Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
1977. október 23., vasárnap |mwww*w*www%wm%%%%twwwwHWHWWf tiOAGUMOUiiJi Atrh^i Rohanunk Magányos kis emberke iszkol át a téren. Vállát az óriási iskolatáska-kolonc húzza, szaporán csoszogó talpa alatt ropogva perceg a kavics. Már megint elkések — mormolja keservesen és lihegve figyeli a tán soha el nem fogyó párszáz méteres utat, amelynek végén ott várja szemrehányó tekintettel a kapuügyeletes. Iggy több lépcsős családi rakéta utolsó fokozata az iskolába tartó kisfiú. Hajnalban elsőként az apa ébred. Az utolsó csillagok még fenn hunyorognak az égen, amikor komótos mozdulatokkal felteszi a családnak a teavizet. Csendben megborotválkozik, nagy szekrény- ajtó-recsegtetések közben keresgéli az ingét, aztán kivonul a konyhába. Reggelizéskor a rádióra figyel, s mivel a jóságos időbemondó még engedélyez néhány percet, gyorsan elkészíti a gyerekek tízóraiját. Amikor sietős léptekkel munkába indul, begyullad a rakéta második fokozata: kipattan az ágyból a feleség és felkászálódik a nagyobbik gyerek. Egymást is vádló mérges morgásokkal emlegetik a családfőt, aki már megint hagyta aludni őket. Ideges kapkodás feszíti a falakat, forr, sistereg a levegő amikor a kisfiú is felébred. Az általános zűrzavarban először arra gondol, hogy most az egyszer elblicceli a reggeli fogmosást, de aztán mégis győz benne a tisztaság utáni vágy, és nemsokára nagyokat pök az édeskés fogpasztahabból. Szinte megkönnyebbül, amikor a munkahelyre vágtatok után becsapódik az ajtó, s felnőttes komolysággal elhatározza, hogy ő bizony nem fog reggelente bedilizni. Erőltetett nyugalommal törni magába a kikészített ennivalót, és a bölcselkedések közben észre sem veszi, hogy mennyire elrohant az idő. A kapuból fordul vissza az otthon felejtett tornacipőért, s a szobákban levő felfordulást látva arra gondol, hogy mint elsőként hazaérkező, majd szép rendet csinál ebben a mindennap ismétlődő go- molygásban. Az már aligha jut eszébe, hogy a lelkében felhalmozódott gubancot sokkal nehezebb lesz kibogozni. Elnézést kérek, ha kissé részletesen vázoltam egy elképzelt család reggeli indulását. Azt hiszem, aligha tévedek nagyot amikor azt mondom, hogy az emberek jelentős részénél valahogy a leírt módon kezdődnek a mindennapok. Különben miért volnának az oly gyakran látható reggeli rohanások, a munkahelyről-iskolá- ból épp hogy el nem késők mellbedobással célszalagot szakító, naponta ismétlődő véghajrái? Hamis álomnak tűnik a régiek nyugodt életviteléről kialakított kép. Ha az egykori mazsolás kuglóffal és finom kakaóval édesített családi reggelik hangulatáról hallok, mindig az jut eszembe, hogy hány embernek kellett tarisznyából hagymát-szalonnát falatoznia mások porcelán csészébe szervírozott derűs gondatlansága érdekében. Az sem igaz viszont, hogy a modern élet felgyorsult ritmusában szükségszerű az esztelen rohanás, az egészségre, családi nyugalomra oda nem figyelő tékozló nyüzsgés. Orvosi statisztikák riasztó adatai figyelmeztetnek, hogy mennyire terjednek manapság az ideges panaszok, s milyen sokan a gyógyszerektől^ várják azt a nyugalmat, amelyet egy kicsit okosabb időbeosztással, egymás munkájának megbecsülésével önmagunk számára is könnyen biztosíthatnánk. A böl- csődés korú picinyektől a nyugdíjasokig mindnyájan egy össznépi kavargás részesei vagyunk. Írott és íratlan menetrendek sokaságához kell igazítani életünket, nem mindegy tehát, hogy szűkebb környezetünkben hogyan gazdálkodunk energiáinkkal. Ha maratoni távra tervezünk, akkor nem célszerű a vágtázókat megszégyenítő hajrákkal tarkítani a ritmust, hiszen a hely- benfutások idején csak a motor kopik, de egy jottányit sem jutunk közelebb a célhoz. Andódy Tibor Magnósok, figyelem! Orsó vagy kazetta? Megkezdődött a szarvasbőgés. Sok külföldi és hazai vadász keresi fel a vadban gazdag vadászterületeket. Az elejtett szarvasbikák agancsait az Országos Trófeabíráló Bizottság minősíti. Szeptember végéig több mint ezer agancsot mutattak be, köztük 140 aranyérmes trófeát. Képünkön egy szép példány szakszerű mérését mutatjuk be (MTI-Fotó — Soós Lajos felvétele — KS) A jövő tanszékén Doktor futurológus? Magnóvásárlás előtt mindenki tétovázik egy kicsit: milyen készüléket vegyen ? Két különböző rendszerű magnetofonfajta létezik jelenleg, az orsós és a kazettás. Ezek mindegyike kapható monó és sztereó változatban, beépített végerősítővel, vagy anélkül. Sajnos az ellátás egyik típusból sem egyenletes, így meglehet, nincs is mód fontolgatásra, a kérdést az is eldönti, hogy mit lehet kapni. Mindegyik készülék úgy működik, hogy a magnetofonszalag az egyik oldalról átcsavarodik a másikra, közben elhalad a törlő, felvevő és lejátszó fejek előtt. A törlőfejbe nagyfrekvenciás jelet vezetve „eltüntetjük” a szalagról a rajta levő műsort. A felvevői ej a beérkező je- ■ leket viszi át a szalagra és ezek villamos impulzusokat keltenek a lejátszó fejben. Megfelelő erősítés után ezt halljuk. Ez a kis kitérő feltétlenül szükséges volt áhhoz, hogy dönteni tudjunk. A szalagra felvihető jelek mennyisége, vagyis az, hogy milyen mély és milyen magas hangot hallunk még a készülékből, alapvetően három dologtól függ: a magnetofonszalagtól, a szalag sebességétől, és a felvevő fej résszélességétől. Minél gyorsabban halad a szalag és minél keskenyebb a rés, annál jobb minőségű felvétel készíthető azonos szalagra. Amikor a Philips cég kihozta az első Compact Caset- te rendszerű készüléket, annak műszaki jellemzői bizony elég gyengécskék voltak, mégis viharos gyorsasággal elterjedt. Számos előny szól ugyanis mellette. Kicsiny a mérete, bármilyen helyzetben üzemeltethető, nem kell bajlódni a szalagbefűzéssel, kiválóan alkalmas FOTÓSOKNAK II Zenit-sorozat Aj tagja A napjainkban is rohamléptekkel fejlődő szovjet fényképezőgép-ipar egyre újabb meglepetésekkel szolgál. A konstruktőrök kétféle utat követnek: részint már bevált, régebbi modelleket fejlesztenek tovább kis módosításokkal, vigyázva rá, hogy az utódok maradéktalanul örököljék az elődök jó tulajdonságait, részint pedig felépítésében és működésében új, minden korábbi típustól eltérő fényképezőgépet adnak az igényes foto- amatőrök kezébe. A Krasznogorszki Mechanikai Művekben eddig már több változatát elkészítették a Zenit-sorozatnak. Alap- modellnek a Zenit—E típus tekinthető, amely beépített megvilágításmérővel, penta- prizmás keresővel, valamint a felvétel elkészítése után alapállásba visszaugró tükörrel felszerelt, egyobjektíves fényképezőgép. A képen látható legújabb Zenit—TTL ettől csak kevéssel tér el. A külső megjelenésben a korábbinál valamivel tetszetősebb fényképezőgépet Helios 1 : 2/58 mm-es objektívvei hozzák forgalomba. A kamerához nagy látószögű és tele- objektívek is használhatók, közeli felvételek készítéséhez közgyűrűk állnak rendelkezésre. A zárszerkezet 1/30-tól 1/500-ig exponál. A zár felhúzása és a film továbbítása gyonsfelhúzó szerkezettel történik. A zárszerkezet valamennyi villanólámpa-fajtához szinkronizált. A Zenit— ESZ — népszerű nevén: fo- topuska —, amely 1 :4,5/300 mm-es Tair objektívvei kerül forgalomba, nagy távolságban és mozgásban levő személyek, tárgyak, események megörökítésére alkalmas. Az 55 x 55 mm-es képméretű Zenit—80 a szovjet fény- képezőgép-ipar legigényesebb tagja. Mindent tud, ami egy nagy teljesítményű kamerától elvárható. A film a gépről leválasztható kazettában foglal heleyet. tehát hordozható készülékek céljára. Különböző kapcsolástechnikai eljárásokkal, krómdi- oxid szalagokkal sikerült javítani a hang minőségét, mégis: a legkiválóbb kazettás magnetofonok csak annyit „tudnak”, amennyit egy közepes orsós. A magyarázat rendkívül egyszerű. A kazetták kis mérete miatt azokba csak kevés szalag fér, megfelelő játékidő biztosításához tehát lassan kell járatni. A nemzetközi szabvány 4,75 cm/mp- ben szabja meg a kazettás magnetofonok sebességét, így ettől a rendszertől csodákat nem várhatunk. Ha középhullámú rádióról, vagy kristálybetétes lemezjátszóról veszünk fel zenét vagy szöveget, esetleg nyelvet akarunk tanulni segítségével, akkor előnyösebb a kazettás. Aki viszont jó minőségű URH-s rádióról, dinamikus betétű lemezjátszóról, igényes felvételeket akar készíteni, annak azt tanácsoljuk: feltétlenül az orsós, magnetofont részesítse előnyben. L. L. Ha egy új tudományterületet művelni kezdenek, születése után két veszéllyel találkozhat: az egyik a „Par- kinson-törvény” sajátos érvényesülése; amennyiben addig szervezi saját magát az új ágazat, amíg hatalmas, de semmire sem jó apparátussá nő. A másik: elvész a kezdeti terminológiai vitákban. Évekig csak. azon emésztik magukat a szakértők, hogy eldöntsék: egyáltalán mivel is foglalkoznak... Veszélyez- tetik-e eme gyermekbetegségek a magyar jövőkutatást? A kérdést dr. Kovács Géza egyetemi tanárnak, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem népgazdaság tervezése tanszékén működő jövőkutató csoport vezetőjének tettük fel. — Ügy érzem, mindkét buktatót sikerült elkerülni. Kis „apparátussal” dolgozunk, hatan vagyunk mindössze az egyetem alkalmazásában. Igaz, ha szakemberekre van szükség egyes munkához, szinte korlátlan a közreműködők száma: mivel az MTA kiemelt tárcaszintű kutatási főirányaként kezelik a tudományos-technikai forradalomra való hazai felkészülést, és ennek egyik témaköre éppen a nagy távlatú komplex jövőkutatás, mi koordináljuk az összes, ilyen jellegű tevékenységet. A Budapesti Műszaki Egyetem filozófusai, az Akadémia Filozófiai Intézetének munkatársai, a debreceni egyetem közgazdászai, mérnökök, gyakorlatban dolgozó szakemberek, matematikusok, a Budapesti Orvostudományi Egyetem kutatói, szegedi és pécsi egyetemi kutatók is részt vesznek a munkában. Gyakran doktorjelöltek, vagy kandidátusi értekezésre készülők dolgoznak a csoport keretében, és előbb-utóbb „doktor jövőkutatók” is kikerülnek innen. És ez így a jó, hiszen a fiatalok gyakorlatilag saját jövőjüket kutatják, maguk lesznek a vizsgált terület megalkotói. A terminológiai vitákon pedig, hogy a másik buktatóról is essék szó, túl vagyunk, amennyiben már elkészült, és az Akadémia kiadásában megjelent a jövőkutatás fogalomtára. — Elhangzott egy meghatározás: doktor jövőkutató. Nem lenne helyesebb doktor futurológust mondani? — Ez attól függ... A jövőkutatás tulajdonképpen két területre oszlik. Az egyik: a jövőképalkotás, a másik a prognóziskészítés. És a futurológia tulajdonképpen csak az első ágazattal rokonítható. A jövőképalkotás feladata: immár a XXI. századra megrajzolni a várható változások hatásait. Ehhez több gondolkodási szabadság és fantázia szükséges mint a konkrét ágazatokhoz és időszakaszokhoz kapcsolódó prognózis készítéséhez. Az utóbbi tulajdonképpen a már elért eredményekhez való „visszahasonlítás”. Például az oktatási prognózisok elkerülhetetlenül hosszú távra készülnek. Torsten Husen svéd kutató mondta erről: a tanárképzésben századunk hatvanas éveiben hozott intézkedések egészen a jövő század közepéig hatnak ki. És ez így van, hiszen a ma iskolásai lényegében már a XXI. század munkavállalói. — Jelenleg milyen témákon dolgoznak? — A hazai jövőkép felvázolásának első lépéseit az 1970-es évek elején már megtettük. „Magyarország az ezredfordulón” témakörű munkánk könyv és cikkek alakjában meg is jelent. Ebben nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és munkastrukturális összefüggéseket is vizsgáltunk. Most e jövőkép továbbfejlesztése, illetve részbeni újravizsgálata folyik, hiszen a világgazdasági fejlődés egy sor olyan gazdasági alaptényezőt megváltoztatott, amelyből kiindulva a 2000. év előrejelzésének irányait megadtuk. Továbbfejleszteni pedig azért kell, mert lassan már a tervezők tartanak 1990-nél, vagy éppen kétezernél, és a jövőkutatónak a gazdasági tervezőnél mindig egy lépéssel előbbre kell járnia, esetünkben ez a „lépés” akár egy fél évszázad is lehet. Természetesen ez az előbbre járás nem egy gazdasági év vagy ötéves terv aprólékos részletességével történik. A jövő egyes generáló elemeit emeljük ki, azokat vizsgáljuk... Ilyen például a tudomány, az oktatás, a közlekedés, a vízhelyzet „előrelátása”, mindeme témakörökből már jó néhány tanulmány látott napvilágot. Ami a lényeg: elismerték a jövőkutatást tudománynak, annyira, hogy már egyetemi oktatási anyag is, 25—30 fiatal már „pályára állt”. — A sci-fi-vel milyen a kapcsolatuk? — Röviden: jó. Ugyanis a fantasztikus írók egyes ötleteit. előrelátásait munkánk során, mint ötletet, fel tudjuk használni, elsősorban jövőképalkotásnál. Ezért figyelemmel kísérjük a sci-fi műfajt, és amit lehet, hasznosítunk belőle. Szatmári Jenő István Kertbarátok, „kertbarbárok”... Az elmúlt hét végén a verőfényes, szép októberi napokat sokan töltötték kirándulással. A világhírű szarvasi Arborétumot szombaton és vasárnap ismét ezrek keresték fel. Jöttek a különjáratos autóbuszok és személygépkocsi-karavánok hazánk minden tájáról, sőt külföldről is. Gyermekek, fiatalok és idősebbek egyaránt elgyönyörködtek a természetvédelmi kert csodás szépségében. Az arborétum ugyanis felöltötte ezer színű őszi „köntösét”. A fák,' cserjék lombkoronái a sárga, a zöld, a barna, a Piros, a bíborvörös számtalan színárnyalatában pompáznak. A szép kilátást ígérő tisztásokon órák hosszat álldogáltak, beszélgettek a természetkedvelők, gyönyörködtek a festői tájban, élvezték a jó levegőt, a mélységes csendet. Ám rajtuk kívül mások is érkeztek az arborétumba, az ún. „kertbarbárok”, akik nem felüdülni, pihenni, gyönyörködni, hanem mások bosszantására keresték fel az Alföld tündérkertjét. Ok azok, akik erőszakkal kitépik helyükről, eldobják, megrongálják, vagy felcserélik a zománctáblákat, amelyek a ritka dísznövények neveit, származásuk' helyeit közlik az érdeklődőkkel. Az arborétum vezetői a közelmúltban hatvanezer forintot fizettek a bonyhádi zománcgyárnak a tetszetős kivitelű, fehér-fekete zománctáblákért. Ám ha erőszakkal kitépik, megrongálják, semmire sem jók, de nagy bosz- szúság az is, ha például a mammutfenyő tábláját a szecsuáni nyírfa alatt találja a mit sem sejtő érdeklődő, a japán tímárcserje tábláját pedig a Kínában őshonos illatos tündérfa alatt. Nagy luxus, hogy egy-egy kiadós látogatási nap után szakemberek járják végig a kertet, visszahelyezzék eredeti helyükre a táblákat, vagy éppen újból megrendeljék a végképp megrongált táblákat. A szarvasi Arborétum vezetői és dolgozói azon fáradoznak: minél szélesebb skálában gyarapodjék a kert növényállománya, hogy minden eddiginél szebb látványt, igazi felüdülést és pihenést nyújtson az idelátogatóknak. Addig azonban nem lesz igazán örömteljes az arborétum, ba a kirándulás, amíg szeme- telők, kertbarbárok vegyülnek a szépre, jóra, pihenésre áhítozók közé. — Ary —
