Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

Ahol minden termék exportminőségű A Férfifehérnemű-gyár békéscsabai gyárában az utób­bi években ugrásszerűen megnőtt az export. Az idén a gyár 348 millió forint' értékű terméket készít, s a kész­áru 60 százaléka, vagyis 215 millió forintnyi tőkés és szo­cialista exportra kerül. Ebből a Szovjetunióba, az első szocialista országba 55 millió forint értékű árut szállíta­nak. Hogyan győzi a gyár ezt a sok exportot? A megoldás alapjában véve egyszerű: az üzemeket az exportnak megfelelően profilírozták, s így aránylag kevesebb az átállás. A 350 dolgozót foglalkoztató orosházi külső üzem több mint egy évtizede termékeinek jelentős hányadát szovjet exportra gyártja. 1977. október 20., csütörtök Ergonómia és munkalélektan Munka- és tűzvédelmi szakcsoport alakult Munkahelyeinken mind fontosabbá váló kérdés a munkavédelem; előírt, köte­lező, többé-kevésbé megtűrt tevékenységből az üzemi munka egyre inkább elis­mert részévé, segítőjévé lép elő. Fontos ez mindenekelőtt, a rendelkezésre álló élő­munka, valamint a gépek célszerű kihasználása szem­pontjából, de nem közömbös a munkaerő megtartása te­kintetében sem, hiszen egyetlen munkás sem dolgo­zik szívesen ott, ahol — mégoly kis — balesetveszély fenyegeti munka közben. Mindezt szem előtt tartva alakította meg tavasszal a Gépipari Tudományos Egye­sület megyei szervezete munkavédelmi és tűzvédelmi szakosztályát. Vitafórumot, tapasztalatcsere-lehetőséget kívánnak biztosítani mind­azoknak a műszaki vagy egyéb képzettségű szakembe­reknek, akik — bármilyen munkakörben és formában — foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, és egy-egy mun­kavédelmi-tűzvédelmi prob­léma megoldásában társadalr mi úton is szívesen közre­működnek. Mit jelent ez közelebbről? A mostantól az év végéig megrendezendő előadások, tapasztalatcserék a munka- és tűzvédelem egy-egy fő kérdésével foglalkoznak. • A múlt héten a színdinamika és a biztonságtechnika kap­csolatáról hangzott el elő­adás, ■hamarosan arról lesz szó, hogyan kell megtervez­ni a munkahelyi berendezé­seket ergonómiai szempont­ból, vagyis az egyes munka­fázisok sorát a legelőnyöseb­ben kialakítva. Később az üzemi épületek munkahigié­niás követelményeiről hang­zik el előadás, majd olyan, látszólag jelentéktelen, való­jában azonban igen fontos kérdés kerül szóba, mint a munkabiztonság lélektana. Ezzel párhuzamosan a tűzvé­delmi csoport foglalkozik — egyebek közt — a mezőgaz­dasági erőgépek és a köny- nyűszerkezetes épületek tűz­védelmével, s a megyei tűz­oltóparancsnokság illetékesei tartanak előadást a tűzjelző és -észlelő berendezésekről. A szakosztály figyelme ki­terjed egyébre is. Tapaszta- latcsere-látogatást terveznek például a SZOT munkavé­delmi kutatóintézetébe. Mun­kavédelmi és tűzvédelmi szaktanácsadó szolgálatot szerveznek, s — hogy mind­jobban igazodjanak üzeme­ink gyakorlatához —, mun­ka- és tűzvédelmi javaslato­kat dolgoznak ki a vállala­tok, gazdasági egységek megbízásai alapján. Ki mit tud a takarékos energiagazdálkodásról? Várják a jelentkezőket megyénkből is felkészülési tanulásból szár­mazó tudás jól hasznosítható az üzemi munkában. A már hagyományossá váló és nagy érdeklődéssel kísért szakmai vetélkedő hasonlóan a korábbihoz, területi, körze­ti elődöntőkkel kezdődik. A dél-alföldi körzet elődöntőjét az Energiagazdálkodási Tu­dományos Egyesület Csong- rád megyei csoportja 1977. november 29-én 13.30 órakor Szegeden a Technika Háza földszinti nagytermében ren­dezi, ahol Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye versenyzői vehetnek részt. A vetélkedőre írásban vagy személyesen lehet jelentkez­ni a MTESZ Csongrád me­gyei szervezet titkárságánál. (6720 Szeged, Kígyó u. 4.) II világgazdaság hírei BUDAPEST Gázkészülék-vizsgáló rend­szert fejleszt ki a KGST-or- szágok részére á Gáztechni­kái Kutató és Vizsgáló Állo­más. A számítógéphez kap­csolható elektronikus vizsgá­latirányító berendezéssel egyharmadára csökken a kü­lönböző gázkészülékek, kazá­nok, kemencék és más be­rendezések ellenőrzésének ideje. A mintapéldányt rö­videsen bemutatják a tagor­szágok képviselőinek. A fej­lesztés alapján megkezdődött a hazai sorozatgyártás előké­szítése is. NYITRA A magyar—csehszlovák baromfitenyésztési együttmű­ködés alapján a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát évente 80 ezer baromfi szülőpárt, Shaver tenyészpárt szállít a nyitrai baromfikeltető válla­latnak, amely gondoskodik a tenyészállatok szaporításáról és a naposcsibék forgalmazá­sáról egész Csehszlovákia te­rületén. A tíz évvel ezelőtt kezdődött együttműködés alapján a tojónkénti tojásho­zam 125-ről 250-re emelke­dett a bólyi kombinát part­nerüzemeiben. BUKAREST A bukaresti nemzetközi vá­sáron kedden a Budavox rendezésében magyar szak­mai napot tartottak. Pavilo­nunkban ismertették, hogy a Budavox Híradástechnikai Külkereskedelmi Vállalat csaknem 20 éve szállít rend­szeresen Romániának külön­féle híradástechnikai beren­dezéseket. Ezek között talál­hatók a 3 és 12 csatornás lég- vezetékes átviteltechnikai be­rendezések, továbbá az ezek­hez szükséges mérőműsze­rek. A vállalat különböző román megrendelések alap­ján az idén egymillió rubel értékben végzett szállítást. A román piacon ezúttal először mutatták be a táv­adatfeldolgozó berendezése­ket, amelyek iránt a szak­mai napon is nagy érdeklő­dés nyilvánult meg. OSTRAVA Ostravában megkezdte 50. ülésszakát a KGST szénipari állandó bizottsága. A tanács­kozáson a szocialista orszá­gok tüzelőanyag- és energia­ügyi minisztériumainak kép­viselői vesznek részt. A szén még mindig a KGST-tagországok legjelen­tősebb energiaforrásainak egyike. 1955 és 1975 között megkétszereződött a kiter­melt szén mennyisége. RÓMA — A szabott idomokat Bé­késcsabáról kapjuk, gyártási program alapján konfekcio­náljuk — kezdi a beszélge­tést Kátai Ferenc üzemveze­tő. — Termelésünknek több mint a fele szovjet export, s ez igen tekintélyes mennyi­ség. Termékeink az 1960-as évek derekától jutnak el a Szovjetunióba. Az első idő­szakban inget, férfifehérne­műt készítettünk, majd pi­zsamát szállítottunk, az utób­bi időben elsősorban a sza­badidő-ruházat került előtér­be, de készítettünk hurkolt kelméből női ruhákat is. Tíz éve sok cikkből, kis tétele­ket szállítottunk, az utóbbi évektől kevesebb termékből, nagy tételeket rendelnek. Ez­zel egy időben megnőttek a minőségi követelmények is. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 60. évforduló­jának tiszteletére tett mun­kaversenybe bekapcsolódott az üzem 16 szocialista bri­gádja, melyek a létszám kö­zel 85 százalékát tömörítik soraikba. Versenyfelajánlá­sukban négy szempontot tűz­tek célul: fokozzák az I. osz­tályú áruk részarányát, nö­velik az egy dolgozóra jutó normaóra kihasználását, emelik a teljesitményeket, s mindezt balesetmentes mun­kával érik el. ♦ — Terveinket, vállalásain­kat csak önmagunk, nem tudjuk elérni — mondja An­tali György művezető, aki 1950-től, a gyár megalakulá­sától dolgozik a vállalatnál. — Célkitűzéseinket a csabai kollégák magukénak tekin­tették, mindig pontosan, idő­ben érkezett és érkezik a szabott anyag — s előkerül a kimutatás a teljesítmények alakulásáról: az év első felé­ben 97 százalékos, a terve­zettnél 0,5 százalékkal jobb volt az első osztályú termé­kek részaránya, most idő­arányosan újabb 0,6 száza­lékkal túlteljesítették ezt. A normaóra kihasználása is kedvezőbb a tervezettnél, 96 százalékos. Nagy Lászlóné: „Folyamatos gyártás esetén háromezer fo­rint felett keresünk.” — Igényes partnerek a szovjet megrendelők, divatos termékeket kérnek, jó minő­ségben. Az elmúlt hónapban például 10 ezer gálainget készítettünk részükre ná­lunk, ezek az ingek több mint 350 forintért kerülnek az üzletekbe. Most havonta hurkolt alapanyagú kelmé­ből 12 ezer női blúzt, 6—7 ezer frottír fürdőköntöst var­runk. Ezeknek, s a gyártás­ban levő más termékeknek a varrását ebben a hónapban befejezzük, ugyanis a kol­lektíva vállalta, hogy no­vember 7-re szovjet export­tervünket teljesítjük. No­vembertől aztán hozzálátunk a jövő év első három hónap­jára esedékes megrendelé­sekhez — sorolja, s közben leérünk a varrodába, ahol a 161-es és a 162-es szalag dol­gozik — szovjet exportra. ♦ Az egyik szalagon a kön­tösöket, a másikon a női blú­zokat varrják. A szivárvány minden színében, árnyalatá­ban készülnek itt a ruhada­Tóth Albertné: „Nincs kü­lönbség, hogy ez szovjet, esetleg tőkés export.” rabok. A gépek zúgása, a há­zi stúdióból sugárzott zenével keveredik. Nagy Lászlóné gépi varró, a Béke brigád tagja, hét éve dolgozik az üzemben, s azóta szovjet ex­portra varr. — Csaknem egész éven át köntösöket varrunk. Jó do­log, hogy nagy tételben gyártjuk termékeinket, ugyanis így folyamatosan dolgozunk, jobb a munkaidő­kihasználás, és természetesen a pénzünk is több, folyama­tos gyártás esetén háromezer forint felett keresünk. — Nagyok a követelmé­nyek — mondja Tóth Al­bertné, aki 18 éve gépi var­ró, most a terem végében dolgozik. — Nincs különbség, hogy ez, vagy az szovjet, esetleg tőkés exportra készül, netán belföldi üzletekbe ke­rül. A boltban én is vásárló vagyok, s elvárom, hogy a pénzemért jó minőségű ter­méket kapjak. Elegánsak a szovjet emberek, s bizony jóleső érzés volt látni az ot­tani kirakatokban a magyar árukat, köztük a mi termé­keinket. A szomszédos szalagnál az üzemrész egyik legfiatalabb varrónője dolgozik. Havrán Anikó női blúzokat készít, nyolcféle színben. — Másfél éve dolgozom itt, s azóta exportra varrók. Ezek a blúzok — vesz egy köteggel az ölébe — a Szov­jetunióba készülnek, ráncolt fazonúak, állógallérosak, ke­rek mandzsettával, a leg­újabb divat szerint. Egy hó­nap múlva már valamelyik távoli város üzletében vár vevőre — s közben mérem az időt: alig három perc alatt varr meg egy blúzt. — Ebből a cikkből 173 darab a norma, vagyis a 100 száza­lék. Műszakonként 180 da­rabnál kevesebbet nem ké­szítek. ♦ Ismét az üzemvezetővel beszélgetünk a munkaver­senyről. A szovjet exportot varró két — a 161-es és a 162-es — szalag teljesítménye Havrán Anikó: „A legújabb divat szerint készülnek a női blúzok.” 128,7 százalékos, mindez pá­rosul a korábban említettek­kel. A munkaverseny ered­ményeit hétfőn, ottjártunk- kor összesítették. Az első he­lyen végzett a 161-es szalag, s elnyerték a legjobbnak fel­ajánlott ötezer forintot, a má­sodik lett a 162-es szalag kollektívája, ők háromezer forintot kapnak. Harmadik az üzemrész másik műszak­jában dolgozó szalag, kétezer forint a jutalmuk, melyet majd valamennyiüknek a november 7-i ünnepségen adnak át. Munkájuknak, szorgalmuknak köszönhető, hogy reklamáció nélkül, megelégedéssel vették át a megrendelők az árui, s no­vember első napjaitól már 1978-at írnak az üzemrész termelésében, ugyanis meg­kezdik a következő évre ese­dékes termékek gyártását. Szekeres András Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Pro­paganda Bizottsága 1977—78- ban rendezi meg az egyesü­let IV. országos energiagaz­dálkodási szakmai vetélke­dőjét. „Ki mit tud a takaré­kos energiagazdálkodásról?” címmel. A vetélkedő megrendezé­sét azért határozták el, mert különös fontosságot tulajdo­nítanak az energiahordozók ésszerű és gazdaságos fel- használásának, az energia­takarékosságnak. A vetélkedő megrendezésével buzdítani kívánják az érintett és ér­deklődő szakemberek szak­mai továbbképzését, hiszen a Célszerű lenne, ha az energiagazdálkodással fog­lalkozó és azzal kapcsolatban álló dolgozók minél na­gyobb számban jelentkezné­nek. A vetélkedőn 40 éves korig bárki részt vehet. Rész­vétel ETE, vagy más tudo­mányos egyesületi tagsághoz nincs kötve. A vetélkedőn vendégeket is szívesen lát­nak. Az érdeklődők jelentke­zésüket lehetőleg 1977. no­vember 10-ig adják le, de a helyszínen is lehet jelent­kezni. A területi elődöntőn leg­jobb eredményt elértek ju­talomban részesülnek: az I. helyezett 1500 forintot, a II. helyezett 1200 forintot, a III. helyezett 800 forintot kap. További helyezettek is érté­kes, 200 forint feletti pénz-, illetve tárgyjutalomban ré­szesülnek. Az elődöntőben legjobb 20 helyezést elért játékos kerül be a Ki mit tud 1978. áprili­sában, Budapesten megrende­zésre kerülő országos döntő­jébe. Erről a helyezetteket a helyszínen a zsűri elnöke szó­ban tájékoztatja, a meghí­vást az egyesült propaganda bizottság írásban is meg fogja ismételni részükre. Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) bejelentet­te, hogy a világ jelentős ká­vétermelő nemzetei jelentős lépést tettek az új nemzet­közi teaegyezmény létreho­zása felé. A FAO szerint a 38 teaexportáló és -impor­táló ország képviselőinek részvételével az elmúlt héten Rómában tartott ötnapos ér­tekezlet résztvevői abban ál­lapodtak meg, hogy minél hamarább meg kell tenni minden szükséges lépést az új teaegyezmény megtárgya­lására. LUXEMBURG Az AFP hírügynökség a Közös Piac bővítéséről folyó tárgyalásokkal foglalkozva megállapítja, hogy Görögor­szág, Portugália és Spanyol- ország felvételének kérdése két táborra osztja a Közös Piac tagországait. A tagországok képviselői csupán abban a kérdésben egységesek, hogy a bővítés legnagyobb problémáját an­nak költségei jelentik. Az NSZK szakértői szerint a tagországok számának 12-re emelése évenként 1,3—2,1 milliárd dollárba kerülne. Adathalmaz a lyukkártyán A népgazdaság egyre több területén alkalmaznak ma már elektronikus számítógé­peket, amelyek a munka el­végzését pontosabbá teszik és gyorsítják. Az adminiszt­rációs ügyviteltől a raktár­készlet-nyilvántartásig, a re­pülőgépek helyfoglalásától a mérnöki számításokig, vagy a tudományos kutatásig min­denütt munkába álltak vagy állnak az „okos” gépek. A számítógép azonban minden feladatát csak megfelelő program birtokában tudja elvégezni. S bármilyen fel­adatot is szánunk a számító­gépnek, valamennyire jel­lemző, hogy az adatok meg­felelően előkészített sokasá­gát kell betáplálni a gépbe, hogy azokat összegezze, vá­logassa vagy rendezze. Az adatok számítógépes rögzítésének legrégibb, de ma is általánosan használt esz­köze a lyukkártya, amely az adatokat a számítógépen kí­vül tárolja. Lyukkártyákat egyébként már a Hollerith- rendszerű adatfeldolgozó gé­peken is alkalmaztak. Rend­szerint 80 oszlopot és 12 sort találunk rajtuk. A szabály az, hogy egy-egy jelet egy- egy oszlopban rögzítenek. Egy számjegy jelölése a kár­tyán egy pozíció átlyukasztá­sával történik. Betű vagy más írásjel jelölésére azon­ban — az alkalmazott kódtól függően — egy-egy oszlop két-három pozícióját is át kell lyukasztani. Az alkalma­zott kódot nemcsak a kártya­lyukasztónak, hanem a szá­mítógép berendezéseinek is „ismernie” kell, a számító­géppel ezt alkalmas módon közölni kell. Elvileg hasonlóan jegyez­hetők fel adatok — jelek — a lyukszalagon is. A szalag hosszára merőleges sorokban 5—8 pozícióban lehet lyuka­kat ütni, s ilyen módon lyuk­kombinációkat előállítani. Erre is lyukasztó-berendezés­sel lehet felvinni a jeleket. Miközben a lyukasztógép billenytűivel közöljük a jele­ket, a betűk nyomtatott for­mában is megjelenhetnek az írógép papírján és így is el­lenőrizhető a lyukszalag feljegyzéseinek a helyessé­ge. Nagyobb számítógépeknél az adatok külső tárolásakor mágnesszalagot, mágnesle­mezt vagy mágneskártyát használnak.

Next

/
Thumbnails
Contents