra volt ez a szombat esti, Salgótarjánból, ahol nyolc fiatalember nyolc verset mondott, Ady Endre szíve jegyében, Ady Endre agya jegyében, Ady Endre hite jegyében. Egy gyönyörűszóp verseny első, országosan is megmutatkozó hírnökei voltak ők, ezek a nyolcak; mai fiatalok, sugárzó szeműek, bátrak, kiállók, a valamikori márciusok tűz-unokái, gondolatkereső unokái, akik értve és szeretve a Góg és Magóg fiának múlhatatlan varázsát, eljöttek, hogy vele együtt újra öt ünnepeljék. Ünnepeljék az érmindszenti percet, amikor világra jött, ünnepeljék az éveket, a pontosan százat, melyek tündöklő-tüzesre csiszolták költészetét. Eljöttek, hogy az igaznak jegyében óriási szeánsszá változtassák 50 percre az ország szemét, a televíziós készülékek képernyőjét; hogy ifjú arcukra tapadva lessük elmúlt idők, intő idők nagy igéit; a ma is öt tükröző költők jelenidőben harsogó, borongó, álmodó és makacs szavait. Az ország-világ előtt kezdett verseny bizonyára tartogat még meglepetéseket, forró és drámai pillanatokat, miként mindkettőben volt részünk .az elmúlt szombaton; jó lenne azonban, ha kedvszegő hangulatot nem, mint most, amikor a zsűri egyik tagja rendre és méltatlanul alacsonyra értékelte a nyolcak legtöbbjének szívha- sítóan őszinte, ha nem is profi-színvonalú versmondását. Tette pedig valami megmagyarázhatatlan kívülálló- sággal azoktól, akik áldozni adták magukat ezen az értük és értünk született komoly ünnepi játékon. Legközelebb Dunaújváros ■hívja meg a környék kiválasztottjait, mert azt hiszem, erről is szó van. Igen, kiválasztott az, aki Ady Endrét mondhat, aki verseket mondhat millióknak épülésül, átizzítva a tiszta akarat és odaadás tüzével, ahogyan itt, most történt. Mert Ady lángolt Váci Mihály által is, abban a nagy és egyszerű versben, amelyben a „törte- tések dárda-erdejében” kiált védeni ezt a „kitépett szívnél nem nagyobb hazát”; vagy Illyés szárnyaló sorában: „formálom azt is, amivé ti válhattok.” Ady szemeit láttuk, szívét éreztük. Várjuk újra. Sass Ervin Balkus Imre Vágó Ferenc fafaragó népi iparművész legszebb alkotásaiból készült kiállítást láthat a Jókai Színház közönsége október végéig a színház előcsarnokában. A szépen faragott hétköznapi használati tárgyak mellett sokan csodálják meg a karos „gondolkodó” széket, a vaskosan erőteljesen formált népi figurákat, faszobrokat is. - Fotó: Gál Edit Valentyin Csernik: Buszlajev emlékezései
