Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-08 / 237. szám
NÉPÚJSÁG 1977. október 8., szombat Iskola 110 munkanap alatt Színházi bemutató Tegnap este volt Békéscsabán az új szinházi évad ünnepélyes megnyitása. Ez alkalomból Németh László: Bodnárné című drámáját mutatta be a színház társulata. Képünkön az előadás két szereplője: Áts Gyula és Kárpáti Tibor Bodnár János és Bodnár Péter szerepében Fojó: Demény Gyula AUWWUUWWWUWWUWWWUWHWWW Békéscsabai fúvószenekar Zrenjaninban Pillanatkép az ünnepségről Nagyon izgatott volt a három kürtös, Jónás Jóska, Pataki Tibi és Farkas Imre. Nem csoda, iskolájuk új, négytantermes épületének avatóján adhatták meg a jelet az avatóünnepség kezdetére. Egy szinte csodaszámba menő építkezés ünnepi pillanatait jelentette ez a csütörtöki délután Gyomán: a pártbizottság és a tanács április 19-i koordinációs értekezletén született a végső elhatározás, hogy közös ösz- szefogással, társadalmi erőből építsenek négytantermes iskolaépületet a Sallay utcában. A tanács minimális, 700 ezer forintos támogatása egészült ki a helyi üzemek, intézmények, a szülők, pedagógusok és nem utolsósorban a diákok segítő, kétkezi munkájával. És ami akkor még csodának tűnt, ma valóság: 110 munkanap alatt, augusztus 31-re elkészült az 1-es számú iskola új épülete. Erről a nagyszerű összefogásról, az építők minőségi munkájáról beszélt megnyitójában Jenei Bálint, a nagyközségi pártbizottság titkára, majd Kovács Gábor, az is9. A reflektorok fénye megvilágította a cölöpkerítést. A sötétből egy cement-szürke katona alakja bontakozott ki, géppisztoly lapult a cement sátorlap-köpeny alatt. Közös sír. Grodno alatt ugyanilyen cementkatona áll. A talapzaton, a csizmája alatt, egy bronz emléktábla. Százhúsz bronznév sorakozik rajta. Felülről az első az apja — Buszlajev. ö volt a rangidős, ezért őt illette az első hely. Három évvel ezelőtt járt ott Szemjon. Kis városka, új, cseréptetős iskolával, oszlopokkal díszített klubbal, és egy régi katolikus templommal, rajta karcolások, a gyorstüzelő légvédelmi ágyú lövedékeinek nyomai. A templom az egyetlen, ami még emlékeztet a háborúra. Jóllakott tehenek jöttek hazafelé a legelőről. Az utcákon biciklis gyerekek ker- getőztek. Buszlajev leült a szobornál, rágyújtott. Nagyon szerette volna, ha valaki odamegy az emlékműhöz. Elmesélhetné, hogy az apja is itt fekszik, Buszlajev ezredkomisszár. Ezen az estén gondolta először végig igazán, hányán is halhattak meg a háborúban, és ő maga is hány halált látott. Ismét felelevenedett az a nap, amikor a nagyapja megölte a németeket. Ez az kola igazgatója: „Látjátok gyerekek! Amikor láncba állva, kézről kézre adogattátok a téglát, egyengettétek a tantermek homoktöltését, apró munkátokkal milyen nagyszerűt alkottatod, s közben megértettétek a közös munka jelentőségét is. A jelentős feladat végrehajtását jól segítette községünk újratelepítésének 260. évfordulóBékéscsabán, a KISZÖV Gyopár Ifjúsági Klubjának tagjai az elmúlt évben elhatározták, hogy nyáron is gyakran összejönnek. Az elhatározás valóra vált, ha nem is a négy fal között, a klubestek keretében, de sok kellemes órát töltöttek együtt a fiatalok. Erről érdeklődtünk Tőkés Gyulától, a klub vezetőjétől. Július elején a klubhelyiség kifestését, teljes rendbe hozását és a nagytakarítást vállalták és végezték esemény különösen élénken maradt meg az emlékezetében. .. .Erősen sütött a nap. Szemjon füle először bedugult a lövésektől, aztán egy agyonrémült kölyökkutya szűkölését hallotta, majd váratlanul harsányan kukorékolt egy kakas. Még sokáig kuporgott a kerítés tövében — félt hazamenni. Sehogyan sem bírta rászánni magát, hogy felálljon és elinduljon. A nagyapja bátyja, Trofim bácsi kúszott oda hozzá, és együtt futottak Marja Trofimovna házáig, Trofim lánya portájáig. Marja Trofimovna a pincében bújtatta el Szemjont, a savanyúkáposztás hordó mögé. Még ma is emlékszik ennek a pincének a szagára. Rohadt, tavalyi krumplitól és erős, majdnem ecetszerű káposztaszagtól bűzlött. Szemjon nagyon éhes volt. Köcsögből tejet ivott és szalonnát rágcsált. A szalonna annyira sós volt, hogy annak is egy életre a szájában maradt az íze. Még most is, ha szalonnát eszik, a pincei szalonna jut az eszébe. Aztán németek jöttek a faluba. Élesen csikordultak a motorbiciklik, és még valami feldübörgött, valami, ami Szemjont a traktorzúgásra emlékeztette. Nem rögtön jöttek Marja Trofimovna házába, még ja és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott társadalmi aktivitás is. Az ünnepségen — melyen jelen volt Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkára, Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese, a járás és a nagyközség vezetői — ezután Nagy János szólt a párt politikájának helyi megvalósulását nagyszerűen példázó iskolaépítésről. Elmondta, hogy megyénkben jelenleg még több mint háromszáz szükségtanteremben folyik oktatás. A személyi és tárgyi feltételek folyamatos javítása hozzájárul a tartalmi munka színvonalának emeléséhez is. Annál is inkább fontos ez, mert a korszerű oktatás, az általános iskolában jövőre bevezetésre kerülő új tanterv is paran- csolóan megköveteli. A megyei tanács elnökhelyettese tolmácsolta a megyei pártbizottság és a megyei tanács köszönetét az építőknek, majd sok sikert kívánt a pedagógusoknak és a diákoknak munkájukhoz. Az új iskolaépületet mái a tanév kezdetén birtokba vették a gyerekek. Negyvenkét alsó tagozatos gyerek tanul a korábbinál lényegesen jobb körülmények között azóta a gyomai 1. sz. iskolában. el, mintegy tízezer forintot megtakarítva ezzel. A jó munkát pihentető programok követték. A gyulai várjátékok „Orfeusz átváltozásai” című előadását mintegy ötvenen nézték meg közös kirándulás alkalmával. Július végén háromnapos táborozásra verték fel sátraikat a klub fiataljai Sza- nazugban. A jó hangulatot a jó idő is segítette. Augusztusban sem lankadt a fiatalok utazási kedve. 16-án Szentendrére látogattak, ahol aludt is előtte egy keveset, s csak egy kimért férfihangra ébredt fel. — Hol van a fiú, Kirill unokája? — Megijedt. A pincébe bújt. Nem akar feljönni — mondta gyorsan Marja Trofimovna. Mondom neki, gyere fel, de ő bebújt a sarokba és nem jön. Kicsi még, mindössze ötéves. Amikor fölemelték a pince tetejét és szólították, Szemjon már nem félt. Aludt és evett, és már nem is volt olyan szörnyű, mint azelőtt. A szobában egy tiszt és fekete egyenruhás katonák álltak. A tiszttel és a katonákkal ment el Szemjon a nagyapja házához. A tornácnál feküdtek a halott németek, együtt a három katona, ponyvával letakarva, külön a tiszt, és ott volt letakaratla- nul, ég felé meredő szakállal Szemjon nagyapja is. Ugyanitt állt Trofim is. Az egyik tiszt a házból kihozott székre ült, és megkezdte Trofim kihallgatását. Még ma is, huszonöt év távolából, Szemjon minden kérdést és Trofim minden válaszát el tudja ismételni. A tiszt nagyapja felálló szakállára mutatva, megkérdezte : — Ez Kirill Grebnyev? — ö maga — válaszolt Trofim, s kezét mereven tartotta az oldala mellett. — Volt tudomása arról, A városok zenei életéhez valaha hozzá tartozott a fúvószene is. A ránk maradó gazdag kottaanyagból joggal következtethetünk a régi városok fejlett zenei életére. Később egyes foglalkozási ágak, mint pl. a bányászat éltette a fúvószenekarokat. a múzeumok s a város megtekintése után gyalogtúrát szerveztek a Holdvilág Árokba. Ezt követően Budapestre látogattak el, ahol az augusztus 20-i tűzijáték megcsodálásával ért véget a kirándulás. A hónap végén 16 klubtag Poprádra utazott egyhetes nyaralásra. A nyári program elbeszélését azzal zárta a klub vezetője, hogy a sikerekre való tekintettel jövőre hasonló összejöveteleket, kirándulásokat szerveznek majd. Addig is folytatódik a klub megszokott téli programja. N. Ä. hogy Kirill Grebnyevnek szándékában áll német tisztet és német katonákat megölni? — kérdezte tempósan a tiszt. — Vajon ki beszél előre az ilyen szándékáról? — felelte Trofim. — Ne filozofáljon! — mondta a tiszt. — Én kérdezek, maga válaszol. Igen vagy nem, igen vagy nem — ennyi legyen a válasz. — Nem — felelte Trofim. — Régóta ismeri Kirill Grebnyevet? — kérdezte a tiszt. — Már hogyne ismerném. Az öcsém. Együtt nőttünk fel. — Ismétlem: a válasz igen vagy nem — figyelmeztette újra a tiszt. — Igen — felelte Trofim. — Kirill Grebnyev az orosz cári hadsereg katonája volt? — kérdezte a tiszt. — Igen — felelte Trofim. Zászlós, hadnagynak mondanák. A forradalom után pedig a Vörös Hadseregben szolgált. — Kirill Grebnyev kulák- listára került, és harmincban Szibériába került. Pontosak az adataim? — Pontosak — erősítette meg Trofim. — Nem akart belépni a kolhozba. Erős volt a gazdasága. Hat lány, volt elég munkáskéz otthon. Mellettük Marja Trofimovna sírt. A tisztek németül beszéltek, és indulni készültek. Szemjont és Trofi- mot lánctalpas páncélautóba ültették, felrakták a halottakat, és elindultak a városba. Marja Trofimovna a faluban maradt. (Folytatjuk) Békés miegyében is volt már néhány vállalkozás, eredményeket is értek el, de ha a zenekarvezető máshova költözött, akkor az együttesek elhaltak. Békéscsabán 6 évvel ezelőtt szervezték meg az új fúvóse^yüttest a MÁV- klubkönyvtár és a városi tanács gondozásában. Az együttes színvonalára jellemző, hogy alig’hároméves működés után már országos szemléken vesz részt: 1973- ban Szentesen, 1974-ben Kiskunhalason, 1975-ben Hódmezővásárhelyen, 1976-ban Dunakeszin minősül és ezüst fokozatot kap. Nemzeti ünnepeink alkalmával rendszeresen kivonulnak, térzenét adnak. E műsorokra való felkészülés nem meríti ki idejüket s van lehetőségük arra is, hogy önálló koncertet adjanak. Ilyen volt az augusztus 19-i egész estét betöltő hangversenyük, melyen Pál Olga énekszámait is kísérték. A városi tanács felismerte az együttes értékét, s így került sor arra is, hogy jugoszláviai testvérvárosunkba, Zrenja- ninba küldték vendégszereplésre. Ez egymagában is jeles dolog, de ha figyelembe vesszük azt, hogy fellépésük Jugoszlávia felszabadulásának hivatalos emlékműsorján történt, akkor képet kapunk a fellépés politikai, társadalmi és művelődési jelentőségéről. A magyarok lakta Muzslyán egész estét betöltő koncertet adtak, amelyen műsorismertetés is elhangzott. Az emlékezetes esten az együttes repertoárjának széles választékát nyújtotta. A hagyományos indulózenén kívül sokféle nemzeti táncot — polkát, keringőt —, de magyar népdalfeldolgozást is játszottak, továbbá opera- és operettegyvelegeket. Karnagy Ötvös Nándor volt. Sárhelyi Jenő Szoboravatás Med gyesegyházán Október 8-án rendezik meg Medgyesegyházán a nagyközség felszabadulásának jubileumát. Az ünnepség délután fél 5-kor a tanács falában elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával kezdődik, majd a művelődési ház előtti téren leleplezik Kalmár Márton szobrászművész Olvasó fiú című szobrát. Este 6 órakor a művelődési házban Báta község nemzetiségi együttese mutatja be műsorát. A vértanúk Történelmi múltunkat tisztelő emberek számára néha egy-egy, a hősi idők emlékét őrző dokumentum is a gondolatok egész lavinaáradatát képes elindítani. Az elmúlt nyáron például egy általános iskolai csoporttal látogattam a fővárosba, s a Hadtörténeti Múzeum termeit járva a gyerekek egész kis történeteket képzeltek a vitrinekben bemutatott tárgyakhoz. Az 1848-as szabadságharc dokumentumait látva a csillogó diákszemekben újra fényesre csiszolódtak a kardok, büszkén lobogtak a zászlók, s a tanulók ismét átélték a komor gyász fojtogató pillanatait, amikor a pesti kaszárnyában kivégzett Batthyány Lajos golyótépett ingét nézték. A történelemre érzékeny gyerekek jutottak eszembe csütörtökön délután, amikor a Kossuth adó műsorában „Tekints reánk, szabadság!” címmel emlékezést sugároztak az 1848—49-es szabadságharc mártírjairól. Október 6-án a Kőváry Katalin által rendezett műsor úgy tisztelgett az aradi tizenhármak emlékének, hogy a korabeli dokumentumok bemutatásával a hallgatókra bízta az események pontos felidézését, s a véleményalkotást is. Mivel drámai hatású képet kaptunk a tragikus korról, ezért el lehet mondani, hogy értő módon történt a műsor ösz- szeállítása. I. Miklós cár is levélben kérte Ferenc Józsefet a legszebb uralkodói feladat, a kegyelem gyakorlására. Ám az ifjú császár, aki később, vénülő fejjel, „mindent megfontolva, mindent meggondolva” küldött embermilliókat a világháború vágóhíd- jára, nem tagadta meg önmagát és Haynaura bízta a magyarságot. A hóhér táborszernagy pedig kereken kijelentette: a magyarok háromszáz év óta mindig lázadók voltak, ezért száz esztendőre elveszem kedvüket a rebelliótól, mivel a lázadó vezéreket fel fogom köttetni. Ha Dózsa kaszásaitól számította Haynau a magyarok lázadását, akkor időben nem sokat tévedett, de jóslatai annál kevésbé igazolódtak. Hiszen hűségesen kiszolgált, uralkodója se tudta túlélni a „boldog békeidőket”, s a magyarok nemsokára ismét a forradalmak élén álltak, immár új minőségű, proletárforradalom fáklyavivőiként, mint a Tanácsköztársaság katonái. A mártírság szomorú sorában is különös helyük van az aradi tábornokoknak. Dózsa vezéreit ugyanis pogány kegyetlenséggel a magyar urak égették-kaszabolták halálra. Rákóczi kurucai is magyar érdekekért véreztek, és a tétován szervezkedő Martinovitsék feje is a nemzeti felemelkedést éltetve hullt a fűrészporos kosárba. Az aradi vértanúk voltak az elsők, akik a világszabadság eszméjének áldozták életüket. A hóhérkötéltől kimúlt Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lah- ner György, Leiningen-Wes- terburg Károly, Nagy-Sán- dor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác és Vécsey Károly, valamint a „kegyelemből” golyó általi halálra ítélt Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József — neveikből is- meg lehet ítélni — zömmel nem magyar anyanyelvűek voltak, mégis sorsukat tették népünk szabadságáért, tudva vagy meg- érezve, hogy a f nemzetek összefogása nélkül egyetlen ország sem lehet szabad. Példájuk ma is élő, rájuk emlékezni mindnyájunk számára szép kötelesség. (Andódy) Valentyin Csernik: Q I _ • _ I ' I / ____• b uszlajev emlekezesei F. I. Gazdag klubélet
