Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

1977. október 2., vasárnap \J0ACi4-M.CLfci, Kezdődjék a játék ötöt alszunk még, és felgördül a függöny! Németh László Bodnárné című drámájának péntek esti bemu­tatójával a Békés megyei Jókai Színházban is meg­kezdődik az új évad. Remélem, nagyon sokan vagyunk, akik szívdobogva várjuk a színházi esték semmihez sem hasonlítható hangulatát. Azt a csodálatos társas­játékot, amelyben közösen lehet sírni és nevetni, meg­rendülni és tisztult lélekkel egy kicsit jobb emberré válni. Amíg emberi kultúra lesz a földön, a színházat nem. lehet pótolni. Ha tudományoskodó pontossággal pró­bálnék fogalmazni, azt mondanám, hogy a Kollektiv tudat formálásának művészi élményt adó intézménye a színház. Magyarul: a nézőtéren ülők estéről estére közönséggé válnak, s együtt adnak életet a színházi művészek produkciójának. Jeles írónk mondta egyszer, hogy ö még kisebb kompromisszumok árán is szívesen átdolgozza regényeit a színpadra. A könyvet ugyanis az emberek külön-külön magányosan olvassák, a szín­házban viszont egyszerre sokan élik át a játékot. És száz ember együttes élménye sokkal több, Imint a száz­szor egyé. Értelmetlen volna rangsorolni a különböző művé­szeti ágakat, de ha a közösségformáló hatásokat fi­gyeljük, a színháztól aligha lehet elvitatni az elsősé­get. A képzőművészeti kiállítások alkotásaiban magá­nyosan gyönyörködünk, s az értő közönség jelenlétét még leginkább igénylő hangversenyeken is jóval pasz- szívabb szerep jut a befogadó hallgatóságnak. A rádió és televízió műsoráradata legfeljebb legy-egy családra való közösséget vonz hosszabb-rövidébb ideig bűvkö­rébe, bár a láthatatlan i szálak néha az egész országot összekapcsolják, s a jobb produkciókat még sokáig emlegetik az emberek. Régen a mozitól féltették a színházat, de hamar ki­derült, hogy ‘ez a művészeti ág egészen másfajta ha­tást ér el. A filmvetítések alkalmával inkább csak a gyereksereg tud kollektíván szurkolni a vásznon meg­jelenő hősökért, a színházban mindnyájan egy kicsit gyerekké válunk, s a lelkünk mélyén gyermekként él­jük át a színpadi játékot. Ezért is kiemelkedő érdeme a I Békés megyei társulatnak, hogy az elmúlt években életre hívták a gyermekszínházat, ahol a legkisebb emberpalánták is rendszeresen részesei lehetnek a kö­zös játéknak. A közönségformálás újabb állomása le­gyen, hogy az utánpótlás nevelése mellett a felnőtt kö­zönségnek is Thália templomához méltó miséket ce­lebráljunk. A színház az egyik legdemokratikusabb intézmény, ahol a nézőtéren lelkileg egybeforr az egyetemi tanár és a segédmunkás, a nép vezetője és maga a nép. Nem véletlen, hogy az emberi kultúra kiemelkedő korszakai­ban a színházművészet is fénykorát élte. A magyar színjátszásnak különösen értékes hagyományai van­nak: történelmünk viharaiban néha a színpad volt a leghatásosabb fórum a nemzeti öntudat ébrentartásá­ban, a magyar nyelv ápolásában. Ma is szép feladat vár a színházi emberekre: mint a közművelődés ava­tott szolgáinak, nekik is be kell kapcsolódniuk a kul­túra terjesztőinek, a szocialista embertípus formálói­nak táborába. Minden városnak olyan színháza van, amilyet meg­érdemel. Ha társadalmi ügy lesz nálunk a színház dol­ga, akkor bizonyára sok szép élményt kapunk az elő­adásokon, amely lelki épülésünket is szolgálja. A mos­tani műsortervet nézve és az ilyenkor érthető neki­buzdulást látva minden reményünk meglehet, hogy t artalmas színházi évadnak nézünk elébe. Andódy Tibor A cseresznyefák gondozása A cseresznyefák meghálál­ják a gondos ápolást, külö­nösen fontos, hogy min­den évben szeptemberben át­vizsgáljuk termő fáink ko­ronáját és a felesleges — sű­rűn álló — vesszőket, gallya­dat, amelyek idővel a koro­nát sűrítenék, tőből kimetsz- izük. A termő cseresznyefák metszése tulajdonképpen rsak a korona ritkításából ill. Ha szellős koronát neve­ink, amelybe a napfény íönnyen behatolhat, akkor nevesebb gondunk lesz a kü­lönböző károsítókkal. A koronaritkítással a ter­mő fát újabb termőgallyak növesztésére serkentjük. A rseresznye egyik sajátossága íz, hogy termését főként a :ermő gallyakon hozza. A fák szakszerű ápolása lehe­tővé teszi, hogy a gallyak tíz vagy akár tizenöt évig is ter­mékenyek legyenek. A kiöre­gedő termőgallyakat ezért nizonyos időközökben meg íell ifjítani. Még ha egész­séges is a cseresznyefa egész íoronája, idős korában cél­szerű megif jítani. A változékony időjárás kedvező feltételeket bizto­sított a cseresznye cilindro- spóriumos szögletes levélfol­tosságának fellépéséhez* il­letve elterjesztéséhez. A gomba- fertőzése következté­ben a megtámadott növény levelein 2—3 mm átmérőjű, többnyire vékony erektől ha­tárolt, szögletes, barnásvörös foltok képződnek. A foltok­kal szemben a levélfonákon sárgásfehér kiemelkedések vannak, amelyek a gomba szaporító képleteit tartal­mazzák. Az erősen fertőzött levelek megsárgulnak és le­hullanak. Mivel a következő évi fertőzés a leveleken átte­lelt gombafonaltönkök által létrehozott spórákkal indul meg, a lehullott leveleket ás­suk el, dolgozzuk be a talaj­ba. A kórokozó ellen jó hatá­sú készítmény a Dithane M— 45 0,2%-ban, vagy az Ortho- Phaltan 0,2%-ban. A perme­tezéskor gondosan ügyeljünk arra, hogy filmszerű permet- lébevonattal borítsuk a meg­védendő növényi felületet. Amennyiben fáinkon az amerikai fehér szövőlepke hernyófészkeit is észleljük, úgy 0,2%-ban Ditrifon 50 WP-t, vagy 0,2—0,3%-ban Ekalux EC-t is tegyünk a permetlébe. Széles Csaba J1UTÓ-M0T0R Hz autógumik bejáratása Bármilyen típusú, illetve mintázatú az új autógumi, futófelülete rendkívül merev. Ha a kerék dolgozik, a futó­felület minden kis része vál­takozva hol terhelés alatt van, hol terhelés nélkül fut. Vagyis a gumi belapul, majd ismét kirúgja a bejső nyomás, és ez az anyagra nézve vál­takozó igénybevételt jelent. Az új gumiabroncs nem tud­ja elég gyorsan követni ezt a változást, ezért egy bizonyos sebességen túl olyan érzése van a gépkocsiban ülőnek, mintha autója sokszögű ke­rekeken futna. Ha megfigyel­jük, 80—100 kilométer megté­tele után érezhető, hogy fo­kozatosan megszűnik ez a je­lenség. Ekkor tekinthetjük bejáratottnak a gumit. Tehát ez csupán abból áll, hogy az első száz kilométert személy- gépkocsiknál 80, tehergépko­csiknál 50 km/óra értéket nem meghaladó sebességgel, kíméletes vezetéssel kell megtenni. Van azonban egy másik fontos tényező is, ami a bejá­ratást indokolja. Az új sze- relésű köpenyeknél a gumi nem mindig megfelelően ül a kerékpántban, több helyen kidudorodik és más felfekvé­si egyenetlenségeket is mu­tat. Ha az ilyen gumit már kezdetben nagy sebességnek tesszük ki — hirtelen gyorsí­tunk vele, vagy meggondolat­lanul befékezzük —, számít­hatunk rá, hogy a köpeny élettartama jelenősen csök­ken és az első defekt sem vá­rat soká magára. Kíméletesen mérsékelt gumibejáratási sebesség mellett viszont az eredetileg hibásan szerelt köpeny hamarosan szabályo­san elhelyezkedik a pánt­ban. A gumicserét végrehajtó autótulajdonosok sokszor el­feledkeznek a kerekek ki­egyensúlyozásáról, vagy ta­lán nem is tudják, hogy min­den köpenycserénél megfele­lő helyre kell tenni a kerék­pánt peremén levő kis sú­lyokat. Egyébként üt á kerék, s ez az egyenlőtlen gumiko­páson hamarosan meglát­szik. Nos, ezt a kerékki­egyensúlyozást ajánlatos ak­kor elvégeztetni 80—100 kilo­méter megtétele után, amikor az új gumi már be- járódott. Ilyenkor a kerék­beállítást is ellenőrizni kell, megelőzve a gumiabroncsok meglepően gyors elhasználó­dását. B. I. Műszaki ellenőrzés az MHSZ MÉM RSZ szekszárdi repülőklubjának főhadiszállásán, az öcsényi repülőtéren (MTI fotó, Várkonyi Péter felvételei — KS) Az ember madár lesz „A motoros repülést tisz­telni, de a vitorlázórepü­lést szeretni kell” — hang­zik a szállóigévé vált mon­dás, mutatójául annak a megkülönböztetett helyzet­nek, amelyet a vitorlázás a repülésben az idők kezde­tétől élvez. Mert az emberi­ség tán legnagyobb csodá­jának igazi titka a motor nélküli repülés. Az ember­nek a természettel vívott „kétkezi” harca, ahol a tech­nika: a botkormány, a két lábpedál, a néhány egyszerű műszer, s a fa, fém vagy műanyag géptest kellék csu­pán. A vitorlázórepüléssel válik valóra Ikarus álma: az ember madár lesz. fl hőskor Az ember repülése a vi­torlázórepüléssel kezdődött. Leonardo da Vinci a mada­rak repülését figyelve jött rá a felhajtóerő keletkezésé­nek titkára. A múlt század végén az orosz Mozsajszkij és a német Lilien thal, 1911- ben pedig az angol Wright fivérek végeztek sikeres sik­lórepülést. Magyarországon Farkas­hegy volt a bölcső, s a ma­gyar úttörők rövid idő alatt európai szintre emelték vi­torlázórepülésünket. Hőskor volt a két világháború kö­zötti időszak: klubjainkban elismert pilóták nevelked­tek, mérnökeink sikeres gé­peket terveztek. Tasnády László (Nádi) alakja azóta is a fölnövő pilótanemzedék példaképe, Rotter Lajos Ka­rakán és Nemere, valamint a később Kossuth-díjat is kapott Rubik Ernő Tücsök, Vöcsök, Pilis és Cimbora el­nevezésű gépei a legkorsze­rűbb igényeknek is megfe­leltek. Rotter Lajoshoz és a Nemeréhez fűződik az 1936- os olimpiai távrepülés. A magyar pilóta 336 km-es céltáv világrekordja nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy a NOB a vitorlázórepülést felvette az olimpiai játékok műsorába. Az 1940-re ter­vezett „repülőolimpiát” azonban már nem tartották meg. Egy felszállás ára A repülés alfája és óme­gája ma a vitorlázórepülés, ezzel kezdi minden fiatal a repülés tanulását, ha meg­felel az egészségügyi köve­telményeknek. Hiszen a jó látás, - hallás, biztos, gyors reflex és az erős fizikum a repülés alapfeltétele. Íratlan követelmény a lelkesedés, a munka vállalása, mert a botkormány kezeléséhez nem elég csupán a tudás. Évente 50—100 órát kell dol­gozni a klubházban, han­gárban, műhelyben, a repü­lőtéren. Matematikailag ki­fejezve: egy-egy felszállásra 6—8 kötelező munkaóra jut. Az MHSZ-klubok felada­ta ugyanis nem egyszerűen csak a repülés oktatása. Ezekben a Közösségekben a repülés a hazafias nevelés, a honvédelmi oktatás, az if­júságpolitikai és testnevelési célok megvalósításának esz­köze. Egyelőre ugyan még csak részben kihasznált esz­köze. A legfőbb gátat a repülés technikai kelléktára jellem­zi. % Egy valamirevaló gép ára ma már 700 000 forint, és drága a kisegítő-techni­ka : rádió, fedélzeti műszer, szállítókocsi is. Különösen, hogy mindezt külföldről kell beszerezni. Magyarországon nincs repülőgépgyártás, utolsóként 1965-ben a Pest­vidéki Gépgyár esztergomi üzeme is beszüntette tevé­kenységét. Pedig terméke, a fémépítésű GÖBÉ R—26, a kezdők oktatására szolgáló, kétkormányos iskola-vitorlá­zógép (Rubik Ernő alkotása) még ma, a műanyaggépek forradalma idején is iparunk keresett gyártmánya lenne a világpiacon. Szakemberek szerint az alumínium értéke repülőgépbe építve meghá­romszorozódik. Van tehát termék, lenne vevő, de nincs gyártó ... Bűvös körforgás ez, amelynek nem csupán a magyar sportrepülés, nép­gazdaságunk is kárát látja. Például Ocsény Mert a sportrepülésnek, túl a fent már említett cé­lokon, napjainkban világ­szerte gazdaságpolitikai je­lentősége van, ebből táplál­kozik mindenütt a mezőgaz­dasági, polgári, katonai és vízügyi repülés. Hazánkban a MALÉV, a MÉM Repülő­gépes Szolgálata, a szuper­szonikus gépek, a vízügyi és a mentőszolgálat pilótáinak többsége egykor sportrepülő volt. A sporttevékenység mellett klubjaink tudatosan törekszenek a repülőután­pótlás nevelésére, a repülő­szervek pedig egyre inkább fölismerik a sportrepülés je­lentőségét munkáikban. Jó példa erre öcsény. Az elmúlt tíz évben fej­lődésnek indult szekszárdi repülőklub első sikereit gaz­dasági tevékenységgel érte el. Az országban elsőként végeztek talajfényképezést a termelőszövetkezetnek, segí­tették fényképezéssel a fo­lyószabályozást, újabban p0- dig a városi tanács munká­ját segítik az engedély nél­küli építkezések feltérképe­zésével. A klub mind gyak­rabban „ajándékozza meg” a repülés különböző ágaza­tait, így érthető, hogy egy­re bővül a klub támogatói­nak sora. Az MHSZ és a MÉM mellé a MALÉV is társult, közösen rendezték meg a klub már hagyomá­nyos versenyét, a gemenci vitorlázórepülő bajnokságot, amelynek ötszöri emlékeze­tes lebonyolításával országos hírnévre tettek szert az öcsé- nyiek. A magyar pilóták tudása régóta elismert, ehhez az utóbbi időben gépparkunk és kisegítő technikánk fej­lesztése, a felkészülés és ver­senyzés tudatos tervezése is hozzájárult. Legutóbb, 1976 júniusában, a finnországi Räyskälä-ban rendezett vi­lágbajnokságon versenyzőink a legkorszerűbb gépekkel, műanyag lengyel Jantarok- kal indultak. Petróczy György figyelmet keltő ha­todik helye és Hahner Ist­ván győzelme a 19 m fesz­távú gépek mezőnyében is­mét bizonyította: nagy lehe­tőségek vannak a magyar vitorlázórepülő sportban. A továbblépés ígérete pedig most még inkább előttünk van: klubjaink négy finn PIK 20D érkezését várják. Első alkalommal repülhet­nek magyar pilóták a világ- viszonylatban legmodernebb, világbajnoki aranyérmet nyert géppel. Major Árvácska

Next

/
Thumbnails
Contents