Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

1977. október 30., vasárnap Múzeumalapító: a tanács Méltó otthont kap Gyulán a Kohán-hagyaték B. Supka Magdolna művé­szettörténész: Itt a helye „Az 1966. év őszén, az éle­tének értelmét összegző, már súlyos betegen végrendelke­ző Kohán György teljes mű­vészi hagyatékát Gyula vá­rosának adományozta: 691 festményt és 2215 grafikát. Az volt a célja, hogy alkotá­sának summája és lényege együtt maradjon, s valaha a maga teljességében a mű­vek együtteséből szólaljon meg, abból a talajból, amely a gyökereit táplálta. Tudta, hogy ez a »vidékre« plántá- lás már nem vonhatja ki az életművét festészetünk vér­keringéséből, s nem nyom­hatja rá a provincialitás bé­lyegét, amelyen nagy jelen­tőségével, egyetemes magyar és európai lélegzetvételével messze túlnőtt.” Dér Lajos, Gyula tanács­elnök-helyettese : Örvendetes teher „Ügy tudom: a húszas évek táján a helyi rajztanárok, a képzőművészeti önképzőkör tagjai szorgalmazták, hogy a város nyaranta adjon otthont egy művésztelepnek. A város és a megye több vezetője művészetpártoló volt, ezért Udvaros Béla, a Békés megyei Jókai Színház ren­dezője. irodalmi műsorokat állított össze a Nagy Októ­ber és az Ady-centenárium megünneplésére. A „Viharmadártól a béke­galambig” címmel az orosz forradalom előtti idők iro­dalma, valamint Gorkij, So- lohov, Szimonov, Jevtusen­ko, Martinov prózai művei, drámarészletei, versei ke­rültek egy műsorba. Legkö­zelebb október 31-én, hét­főn, Gyomán mutatják be 6. „Mindenki álljon a helyére! Mindenki fogjon fegyvert! Moszkvában, 1918. július 6-án este került nyilvános­ságra az első kormányközle­mény Mirbach német követ meggyilkolásáról és az esze- rek, lázadásáról. A közle­ményben írták, hogy az „e6zer gazemberek bűnéből kifolyólag, akik a szavinko- visták és bandájuk uszályá­ba kerültek, Oroszország most a háború szélén áll.” Valóban, az eszerek által elkövetett merénylet és a lázadás jó ürügyet szolgál­tathatott a németek táma­dására. A közlemény másik része! „Akik megértik, hogy milyen esztelen és bűnös do­log most háborúra késztetni Oroszországot, azok támo­gatják a szovjethatalmat. Nincs kétség afelől, hogy a lázadást gyorsan felszámol­juk. Mindenki álljon a he­lyére! Mindenki fogjon fegy­vert!” Lenin parancsot adott Podvojszkijnak, a Legfelsőbb Hadfelügyelőség elnökének és Muralovnak, a Moszkvai Katonai Körzet komisszárjá­nak, hogy vegyék kezükbe a lázadás letörését. A helyzet bonyolult és ne­szerencséseh alakult a kezde­ményezés sorsa. A művészek pedig minden esztendőben egy-egy képet hagytak em­lékül Gyulának, s ezzel meg­vetették a mai képtár alap­ját. A város a felszabadulás után is művészetpártoló ma­radt. Ennek a tanúsága, hogy Gyula nagy szülötte, Kohán György a városra testálta a hagyatékát. Nem tagadom: terhet, persze örvendetes ter­het rótt Gyulára a rengeteg kép és rajz. Csupán pénzben számolva, e gyűjtemény ak­kori értéke is 12 millió fo­rintra tehető. Gondot oko­zott a raktározás, az alkotá­sok szűk, alkalmatlan helyi­ségbe szorultak. Bántott minket a lelkiismeret azért is, hogy állandó tárlaton nem tudjuk bemutatni a művész képeit. Aztán nekivágtunk a művelődési központ építésé­nek, s akkor úgy gondoltuk, hogy abban megérdemelt he­lyet kap majd a Kohán-ha­gyaték. A beruházási költség azonban túlnőtte a vágyain­kat... Két éve avattuk fel a művelődési házat. Már akkor elhatároztuk, hogy felújítjuk a régi művelődési otthont, abból lesz a Kohán György Emlékmúzeum. Sikerült egy négy—ötmillió forintos át­alakítási tervet készíteni, s annak a megvalósítását saját kivitelezőnkre, a városgaz­dálkodási vállalatra bíztuk. ezt az összeállítást a színház művészei. A másik műsor az Ady- centenáriumot köszönti, ösz- szesen 60 verssel ismertetik meg a hallgatóságot, a „Száll új szárnyakon a dal”, a „Szeretném, ha szeretnének” és a „Röpülj piros sárká­nyom” című részletekre ta­golódó műsorsorozatban. Előreláthatóan Békésen, Szeghalmon, Gyomán, Bé- késszentandráson, Körösla- dányban lépnek fel a művé­szek ezzel az összeállítással. héz volt. Korábban a leg­inkább harcképes alakulato­kat a keleti frontra irányí­tották a fehérgárdisták el­len. Július 6-án reggel egy nagyobb osztag indult Ja- roszlavlba, hogy leverje a fehérgárdisták lázadását. Moszkvában kevés alakulat maradt. A csapatoknál szol­gáló hivatalnokok, kézmű­vesek, parasztok jó része még nem részesült kiképzés­ben. Több alakulatnál régi tiszt volt a parancsnok. Az eszer vezetők közül számo­sán katonai kulcsbeosztáso­kat tartottak kezükben. Ma­gas volt az akkori idők egyik nagy ünnepének, Iván napjának alkalmából sza­badságolt katonák száma is. Gondosan kellett tehát ki­válogatni és felkészíteni a csapatokat a lázadók leveré­séhez. A lázadók leverésére a tervet I. I. Vacetisz, a lett hadosztály parancsnoka dol­gozta ki. A terv végrehajtá­sában szerepet kaptak a Moszkvában tartózkodó in­ternacionalisták, közöttük a magyarok is. Az eszer járőrök már el­jutották a Kremlig. A láza­dóknak sikerült elfoglalniuk a központi postahivatalt, amelyben a távírók működ­tek. A lázadók megszálltak más fontos objektumokat — kaszárnyákat, vasútállomá­sokat stb. — is. Elfogtak Reméljük, hogy a jövő esz­tendőben megnyithatjuk a Kohán-emlékkiállítást.” Dr. Bencsik János, a gyu­lai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója: Minitárlat a téeszben „Néprajzos vagyok, de idő­vel szinte Kohán-szakértő lettem, annyira hozzám nőt­tek a festőművész alkotásai. S ámbár mostoha körülmé­nyek között tároltuk őket, minden évben rendeztünk belőlük kiállítást; aki tárla­tot akart rendezni, a rendel­kezésére bocsátottuk. Most éppen a helyi Munkácsy Mi­hály Termelőszövetkezet ren­dez minitárlatot. Az anyag egy részét a Nemzeti Galéria is bemutatta. Koszta Rozália festőművész gondozza a ha­gyatékot, ő állítja össze a ka­talógust, vezeti a restauráto­ri munkát. Az elképzelések, szerint 20—25 nagyobb fest­mény és száz kisebb méretű mű kaphat majd helyet a felújított épületben. Ez a ha­gyaték közügye Gyulának. Bizonyság rá, hogy Tóth Ilo­na kozmetikus nemrégiben szólt nekem: gyönyörű Ko- hán-képét a városra hagyja, hadd legyen teljesebb a gyűjtemény.” Koszta Rozália festőmű­vész: Az egész országnak bemutatjuk „Gyula művészetpártoló város. 1968-ban itt épült az első vidéki képtár, amelyet eredetileg is erre a célra ter­veztek. Kohán még élt, ami­kor kiásták a képtár alap­ját. A volt tanácselnök meg­kérdezte tőle: mit szólna, ha az ő képeivel nyílna a galé­ria? Kohán nagyon örült és meghatódott. Sajnos, Kohán György már nem láthatta a megnyitást. Szívügyem a Kohán-hagyaték. Városunk­ban nagy az idegenforgalom. Ezért is örülünk, hogy ismét egy olyan nevezetességet te­remtünk, amelyet az egész országnak bemutathatunk.” Tamás Ervin több szovjet és bolsevik ve­zetőt, elfogták Dzerzsinsz- kijt, a Oseka elnökét. A postahivatal megszállá­sával a szovjet kormányt megfosztották a legfontosabb eszközétől, amellyel kapcso­latot tudtak tartani az or­szág különböző területeivel. Sőt, a lázadók körtáviratot intéztek a vidéki városokba, hogy a helyi hatóságok ne hajtsák végre a Népbizto­sok Tanácsának utasításait, mivel Moszkvában már a hatalom az eszerek kezébe került. Felszólították a ka­tonai alakulatokat, hogy in-_ dúljanak a fővárosba, mert a bolsevikok internaciona­listákat toboroznak az esze­rek ellen. Közben az eszerek tüzér­ségi tűz alá vették a Nép­biztosok Tanácsának szék­helyét, a Kremlt. Lenin utasítására azonban sikerült kapcsolatot terem­teni a hodinkai rádióállo­mással, amely valamennyi vevőállomást értesített, hogy a lázadók kezén van a köz­ponti távíró, s ezért „pro­vokációnak kell tekinteni minden olyan , távírón le­adott rendelkezést”, amelyet a vidéki városok vezetőivel onnan közöltek. A Kremlben működő ma­gyar agitátoriskola hallga­tóival az őrséget erősítették meg. Aztán a Kremlben gyorsan összeállítottak egy A Forrás legújabb számáról Megjelent a Bács-Kiskun megyeiek szépirodalmi, szo­ciográfiai és művészeti fo­lyóirata, a Forrás legfrissebb száma. A folyóirat jó érzék­kel válogatott, összeállítást közöl a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulója alkalmából szovjet írók és költők alkotásaiból Hatvani Dániel és Buda Fe­renc fordításában. A négy szovjet szerző közül hárman a Forrás moszkvai testvér­lapja, a Nás Szovremennyik munkatársai. Gumer Baski- rov tatár író először mutat­kozik be regényrészletével a folyóirat hasábjain. Nyári, távol-keleti útját örökítette meg lírai hangon, gazdag asszociációkkal át­szőve Hatvani Dániel Szi­bériai utazás című írásában. A Való Világban Zám Ti­bor Bormelléki 2siványsá- gok című szociológiai soro­zatának második részét ol­vashatják „Részben bűnös” címmel, amelyben a társa­dalmi tulajdonnal való visz- szaélés és „egyéb zsivány- ság”-ok tényei szólalnak meg figyelmeztetően. Lét és küldetés címmel Hatvani Dániel készített in­terjút Jócsik Lajossal, fel­ölelve a beszélgetésben az író élettörténetéhez kapcso­lódva több évtized ma is iz­gató irodalmi-történelmi-po- litikai kérdéseit. Befejező gondolataihoz érkezett a Modernség és hagyomány című Páskándi Géza tanul­mány, amelyben a vázolt filozófiai gondolatokat — a modernség dialektikájának bizonyítását — mindvégig egyszerű megfogalmazásban, tiszta logikával teszi érthe­tővé a szerző. A Művészet című rovat­ban Beregszászi János Nagy Kristóf képzőművészt, a fa­faragás sok arcú tehetségét mutatja be. Keserű Kata­lin a Gödöllői művésztelep és a népművészet címmel a művésztelep múltjáról, az ott alkotó képzőművészek és produktumaikban állan­dóan felbukkanó népi ha­gyományok kapcsolatáról készített elemző írájst­A Krónikában Kosa Lász­ló Népünk történelmi em­lékezete című írásának ha­todik része olvasható Kos­suth Lajos kiadta a paran­csot ... címmel. A folyóiratban Pintér La­jos, Sárándi József, László- ffi Aladár új versekkel és Király László egy elbeszé­léssel jelentkezik. internacionalista osztagot. Ebben az osztagban az OK(b)P Magyar Kommunis­ta Csoportjának vezetői, tagjai, valamint német, ju­goszláv, román internacio­nalisták fogtak fegyvert. Az osztag azt a parancsot kapta, hogy kiegészítve egy lett szakasszal, valamint az ukrán kommunisták I. kong­resszusára érkezett küldöt­tekkel foglalják vissza a központi távírót. A mintegy 150 főnyi csapatot Kun Bé­la vezette. Kovács János, aki akkor a magyar agitátoriskola hallgatója volt, így emléke­zett meg az eseményekről: „A legemlékezetesebb a moszkvai eszer-lázadás elle­ni harcunk, 1918. július 6- án. Éppen ülésezett a Taná­csok Kongresszusa a Bolsoj Teáterben, amikor Pór Ernő megjelent az agitátor isko­lában, egyenesen hozzám jött, és azt mondta: — Ko­vács elvtárs, maga jól isme­ri az elvtársakat, menjünk és verbuváljuk őket, hogy segítsenek a készülő eszer- lázadás leverésében. Már amikor Kun Béla elvtárs hazajött, láttam, hogy na­gyon ideges. Sietve ledobta kiskabátját és az otthon tar­tózkodó elvtársakkal közöl­te, hogy a kongresszuson az eszerek nagyon csúnyán vi­selkedtek, követelték, hogy a szovjetek folytassák a há­borút a németek ellen. Azt is elmondta, hogy aznap délután meggyilkolták báró Mirbach nagykövetet azzal a célzattal, hogy Németország ismét támadjon a szovjetre. (Folytatjuk) Irodalmi műsor Októberről és Adyról 7,mdrEde: CSILLAGOSOK, KATONÁK... Ruzicskay György festőművésznél Szarvason, a Holt-Körös partján fekvő Erzsébet-liget évszázados fáival, gyönyörű tisztásával festői környezet­ben fogadja a látogatót. Ha elindulunk a Halászcsárda előtti sétányon, a betonút egy sajátos díszítésű, fara­gott kapuhoz vezet, melyen a felirat: Ruzicskay-alkotó- ház. A kapun belül fehérre meszelt, tornácos, zöld zsa- lugáteres ház, a falon ha­talmas kép: Szarvas város nagyjai és népei. Itt, e házban kerestük fel a Munkácsy-díjas érdemes művészt, a város szülöttét. Munka közben, a műteremben A Magyar Nemzeti Galéria rendezésében gyűjteményes ki­állítása nyílik 1978 januárjában Gyulán, a Dürer-teremben. A művész feleségével, Etelka asszonnyal válogatja a bemu­tatásra szánt alkotásokat. Séta az alkotóház kertjében, ahol csak madárcsicsergés za­varja a csendet Fotó: Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents