Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-11 / 239. szám

NÉPÚJSÁG 1977. október 11., kedd KPVDSZ kulturális napok Megyei megnyitó Mezó'kovácsházán Csillagászati hetek A feladat: rácsodálkoztatni a világ szépségeire Hagyomány már, hogy ok­tóberben országszerte meg­rendezik a KPVDSZ kultu­rális napokat. Így van ez most is. Megyénkben szom­baton, október 8-án, az esti órákban Mezőkovácsházán, a művelődési központ nagyter­me adott otthont a KPVDSZ XVII. kulturális napok megyei megnyitó ün­nepségének, melynek házi­gazdája az ÁFÉSZ volt. A kulturális napok esti rendezvényét a gyulai szüle­tésű Kohán György festőmű­vész alkotásából rendezett kiállítás megnyitása vezette be. A kiállítást Koszta Rozá­lia festőművész nyitotta meg, aki nem csupán az alkotáso­kat, hanem magát az embert, Kohán Györgyöt is megis­mertette hallgatóival. Este 6 órakor került sor a kulturális napok megyei megnyitó ünnepségére. A nagyszámú érdeklődőt, a párt és a tanács járási és községi vezetőit, az SZMT és a KPVDSZ képviselőit, il­letve a szovjet déli hadsereg­csoport művészegyüttesének parancsnokait Szívós Lajos, a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ szakszervezeti bizott­ságának titkára köszöntötte meleg szavakkal. Ezután Vé­szi Lászlóné, a KPVDSZ Központi Vezetőségének tit­kára mondott ünnepi beszé­det. A XVII. kulturális na­pok jelentőségét méltatva többek között hangsúlyozta: ezek a rendezvények is lánc­szemei a párt művelődéspo­litikájának, majd arról be­szélt, hogy a gyakorlat for­málta mind színvonalasabbá a kulturális napokat. A sok­színű program célja, hogy még hatásosabban jusson ér­vényre a szakszervezet agi- tációs és propagandamunká­ja. Jusson ez kifejezésre a kulturális élet növekvő szín­vonalában, az általános mű­veltség emelkedésében, érté­keink megismerésében, meg­óvásában. Ezt követően elmondotta, hogy Békés megyében ezek­ben a hetekben 129 politikai tanfolyamon 2730 szakszer­vezeti tag tanul. Hamarosan indul a 20 szocialista brigád és a bizalmiak 38 tanfolya­ma is, melyekben további 11. Szemjon fokozta a sebes­séget. A vezetés hosszú évei alatt jól kiismerte önma­gát. Még két óráig kitűnően fogja magát érezni. Aztán hajnal előtt kezdődik a fá­radtság. A szürke, hajnali fény tompítja a látást. Lát­ja az utat, és mégis elalud­hat a kormány mellett. Erre a pillanatra már jó előre fel kell készülnie. Szemjon elővette a ter­moszt, ivott néhány korty fanyar, nagyon erős teát, amelyet Aszja készített. Ez mindig segített rajta. A tea után kedve támadt egy ci­garettára. Rágyújtott, be­kapcsolta a rádiót, megke­reste a „Maják” adást. Par­tizánokról szólt a műsor. Szaburov tábornok beszélt. A hangja öreges, nehezen vesz már levegőt. A tábor­nok arról szólt, hogyan sza­badították fel a partizánok Ovrucs városát. Szemjon lát­ta a tábornokot a partizán­csapatban. Akkor még fia­tal volt. Lovon ült, kubá- nyi kucsmát és lovassági köpenyt viselt. Szemjon minden reggel odaszaladt a tábornok fedezékéhez, és várta, mikor fog lóra ülni. Szemjon szerette volna, ha a tábornoknak olyan szab- lyája lenne, mint Csapajev- nek, de a tábornok csak rö­vid csövű német géppisz­1550 szakszervezeti tag kez­di meg ismereteinek gyara­pítását. Mint mondotta, a KPVDSZ megyei bizottságai és alapszervezetei országszer­te sokat tettek azért, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját mindenütt munkafelajánlá­sokkal méltóan ünnepeljék. Ugyanakkor részese akar lenni ez a szakszervezet olyan évforduló megünnep­lésének is, mint nagy köl­tőnk, Ady Endre születési év­fordulójára való emlékezés. Itt szólt arról, hogy Békés megyében most is kiemelke­dően színvonalasnak ígér­keznek a kulturális napok rendezvényei. Ebben a me­gyében 147 eseményre kerül sor október végéig. Befejezésként köszönetét mondott a házigazda szere­pét vállaló Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ párt-, gaz­dasági és szakszervezeti ve­zetőinek, akik nagyszerű le­hetőséget teremtettek az idei kulturális napok megyei megnyitó ünnepségéhez. Ez­után a szovjet déli hadse­regcsoport vezetőit és tagjait köszöntötte Vészi Lászlóné, akik elfogadták a meghívást. ♦ Az ünnepi megnyitót kö­vetően olyan másfél óra hossza következett, melyet sokáig nem felejtenek el a jelenlevők. A szovjet kato­naművészek magas színvona­lú ének-, zene- és táncszá­maikkal már az első negyed­órában felforrósították a né­zőteret. Nagyszerű produk­ciójukkal tomboló sikert arattak. Fokozták ezt azzal is, hogy műsorukban ott sze­repelt Erkel Ferenc, Kálmán Imre műve és több magyar népdal, illetve magyar nóta, melyeket magyarul szólaltat­tak meg. Kedves színfoltja volt az estnek, amikor a mű­sor befejeztével Szívós Lajos szakszervezeti titkár hatal­mas virágkosár átadásával mondott köszönetét a szov­jet déli hadseregcsoport mű­vészeinek nagyszerű teljesít­ményéért. tolyt hordott. Az idén ta­vasszal találkozott a tábor­nokkal a Vosztanyija téren. A tábornok Moszkva egyik magas épületének a lépcső­jén ment fel. Egy-két lép­csőfokot ment, aztán meg­állt pihenni. — Dicsőség a szovjet par­tizánoknak és partizánnők­nek, akik a fasizmus elleni harc nehéz éveiben... — ért előadása végére a tábornok. ... Szemj ont és Trofimot egy iskolába vitték, egy nagy osztályba, amelyben még a régi helyén állt a fekete tábla és Gogol meg Tolsztoj arcképe. Ügy ötven ember lehetett az osztályban, de elég tágas volt, mert min­denki a fal mellett ült vagy feküdt. Mindenkitől kapott valamit. Csirkét, főtt tojást, házi kolbászt evett, még nyolc szem cukrot is adtak neki, tízig már el tudott szá­molni. Nem ette meg azon­nal az egészet, három sze­met későbbre hagyott. Másnap reggel Trofimot kihallgatásra vitték. Szétvert szájjal jött vissza, az inge aljával törölgette a vért, nem volt zsebkendője. Szem­jon ezt nagyon megjegyezte, mert az anyja mindig adott neki zsebkendőt, és haragu­dott, ha a kezével vagy a ruhája ujjával törölte meg a száját. Trofim odasúgta Szemjon­„Ürkutatás az emberiség szolgálatában.” Ezzel a cím­mel rendezett előadást Bé­késcsabán a TIT Békés me­gyei szervezete és az ifjúsági és úttörőház, október 8-án, szombaton délután, amelynek hallgatósága közé, mondhat­nám véletlenül, így beavatat- lanul belecsöppentem. Az előadó, dr. Kulin György, csillagász, az URANIA Csil­lagvizsgáló Intézet nyugal­mazott igazgatója volt. A csaknem kétórás műsort nagy érdeklődéssel hallgat­ták úttörőkorú gyerekek és képzett pedagógusok egy­aránt. Érdekes módon, min­denki elégedetten távozott. Vagy talán ebben nincs is semmi érdekes, hiszen Kulin professzor olyan emberközel­be hozta a problémákat, hogy mindenkinek élményt jelen­tett őt meghallgatni. „Meg­éri-e?” — tette fel a köznapi kérdést, amely valóban sok embert elgondolkoztat az úr­nak, hogy kéredzkedjen ki a vécére. Szemjon nem akart,' mert reggel már mindnyájukat kivitték és még nem kellett kimennie, de azért sem, mert éppen focizott egy férfival. Krétá­val a padlóra rajzolták a kaput, és egy papírgalacsint lökdöstek. Amikor nem en­gedelmeskedett, Trofim úgy meghúzta a fülét, hogy fájt, és akkor Szemjon szót fo­gadott. Trofim kopogott az ajtón, és azt mondta, hogy a kisfiúnak vécére kell men­nie. Egy magas policáj vitte ki. Meleg tenyere izzadtság­tól nyirkos. Szemjon szeret­te volna kihúzni és megtö­rölni a száját, de a policáj erősen fogta a kezét. A fo­lyosón Oszipov állt. Szemjon rögtön megismerte. Ugyan­azt a fényes csizmát viselte, sárga, csikorgó derékszíján pisztolytáska lógott. Szemjon köszönt neki, Oszipov elfor­dult, erre ő megsértődött, mert Oszipov éppen felé nézett, amikor Szemjon szép hangosan mondta, hogy „jó napot!”. Az udvaron egy tiszttel találkoztak. A policáj kény­szeredetten vigyorgott és azt mondta: — Herr Hauptmann, a fiú­nak -e-e — és mutatta ahogy erőlködött. Szemjon ezt nevetségesnek találta, hiszen ő már nem kisbaba. kutatásról hallva. S bebizo­nyította, hogy a sok törődés, energia és pénz nem megy kárba. Nem a csillagok titkai­ról, s nem is tudományos kérdésekről beszélt, mégis so­kat tanultunk ezen a dél­utánon. Mi a Nap szerepe? Hogyan pótolhatnánk a né­hány száz év múlva kifogyó energiát? Mennyi ásványi anyag lelhető még földün­kön? Ezek napjaink nagy kérdései, és a válaszadásban elsősorban az űrkutatás se­gíthet. A hírközlés fejleszté­sében is nagy szerepet ját­szik, hiszen a mesterséges holdak lehetővé teszik, hogy a föld legtávolabbi részéről is azonnali információkat szerezzünk. A meteorológiai szolgálat ugyancsak nagy jelentőségű az emberiség életében. S ezen a téren is egyre több eredményt mond­hatunk magunkénak. A mesterséges holdak felvéte­lei lehetővé teszik, hogy az A policáj a kerítéshez vit­te Szemjont, félrehúzta az egyik deszkát, és odasúgta neki: — Mássz át a drót alatt. Ne állj föl, csak kússzál, kússzál. Értetted? Megértet­ted? — súgta a policáj. — Értem — mondta Szem­jon. — Ott egy öregasszony fog várni. Értetted? ® — Igen — mondta Szem­jon, pedig még semmit sem értett az egészből. Átkúszott a kerítés alatt, és a bojtorjánnál valóban egy öregasszony várta. Fut­ni kezdtek, a folyónál, a sás között egy éles fű megvág­ta Szemjon ujját. — Szívd ki a sebet — ta­nácsolta az öregasszony. Az öregasszony keresztet vetett, mormogott valamit, aztán beszélni kezdett: — Ismertem Nyurkát, az anyádat, nálam lakott, ami-, kor a tanítónőképzőbe járt.” Az apádat is ismertem. Mi­csoda deli legény volt. — Az öregasszony elmosolyo­dott. — Mulatságos. Nyur- kának már volt egy udvar­lója, de jött az apád és már vitte is. — Az öregasszony felnevetett. Egyetlen na­gyon hosszú fog árválkodott a szájában, bandzsított és sántított is. Amikor Szemjon először olvasta a vasorrú bábáról szóló mesét, az öreg­asszonyról álmodott, és egyáltalán nem félt. Egyéb­ként is minden mesét kitalá­lásnak tartott, és nem is félt tőlük sohasem. (Folytatjuk) érintett területeken felkészül­ve várják az árvizeket, orká­nokat és más természeti ka­tasztrófákat. Ma már elér­keztünk oda, hogy az utak, vasutak építésében is döntő jelentőségűek a mesterséges holdak információi. Kulin professzor rámuta­tott, hogy hétköznapjainkban is egyre többet találkozunk az űrkutatás eredményeivel. Elég, ha csak a háziasszonyok által használt teflon-edények anyagára gondolunk... A technika fejlődésében, az or­vostudomány munkájában is egyre nagyobb szerephez jut a kutatásokon szerzett ta­pasztalatok sokasága. „Hogyan fizette vissza az űrkutatás a rászánt össze­get?” — így szólt a kérdés, s a választ a világűrből készí­tett színes diafilmek tették még érthetőbbé. Később, amikor már az irodában beszélgettünk, dr. Kulin György elmondta, ko- J rábban a kutatás volt a fői feladata, ma az ismeretter­jesztést érzi annak. Erről ta­núskodnak előadásai és a múlt évben megjelent, nagy­sikerű önvallomása, a „Mit mondanak a csillagok” is. Hi­vatásáról így beszél: — Az oktatásnak, az isme­retterjesztésnek két fontos té­nyezője van. Az alkotás, a si­kerélmény, amelyet manap­ság igen szűkén mérnek, és még valami, s talán ez a leg­fontosabb : rácsodálkoztatni az embert a világ szépségei­re. Kulin professzor már emlí­tett önvallomásának elősza­vában ezt írja: „Arra töre­kedtem, hogy szavaim eljus­sanak minden emberhez, aki­ben ugyanazok a kérdések él­nek, amelyek engem is fog­lalkoztatnak.” Ez a törekvés érződött előadása minden szaván, s a szándék, hogy tu­dását, s rendíthetetlen opti­mizmusát átadja nekünk, akik felkeressük, meghall­gatjuk. Az élmény teljes volt. Köszönjük professzor úr! Nagy Agnes Gazdag program a Tízekben Ebben a hónapban is gaz­dag program várja a békés­csabai Kulich Gyula Ifjúsá­gi és Űttörőház Tízek ifjú­sági Klubjának tagjait. A Fiatal Pedagógusok Klubjá­nak vendégeiként fórumon vesznek részt, amelyen a város vezetői válaszolnak kérdéseikre. Aki inkább a zenét ked­veli, bizonyára szívesen el­megy a 13-i klubestre. Ek­kor disc-jockey szórakoztat­ja a vendéglátó Tízeket, va­lamint a III. kerületi és a Manzárd ifjúsági klub tag­jait. Érdekesnek ígérkezik ugyanezen az estén az Új Tükör szeptemberi számairól rendezett vetélkedő is. Október 17-én, „Az élő Ady” címmel nagy _ költőnk születésének 100. évforduló­járól emlékeznek meg. A klubesten Tóbiás Áron iro­dalomtörténésszel, az Uj Tü­kör munkatársával is elbe­szélgethetnek majd. Dwan 1940-ben készült filmjét, a „Nevadai hajtó- vadászat”-ot október 20-án vetítik, melynek megtekin­tése előtt Pál Miklós mond bevezetőt. Milyen a szórakoztató ze­ne? Erre a kérdésre kaphat­nak választ mindazok, akik elmentek az október 24-i összejövetelre, amelyen a Szórakoztató Zenészek Szak- szervezetének tagjain kívül, a Balassi együttes szólistái, valamint társastáncosok ad­nak ízelítőt művészetükből. A klubestre ellátogat a fé- nyesi, valamint a Lenin Tsz ifjúsági klubja is. Az irodalmi est, amelyen Balázsovits Lajos és Bujtor István színművész lép fel, október 25-én kerül megren­dezésre, 27-én este Wilpert Imre, diaporáma műsorát „Forradalom rumbaritmus- ban” címmel mutatja be. A hónap végén a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomra emlékeznek a fia­talok, amikor megtekintik a „Szerelmem, Moszkva” című szovjet filmet. KÉP­ERNYŐ Ady szemei Lenyűgöző szemei voltak. Nem láttam, csak tudom. Ol­vastam róla, és nézhettem fo­tográfiákat. Egyéniségének varázsa a szemeiből is lán­golt, sistergett, suhintott és simogatott. Nem láthattam, csak tudom. Olvastam róla, és érzem a fotográfiákról, ahogy Székely Aladár fény­képezőgépének lencséjébe te­kintett, vagy elnézett mellet­te, királyi, egyszerű gőggel, szomorúsággal. Ady szemeit láttam szom­baton este is, a televízió­ban. A kisiskolások számára is ismerős képen, ahogy fel­könyököl valahová, megtá­masztja a fejét, és néz. Néz ránik, későiekre, néz azok­ra, akik láthatták, akik hol­tan is láthatták, de azokra igazán, akik élőnek látták, közelében lehettek, vagy csak verseit olvashatták. És azok­ra is néz most, akik elmond­ják verseit, akik születésé­nek századik évfordulójára emlékezve vállalkoztak arra, hogy odaállnak a nevével in­dult vers- és prózamondó verseny pódiumára, a televí­ziós kamerák, a rádiós mik­rofonok elé, és hitet merít- ve-kérve Tőle, elmondják a Költő és más költők versei­vel érzelmeiket az életről, halálról, könnyről és szomo­rúságról, a meg nem apaszt­ható hitről, mely bízvást elő­re tekint, és mindig csak elő­re, jövők távolába, ahogyan tekintett ö a jövők távolába. Szép óra volt ez a szombat esti, Salgótarjánból, ahol nyolc fiatalember nyolc ver­set mondott, Ady Endre szí­ve jegyében, Ady Endre agya jegyében, Ady Endre hite je­gyében. Egy gyönyörűszóp verseny első, országosan is megmutatkozó hírnökei vol­tak ők, ezek a nyolcak; mai fiatalok, sugárzó szeműek, bátrak, kiállók, a valamikori márciusok tűz-unokái, gon­dolatkereső unokái, akik ért­ve és szeretve a Góg és Magóg fiának múlhatatlan varázsát, eljöttek, hogy vele együtt újra öt ünnepeljék. Ünnepeljék az érmindszenti percet, amikor világra jött, ünnepeljék az éveket, a pon­tosan százat, melyek tün­döklő-tüzesre csiszolták köl­tészetét. Eljöttek, hogy az igaznak jegyében óriási szeánsszá változtassák 50 percre az ország szemét, a televíziós készülékek képer­nyőjét; hogy ifjú arcukra ta­padva lessük elmúlt idők, intő idők nagy igéit; a ma is öt tükröző költők je­lenidőben harsogó, borongó, álmodó és makacs szavait. Az ország-világ előtt kez­dett verseny bizonyára tar­togat még meglepetéseket, forró és drámai pillanatokat, miként mindkettőben volt részünk .az elmúlt szomba­ton; jó lenne azonban, ha kedvszegő hangulatot nem, mint most, amikor a zsűri egyik tagja rendre és méltat­lanul alacsonyra értékelte a nyolcak legtöbbjének szívha- sítóan őszinte, ha nem is profi-színvonalú versmondá­sát. Tette pedig valami meg­magyarázhatatlan kívülálló- sággal azoktól, akik áldozni adták magukat ezen az ér­tük és értünk született ko­moly ünnepi játékon. Legközelebb Dunaújváros ■hívja meg a környék kivá­lasztottjait, mert azt hiszem, erről is szó van. Igen, kivá­lasztott az, aki Ady Endrét mondhat, aki verseket mond­hat millióknak épülésül, át­izzítva a tiszta akarat és oda­adás tüzével, ahogyan itt, most történt. Mert Ady lán­golt Váci Mihály által is, abban a nagy és egyszerű versben, amelyben a „törte- tések dárda-erdejében” kiált védeni ezt a „kitépett szív­nél nem nagyobb hazát”; vagy Illyés szárnyaló sorá­ban: „formálom azt is, ami­vé ti válhattok.” Ady szemeit láttuk, szívét éreztük. Várjuk újra. Sass Ervin Balkus Imre Vágó Ferenc fafaragó népi iparművész legszebb alkotásaiból készült kiállítást láthat a Jókai Színház közönsége október vé­géig a színház előcsarnokában. A szépen faragott hétköznapi használati tárgyak mellett sokan csodálják meg a karos „gon­dolkodó” széket, a vaskosan erőteljesen formált népi figurá­kat, faszobrokat is. - Fotó: Gál Edit Valentyin Csernik: Buszlajev emlékezései

Next

/
Thumbnails
Contents