Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

\ o KHiUMte 1977. október 30., vasárnap A, közelgő nagy évfor­duló számukra kétsze­resen is ünnep; KISZ- alapszervezetük a No­vember 7. aranykoszorús, kétszeres kiváló ifjúsági szocialista brigádjuk pe­dig Lenin nevét viseli. Munkahelyük a Békés­csabai Konzervgyár. A brigád fiataljai vala­mennyien tagjai a KISZ- alapszervezetnek. Vajon mit jelent ne­kik Lenin, a Nagy Ok­tóber, a forradalmiság? Erről vallanak most né­hány mondatban a KISZ-szervezet, illetve a Lenin ifjúsági brigád tagjai. Karsai lgnácné, a brigád vezetője: — Az ünneplés, a nagy történelmi évfordulókra való emlékezés nem puszta formaság, nem lehet az! Ne­künk nincsenek személyes tapasztalataink a régi rend­szerről, a háborúról, de tud­ni kell minden fiatalnak, hogy a mai társadalom nem magától született: az Októ­beri Forradalom győzelme, s a kezdettől békepolitikát folytató szovjet állam példá­ja világszerte hatott. Pusztai Pálné: — Nyom­ban a forradalom győzelem­re jutása után megjelent a Békedekrétum. És a Szov­jetunió azóta sem tért le er­ről az útról. Hogy mi közünk Karsai lgnácné nekünk mindehhez? Igaz, nálunk béke van, jól élünk, de van ahol harcolnak, ár­tatlanok esnek áldozatul a háborús politikának. Egyet­len jó érzésű ember sem hagyhatja szó nélkül mind­ezt, kötelességünk tiltakozni a pusztítás, az elnyomás, a háború minden formája el­len. Mi is ott voltunk au­gusztusban a neutronbomba ellen tiltakozó nagygyűlésen! Várhegyi Lászlóné: — A forradalom győzelme hatás­sal volt Magyarországra is. Gondolok itt többek között I919-re, és arra, hogy Lenin eszméit vallották és vallják a magyar kommunisták is. Ügy is mondhatom, nekünk útmutatás az ő példájuk. Bakos Mátyásné, az alap­szervezet KISZ-titkára: — Pusztai Pálné Gyakran szóba kerül, hogy mit jelent nekünk a forra­dalmiság. Szerintem azt, hogy a nápi feladatunkon túl többet is vállalunk a mun­kából, hogy nemcsak a sa­ját ügyes-bajos dolgainkat tartjuk szem előtt, hanem a társadalmi érdekekért is te­szünk valamit. Karsai lgnácné: — Novem­ber 7. tiszteletére a brigá­dunk például több mint 52 és fél vagon zakuszkát cso­magolt, szovjet exportra. A rövid beszélgetés végén egyikük még hozzáfűzi: „Higgye el, kell, hogy érde­kelje az embert, ami körü­lötte történik, itthon és a nagyvilágban is. Mert így vagy úgy, de mindnyájunk­nak köze van hozzá!” Fotó: Veress Erzsi Bakos Mátyásné „Dongó” a paraván mögött A színművészet sajátos ága, a bábjáték napjainkban egyre jobban terjed: gomba­mód szaporodnak az amatőr együttesek. Ezek a kis cso­portok — felhasználva a bá­bok fantázia szerinti alakít- hatóságát, mesebeliségét — főként a gyermekek számá­ra készítenek műsorokat. Fiatal együtteseink egyike a békési „Dongó”. Nemrég Füzesgyarmaton lépett fel. A sikeres műsor után beszél­gettünk L. Ramasz Edittel, a „Dongó” vezetőjével. — Mikor, milyen céllal alakult meg az együttes? — Az együttes tulajdon­képpen egy régebben műkö­dő csoportból alakult ki, az elmúlt év őszén. Ekkor vette fel a „Dongó” nevet. Fő cé­lunk a gyermekek szórakoz­tatása, nevelése. — Kik a csoport tagjai? — Középiskolások, főleg harmadévesek. Sajnos, ez azt jelenti, hogy hamarosan gon­doskodni kell az utánpótlás­ról. — Eddig több műsort ad­tatok elő. Melyek voltak ezek, és hol mutattátok be? — Először egy Télapó-ün­nepségen szerepeltünk. Mivel ez volt az első fellépés, még voltak kisebb technikai hi­bák, de a víg kedély to­vább vitte a „Dongó”-! Ki­sebb meseösszeállításokat ad­tunk elő, majd a Lúdas Ma- tvLrövid -Mdolgozását. — Melyik volt a legemlé­kezetesebb fellépés? — Tulajdonképpen mind emlékezetes volt, de igazán maradandó kettő. Az egyik a tarhosi nevelőotthonban elő­adott műsor, a másik pedig a békési gyermeknap sza­badtéri bábozása, amelyet bábkészítéssel is egybekötöt­tünk. — Hogyan készítitek a bá­bokat? — A bábok kezdetben igen manufakturális módon ké­szültek: kézi varrással. Nem­rég kaptunk patronálónktól, a városi KISZ-bizottságtól egy új varrógépet, amelynek nagyon megörültünk. Akár­csak annak, hogy a békési textilüzemek önzetlenül se­gítenek minket: színes hul­ladékanyagokat bocsátanak rendelkezésünkre. — Végezetül: milyen ter­veitek vannak? — Szeretünk bábozni, s ezért nyilvánvaló, hogy amíg jól érezzük magunkat együtt, addig nem sajnáljuk a sza­bad időt arra, hogy közönsé­günket és egymást szórakoz­tassuk. A közeljövőben egy népballadát szeretnénk fel­dolgozni. Lelkes, szimpatikus együt­tes a „Dongó”. Szórakoztat­ni, nevelni, nevettetni kíván­ják közönségüket: a gyerme­keket és a kíváncsi felnőtte­ket. Példájuk követendő! Tomka Mihály Eids Presley halálával so­kat foglalkozik a világsajtó. Az amerikai rockszaklap, a Billboard címlapján Presley halála után a következő sza­lagcím jelent meg: Óriási ke­reslet Presley-lemezekben a halála után! Riport kereske­dőkkel, akik lelkesen mesél­ték, mennyi lemezt adtak el, riport egy gyárról, ahol 72 órás műszakban gyártják a híres énekes lemezeit. S hogy még jó néhányan igyekez­nek meggazdagodni a „Pres- ley-hagyatékból”, arra né­hány példa: valaki arról éne­kel, hogy „Nem felejtünk el, Elvis Presley” —, s közben a saját hasznáról sem feled­kezik meg. • • • „Amikor én még kissrác voltam” címmel a 60-as évek legnagyobb sikerű slágerei­ből 12 kislemez jelenik meg. A sort az Illés-együttes „Amikor én még kissrác vol­tam” című dala nyitja, amely az 1968-as táncdalfesztiválon díjat nyert. Koncz Zsuzsa kislemezén a Miszter 'Alko­hol és a Szőke Anni balladá­ja hallható. Újra megjelenik Kovács Kati 1966-ban nagy sikert aratott száma, a „Nem leszek a játékszered”, fl le­mez másik oldalán pedig a „Most kéne abbahagyni”. A sorozat első öt lemeze, kö­zöttük az itt említett felvé­telek a napokban jelennek meg. (Ollóztuk az Ifjúsági Magazinból és a Magyar If­júságból.) „Kívánságlista” Nemrég született meg la­punkban az ifjúság életét tükröző, érdeklődésüknek megfelelő új rovatunk, a Mi­nimagazin. A szerkesztőség célja az, hogy a fiatalokkal közösen alkotásaikra, friss szemléletű írásaikra támasz­kodva megteremtse a megye ifjúságának egy újabb fóru­mát. A hozzánk érkezett le­velek, ötletek bizonyítják, el­képzeléseink megvalósítha­tók. Elsőnek szólaljanak meg a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépis­kola diákjai, mondják el ők, mit szeretnének olvasni a Minimagazinban. Madarász István, az iskola KISZ-bizottságának titkára: Mindenütt a középiskolák­ban vannak az iskolai, diák­életnek olyarP eredményei, amelyeket jó volna tovább­adni. Nálunk például egy évben egyszer a diákönkor­mányzat veszi át a vezetést az iskolában. Jó volna ta­pasztalatokat cserélni a „Mi­nidben, megtudni, mások ho­gyan csinálják. Szabó Erzsébet: Ha mód volna rá, szívesen olvasnánk ajánlást vagy tájékoztatást az ifjúságnak szóló legújabb könyvekről. Nagy Márta: Nagyon sze­retünk rejtvényt* fejteni. Kü­lönösen a poénvadászatot kedveljük. Lehetne-e közöl­ni csak egy egészen kicsi, egy tízperces szünetre való rejtvényt? Tóth Erzsébet: Az egész országban a középiskolások részt vettek az őszi munká­kon. Szerintem jó volna, ha minden . iskolából írnának diáktársaink egy-egy rövid élménybeszámolót. De nem olyanra gondolok, hogy eny- nyi meg ennyi szőlőt szed­tünk, hanem azokra a jó heccekre, meg egyáltalán a vidám légkörre, ami mindig kialakul az őszi munkákon. Ez igazán érdekelne minden­kit. Már címet is találtam: Mozaik az őszi munkákról. Szabó Erzsébet: Indíthat­nának a lapban egy soroza­tot is, amelyben a régi és a mai diákok vallanának a hajdani és a mostani, diák­életről. Jó alap lenne az összehasonlításra. ötletben nincs hiány. A megvalósítás rajtatok is mú­lik. Várjuk leveleiteket újabb ötleteitekről, vagy az élete­teket bemutató írásaitokat! B. S. E. Ki a menő fej? laszokat szajkózzák; egy me­nő fel legyen jól ápolt, di­vatosan és ízlésesen öltözött, társaságban találja fel ma­gát, legyen szellemes, előzé­keny, segítőkész stb. Egye­sek talán még azt is hozzá­teszik: egy menő fejnek so­se legyen üres a zsebe. Két­ségkívül igaz; ahhoz, hogy valaki népszerű ember le­gyen, nem egy, az előbbiek­ben leírt tulajdonsággal kell rendelkeznie. De nézzük meg közelebb­ről, valóban csak ilyen po­zitív tulajdonságokkal ren­delkező egyénre mondhat­juk: „ez egy menő fej”? Sa­ját tapasztalataimból is jó néhány példát tudok mon­dani, amely azt bizonyítja, hogy a népszerűséghez nem feltétlenül szükségesek az említett jó tulajdonságok. Adott egy közepes, vagy ta­lán még az átlagosnál is ala­csonyabb szintű gimnáziumi közösség. Az osztály igen ve­gyes. Több mint a fele ha­nyag, könnyelmű, rendbon­tásra könnyen kapható, álta­lában csak a dlsco-ban, szó­rakozásban jeleskedő sze­mély, 34—50 százalék az osz­tály passzív rétege, akik jó és rossz irányba is könnyen befolyásolhatók. Van továb­bá 10—15 százalékban ko­moly, 16 éves diákokhoz illő intelligenciával rendelkező csoport, amely részben az osztályfőnök javaslatára, részben pedig a tanulók kí­vánságára az osztály magját, az ODB-t alkotja. Mi tehát ilyen esetben a természetes? Az, hogy a harmincegyné- hány diákból álló osztálykö­zösség élén álló ODB-tagok « munkájukkal, fegyelmezett­ségükkel, magatartásukkal társaikban bizalmat kelte­nek, népszerűségre tesznek szert, s a többieket helyes irányba befolyásolják. Ehelyett egészen más tör­ténik. Nem egy pozitív tu- 7 lajdonságokkal bíró fiatal lesz a menő fej, ellenkező­leg! A közösség legnépsze­rűbb tagjai vagány, köny- nyelmű, a tanulást félvállról vevő tanulók, akikre azért néznek fel a többiek, mert „az osztályfőnöknek jól meg­mondták a magukét”, mert szembe mertek szállni a ta­nár utasításával, mert órán „jó beköpéseik vannak”, stb. Száz szónak is egy a vége, véleményem szerint* saját körében egy semmire­kellő ember éppúgy lehet . menő fej, mint egy jó ké­pességű értelmes tanuló a hozzá hasonló jellemű em­berek között. Vagyis, néző­pont kérdése, hogy hol, ki a menő. Szatmári Beáta tanuló Táncsics Mihály Gim­názium és Ipari Szak- középiskola, Orosháza Klubélet Kígyóson Mozgalmas élet zajlik a szabadkígyósi általános ifjú­sági klubban, az elmúlt idő­szakban sok jól sikerült ren­dezvényük volt. A klub csatlakozott a békéscsabai „Tízek’’ felhívásához, vállal­va többek között, hogy együttműködnek a KISZ- szervezettel, részt vesznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak megünneplésében, ké­szülnek a VIT-re, klubtalál­kozókat szerveznek. Ennek szellemében különböző ve­télkedőkre invitálták a sza- badkígyósiak a járás hét if­júsági klubját, de csupán az újkígyósiak reagáltak a meghívásra. Kedvelt a klub disco- programja, amelyet S. Nagy László, a klub vezetője szo­kott tartani. Kialakulóban van a jó kapcsolat, együtt­működés a helyi KlSZ-szer- vezettel. Kölcsönösen egyez­tetik programjaikat, hiszen céljaik, érdekeik sok tekin­tetben megegyeznek. Nagy esemény a klub éle­tében az építkezés. Július végén kezdték el a fiatalok a munkát, és azóta sok-sok hétvégét, szabadnapot töl­töttek ott a tagok. Ha ha­sonlóan jó ütemben halad az építkezés, még az idén bir­tokukba vehetik a társadal­mi munkában felépített lé­tesítményt a szabadkígyósi fiatalok, akiknek több ízben a helyi Kulich Gyula Üttö- rőcsapat pajtásai is segítet­tek a nagy vállalkozásban. WWMHWWWWWWWMWWWWWWWWVWWWWWWWWWtWWWMVWWV Fiatalok százai készülnek ezekben a hetekben a 60. évforduló jegyében egy ve­télkedőre, amelynek elneve­zése már jól ismert: „Ki tud többet a Szovjetunióról?”, összemérik tudásukat az alapszervezetek tagjai, a munkahelyeken belül egyes alapszervezetek, brigádok, azután a legjobbak halad­nak mindig tovább, városi, járási versenyeken teszik próbára újra meg újra tu­dásukat, és — mint minden versenyen, itt is — a sze­rencséjüket. S akik nem jut­nak tovább, nem érnek el helyezést, azok számára sem eredménytelen a vetélkedés; „nyereményük”, sőt idéző­jel nélkül is nyugodtan ír­hatjuk, nyereményük a meg­szerzett tudás, a sok új is­meret, amelyet a felkészü­lés, versengés- köbben sze­reztek. Felvételünk Okány- ban, egy községi elődöntőn készült. A KISZ és a könyv­tár által szervezett verse­nyen a KISZ községi bi­zottságának csapata (képün­kön) lett az első.

Next

/
Thumbnails
Contents