Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-22 / 249. szám
NÉPÚJSÁG 1977. október 22., szombat Október 19-én, szerdán este Békéscsabán, a vasutas-klub- könyvtár ifjúsági klubjában nyitották meg Sülé István festőművész kiállítását. A megnyitó beszédet V. Kiss Margit művészettörténész tartotta Fotó: Veress Erzsi Egy ötlet, s ami utána történt Hogyan készült el a „Közgé-üdülö”? „Végy egy ötletet, tegyél hozzá egy adag lelkesedést, még nagyobb adag időt és mindezt habard össze sok-sok energiával.” Valahogy így szólna a receptkönyvben egy iskola üdülőjének felépítése. De lehetne közhelyekben kifejezni az eseménysort, amely megelőzte az átadást. Használhatnánk a jól ismert sorokat, amelyek valahol mindig nagy igazságot takarnak, így: az összefogás szép példájával találkoztunk, vagy: szocialista összefogás eredménye... És sorolhatnám tovább. De hogyan is történt valójában? Röpülj páva-körök és citerazenekarok megyei találkozója A Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a megyei művelődési központ, valamint a sarkadi művelődési ház október 29-én és 30-án rendezi meg Sarkadon a Röpülj páva-körök és citerazenekarok megyei találkozóját és minősítését. Október 29-én, délelőtt 9 órai kezdettel a citerazenekarok mutatkoznak be. Ebéd után a Röpülj páva-körök lépnek fel s nyernek minősítést. Néprajzi vetélkedő A Néprajzi Múzeum Pásztorélet — pásztorművészet címmel középiskolai tanulók számára vetélkedőt rendez 1978 áprilisában. A vetélkedő résztvevőinek október 21-e és jövő év március 31-e 21. Csapódott az ajtó, a volán mellől szállt ki végül is a vezető. Magas, testes, kissé kacsázó járású férfi tüntető nyugalommal, kimért léptekkel közeledett az autóbusz felé. Még egy gyakorlati lecke az ifjoncoknak. A magabiztosság félelmet kelt, minden ember fél az erőtől. Ez a bandavezér, Szem jón biztosra vette. Megnézem én ezt a magabiztosságot néhány perc múlva, gondolta, és nagyon szerette volna, hogy minél gyorsabban elérkezzen az idő. Nem szabad hagyni, semmi szín alatt sem szabad, hogy meglógjanak. Ha most sikerül nekik, igyekeznek majd megismételni. Csattant a busz kinyitott motorházának zárja. Ezt is élőre eltervezték. Elvágták a hajtószíjat. Végül megmozdult a Volga. Az esélyek kiegyenlítődtek, vonta le a következtetést nyugodtan Szemjon. Valamennyi lehetőség közül csak egy, a legkevésbé átgondolt maradt, de már nem tehetett mást. — Gyorsan, szálljon ki mindenki a buszból! — kiáltotta és kiugrott a fülkéből. Az utasok meg se moccantak. Nem értették, mit akar. Az új szíjat egy másodperc alatt feltette. Az utastérben A csoportok vezetői délután 16 órakor összeülnek, s szakmai tanácskozáson beszélik meg eredményeiket, s csoportjaik problémáit. Ezt követően, 17 órakor kerül sor a várva várt eredményhirdetésre, amelyen a legjobban szereplő csapatokat felkérik, lépjenek fel a megyei találkozó gálaestjén. 19-én este, Dobozon, a művelődési házban, 20-án pedig Sarkadon láthatja a nagyközönség műsorukat. között 11 előadáson ismertetik a magyar pásztorok életmódját, viseletét, művészetét, zenéjét, az állattartás történetét és szólnak a betyárokról, a pásztorhiedelmekről is. megindult a beszélgetés. Hallotta a mondatfoszlányokat: — ...értesíteni a rendőrséget. — Kérem, mindenki szálljon ki! — ismételte Szemjon. — Parancsolom, hogy mindenki szálljon ki! — kiáltotta türelmét vesztve Szemjon. Az utasok sietve kiszálltak. Csak a hadnagy maradt a kocsiban. — Gyorsabban! — szólt rá Szemjon. t A hadnagy lassan odament az ajtóhoz. Kiszállt, megtanult engedelmeskedni, gondolta Szemjon. Nagyon szerette volna, ha a hadnagy benn marad a buszban, legalább ő maradna. — Gyorsabban! Vagy nem értesz a szóból?... — Szemjon elkáromkodta magát. — Ne — kérte a hadnagy. — Ha ketten leszünk, vidá- .mabb. — A hadnagy mosolyogni próbált. — ördög vigyen! — hagyta rá Szemjon, bár tudta, hogy végül a hadnagyot is ki kell szállítani. Leereszkedett a lejtő végéig, és megfordult. Az emelkedő végtelennek tűnt. Aztán, amikor elérte a lejtőt, teljes sebességre kapcsolt. — Ha történik valami, átveszem a kormányt — jegyezte meg a hadnagy. Van jogosítványom. Autóvezetést is tanultunk az iskolán. Mire most a jogosítvány? Október elején kaptuk a hírt, átadták Balatonszárszón a békéscsabai Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola KISZ- szervezetének üdülőjét. Ilyesmivel nem dicsekedhet minden iskola, sőt... Hogyan is született az ötelet, s mi történt azután? Erről érdeklődtünk a napokban Pillér Sándortól, az iskola igazgatójától. — Ezerkilencszázhetven- kettő őszén került szóba először, hogy a közösségi nevelést nagyban elősegítenénk azzal, ha közös, nagy célt állítanánk iskolánk diákjai elé. A másik ok, hogy gyermekeink nagy része nem ismeri a Balatont, s egyáltalán a nyaralás örömeit. Telket akartunk szerezni, ahol betonra épített faházakban ismerkedhetnek meg tanulóink az egészséges életmóddal, a fizikai munkával, a pihenéssel, s a kulturált szórakozással. Elkezdődött a megfelelő hely felkutatása, amelyben a megyei tanács nyújtott segítséget. Megtudtuk, hogy Balatonszárszón van egy feltöltésre váró mocsaras, nádas terület, amelyet a távlati tervekben ilyen célokra tartanak fenn. A szülői munka- közösség és a diákok megkérdezése után megtettük az első lépéseket. — Diákjaink az őszi munkák keresetéből évi 200 ezer — öt év alatt összesen egymillió — forintot ajánlottak fel az építkezéshez. Ebből még az 1972—73-as tanév végzősei sem vonták ki magukat, aminek külön örültünk, hiszen ők esetleg csak az ötéves találkozók idején élvezhetik munkájuk gyümölcsét. Társadalmi munkát — gondolta Szemjon, senki sem fogja kérni tőled, és soha többé nem is lesz már rá szükséged, ha a buszon maradsz. A kanyar után hosszú, néhány kilométeres műút következett. Szemjon megörült, hogy nem látta a Volgát, jobb, ha később kerül sor a dologra. Tudta, hogyan történik majd. Beéri az autót, megkerüli, élesen jobbra fordítja a kormányt. Már világosan látta maga előtt, hogyan röpül le az útról, az ütközéstől az autó hogyan csapódik a betonkorláthoz, az autóbusz majd lassan, nagyon lassan felborul. Ilyen sebesség mellett kiugrani belőle értelmetlenség lenne, de egyébként is az összeütközéskor biztosan elveszti az eszméletét. Ki tudja miért, eszébe jutott az első ejtőernyős ugrása. A nyílásnál állt az őrmester, ellenőrizte az ejtőernyők karabinerjeit. Ha nagyon látszott valakin, hogy fél, a háta mögé állt, és' kilökte. Egy év múlva, amikor ő is kiképző lett, megtanulta, hogyan lehet a szemekből kiolvasni a félelmet. Első alkalommal mindenki fél. A szemük nyugodt volt, de a tekintetükben ott ült a féleelsősorban a fiúk végeztek. Mintegy négyezer köbméter földet mozgattak meg, s ez a tekintélyes szám még nagyobb, ha hozzátesszük, hogy iskolánkban jelenleg is mindössze nyolcvan fiú tanul. A kezdeti időkben igazi nomád életet éltek tanárok, diákok egyaránt. Sikerült végül az 1600 négyszögöl nádast legyőznünk, s 1973-ban elindult az első csoport táborozni. Nagyon szolid körülmények között, kölcsön- sátrakban éltek, de sem akkor, se a munka kellős közepén, soha egyikőjük sem panaszkodott. Dolgozni a ba- latonszárszói Egyesült Vörös Csillag Termelőszövetkezet barackosában tudtak. — Az építkezést ekkor már elkezdték? — A tereprendezést folyamatosan végeztük, ám a jogi ügyek intézése nem ment ilyen simán. Az utánajárás és szervezés három évet vett igénybe, ez idő alatt, mint később összeszámoltuk, pedagógusaink mintegy 70 ezer kilométert tettek meg gépkocsijaikon. Meg kell említenem a Békés megvet Tervező Vállalatot, név szerint Sajben Pált és Bo- tyánszki Györgyöt, akik a legtöbbet tettek azért, hogy a terveket mielőbb elfogadják. Az anyag és a munkaerő kérdése nagy gondot jelent egy kapával sem rendelkező iskolának. Szerencsére itt is volt kire számítanunk. A párt- és tanácsi szerveken kívül sokat tett a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat, amely 1976-ban elkezdte az építkezést. A szerény, faházas elképzelésből nem lett semmi. Kőépület kellett, részben egészségügyi leni. Ezek le fogják győzni a rettegést és kiugranak. Mások becsukták a szemüket ugrás előtt: lesz, ami lesz. És voltak üres tekintetek is, ezek mögé mindig odaállt. Szemjon ránézett a hadnagyra. A hadnagy nyugodtan visszanézett. — Figyelj csak ide — mondta a hadnagynak: — Jobb lesz, ha mégis kiszállsz. Én is elég leszek nekik. Fékezek. — Gyorsíts — kérte a hadnagy. A sebességmérő mutatója elérte a száznegyvenet. Jobbról közelítsd meg őket, és egyenest neki a bal lökhárítónak. A kormányt rögtön fordítsd balra. Az ütés jobbra vágja őket, neki a korlátnak. Szemjon gépiesen bólintott és meglepődött: a hadnagy pontosan kiszámította az összeütközést. Lehet, hogy a harckocsikon oktatják ezt nekik. Biztosan tanítják, gondolta, és megkönnyebbült. Akadt egy ember, aki döntéseket’ hoz, és most ő engedelmeskedhet. — És utána? — kérdezte mégis Szemjon. — Utána meglátjuk — felelte a hadnagy. Gyerek ez még, gondolta Szemjon, akkor azoknak már nem marad más hátra, mint lőni. Meg kell állítani az autóbuszt, és kiszállítani a hadnagyot. De ebben a másodpercben meglátta az autót. (Folytatjuk) szempontból, részben hogy a környezet szépségét ne rontsuk. Az építkezés olyan gyorsan haladt, hogy a környékről csodájára jártak, milyen hamar felhúzták a falakat. Október elsején így megtörténhetett a várva várt esemény, átadták az üdülők. — A munka ezzel véget ért? Vagy ez csak az első felvonás? — Jövőre sportpályát készítünk. Aztán is lesz feladat, hiszen amit az elődök létrehoztak, rendben kell tartani, fejleszteni kell. — Hogyan használják ki az új üdülőt? Milyen terveik vannak ezzel kapcsolatban? — Nyaranta mintegy 150 diák üdül majd. Ez azt jelenti, hogy az itt végzett tanulmányi idő alatt kétszer két hetet tölthetnek Balatonszárszón. Délelőtt a termelőszövetkezet földjén dolgoznak, a délután a fürdés, a sport ideje. Az esti szórakozásról is gondoskodunk. Elképzeléseink? Egy lipcsei iskolával rendszeres kapcsolatot tartunk fenn. Az idén 15 NDK-fiatal üdült nálunk, ezt a jövőben harmincra emeljük. Penzai fiatalokkal is szervezünk majd csereüdültetést. Ez nem csupán a földrajzi ismeretek bővítését rejti magában, hanem a nyelvtanulásban is komoly segítséget jelent. Mindezeken kívül KISZ-vezetőképző és edzőtáborokat szervezhetünk, az iskolai és a mozgalmi munkában kiemelkedő eredményt elért gyerekeket pedig jutalomüdülésre küldjük. — Nehéz, sok évig tartó munka eredménye ez az üdülő. Most, hogy tudják mivel jár, elkezdenék még egyszer? — Bizonyára sok mindent másként, jobban csinálnánk, de elkezdenénk. Nemcsak a nehézségeket ismertük meg, hanem megtudtuk, hogy nem egy intézmény, üzem, tsz és ktsz önzetlenül a segítségünkre siet. A már említett üzemeken kívül hadd szóljak itt a Békéscsabai Víz- és Csatornamű Vállalatról is: velük már korábban szocialista szerződést kötöttünk. Nemcsak diákjainknak, de nekünk, felnőtteknek is tanulságos volt ez az építkezés. Találkozhattunk az iskolával, a fiatalsággal szemben tanúsított felelősségérzet legszebb példájával, s ez lenne a legerősebb ösztönzés az újrakezdéshez. Nagy Ágnes Nyugdíjasok ünnepi műsora Újkígyóson Az újkígyósi nyugdíjas klub 1977. október 23-án, vasárnap délelőtt 10 órakor ünnepi műsort rendez a klubtagoknak. A megnyitó után rövid, szórakoztató műsor teszi hangulatossá a találkozót. Ezt követően a nyugdíj- törvényről hangzik el előadás, amelyet vita követ. A program további részében újra a vidámságé lesz a szó, ugyanis/ tombolákat sorsolnak ki. Az új klubtagokról sem felejtkeznek meg. Minden újonnan belépő klubtagnak díjtalanul egy-egy mozibérletet nyújtanak át. Ezután a tanács képviselői a község életét érintő, időszerű kérdésekről tartanak tájékoztatót. A műsor befejező részében a Csárdáskirálynő című nagy sikerű színes magyar filmet tekinthetik meg a találkozó résztvevői. Fórum és környéke A medgyesegyházi művelődési ház igazgatója egyike azoknak, akik nagyon komolyan veszik a közművelődést. Ezzel persze nem azt állítom, hogy mások nem veszik komolyan (habár erre is van példa, sajnos), csupán azt, hogy ez az igazgató szinte évente törekszik a megújulásra, és azt keresi szüntelenül, hol, hogyan érhetne el minél több emberhez. Nincs könnyű dolga, mert nem járhat kitaposott csapáson, hanem inkább csak olyanokon, ahol nem mindig látja az ember előre, hová lép. Nyilván, a közművelődés nem hazárdjáték, és nem „aki mer, az nyer” kérdése. Igazgatónknak és a hozzá hasonlóknak eszükbe sem jut efféle, de annál inkább az, hogy aki * semmit sem tesz, aki nem vállalkozik semmire, az nem is érhet el semmit. Hogy mire vállalkoznak, mit keresnek, kutatnak a közművelődés legjobbjai, azt sem a véletlenek sugallják, sokkal, inkább a népművelés tudománya, a közkinccsé tett tapasztalatok sokasága, melynél jobb iránytű nem létezik. Hónapok óta új kísérlet, a „•nyitott ház” kísérlete formálódik ebben a községben, mely természetesen a művelődési házra értendő, és azt kívánja elérni, hogy most már egyre inkább mindenki háza, kitárt ajtós háza legyen a művelődésé. Az sem véletlen ugyanakkor, hogy elsők között jöttek rá arra: a közművelődés sikerének egyik fontos titka az összefogás. De nemcsak szavakban, nemcsak „erkölcsiekben”, hanem mélyen a pénztárcába nyúló önzetlenségben is, annak felismerésétől ösztönözve, hogy pénz híján a legszebb elképzelésekből sem lehet valóság. Sietek gyorsan hozzátenni, hogy ezzel az anyagi eszközöket egyáltalán nem teszik az első helyre, csak éppen nem is degradálják nagyvonalú kézlegyintéssel. Miér,t? Mert azt is tudják, hogy a népművelők lelkesedése, tudása és ügybuzgalma azért olyan hullám, melynek legerősebb zúdulásai sem erősebbek a „nincs” sziklafalánál. összefoglalhatnám eszme- futtatásomat végül úgy, hogy újra és újra rámutatok a tudatos, tudományos alapokra építő és abból kibontakozó, megújuló köz- művelődésre, mint az egyedül eredményes útra, ez ügyben. így élnek és teszik dolgukat azok, akikre nyugodt szívvel hivatkozhattam; így él és dolgozik az a dunakeszi kultúrház is, melynek kórustagjait ismerhettük meg csütörtökön, a déli órákban a Kossuth adón sugárzott „Népművelők fóruma” című, most már hosszú távon is sikeres rádiós vállalkozásból. Negyedórában ennyi általánosan érvényes' közművelődési ~ problémát csak az olyan kitűnő riporter képes összegyűjteni, mint amilyen Varsányi Gyula is, a szakterület értő munkása. A beszélgetésekből, a diszkrét, ám határozott gondolatirányításból így születhetett közvetlen, és nem csak a népművelők számára tanulságos negyedóra. Hallgatva a riportot, az ötlik fel az emberben, vajon mérték-e vagy mérik-e hatást, az érdeklődés visz- szacsatolásait a fórum szerkesztői, munkatársai? Hogy megteszi-e erjesztő hatását a népművelőkben és másokban, akiknek szavuk van abban, ami egy település művelődése ügyében történik? Jó műsor, jó fórum, öröm, hogy van. Több hasonló kellene; mert a rádióban is az állandó megújulás a legfőbb törvény. Sass Ervin Valentyin Csernik: I • I r I r • Buszlajev emlekezesei
