Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
1977. október 23., vasárnap Békési különvonattal a STUDEXPO-n !l—lí»^s A kiállításon működés közben mutatják be a legmodernebb taneszközöket Fotó: Timkó János mondták a tanárok. Leg- értést segítő eszközök tergyorsabb a fejlődés a fizi- vezése, színvonala közeledik ka, kémia, biológia tárgya- egymáshoz. Számunkra ez a kát szemléltető eszközöknél. kiállítás legfontosabb taA folyamatosan bevezetésre pasztalata.” kerülő új tanterv és a megBede Zsóka Továbbképzések a megyei művelődési központban „A szemléltető eszköz csak segíti, de nem pótolja a pedagógust” — nyilatkozta nemrégiben Polinszky Károly oktatásügyi miniszter. Budapesten október 19-től 25-ig az oktatási eszközök nemzetközi kiállításán káprázatos választékot láthat minden pedagógus a tananyag megértetésének, szemléltetésének segédeszközeiből. Békés megyéből 870 pedagógus ötlettárát gazdagította azzal a megyei művelődésügyi osztály, hogy október 20-án különvonattal szállította őket a budapesti kiállításra. Szinte minden európai szocialista és néhány nyugat-európai ország mutatta be itt taneszközfejlesztésének legmodernebb, legpraktikusabb darabjait, az óvodai oktatás, nevelés eszközeitől, az általános és középiskolai szemléltető daraboktól a felsőoktatási anyagokig. A speciális szak- oktatási formák, a kisegítő iskolák, a nyelvi laboratóriumok mind-mind megtalálhatták a számukra legfontosabb eszközöket. Deák Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetője volt az egyik kísérője a nagy létszámú békési delegációnak. „Azt szeretnénk, hogy a saját területükön hasznosítsák pedagógusaink a látottakat — mondotta. Sokat tudnak a kiállításon látható eszközök és nagyon szépek is, de bizony elég borsos az áruk. A taneszközök legtöbbje megtalálható már iskoláinkban, amelyeket pedig még csak a jövő juttat el hozzánk, a sokoldalú pedagógusfantázia azok láttán is használható ötleteket előlegez az oktatásnak. A békéscsabai gyakorlati foglalkozási munkaközösség alkotásai is eljutottak a kiállítás technikai eszközöket bemutató területére, így például a különböző motormetszetek, elektromotor-modellek.” Szak Bálinttal, a megyei művelődésügyi osztály iskolai csoportjának vezetőjével az újkígyósi, a sarkadke- reszítúri, a gyomai pedagógusokkal sokat beszélgettünk hazafelé a vonaton. Mindegyikük rendkívül hasznosnak tartotta a tapasztalatcserét. „Európaszer- te középpontba került az órákon a tanulók foglalkoztatva tanítása, ez tükröződik az eszközökön is — Vasárnap, október 23-án délelőtt 9 órától három tanfolyam résztvevői találkoznak Békéscsabán a művelődési központban. Az ifjúsá- giklub-vezetők a fiatalok neveléséről, a nevelési folyamatokról, a munkatervekről és a klubprogramok alakításáról hallanak előadást és munkájuk során használható játékokat tanulnak meg. A báboktatók december 11-i vizsgájukra készülnek, s összefoglalják az eddig tanult gyakorlati ismereteket. A néptáncoktatói alapképzés résztvevői egészségtan ismereteket, játékokat tanulnak majd. A főhivatású művelődési- ház-igazgatók és . előadók következő továbbképzése október 25-én, kedden lesz a művelődési központban. Dr. Kaposi Edit, a Népművelési Intézet munkatársa a mozgáskultúra fejlesztésének lehetőségeiről beszél a népművelőknek. A tanítóképző népművelés —könyvtár szakán végzetteknek a szegedi tanárképző főiskola szervez előkészítőt a főiskolai végzettség megszerzéséért. Erről is a művelődési központban tájékoztatják a hallgatókat, az államvizsgára pedig december 15-ig jelentkezhetnek a közművelődési intézményekben dolgozók. Valentyin Csernik: ßUSZlOjeVCmlékCZéSd 22. A Volgából is észrevették'*' a buszt, mert a sofőr azonnal a műút közepére kanyarodott. A távolság csökkent. — Jobbra! — kiáltott a fülébe a hadnagy. — Miért? — kérdezte Szemjon. Kezdte elveszíteni a magabiztosságát, mert nem remélte, hogy pontosan neki tud vágódni a kocsinak ilyen gyorsaság mellett. — Mindjárt lőni fognak — kiáltott a hadnagy. A Volga hátsó ajtaját kissé kinyitották. Szemjon sápadt fényeket látott felvillanni, de a lövéseket nem hallotta. — Három — számolta a hadnagy. — A gumiabroncsokat lövik. Még egy. — A hadnagy vidáman felnevetett. — Mit nevetsz? — kérdezte Szemjon. A pisztolyban csak két töltény van. Négyet már kilőtt. Űjratölteni nem lesz ideje, ilyen öreg masinához idő kell. — A hadnagy nevetett, látszottak egészséges, fehér fogai. Nagy öröm, nem mondom — gondolta Szemjon. A golyó most Szemj óntól jobbra csapódott be az üvegen. A találattól pókháló- szerűen repedezett meg a szélvédő. — Manőverezz! — kiabálta a hadnagy. — Kormányt jobbra! Szemjon élesen jobbra kanyarodott. — Dudálj! — parancsolta a hadnagy. — Nyomd már! Szemjon megnyomta a dudát. A reggeli csöndben bömbölve szólt a kürt. Jobbról visszhangzott, majd elölről is hallatszott. Szemjon beleképzelte magát a menekülők helyzetébe. Szörnyű lehet, amikor teljes sebességgel egy több tonnás óriás száguld feléd. Minden lehetségest bekalkuláltak, csak ezt nem. Ha azok ott az autóban életben maradnak, egész életükben lidércnyomásos álomként kíséri őket ez a szörnyűség. Biztosan csak egyet akartak: hogy szűnjön már meg ez az őrjítő üvöltő hang. A Volga hol balra húzott, aztán az út közepe felé, majd jobbra vágódott. Az autóban még nem tudták, hogy a busz sofőrje nem fél az összeütközéstől, sőt maga keresi az alkalmat. Szemjon a bal oldali lökhárítónak irányította a buszt, a Volga a jobbra húzódott. Kitalálták! — Jobbra majd egy út lesz, ha befordulnak, nem érjük utol őket — mondta a hadnagy. Jobboldalt egy bekötőút húzódott, amely az erdőn ment keresztül. A bekötő- útón csökkenteni kell a sebességet. Az erdőben megállhatnak. Szemjon elképzelte, ahogy az ijedtségtől sietve, közvetlen közelről fognak lőni rájuk. — Most — kiáltotta a hadnagy. — Nincs más lehetőség, most! Szemjon habozott egy pillanatig, majd növelte a sebességet, hogy még erősebben csapódjon nekik. A Volga a jobb szélre vágódott, a korlát közvetlen közelébe. Szemjon elhúzott mellette. Nem is örült, hogy a Volga sofőrje tévedett. Most már egyszerű a dolog. Szemjon csökkentette a sebességet és jobbra fordította a kormányt, a busz a Volga mellett haladt. Inkább kitalálta, mint látta, hogy a Volga sofőrje ki akar törni, a földútig mindössze kétszáz méter maradt hátra. Szemjon elfordította a va- lánt, és érezte, hogy az autó ellenáll, a sofőr ereje végső megfeszítésével tartotta a kormányt. Egy pillanatra feltűnt a kocsi vezetőjének sápadt arca. Nyitott, majdnem kerek szájjal, őrjöngve tekerte a fogantyút, az ablakot akarta kinyitni. Ifjúság és felelősség Kerekasztal-beszélgetés pályakezdő népművelőkkel Fejlődő szocialista társadalmunk igényeinek megfelelően különösen fontos feladattá vált közművelődésünk fejlesztése. Ezért is született meg 1976-ban a közművelődési törvény, amelynek megvalósítása bár mindannyiónk kötelessége, mégis kiemelt szerep jut benne a művelődési dolgozóknak, azon belül is a népművelőknek. A megnövekedett feladatoknak nem könnyű eleget tenni, különösen a fiatal, most végzett népművelőknek nem. A Debreceni Tanítóképző Főiskolán végzett idén az a három könyvtár—népművelő szakos fiatal, aAikkel a pályakezdés gondjairól, a népművelők feladatairól beszélgettünk. — Négyen kerültünk Békéscsabára a csoportunkból — kezdte a beszélgetést a filigrán, kislányos arcú Ko- vácsné, Füredi Enikő. A férjemen kívül ifjú Filadelfi Mihály és Szenthe Béla is csoporttársam volt. Bélával ritkábban találkozunk, állandóan vidéken van, ezért nem tudott most sem eljönni. A megyei művelődési központban dolgozik munkásművelődési előadóként. Hogy így együtt maradhattunk — folytatta — könnyebb volt a kezdés is. Megbeszélhetjük egymás között problémáinkat, ötleteket, módszereket cserélhetünk. — Mi befolyásolt benneteket a döntésben, hogy ezt a hivatást választottátok? — Amikor a csabai „köz- gébe” iratkoztam, még a matematikát szerettem. Csak később, a harmadik osztály végén kristályosodott ki bennem, hogy inkább humán érdeklődésű vagyok — mondja ifjú Filadelfi Mihály, miközben rágyújt a sokadik cigarettára. A legnagyobb hatással mégis édesapám példája volt, aki maga is népművelő. Vonzott a pálya újszerűsége és nehézsége is. Érettségi után egy évig a Szabadság Tsz-ben dolgoztam könyvelő gyakornokként és velük kötöttem társadalmi szerződést. Július óta náluk dolgozom. Éppen ezért, mert ismerősök közé jöttem, induláskor az én helyzetem volt a legkönnyebb. — Diákkoromban szavaltam, és a KISZ-ben is mindig a kulturális munkákat bízták rám — vette át a szót — Semmiképpen sem — mondta a hadnagy, nyilván kitalálta, hogy Szemjon félre akar húzódni. — Ha egyszer elhatároztuk... Szemjon még jobban elfordította a kormányt, hallotta a reccsenést, mintha botot húznának végig a kerítés deszkáin, a Volga nekivágódott a korlát betonoszlopainak. Szemjon lefékezett és hátranézett. A sofőrnek mégis sikerült az utolsó pillanatban fékezni, és élesen elfordította a kormányt. A kocsi megfarolt, és az út közepén felborult. A hadnagy kiugrott az első ajtón. — Gyorsan! Amíg nem térnek magukhoz, le kell fegyverezni őket. A hadnagy könyökét behajlítva, mint egy hosszútávfutó, úgy futott az autóhoz. Szemjon valamiért ugyancsak behajlította a könyökét és azt gondolta, ostobaság takarékoskodni a mozdulatokkal, amikor mindösz- sze néhány tucat métert kell megtenni. Egymás mellé értek, a hadnagy Szemjonra pillantott, bizonyára szenvedélyes sportoló volt, és nem tudott belenyugodni, ha megelőzik. A hadnagy lélegzetet vett, és még jobban nekiiramodott. Szemjon hallotta, hogy törik a bevert üveg, és a szilánkok az aszfaltra szóródtak. Mgpróbáltak kimenekülni az autóból... (Vége) Bállá Gyula fordítása Enikő. A másik indítást szülőhelyemen, Csorváson kaptam, ahol érettségi után egy évig a könyvtár gyermek- részlegében dolgoztam. Megszerettem a gyermekfoglalkozásokat, megismerkedtem az ottani népművelési formákkal. De ha őszinte akarok lenni, be kell valljam, a pedagóguspálya még ma is vonz. Közben megérkezett Enikő férje is, Kovács Gábor. A kezdés neki volt a legnehezebb. Mint Csongrád megyei nem ismerte a várost, a megyét, pedig — ahogyan barátai megfogalmazták — a népművelő munkájának egyik feltétele, hogy sok embert ismerjen, jó kapcsolatokat építsen ki magának. — Milyen volt az indulás? — fordultam Gáborhoz. — Szeretettel fogadtak a BÉKÖT-ben, már az elején láttam, szükség van rám. Annak is örültem, hogy mindnyájan, akik Csabára kerültünk, kaptunk szolgálati szobát. Előttem nem dolgozott senki ilyen munkakörben, így tapasztalatokat sem örökölhettem. No, és alaposan megéreztem, hogy nem vagyok Békés megyei, mert nem ismertem a helyi specialitásokat. A gyárban az a feladatom, hogy az eddig több szerv által irányított közművelődési tevékenységet összefogjam. — Hogyan látod munkahelyeden a munkásművelődés problémáit? — szegeztem neki a tapasztalt népművelőknek is fejtörést okozó kérdést. — Amit most mondok, az nemcsak az én munkahelyemre érvényes — szólal meg kis töprengés után. Az emberek több műszakban dolgoznak, ez okozza az egyik nehézséget. És az sem lehet, hogy műszak után be- ráncigáljuk valahová őket azzal, hogy most tessék művelődni... De ez sem lenne egyszerű, lévén a gyárnak csak egy kultúrterme, ahol a könyvtár — két éve — végre újból működik; ott folynak a termelési tanácskozások, brigádértekezletek, politikai előadások és még sok minden. Egyelőre az egyetlen járható út, a városi rendezvényeket propagálni és felkelteni az igényt a kulturá- lódáshoz, tanuláshoz, s mindezt nagyon jól szervezetten. Már gondoltunk arra, hogy a közeli MÁV-kultúrotthonnal vesszük fel a kapcsolatot, egyrészt mert közel van, másrészt, ott jobbak a lehetőségek s ebben úgy érzem, a KISZ-fiatalokra számítani is lehet. Tagja vagyok a személyzeti-oktatási osztályMa este 20.05 órakor: Bun- bury Az ismert vígjáték most angol tévéfilmen kerül a közönség elé. Oscar Wilde már-már klasszikusnak számító vígjátékának mégsem Bunbury a főhőse. Bunbury ugyanis — nincs, ö az Ürügy, a Kitalált Személy. Rá hivatkozik a londoni fiatalember, ha unalmas családi vacsoráról akar megme- nekedni, őt látogatja meg a nak is, így a brigádtagok beiskolázásában is részt veszek. A 8. osztály elvégzését tartjuk az első és legfontosabb lépcsőfoknak a munkásművelődésben. — Mi is hasonló gondokkal küzdünk — csatlakozott Gábor gondolataihoz ifj. Filadelfi Mihály. Bár nekünk most nyílt meg az új klubunk Csabaszabadiban, ahol szeretnénk egy könyvtárat is létrehozni, de nehézségeink nekünk is vannak. Fontos szempont, hogy közelebb hozzuk a művelődési lehetőségeket. Az az elvem, legyen ebédidőben kéznél a könyv, és ne kelljen messzire menni, ha művelődni akarnak. Közművelődési tevékenységünk sarkalatos pontja, hogy az emberekben ébresszük fel, hagyjuk kibontakozni az alkotó tevékenység, az önmegvalósítás igényét. Ezért fontosak a kiscsoportos foglalkozások, amelyekben megtalálhatják az egyéniségüknek legmegfelelőbb tevékenységi formát. És még egyet. Mindig előre kell felmérni az igényeket, mert egy rossz vállalkozás kudarca sok mindent elronthat. Nem szabad önzőnek lenni. Ha valaki jobbat tud nálam, oda kell vinni az embereket. Ezért lényeges a többi közművelődési intézmény programjával is jó összhangot kialakítani. Enikő a békéscsabai Ku- lich Gyula Ifjúsági és Űttö- rőházban dolgozik, a KISZ- korosztályú klubok előadója. Tőle a főiskola pályára előkészítő munkája felől érdeklődöm. — Az iskola valóban jól készített fel bennünket. Nagyon sok gyakorlaton vettünk részt, magunk állítottunk össze klubprogramokat, s ez megkönnyítette a pályakezdést. Az elméleti képzésünk már úgy érzem kevésbé volt a valósággal és a szükségletekkel összhangban. De az igazi kezdő gondok nem is ebből fakadnak. Idő kell ahhoz, hogy megismerjem az embereket, akikkel dolgozom, s azokat is, akikért. Nálam és Misinél megkönnyítette a kezdést az, hogy mi hazajöttünk. — Sikerült-e már valami új, egyéni ötlettel előrukkolni? — Lehet, hogy más is rájött már. De azon dolgozom, hogy az úttörőkkel, akik a ház bázisát alkotják, olyan kapcsolatot teremtsenek az ifik, hogy ha felnőnek, később is megmaradjanak nálunk, . részesei legyenek programjainknak. Ennek érdekében próbálkozunk az ifik és az úttörők között közös foglalkozások, találkozások létrehozásával, ami nem is olyan egyszerű. A kisebbek kora délután, az ifik estefelé érnek rá. Azért azt hiszem, menni fog... * « * Ahögy nőtt az elszívott cigaretták száma a hamutartóban, úgy oldódott a légkör. Már nem is nekem beszéltek, inkább önmaguknak készítették el a most először átgondolt, három munkában töltött hónap mérlegét. vidéki aranyifjú, ha londoni kirándulásra szottyan kedve. Ám addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. A Bunburyhez vezető úton hőseink is pórul járnak; a szerelem még Bunburynél is fontosabbnak bizonyul. Jóllehet ismerős téma, ismerős darab új feldolgozása a tévéjáték, a kiváló angol színészek és a pazarul szellemes játék kellemes estét szerez. (KS) B. Sajti Emese Tévéajánlatunk
