Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

1977. október 23., vasárnap Békési különvonattal a STUDEXPO-n !l—lí»^s A kiállításon működés közben mutatják be a legmodernebb taneszközöket Fotó: Timkó János mondták a tanárok. Leg- értést segítő eszközök ter­gyorsabb a fejlődés a fizi- vezése, színvonala közeledik ka, kémia, biológia tárgya- egymáshoz. Számunkra ez a kát szemléltető eszközöknél. kiállítás legfontosabb ta­A folyamatosan bevezetésre pasztalata.” kerülő új tanterv és a meg­Bede Zsóka Továbbképzések a megyei művelődési központban „A szemléltető eszköz csak segíti, de nem pótolja a pe­dagógust” — nyilatkozta nemrégiben Polinszky Ká­roly oktatásügyi miniszter. Budapesten október 19-től 25-ig az oktatási eszközök nemzetközi kiállításán káp­rázatos választékot láthat minden pedagógus a tan­anyag megértetésének, szem­léltetésének segédeszközei­ből. Békés megyéből 870 peda­gógus ötlettárát gazdagítot­ta azzal a megyei művelő­désügyi osztály, hogy októ­ber 20-án különvonattal szállította őket a budapesti kiállításra. Szinte minden európai szocialista és né­hány nyugat-európai ország mutatta be itt taneszközfej­lesztésének legmodernebb, legpraktikusabb darabjait, az óvodai oktatás, nevelés eszközeitől, az általános és középiskolai szemléltető da­raboktól a felsőoktatási anyagokig. A speciális szak- oktatási formák, a kisegítő iskolák, a nyelvi laborató­riumok mind-mind megta­lálhatták a számukra leg­fontosabb eszközöket. Deák Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály he­lyettes vezetője volt az egyik kísérője a nagy lét­számú békési delegációnak. „Azt szeretnénk, hogy a sa­ját területükön hasznosít­sák pedagógusaink a látot­takat — mondotta. Sokat tudnak a kiállításon látható eszközök és nagyon szépek is, de bizony elég borsos az áruk. A taneszközök leg­többje megtalálható már is­koláinkban, amelyeket pe­dig még csak a jövő juttat el hozzánk, a sokoldalú pe­dagógusfantázia azok láttán is használható ötleteket elő­legez az oktatásnak. A bé­késcsabai gyakorlati foglal­kozási munkaközösség alko­tásai is eljutottak a kiállítás technikai eszközöket bemu­tató területére, így példá­ul a különböző motormetsze­tek, elektromotor-modellek.” Szak Bálinttal, a megyei művelődésügyi osztály isko­lai csoportjának vezetőjével az újkígyósi, a sarkadke- reszítúri, a gyomai pedagó­gusokkal sokat beszélget­tünk hazafelé a vonaton. Mindegyikük rendkívül hasznosnak tartotta a ta­pasztalatcserét. „Európaszer- te középpontba került az órákon a tanulók foglalkoz­tatva tanítása, ez tükröző­dik az eszközökön is — Vasárnap, október 23-án délelőtt 9 órától három tan­folyam résztvevői találkoz­nak Békéscsabán a művelő­dési központban. Az ifjúsá- giklub-vezetők a fiatalok neveléséről, a nevelési fo­lyamatokról, a munkater­vekről és a klubprogramok alakításáról hallanak elő­adást és munkájuk során használható játékokat tanul­nak meg. A báboktatók december 11-i vizsgájukra készülnek, s összefoglalják az eddig ta­nult gyakorlati ismereteket. A néptáncoktatói alapkép­zés résztvevői egészségtan ismereteket, játékokat ta­nulnak majd. A főhivatású művelődési- ház-igazgatók és . előadók kö­vetkező továbbképzése októ­ber 25-én, kedden lesz a mű­velődési központban. Dr. Kaposi Edit, a Népművelési Intézet munkatársa a moz­gáskultúra fejlesztésének le­hetőségeiről beszél a népmű­velőknek. A tanítóképző népművelés —könyvtár szakán végzet­teknek a szegedi tanárképző főiskola szervez előkészítőt a főiskolai végzettség meg­szerzéséért. Erről is a mű­velődési központban tájé­koztatják a hallgatókat, az államvizsgára pedig decem­ber 15-ig jelentkezhetnek a közművelődési intézmények­ben dolgozók. Valentyin Csernik: ßUSZlOjeVCmlékCZéSd 22. A Volgából is észrevették'*' a buszt, mert a sofőr azon­nal a műút közepére kanya­rodott. A távolság csökkent. ­— Jobbra! — kiáltott a fülébe a hadnagy. — Miért? — kérdezte Szemjon. Kezdte elveszíte­ni a magabiztosságát, mert nem remélte, hogy ponto­san neki tud vágódni a ko­csinak ilyen gyorsaság mel­lett. — Mindjárt lőni fognak — kiáltott a hadnagy. A Volga hátsó ajtaját kis­sé kinyitották. Szemjon sápadt fényeket látott felvillanni, de a lö­véseket nem hallotta. — Három — számolta a hadnagy. — A gumiabron­csokat lövik. Még egy. — A hadnagy vidáman felneve­tett. — Mit nevetsz? — kér­dezte Szemjon. A pisztolyban csak két töltény van. Négyet már ki­lőtt. Űjratölteni nem lesz ideje, ilyen öreg masinához idő kell. — A hadnagy ne­vetett, látszottak egészséges, fehér fogai. Nagy öröm, nem mondom — gondolta Szem­jon. A golyó most Szemj óntól jobbra csapódott be az üve­gen. A találattól pókháló- szerűen repedezett meg a szélvédő. — Manőverezz! — kiabál­ta a hadnagy. — Kormányt jobbra! Szemjon élesen jobbra kanyarodott. — Dudálj! — parancsol­ta a hadnagy. — Nyomd már! Szemjon megnyomta a du­dát. A reggeli csöndben bömbölve szólt a kürt. Jobb­ról visszhangzott, majd elöl­ről is hallatszott. Szemjon beleképzelte magát a mene­külők helyzetébe. Szörnyű lehet, amikor teljes sebes­séggel egy több tonnás óri­ás száguld feléd. Minden le­hetségest bekalkuláltak, csak ezt nem. Ha azok ott az autóban életben maradnak, egész éle­tükben lidércnyomásos álomként kíséri őket ez a szörnyűség. Biztosan csak egyet akartak: hogy szűn­jön már meg ez az őrjítő üvöltő hang. A Volga hol balra húzott, aztán az út közepe felé, majd jobbra vágódott. Az autóban még nem tud­ták, hogy a busz sofőrje nem fél az összeütközéstől, sőt maga keresi az alkal­mat. Szemjon a bal oldali lök­hárítónak irányította a buszt, a Volga a jobbra hú­zódott. Kitalálták! — Jobbra majd egy út lesz, ha befordulnak, nem érjük utol őket — mondta a hadnagy. Jobboldalt egy bekötőút húzódott, amely az erdőn ment keresztül. A bekötő- útón csökkenteni kell a se­bességet. Az erdőben megállhatnak. Szemjon elképzelte, ahogy az ijedtségtől sietve, közvetlen közelről fognak lőni rájuk. — Most — kiáltotta a had­nagy. — Nincs más lehető­ség, most! Szemjon habozott egy pillanatig, majd növelte a sebességet, hogy még erőseb­ben csapódjon nekik. A Volga a jobb szélre vágódott, a korlát közvetlen közelébe. Szemjon elhúzott mellette. Nem is örült, hogy a Volga sofőrje tévedett. Most már egyszerű a dolog. Szemjon csökkentette a sebességet és jobbra fordította a kor­mányt, a busz a Volga mel­lett haladt. Inkább kitalálta, mint lát­ta, hogy a Volga sofőrje ki akar törni, a földútig mind­össze kétszáz méter maradt hátra. Szemjon elfordította a va- lánt, és érezte, hogy az autó ellenáll, a sofőr ereje végső megfeszítésével tartotta a kormányt. Egy pillanatra feltűnt a kocsi vezetőjének sápadt ar­ca. Nyitott, majdnem kerek szájjal, őrjöngve tekerte a fogantyút, az ablakot akarta kinyitni. Ifjúság és felelősség Kerekasztal-beszélgetés pályakezdő népművelőkkel Fejlődő szocialista társadalmunk igényeinek megfele­lően különösen fontos feladattá vált közművelődésünk fejlesztése. Ezért is született meg 1976-ban a közművelő­dési törvény, amelynek megvalósítása bár mindannyiónk kötelessége, mégis kiemelt szerep jut benne a művelődé­si dolgozóknak, azon belül is a népművelőknek. A meg­növekedett feladatoknak nem könnyű eleget tenni, kü­lönösen a fiatal, most végzett népművelőknek nem. A Debreceni Tanítóképző Főiskolán végzett idén az a há­rom könyvtár—népművelő szakos fiatal, aAikkel a pálya­kezdés gondjairól, a népművelők feladatairól beszélget­tünk. — Négyen kerültünk Bé­késcsabára a csoportunkból — kezdte a beszélgetést a filigrán, kislányos arcú Ko- vácsné, Füredi Enikő. A fér­jemen kívül ifjú Filadelfi Mihály és Szenthe Béla is csoporttársam volt. Bélával ritkábban találkozunk, állan­dóan vidéken van, ezért nem tudott most sem eljönni. A megyei művelődési központ­ban dolgozik munkásművelő­dési előadóként. Hogy így együtt maradhattunk — foly­tatta — könnyebb volt a kezdés is. Megbeszélhetjük egymás között problémáin­kat, ötleteket, módszereket cserélhetünk. — Mi befolyásolt bennete­ket a döntésben, hogy ezt a hivatást választottátok? — Amikor a csabai „köz- gébe” iratkoztam, még a matematikát szerettem. Csak később, a harmadik osztály végén kristályosodott ki ben­nem, hogy inkább humán ér­deklődésű vagyok — mond­ja ifjú Filadelfi Mihály, mi­közben rágyújt a sokadik ci­garettára. A legnagyobb ha­tással mégis édesapám pél­dája volt, aki maga is nép­művelő. Vonzott a pálya új­szerűsége és nehézsége is. Érettségi után egy évig a Szabadság Tsz-ben dolgoz­tam könyvelő gyakornokként és velük kötöttem társadal­mi szerződést. Július óta ná­luk dolgozom. Éppen ezért, mert ismerősök közé jöttem, induláskor az én helyzetem volt a legkönnyebb. — Diákkoromban szaval­tam, és a KISZ-ben is min­dig a kulturális munkákat bízták rám — vette át a szót — Semmiképpen sem — mondta a hadnagy, nyilván kitalálta, hogy Szemjon félre akar húzódni. — Ha egyszer elhatároztuk... Szemjon még jobban elfor­dította a kormányt, hallotta a reccsenést, mintha botot húznának végig a kerítés deszkáin, a Volga nekivágó­dott a korlát betonoszlopai­nak. Szemjon lefékezett és hát­ranézett. A sofőrnek mégis sikerült az utolsó pillanat­ban fékezni, és élesen elfor­dította a kormányt. A kocsi megfarolt, és az út közepén felborult. A hadnagy kiugrott az első ajtón. — Gyorsan! Amíg nem tér­nek magukhoz, le kell fegy­verezni őket. A hadnagy könyökét be­hajlítva, mint egy hosszútáv­futó, úgy futott az autóhoz. Szemjon valamiért ugyan­csak behajlította a könyö­két és azt gondolta, ostoba­ság takarékoskodni a moz­dulatokkal, amikor mindösz- sze néhány tucat métert kell megtenni. Egymás mellé ér­tek, a hadnagy Szemjonra pillantott, bizonyára szenve­délyes sportoló volt, és nem tudott belenyugodni, ha megelőzik. A hadnagy lélegzetet vett, és még jobban nekiiramo­dott. Szemjon hallotta, hogy törik a bevert üveg, és a szi­lánkok az aszfaltra szóród­tak. Mgpróbáltak kimenekülni az autóból... (Vége) Bállá Gyula fordítása Enikő. A másik indítást szü­lőhelyemen, Csorváson kap­tam, ahol érettségi után egy évig a könyvtár gyermek- részlegében dolgoztam. Meg­szerettem a gyermekfoglal­kozásokat, megismerkedtem az ottani népművelési for­mákkal. De ha őszinte aka­rok lenni, be kell valljam, a pedagóguspálya még ma is vonz. Közben megérkezett Enikő férje is, Kovács Gábor. A kezdés neki volt a legnehe­zebb. Mint Csongrád megyei nem ismerte a várost, a me­gyét, pedig — ahogyan bará­tai megfogalmazták — a népművelő munkájának egyik feltétele, hogy sok em­bert ismerjen, jó kapcsolato­kat építsen ki magának. — Milyen volt az indulás? — fordultam Gáborhoz. — Szeretettel fogadtak a BÉKÖT-ben, már az elején láttam, szükség van rám. Annak is örültem, hogy mindnyájan, akik Csabára kerültünk, kaptunk szolgála­ti szobát. Előttem nem dol­gozott senki ilyen munkakör­ben, így tapasztalatokat sem örökölhettem. No, és alapo­san megéreztem, hogy nem vagyok Békés megyei, mert nem ismertem a helyi spe­cialitásokat. A gyárban az a feladatom, hogy az eddig több szerv által irányított közművelődési tevékenységet összefogjam. — Hogyan látod munka­helyeden a munkásművelő­dés problémáit? — szegez­tem neki a tapasztalt nép­művelőknek is fejtörést okozó kérdést. — Amit most mondok, az nemcsak az én munkahe­lyemre érvényes — szólal meg kis töprengés után. Az emberek több műszakban dolgoznak, ez okozza az egyik nehézséget. És az sem lehet, hogy műszak után be- ráncigáljuk valahová őket azzal, hogy most tessék mű­velődni... De ez sem lenne egyszerű, lévén a gyárnak csak egy kultúrterme, ahol a könyvtár — két éve — végre újból működik; ott folynak a termelési tanácskozások, brigádértekezletek, politikai előadások és még sok min­den. Egyelőre az egyetlen járható út, a városi rendez­vényeket propagálni és fel­kelteni az igényt a kulturá- lódáshoz, tanuláshoz, s mind­ezt nagyon jól szervezetten. Már gondoltunk arra, hogy a közeli MÁV-kultúrotthonnal vesszük fel a kapcsolatot, egyrészt mert közel van, másrészt, ott jobbak a lehe­tőségek s ebben úgy érzem, a KISZ-fiatalokra számítani is lehet. Tagja vagyok a személyzeti-oktatási osztály­Ma este 20.05 órakor: Bun- bury Az ismert vígjáték most angol tévéfilmen kerül a kö­zönség elé. Oscar Wilde már-már klasszikusnak szá­mító vígjátékának mégsem Bunbury a főhőse. Bunbury ugyanis — nincs, ö az Ürügy, a Kitalált Személy. Rá hivatkozik a londoni fia­talember, ha unalmas csalá­di vacsoráról akar megme- nekedni, őt látogatja meg a nak is, így a brigádtagok be­iskolázásában is részt veszek. A 8. osztály elvégzését tart­juk az első és legfontosabb lépcsőfoknak a munkásműve­lődésben. — Mi is hasonló gondok­kal küzdünk — csatlakozott Gábor gondolataihoz ifj. Fi­ladelfi Mihály. Bár nekünk most nyílt meg az új klu­bunk Csabaszabadiban, ahol szeretnénk egy könyvtárat is létrehozni, de nehézségeink nekünk is vannak. Fontos szempont, hogy közelebb hozzuk a művelődési lehető­ségeket. Az az elvem, legyen ebédidőben kéznél a könyv, és ne kelljen messzire men­ni, ha művelődni akarnak. Közművelődési tevékenysé­günk sarkalatos pontja, hogy az emberekben ébresszük fel, hagyjuk kibontakozni az al­kotó tevékenység, az önmeg­valósítás igényét. Ezért fon­tosak a kiscsoportos foglal­kozások, amelyekben megta­lálhatják az egyéniségüknek legmegfelelőbb tevékenységi formát. És még egyet. Min­dig előre kell felmérni az igényeket, mert egy rossz vállalkozás kudarca sok mindent elronthat. Nem sza­bad önzőnek lenni. Ha vala­ki jobbat tud nálam, oda kell vinni az embereket. Ezért lé­nyeges a többi közművelődé­si intézmény programjával is jó összhangot kialakítani. Enikő a békéscsabai Ku- lich Gyula Ifjúsági és Űttö- rőházban dolgozik, a KISZ- korosztályú klubok előadója. Tőle a főiskola pályára elő­készítő munkája felől érdek­lődöm. — Az iskola valóban jól készített fel bennünket. Na­gyon sok gyakorlaton vettünk részt, magunk állítottunk össze klubprogramokat, s ez megkönnyítette a pályakez­dést. Az elméleti képzésünk már úgy érzem kevésbé volt a valósággal és a szükségle­tekkel összhangban. De az igazi kezdő gondok nem is ebből fakadnak. Idő kell ah­hoz, hogy megismerjem az embereket, akikkel dolgozom, s azokat is, akikért. Nálam és Misinél megkönnyítette a kezdést az, hogy mi haza­jöttünk. — Sikerült-e már valami új, egyéni ötlettel előrukkol­ni? — Lehet, hogy más is rá­jött már. De azon dolgozom, hogy az úttörőkkel, akik a ház bázisát alkotják, olyan kapcsolatot teremtsenek az ifik, hogy ha felnőnek, ké­sőbb is megmaradjanak ná­lunk, . részesei legyenek programjainknak. Ennek ér­dekében próbálkozunk az ifik és az úttörők között kö­zös foglalkozások, találkozá­sok létrehozásával, ami nem is olyan egyszerű. A kiseb­bek kora délután, az ifik es­tefelé érnek rá. Azért azt hiszem, menni fog... * « * Ahögy nőtt az elszívott cigaretták száma a hamutar­tóban, úgy oldódott a légkör. Már nem is nekem beszéltek, inkább önmaguknak készí­tették el a most először át­gondolt, három munkában töltött hónap mérlegét. vidéki aranyifjú, ha londoni kirándulásra szottyan kedve. Ám addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. A Bunburyhez vezető úton hő­seink is pórul járnak; a sze­relem még Bunburynél is fontosabbnak bizonyul. Jól­lehet ismerős téma, ismerős darab új feldolgozása a té­véjáték, a kiváló angol szí­nészek és a pazarul szellemes játék kellemes estét szerez. (KS) B. Sajti Emese Tévéajánlatunk

Next

/
Thumbnails
Contents