Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
\ o KHiUMte 1977. október 30., vasárnap A, közelgő nagy évforduló számukra kétszeresen is ünnep; KISZ- alapszervezetük a November 7. aranykoszorús, kétszeres kiváló ifjúsági szocialista brigádjuk pedig Lenin nevét viseli. Munkahelyük a Békéscsabai Konzervgyár. A brigád fiataljai valamennyien tagjai a KISZ- alapszervezetnek. Vajon mit jelent nekik Lenin, a Nagy Október, a forradalmiság? Erről vallanak most néhány mondatban a KISZ-szervezet, illetve a Lenin ifjúsági brigád tagjai. Karsai lgnácné, a brigád vezetője: — Az ünneplés, a nagy történelmi évfordulókra való emlékezés nem puszta formaság, nem lehet az! Nekünk nincsenek személyes tapasztalataink a régi rendszerről, a háborúról, de tudni kell minden fiatalnak, hogy a mai társadalom nem magától született: az Októberi Forradalom győzelme, s a kezdettől békepolitikát folytató szovjet állam példája világszerte hatott. Pusztai Pálné: — Nyomban a forradalom győzelemre jutása után megjelent a Békedekrétum. És a Szovjetunió azóta sem tért le erről az útról. Hogy mi közünk Karsai lgnácné nekünk mindehhez? Igaz, nálunk béke van, jól élünk, de van ahol harcolnak, ártatlanok esnek áldozatul a háborús politikának. Egyetlen jó érzésű ember sem hagyhatja szó nélkül mindezt, kötelességünk tiltakozni a pusztítás, az elnyomás, a háború minden formája ellen. Mi is ott voltunk augusztusban a neutronbomba ellen tiltakozó nagygyűlésen! Várhegyi Lászlóné: — A forradalom győzelme hatással volt Magyarországra is. Gondolok itt többek között I919-re, és arra, hogy Lenin eszméit vallották és vallják a magyar kommunisták is. Ügy is mondhatom, nekünk útmutatás az ő példájuk. Bakos Mátyásné, az alapszervezet KISZ-titkára: — Pusztai Pálné Gyakran szóba kerül, hogy mit jelent nekünk a forradalmiság. Szerintem azt, hogy a nápi feladatunkon túl többet is vállalunk a munkából, hogy nemcsak a saját ügyes-bajos dolgainkat tartjuk szem előtt, hanem a társadalmi érdekekért is teszünk valamit. Karsai lgnácné: — November 7. tiszteletére a brigádunk például több mint 52 és fél vagon zakuszkát csomagolt, szovjet exportra. A rövid beszélgetés végén egyikük még hozzáfűzi: „Higgye el, kell, hogy érdekelje az embert, ami körülötte történik, itthon és a nagyvilágban is. Mert így vagy úgy, de mindnyájunknak köze van hozzá!” Fotó: Veress Erzsi Bakos Mátyásné „Dongó” a paraván mögött A színművészet sajátos ága, a bábjáték napjainkban egyre jobban terjed: gombamód szaporodnak az amatőr együttesek. Ezek a kis csoportok — felhasználva a bábok fantázia szerinti alakít- hatóságát, mesebeliségét — főként a gyermekek számára készítenek műsorokat. Fiatal együtteseink egyike a békési „Dongó”. Nemrég Füzesgyarmaton lépett fel. A sikeres műsor után beszélgettünk L. Ramasz Edittel, a „Dongó” vezetőjével. — Mikor, milyen céllal alakult meg az együttes? — Az együttes tulajdonképpen egy régebben működő csoportból alakult ki, az elmúlt év őszén. Ekkor vette fel a „Dongó” nevet. Fő célunk a gyermekek szórakoztatása, nevelése. — Kik a csoport tagjai? — Középiskolások, főleg harmadévesek. Sajnos, ez azt jelenti, hogy hamarosan gondoskodni kell az utánpótlásról. — Eddig több műsort adtatok elő. Melyek voltak ezek, és hol mutattátok be? — Először egy Télapó-ünnepségen szerepeltünk. Mivel ez volt az első fellépés, még voltak kisebb technikai hibák, de a víg kedély tovább vitte a „Dongó”-! Kisebb meseösszeállításokat adtunk elő, majd a Lúdas Ma- tvLrövid -Mdolgozását. — Melyik volt a legemlékezetesebb fellépés? — Tulajdonképpen mind emlékezetes volt, de igazán maradandó kettő. Az egyik a tarhosi nevelőotthonban előadott műsor, a másik pedig a békési gyermeknap szabadtéri bábozása, amelyet bábkészítéssel is egybekötöttünk. — Hogyan készítitek a bábokat? — A bábok kezdetben igen manufakturális módon készültek: kézi varrással. Nemrég kaptunk patronálónktól, a városi KISZ-bizottságtól egy új varrógépet, amelynek nagyon megörültünk. Akárcsak annak, hogy a békési textilüzemek önzetlenül segítenek minket: színes hulladékanyagokat bocsátanak rendelkezésünkre. — Végezetül: milyen terveitek vannak? — Szeretünk bábozni, s ezért nyilvánvaló, hogy amíg jól érezzük magunkat együtt, addig nem sajnáljuk a szabad időt arra, hogy közönségünket és egymást szórakoztassuk. A közeljövőben egy népballadát szeretnénk feldolgozni. Lelkes, szimpatikus együttes a „Dongó”. Szórakoztatni, nevelni, nevettetni kívánják közönségüket: a gyermekeket és a kíváncsi felnőtteket. Példájuk követendő! Tomka Mihály Eids Presley halálával sokat foglalkozik a világsajtó. Az amerikai rockszaklap, a Billboard címlapján Presley halála után a következő szalagcím jelent meg: Óriási kereslet Presley-lemezekben a halála után! Riport kereskedőkkel, akik lelkesen mesélték, mennyi lemezt adtak el, riport egy gyárról, ahol 72 órás műszakban gyártják a híres énekes lemezeit. S hogy még jó néhányan igyekeznek meggazdagodni a „Pres- ley-hagyatékból”, arra néhány példa: valaki arról énekel, hogy „Nem felejtünk el, Elvis Presley” —, s közben a saját hasznáról sem feledkezik meg. • • • „Amikor én még kissrác voltam” címmel a 60-as évek legnagyobb sikerű slágereiből 12 kislemez jelenik meg. A sort az Illés-együttes „Amikor én még kissrác voltam” című dala nyitja, amely az 1968-as táncdalfesztiválon díjat nyert. Koncz Zsuzsa kislemezén a Miszter 'Alkohol és a Szőke Anni balladája hallható. Újra megjelenik Kovács Kati 1966-ban nagy sikert aratott száma, a „Nem leszek a játékszered”, fl lemez másik oldalán pedig a „Most kéne abbahagyni”. A sorozat első öt lemeze, közöttük az itt említett felvételek a napokban jelennek meg. (Ollóztuk az Ifjúsági Magazinból és a Magyar Ifjúságból.) „Kívánságlista” Nemrég született meg lapunkban az ifjúság életét tükröző, érdeklődésüknek megfelelő új rovatunk, a Minimagazin. A szerkesztőség célja az, hogy a fiatalokkal közösen alkotásaikra, friss szemléletű írásaikra támaszkodva megteremtse a megye ifjúságának egy újabb fórumát. A hozzánk érkezett levelek, ötletek bizonyítják, elképzeléseink megvalósíthatók. Elsőnek szólaljanak meg a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola diákjai, mondják el ők, mit szeretnének olvasni a Minimagazinban. Madarász István, az iskola KISZ-bizottságának titkára: Mindenütt a középiskolákban vannak az iskolai, diákéletnek olyarP eredményei, amelyeket jó volna továbbadni. Nálunk például egy évben egyszer a diákönkormányzat veszi át a vezetést az iskolában. Jó volna tapasztalatokat cserélni a „Minidben, megtudni, mások hogyan csinálják. Szabó Erzsébet: Ha mód volna rá, szívesen olvasnánk ajánlást vagy tájékoztatást az ifjúságnak szóló legújabb könyvekről. Nagy Márta: Nagyon szeretünk rejtvényt* fejteni. Különösen a poénvadászatot kedveljük. Lehetne-e közölni csak egy egészen kicsi, egy tízperces szünetre való rejtvényt? Tóth Erzsébet: Az egész országban a középiskolások részt vettek az őszi munkákon. Szerintem jó volna, ha minden . iskolából írnának diáktársaink egy-egy rövid élménybeszámolót. De nem olyanra gondolok, hogy eny- nyi meg ennyi szőlőt szedtünk, hanem azokra a jó heccekre, meg egyáltalán a vidám légkörre, ami mindig kialakul az őszi munkákon. Ez igazán érdekelne mindenkit. Már címet is találtam: Mozaik az őszi munkákról. Szabó Erzsébet: Indíthatnának a lapban egy sorozatot is, amelyben a régi és a mai diákok vallanának a hajdani és a mostani, diákéletről. Jó alap lenne az összehasonlításra. ötletben nincs hiány. A megvalósítás rajtatok is múlik. Várjuk leveleiteket újabb ötleteitekről, vagy az életeteket bemutató írásaitokat! B. S. E. Ki a menő fej? laszokat szajkózzák; egy menő fel legyen jól ápolt, divatosan és ízlésesen öltözött, társaságban találja fel magát, legyen szellemes, előzékeny, segítőkész stb. Egyesek talán még azt is hozzáteszik: egy menő fejnek sose legyen üres a zsebe. Kétségkívül igaz; ahhoz, hogy valaki népszerű ember legyen, nem egy, az előbbiekben leírt tulajdonsággal kell rendelkeznie. De nézzük meg közelebbről, valóban csak ilyen pozitív tulajdonságokkal rendelkező egyénre mondhatjuk: „ez egy menő fej”? Saját tapasztalataimból is jó néhány példát tudok mondani, amely azt bizonyítja, hogy a népszerűséghez nem feltétlenül szükségesek az említett jó tulajdonságok. Adott egy közepes, vagy talán még az átlagosnál is alacsonyabb szintű gimnáziumi közösség. Az osztály igen vegyes. Több mint a fele hanyag, könnyelmű, rendbontásra könnyen kapható, általában csak a dlsco-ban, szórakozásban jeleskedő személy, 34—50 százalék az osztály passzív rétege, akik jó és rossz irányba is könnyen befolyásolhatók. Van továbbá 10—15 százalékban komoly, 16 éves diákokhoz illő intelligenciával rendelkező csoport, amely részben az osztályfőnök javaslatára, részben pedig a tanulók kívánságára az osztály magját, az ODB-t alkotja. Mi tehát ilyen esetben a természetes? Az, hogy a harmincegyné- hány diákból álló osztályközösség élén álló ODB-tagok « munkájukkal, fegyelmezettségükkel, magatartásukkal társaikban bizalmat keltenek, népszerűségre tesznek szert, s a többieket helyes irányba befolyásolják. Ehelyett egészen más történik. Nem egy pozitív tu- 7 lajdonságokkal bíró fiatal lesz a menő fej, ellenkezőleg! A közösség legnépszerűbb tagjai vagány, köny- nyelmű, a tanulást félvállról vevő tanulók, akikre azért néznek fel a többiek, mert „az osztályfőnöknek jól megmondták a magukét”, mert szembe mertek szállni a tanár utasításával, mert órán „jó beköpéseik vannak”, stb. Száz szónak is egy a vége, véleményem szerint* saját körében egy semmirekellő ember éppúgy lehet . menő fej, mint egy jó képességű értelmes tanuló a hozzá hasonló jellemű emberek között. Vagyis, nézőpont kérdése, hogy hol, ki a menő. Szatmári Beáta tanuló Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szak- középiskola, Orosháza Klubélet Kígyóson Mozgalmas élet zajlik a szabadkígyósi általános ifjúsági klubban, az elmúlt időszakban sok jól sikerült rendezvényük volt. A klub csatlakozott a békéscsabai „Tízek’’ felhívásához, vállalva többek között, hogy együttműködnek a KISZ- szervezettel, részt vesznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplésében, készülnek a VIT-re, klubtalálkozókat szerveznek. Ennek szellemében különböző vetélkedőkre invitálták a sza- badkígyósiak a járás hét ifjúsági klubját, de csupán az újkígyósiak reagáltak a meghívásra. Kedvelt a klub disco- programja, amelyet S. Nagy László, a klub vezetője szokott tartani. Kialakulóban van a jó kapcsolat, együttműködés a helyi KlSZ-szer- vezettel. Kölcsönösen egyeztetik programjaikat, hiszen céljaik, érdekeik sok tekintetben megegyeznek. Nagy esemény a klub életében az építkezés. Július végén kezdték el a fiatalok a munkát, és azóta sok-sok hétvégét, szabadnapot töltöttek ott a tagok. Ha hasonlóan jó ütemben halad az építkezés, még az idén birtokukba vehetik a társadalmi munkában felépített létesítményt a szabadkígyósi fiatalok, akiknek több ízben a helyi Kulich Gyula Üttö- rőcsapat pajtásai is segítettek a nagy vállalkozásban. WWMHWWWWWWWMWWWWWWWWVWWWWWWWWWtWWWMVWWV Fiatalok százai készülnek ezekben a hetekben a 60. évforduló jegyében egy vetélkedőre, amelynek elnevezése már jól ismert: „Ki tud többet a Szovjetunióról?”, összemérik tudásukat az alapszervezetek tagjai, a munkahelyeken belül egyes alapszervezetek, brigádok, azután a legjobbak haladnak mindig tovább, városi, járási versenyeken teszik próbára újra meg újra tudásukat, és — mint minden versenyen, itt is — a szerencséjüket. S akik nem jutnak tovább, nem érnek el helyezést, azok számára sem eredménytelen a vetélkedés; „nyereményük”, sőt idézőjel nélkül is nyugodtan írhatjuk, nyereményük a megszerzett tudás, a sok új ismeret, amelyet a felkészülés, versengés- köbben szereztek. Felvételünk Okány- ban, egy községi elődöntőn készült. A KISZ és a könyvtár által szervezett versenyen a KISZ községi bizottságának csapata (képünkön) lett az első.
