Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-07 / 236. szám

1977. október 7., péntek

NÉPÚJSÁG

A megnyitón találkozunk

Lapunk 1976 május végi számában munkatársunk színes riportban számolt be a mezőberényi kultúrház építéséről. Az akkori riportban az építők bizakodással néztek az 1977. évi májusi átadási határidő elé, a művelődési ház igazgatója annál kevésbé. Az utóbbinak lett igaza. Az építési terv késői megváltozásának okát, s az ebből eredő nem csekély mennyiségű pluszmunka rossz hatását az építőkre most nem kutattuk. Látogatásunkkor csak a jelenről volt szó.

A régi kultúrház épületéből a hajdani idők titkos ajtóihoz hasonlóan léptünk ki, majd meglehetős rejtélyes útvesztők után érkeztünk el az új épületbe. Óriási porfelhő, kopácsolás és a csiszolás kellemetlen hangja fogadott. Az ablakok és az előtér már nagyon várja az üvegező alvállalkozót, ugyanis láthatóTévéajánlatunk

MA ESTE 20.25 ÓRAKOR: TÉMÁK

A budapesti művészeti hetek keretében kerül bemutatásra Dömölky János különleges indíttatású, s nem kevésbé különleges műfajú egész estét betöltő összeállítása, a Témák.

Évekkel ezelőtt a rendező egyik filmjének bemutatása után egy fiatal lány levélben fordult hozzá, tanácsot kérve, mi legyen, s egyáltalán érdemes-e tanulni, küzdeni, felelősséget vállalni másokért. (Dömölky filmjéből ugyanis úgy érezte, hogy talán nem is érdemes.) A rendező írótársakat véve maga mellé — Galgóczi Erzsébetet és Csurka Istvánt — próbál meg válaszolni a mezőtúri kislány levelére. De nemcsak két irodalmi mű szerepel a Témák között, hanem riport is egy szocialista brigád tagjaival, s természetesen a választ kérő kislány.

A Témák-ban ötvöződik az irodalom és a dokumentum filmi feldolgozása, a valóság Tényei motiválják az irodalmi anyagot, s drámai művek hatnak az élet valóságára.

an fáznak a korai hidegben a kőművesek. Míg az építés- vezetőnek telefonálunk, elégedetten méregetjük a kultúrház ízléses, pasztellszínű külső pirogránit burkolatát. A vonalat hamar megkapjuk, s máris indulunk a nem messze épülő Hősök úti 16 lakásos OTP-házhoz. Ugyanis ez is a Mezőberényi Építőipari Szövetkezet kivitelezésében készül Szabados Márton építésvezető irányításával. A csúszás miatt most egyszerre több helyen kell hajrázniuk.

— Elkészülnek-e a művelődési házzal az ígért november 7-i határidőre ? — kezdjük rögtön a lényeggel.

— A kőműves-, ácsmunka, a külső burkolat két hét múlva készen lesz. A belső munkákkal is jól állunk, csak hát az elektromos berendezés beszerelése, az üvegezés, a műszerek beállítása nem rajtunk múlik.

— Nem kell az embereket noszogatni — kapcsolódik a beszélgetésbe Kónya András, a 14 tagú Jubileum Szocialista Brigád vezetője. Részünkről nem lesz hiba. A csempézéssel, csatornázással, mozaiklap-burkolással jól állunk. Anyagban sincs hiány. Csak a szerelvények, a szakipari dolgok nincsenek még kész. Pedig mi tesszük fel az i-re a pontot. Ha készen lesznek az alvállalkozók, a végső simításokat, a takarítást is mi végezzük. Közben persze itt is helyt kell állnunk.

— Nagyon oda kell figyelni a munkaerő-csoportosításra — veszi ismét át a szót az építésvezető. — De mint herényieknek, higgye el, szívügyünk az új kultúrház. Reméljük — mosolyodik el —, nem lesz akadálya a 7-i átadásnak.

— Balogh Ferenc, a művelődési központ igazgatója most optimistábban nyilatkozik a tavalyinál. Miért nem bízott a májusi átadásban? Honnan tudta egy évvel korábban, hogy csúszik a határidő?

— Tudomásom volt a terv- módosításról, amely azért jött létre, hogy kultúrházunk nagytermét, a színháztermet filmvetítésre is alkalmassá tegyék. A Moziüzemi Vállalat azóta sem nagyon érdeklődik. Egyébként is elég nehéz lenne kielégíteni az igényüket, mert legalább heti öt előadási napot kérnek. Figyelembe véve egyéb programjainkat, ezt a kérést tel- jesíthetetlennek találjuk.

*— Milyen tervek épülnek az új művelődési központ adta lehetőségekre?

— Elsősorban a színházi rendezvényeknek szeretnénk otthont adni. Eddig busszal vittük be Csabára a herényieket egy-egy előadásra, és ez nem kis ráfizetéssel járt. Most már gyakrabban láthatnak gyermekszínházi és bábszínházi előadásokat gyermekeink is, és az ifjú zenebarát-hangversenyeket is megrendezhetjük házon belül. A község nagyon várja már az új kultúrházat. A községi ünnepélyek végre méltó helyet kaphatnak. A 15 millió forintos beruházáshoz a nagyközségi tanács hárommillió forinttal, a lakosság pedig 600 ezer forint értékű téglajeggyel járult hozzá. A község üzemei is kitettek magukért, két és fél millió forintjuk fekszik az új kultúrházban.

— Mi lesz a régi épület sorsa?

— A régi helyiségekre is szükségünk van. Végre a 20 kiscsoport működését is biztosítani tudjuk, véget ér az „albérleti” időszak. A szakirányú rétegklubok és a TIT-tagcsoport is otthonra lelnek a kilenc klubszobában. Megszűnik a zsúfoltság, kiállításra alkalmas helyünk is lesz. Természetesen a lehetőségekkel együtt nőni fog tevékenységi körünk is. A távlati tervek is elkészültek. Már megindítottuk a gyűjtést, hogy a két — egy hely- történeti és egy néprajzi — szoba megvalósításához közelebb kerüljünk.

— Nem lesz probléma a közönség visszaszoktatásá- val?

— Lakosságunk, a tanács és a község üzemei már türelmetlenül várják a megnyitót. Szinte mindennap érdeklődnek, hogyan állunk. A megnyitóra majd küldünk meghívót — mondja búcsúzóul Balogh Ferenc.

Mi pedig így köszönünk el: — Akkor a megnyitón majd találkozunk!

B. Sajti Emese

Valentyin Csernik: n I • I ' I ' •

Duszlajev emlekezesei

8.

Szemjon csökkentette a sebességet. Falu következett. Az autóbusz két perc alatt halad át a falun. Szemjon már régen kiszámolta: a falu egyik végétől a másikig mindössze négy kilométer. Most. a kilométerórán is ellenőrizte: épp négy kilométer. Visszafelé; nappal ment a falun. Sokakat ismert Szemjon ezen az útvonalon. Az autóbusz-megállónál egy öregember lakott. Szemjon- nal hat év óta mindig üdvözölték egymást. Az öreg várta a buszt, odament, szemügyre vette az utasokat halványkék, az öregségtől már fakó szemével. Az öreg té- len-nyáron ugyanazt a szürke köpenyposztóból készült zubbonyt viselte. Egy féléve nem jött többet a buszállomásra. Szemjon néhány útja alkalmával még várta, azután elment a házába.

Meghalt az öreg — mondta egy gondozatlan külsejű nő, és megkönnyebbülten sóhajtott. — öregségére elment az esze. Állandóan utazni akart valahova. Meghalt. De kije maga neki?

Szemjon nem kezdte el magyarázni, hiszen nem is ■volt mit magyarázni. Az ász- szony mindaddig gyanús szemmel nézegette, amíg Szemjon be nem csukta maga mögött az ajtót.

...Kirill nagyapával kettesben éltek. Nagyapjuk hajnalban kelt, megfejte a tehenet és kicsapta a mezőre.

A nagyanyja még a háború előtt meghalt.

Maguk főzték a káposztalevest. Szemjon segített nagyapjának tekerni a húsdarálót. Esténként a nagyapja az életéről mesélt Szemjonnak. Kiderült, hogy a nagyapja hős volt, hiszen harcolt a fehérek ellen, parancsnok volt.

— Félsz a németektől? — kérdezte a nagyapja.

— Félek — vallotta be Szemjon.

— Hát ne félj, és kész — nyugtatta meg a nagyapja.

— A német se hülye, ő sem alkar meghalni. Láttad a tahkjainkat?

— Láttam.

— Hát akkor, ne félj. Nekünk' is vannak tankjaink. Még kapnak tőlünk a...alá — nagyapa káromkodott egyet.

— Miért ...alá? — kérdezte Szemjon.

— Csak... — A nagyapja gondolkodott, mit is válaszoljon. — Te azért ne használj ronda szavakat, ez kul- turálatlanság. Még elkapjuk őket, az anyjuk...

Egyszer eljött Oszipov.

— Le kéne lőni őket, 1 én meg gombát gyűjtök nekik!

— kesergett a nagyapja.

— Hallgass! — kiabált rá Oszipov. — Felelősségteljes munkával bíztak meg!

— Én meg... erre a munkára! — és a nagyapja megint kedvenc kifejezését használta.

— Vörös parancsnok vagy,

fegyelmezd magad! — kiabált Oszipov.

— Én meg... az ilyen fegyelemre! — a nagyapja a fegyelmet is kedvenc kifejezésével illette.

Oszipov még egyszer eljött, sokáig suttogtak a nagyapjával, éjszaka együtt utaztak el, reggel a nagyapa egy ponyvába tekert valamit hozott haza. Egész nagy deszkákat gyalult, estére elkészült a koporsóval. Éjszaka elvitték a koporsót, és néhány nap múlva a nagyapja kivitte Szemjont a temetőbe. Az új sír előtt leemelte a sapkáját és azt mondta:

— Itt nyugszik a te anyád, az én lányom... — Nagyapa szakálla nedves lett a köny- nyektől. Szipogott és még hozzátette: — Le fogjuk lőni őket, mint a kutyákat. Ezeknek mi nem vagyunk emberek.

Néhány nap múlva egy teherautó jött a faluba, egy tiszt és három katona ült rajta. A tiszt bement a házba, sokáig böngészte a listákat, aztán a nagyapjára ordított:

— Részeg disznó! Ha két óra múlva nem lesz meg a gyapjú, levágom a szakálladat.

— Lehet, hogy ő... az anyádat? — kérdezte nagyapa, amikor a tiszt elment.

— A kövér volt — válaszolt Szemjon.

— Na és, mi a különbség? — mondta maga elé a nagyOrszágos

tudományos tanácskozás Békésen

Látogatás a békési tájházban

Nagy jelentőségű kétnapos országos tudományos tanácskozás kezdődött tegnap Békésen. Békés város Tanácsa és a Békés megyei Múzeumok igazgatósága kezdeményezésére, valamint az ICO- MOS magyar nemzeti bizottsága közreműködésével október 5-től 7-ig tudományos tanácskozást rendeznek Tájházak címmel. A 6- án reggel kezdődött tanácskozást Makoviczki János, a békési Városi Tanács elnöke nyitotta meg. Megnyitójában emlékeztetett arra, hogy a konferencia napja egybeesik Békés felszabadulásának 33. évfordulójával.

Ezt követően Nagy János, a Békés megyei Tanács vb- elnökhelyettese üdvözölte a részvevőket, majd rövid tájékoztatást adott megyénk kulturális, gazdasági életéről. A továbbiakban dr. Román András, az ICOMOS magyar nemzeti bizottságának titkára, az ülésszak elnöke szólt a konferencia

apja. Frissen mosott, tiszta inget vett fel és magához vette a géppisztolyát. Cset- tintett egyet a závárral, kinyitotta a dobtárat, megszámolta a töltényeket és odaintette magához Szemjont.

Marja Trofimovnánál fogsz lakni. Ha történne valami. Megértetted?

— Értettem.

— Ne gyere utánam!

De Szemjon a kerítés mellett lopakodva követte. A nagyapja a teherautóhoz ment, levette a válláról a géppisztolyt, és elkezdett lőni.

Az egyik katona rögtön elesett, a másik a hűtő mögé igyekezett bújni, de nem sikerült neki, a kerék mellett esett el, a harmadik megpróbálta kivenni az autóból a puskáját. Nagyapja közel ment hozzá, és közvetlen közelről egy tölténnyel lelőtte.

A tiszt a tanácsházáról rohant ki pisztollyal a kezében. Nagyapja felemelte a géppisztolyt, és Szemjon meghallotta, hogy üresen csattan a závár.

Eldobta a géppisztolyt, a pisztolyát próbálta a tokjából kirántani, de a tiszt megelőzte. Nagyapja térdre esett.

A tiszt még egyszer lőtt. A nagyapja az oldalára dőlt, majd nehezen felemelkedett, a keréknek támaszkodott, behajlította bal kezét és megtámasztotta rajta a pisztolyát. A tiszt újabb három golyót lőtt ki, kiabálni kezdett, és a tanácsháza felé rohant, ekkor dördült a nagyapja lövése.

A faluban egyszerre minden elcsendesedett.

(Folytatjuk)

céljáról, az egyre gyarapodó tájházak jelentőségéről. Többek között kiemelte: — „A tájházak kialakításáért indult mozgalom napjainkban eljut arra a szintre, hogy a megszerzett tudományos és gyakorlati tapasztalatokat összegezzük és hatékony szabályozókat hozzunk létre.” Szólt továbbá a tájházak sorsát intéző szervek együttműködésének jelentőségéről is, amelyben a békési tanácskozás is előbb- relépést hozhat. Végül ünnepélyesen megnyitotta a múzeumi és műemléki hónap Békés megyei eseményeit.

Ezután megkezdődtek az előadások. Elsőként dr. Bar- sza Géza, az Országos Műemléki Felügyelőség osztály- vezetője szólt az országban folyó népi építészeti emlékek védelmének eddigi eredményeiről és problémáiról. Pontos adatokkal támasztotta alá az egyre korszerűbb jogrend alapján mind nagyobb összegű támogatással bővülő műemlékhálózat fejlődését.

Nagy érdeklődést váltott ki dr. K. Csilléry Klára, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum osztályvezetőjének a Tájházak berendezési elvei és módszerei című előadása. A bevezetőben rövid áttekintést adott a tájházak történelmi előzményeiről és világosan vázolta fel a tájházak ma még nem mindenütt egységesen értelmezett funkcióját. Gyakorlati példákon keresztül bizonyította a bennük rejlő még kiaknázatlan közművelődési lehetőségeket.

Ezt követően dr. Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség általános igazgatóhelyettese szólt a műemlékvédelem történeti előzményeiről, majd beszámolt a népi műemlékek, műemlékegyüttesek helyreállításáról a kiemelten védett területeken. Ugyanakkor kiemelte, hogy az OMF továbbra is fontosnak tartja a szórtan elhelyezkedő népi műemlékek helyreállítását is, amelyek száma napjainkra 90-re tehető.

Befejezésül dr. Balassa M. Iván, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum muzeológusa a tájházak muzeo- lógiai és közművelődési kérdéseiről szólt. Előadásában részletesen kitért a tájházak oktatásban, közművelődésben egyelőre nem kellő mértékben kiaknázott lehetőségeire és körvonalazta — mintegy vitaindítóként — a tevékenységi körökkel élőbbé formálható új funkciójú tájházak képét.

Az előadásokat élénk szakmai vita követte. Ebéd után a tanácskozás részvevői ellátogattak az 1978. őszén megnyíló békési tájházba, ahol Balogh László, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke tájékoztatta a részvevőket a tájház születésének körülményeiről.

Délután folytatódott a tanácskozás. A részvevők ma tanulmányi kiránduláson vesznek részt Békéscsaba— Tótkomlós—Szarvas útvonalon.

B. S. E.

Dr. Román András, az ülésszak elnöke megnyitóját mondja

Fotó: Gál Edit