Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-02 / 232. szám
1977. október 2., vasárnap NÉPÚJSÁG — Ezt nézzétek meg! — mondja Szabó Lajos és a fényképek kézről kézre körbevándorolnak. Néhányan elismerően bólogatnak, de az elismerés csak jelképes, a munkának szól, rögtön megkezdődik a „szőrözés”, az ilyenkor csöppet sem gyengéd lelkületű klubtagok sorra elmondják, hogy miért rossz a kép. Nem mintha csak rossz véleményük lenne, de ami jó az jó, minek arról olyan sokat beszélni? Tanulni a hibákból lehet. A békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház felnőtt fotóklubjában hétről hétre csütörtökön esténként így kezdődnek az összejövetelek. A „felnőtt” jelző ugyan nem egészen pontos, az évenkénti 30—35 tag fele még a KlSZ-korosztály- hoz tartozik, sokan jönnek a város középiskoláiból, de érdeklődnek a fotó iránt üzemi dolgozók is. Klub vagy szakkör nem mindegy. Miért? Erről így beszél Balogh Ferenc — főállásban könyvtáros —, a klub vezetője: — Amikor új tagokat veszünk fel, az idősebb, tapasztaltabb klubtársak egykét délután megtanítják őket az alapvető technikai készségre — laborálás, filmhívás —, s utána már önállóan dolgoznak. Amikor egybe- gyűlönk, nem az a célunk, hogy itt tanuljuk meg, hogyan kell a filmet befűzni a hívótankba, legtöbbünk már túl van ezen. Fontosabb az, hogy az elkészült képeket értékeljük, ha valakit érdekel egy új eljárás, azt megbeszéljük, tehát a klubjelleg az azonos érdeklődésű emberek egymás közti tapasztalatcseréjére nyújt lehetőséget. Közben a klub testületileg átvonul egy másik terembe, ahol Szabó Lajos színes diáit vetíti. A „kritikai észrevételek” itt sem maradnak el... — A klub életéhez tartozik — folytatja Balogh Ferenc —, hogy belső vezetőségünk van, amelynek tagjai önállóan végzik munkájukat a saját területükön. Szűcs Sanyi anyagkönyvelői pontossággal vezeti a gazdasági ügyeket, Szabó Lajos az ügyvezető alelnök, Csepregi Márta és Gálik Éva szerkesztik az ifjúsági ház előtti vitrinben megjelenő képes híradót. Ez utóbbiban örökítjük meg a város fontosabb közéleti eseményeit, saját élményeinket, fotós sétáinkat, s nem utolsósorban az ifiház életét. Az nagy szó lenne, hogy mindezt azért csináljuk, mert meg akarjuk őrizni a mai mindennapok emlékét. Kevesebbel is beérjük. Már örülünk akkor is, ha tagjaink nagy biztonsággal, jól csinálnak felvételeket az alkalmi, megismételhetetlen eseményekről, túllépve ezzel a szokványos családi fotók szintjén. Megkezdődött az iskolaév. A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet idejében elkezdte a tanulóifjúság, az üzemek és iskolák pályaválasztási felelőseinek felkészítését. Ennek a szellemében hívja össze a Békés megyei Tanács VB munkaügyi osztálya és a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet október 4- én délelőtt 10 órakor Orosházán, a Petőfi Sándor Művelődési Központba a munkahelyi pályaválasztási megbízottakat. Az egynapos továbbképzésen először Lengyel István, a PTI csoport- vezetője tart előadást a pályaválasztási kiállítások és üzemlátogatások elméleti és gyakorlati jelentőségéről. Az előadást követően a továbbképzés résztvevői megtekintik a művelődési központban rendezett, pályaválasztási kiállítást is, majd elemzik az ott látottakat. A továbbképzés további részében az Egy üzem—egy iskola társadalmi akcióhoz kapcsolódva ismét A vetítés után a kötetlen beszélgetés kezdődik. Valóban kötetlen, hiszen Áchim Gyuri drezdai képeitől kezdve a lottóvariációkig sok mindenről szó esik. Nem lehetnek unalmasak a témák, mert a klubtársak így búcsúznak egymástól: — Viszlát jövő csütörtökön! P. J. Lengyel István tart előadást az üzemek képviselőinek a munkahelyek és iskolák együttműködésének és együttes pályaorientáló tevékenységének szervezési, módszertani kérdéseiről. Végezetül „A pályára nevelést elősegítő üzemi tevékenység gyakorlatáról az Orosházi Üveggyárban” címmel Ambrus Pál személyzeti és oktatási főosztályvezető tart előadást. A munkahelyi pályaválasztási megbízottak jelentősége és feladata egyre inkább nő. Nem mindegy, hogy az üzemekben, vállalatoknál dolgozó szakmunkástanulók vagy az üzemlátogatáson részt vevő általános iskolai tanulók milyen tapasztalatokat szereznek a munkáséletről, a vállalatoknál folyó munkáról. Ennek érdekében szervezi és bonyolítja a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet a pályaválasztási megbízottak rendszeres szakmai felkészítését. Ki csinált Jobb képeket? Tanácskozás a pályaválasztásról Orosházán Vakntyin Csenik: emlékCZéSCÍ 4. A hadnagy odament a vezetőfülkéhez, amely Szem- jont elválasztotta az utasoktól. Néhány percig némán álldogált. Láthatóan kérdezni akart valamit, de nehezen szánta rá magát. — Szabad a buszban dohányozni? — kérdezte végül is. — Az utasoktól függ... — Óvatos leszek — ígérte. A hadnagy épp úgy szívta a cigarettát, mint az iskolások: a tenyerébe rejtette. Gyorsan leszívta a füstöt, lehajolt, s igyekezett a maradékot az ajtó résén át kifújni, közben pedig az utasokra pillantott, felkészült rá, hogy az első megjegyzésre elnyomja a cigarettát. Még az utazás legelején tartottak, az utasok jó hangulatban voltak, senki sem tett megjegyzést. — Szabadságra? — kérdezte Szemjon. — Szabadságra. — Régóta szolgál? — kérdezte Szemjon a hadnagyot, bár majdnem biztos volt abban, hogy egyáltalán nem régen szolgál. A hadnagyon vadonatúj, tökéletesen rászabott egyenruha feszült, látszott, hogy olyan szabó varrta, aki azelőtt százával varrt hasonlókat a főiskola többi végzősének. — Nemrég végeztem a főiskolát. — A hadnagy elmosolyodott. — Valójában még nem is szolgáltam sehol. A hadnagy alig múlhatott húszéves. A háború után születhetett. Szemjon arra gondolt, hogy egyre kevesebb olyan tiszt marad már a hadseregbed, aki közelről ismeri, mi is a háború, amikor lőnek az emberre, és meg akarják ölni, és ő is lő, hogy öljön. Igaz, hogy a hadnagy katona, gondolta Szemjon, de csak lőkiképzé- sen vesz részt, és mint egykor az iskolában, osztályzatot kap rá. Szemjon a másik hadnagyra gondolt, arra, akit a háború alatt ismert meg. Az sem lehetett sokkal több húsznál. ...A hadnagy felsorakoztatta a katonákat. A kertek alól már hallani lehetett a harckocsik dübörgését. — Németek.. .* A katonák elsápadtak, de továbbra is a menetoszlopban maradtak. A hadnagy tétovázott. Asszonyok tolongtak körülötte. És sírtak. A hadnagy a háborús törvényekről beszélt, amelyek tiltják, hogy asszonyokat és gyerekeket bántsanak. Majd levette a tányérsapkáját, és ő maga is beismerte: — Bocsássatok meg. Nem tudok rajtatok segíteni. Tartsatok ki. Néhány nap múlva elkergetjük őket. Ígérem nektek. A hadnagy vezényelt, a menetoszlop megfordult és elindult az erdő felé. — Gyorsabban! — kiáltott rájuk az egyik asszony. A motor dübörgése már a szomszéd utcából hallatszott. A hadnagy tempósan, kimérten lépdelt. Kórusok és pávakörök Sírhelyt Jenöné megyei ének-szakfelügyelő, a Kórusok Országos Tanácsának megyei titkára. Huszonöt évvel ezelőtt kezdte pedagógusi működését, jelenleg is énektanár a Békéscsabai 2. sz. Általános Iskolában. És természetesen kórust is vezet. Először mégis az iskolai énekoktatásról kérdezem, hiszen minden továbbinak ez az alapja. — Van-e elegendő szakképzett énektanár? — Nincs. Általános iskoláinkban például 60 százalékos a szaktanári ellátás, amire csak azt lehet mondani, hogy gyenge. De ha a régebbi 30 —35 százalékhoz viszonyítjuk, akkor fejlődés ez is. — Minden iskolatípusban kötelező tantárgy az ének? — Csak az általános iskolában és a gimnáziumban. Ezért aztán sok gyerek 14 éves korában nemcsak az énektanulást hagyja abba, de a karéneket is. Nagy tömeg esik így ki, csak ha az ipari tanulókat számítjuk, viszont élő igényről van szó, amit az is mutat, hogy ennek dacára is léteznek szakmunkásképző intézeti kórusaink, mint a mezőhegyesi és a szabadkígyósi. — Békés megyében pedig hagyományai vannak a munkások kórusművészetének, sok rangos dalárda volt a múltban és nívós műsorokkal léptek fel. — Csak Békéscsabán egy sor jó énekkart tartunk számon ebből az időből és mint ez az 1935-ös plakát is bizonyítja, Kodály-hangversenyt is adtak. Ezen a Békéscsaba- Erzsébethelyi Daloskor által rendezett koncerten hat kórus lépett föl. És külön érdekességnek számít, hogy Kodály Zoltán nemcsak részt vett rajta, hanem egy előadást is tartott a karénekről, s ez az előadás az országban itt hangzott el először. A pezsgő kóruséletet mutatja az is, hogy előtte két hónappal a Békéscsabai Munkásdalkör nagy rendezvénye zajlott le zászlóavató ünnepéllyel, melyen a helyieken kívül pesti, szegedi, orosházi és hódmezővásárhelyi énekkarok is szerepeltek. — Mindehhez nemcsak jó színvonalú kórusok kellettek, hanem a közönség nagy érdeklődése is. Most mi a helyzet? — Több mint száz énekkar működik a megyében, ebből általános iskolai nyolcvan, tíz gimnáziumi és nyolc felnőttkórus. S ezenkívül van még ötven pávakör. A közönség pedig sokkal széle— Egy..., egy..., egy, kettő, három — vezényelt a hadnagy; a szavakat elnyújtotta. A katonák gyakran oldalra lestek, de engedelmeskedtek a parancsnak, s lassan, nyugodtan, sőt kissé imbolyog- va mentek. Még elrejtőzni sem érkeztek az erdőben, amikor a falu terén már megjelent egy oldalkocsis motorkerékpár. A motoros néhány kört leírt a téren és továbbrobogott. Megállás nélkül dübörögtek a tankok az utcán: foltosak, a törzsükön sárral keveredett olaj. Szemjon magában eldöntötte, hogy a mi tankjaink szebbek, mert ő azokat mindig zöldnek és tisztának látta. És ez megnyugtatta őt. Az asszonyok összetaná- kodtak, és végül úgy döntöttek, hogy csoportokra oszlanak; a hatalmas szekér magára vonta volna a figyelmet. Az anyja hajnalban felkeltette Szemjont, ekkor már csak ketten folytatták az utat. Mellettük autók robogtak el, a németek szájharmonikáztak, melegen tűzött a nap,- és minden olyan vidámnak tűnt. (Folytatjuk) Békéscsaba'Erzsébethelyi Daloskor tí(3S r* április ha l e*, este 8 órai kertelte! Bekescuban a Vartsi S/niiu/Ui KODÁLY HANGVERSENYT RENDEZ I kJNjverseira MMv faltán, a Zeaeaavés/etl Faiskola tártra tart (Mattst a kartaekrai KöcrnaAkiMÜk- I .or Ariit] v Zsuz»AOP».|eá«vl«.cu» .8»l'SStaLr>*lo»kor. a Miv Z. ... . . l».U«»lrl. •«*••'** “h" Lu.,1. Oll-KyU-tr t«Hi U.rr.Uk.L I...4W.A • rrprfr... ce, ■KiIrlttaKtr u •kikiiü earttk uimawrt. u esti ■tutantf sebb, nagyobb lett, mint a múltban volt, hiszen a rádió és főleg a televízió milliókat kapcsolt be, s így a helyi és iskolai fellépéseken, meg a városi, járási és megyei bemutatókon túl lehetőség van az egész ország nyilvánossága elé kerülni. Több iskolai kórus szerepelt a rádió Éneklő Ifjúság adásában, köztük a békéscsabai, gyulai és vésztői gimnázium. Nem egy budapesti fellépés volt a vasárnapi kórusmuzsika keretében is a Nemzeti Múzeumban, a Nemzeti Galériában és a Szovjet Kultúr« Házában. Ezeken részt vett a gyulái Erkel vegyes kar, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium leánykara és a Pedagógus női kar, például. Ez utóbbiról a szovjet televízió is készített felvételt. — Tovább folytatódnak ezek a fellépések? — Ebben a műsorban még az idén hét kórus szerepel, köztük a békéscsabai Bartók Béla vegyes kar és a Sebes György Szakközépiskola, a MAV-nevelőotthon és gyulai Erkel Gimnázium. — Említette, hogy ötven pávakör működik a megyében. Rendszeresen és folyamatosan? — Élő mozgalom ez és új színt jelent, mert főleg népdalokat énekelnek. Fölélesztik a népdalhagyományt, sőt felszínre hoznak régi, a kutatók által össze nem gyűjtött népdalokat is. De nagy a jelentősége azért is, mert a mezőgazdaságban dolgozókat aktivizálta és nemcsak az idősebb korosztályt, hanem a fiatalokat is. Még gyermek-pávakörök is vannak, mint a szabadkígyósi. Minősítésük háromévenként történik, most a megyei lesz október végén Sarkadon. Az országos pedig jövőre Pesten. — A kórus fogalmába a közös éneklés mellett bele- érezzük a közösségi életet is és a jó összhangot az együttesek között. A régieknél, mint ahogy láttuk, nem volt ritka 5—6 dalárda közös összefogása, fellépte. — Akkoriban a kórusok nemcsak művelődési és szórakozási feladatot töltöttek be, hanem munkásmozgalmit is. Ennek az összekovácsoló ereje hatalmas volt. Ma ez a fajta politikai jelleg nincs meg és a szórakozásra rengeteg más alkalom is van. A kórusok azonban most is közösségek, hiszen a tagok sok időt töltenek együtt, ismerik egymás gondját-örö- mét, s a próbák, utazások, fellépések élményét közösen élik át. Az egyes kórusok is igyekeznek közelebb kerülni egymáshoz. Ezt a célt szolgálta három város — Békéscsaba, Gyula, Orosháza — körhangversenye és négy középiskola közös fellépte a nyáron a rádióban. És hasonló feladata lesz — több más mellett — a hamarosan létre jövő karnagyi klubnak is. Vasa Márta Megjelent a Kortárs októberi száma Az irodalmi és kritikai folyóirat első lapjain Illyés Gyula indulatos írását olvashatjuk A szó tisztaságáért, a szellem szabadságáért — cenzúrával ? Igen! címmel. Nyelvvédő szavát nem először emeli föl s most különösen a hangsúlyozás hibáit veszi célba, mert egyre többen beszélnek úgy, hogy minden mondatuk kérdővé válik a végső szó fölemelése vagy megnyújtása miatt. Eredménye néha egyenesen komikus, mert a mondanivaló állítását teszi kérdésessé, mint a példaként felhozott gyászbeszéd esetében. S ezzel azt is bizonyítja, hogy nemcsak a táncdalkedvelő fiatalok vették át a nyugati nyelvek mintájára ezt a fajta megdallamosítást, hanem még hivatásos előadók, lelkészek is, sőt egyes tudósoknál is előfordul. Az élőbeszéd hibái ellen nehezebb védekezni az írásosnál, mert a beszélőt nem lehet letenni mint egy újságot vagy egy könyvet. S lassan oda jutunk, hogy nem értjük egymást, a ragacsos, kásás hanglejtés, s a hadaró, elnyelő szólejtés miatt. Pedig — és itt Szabó T. Attilát idézi — „A magyar a hangokat tisztán, világosan, határozottan ejti ki. Nem lehet tehát a magyarban hangokat, szótagokat elnyelni, mint az angolban, franciában.” Honnan a rossz példa? Könnyű lenne vádolni a szálló szó két nagy üzemét, a rádiót és televíziót, hisz vannak rossz tapasztalatok. Ezért próbát tesz és megállapítja: mindkét intézmény hivatásos beszélői „nemcsak kifogástalanul, hanem példamutatóan ejtik a magyar mondatot.” De: „az alkalmi riporterek közt vannak a félelmesek, s még inkább a riportalanyok, a behívott versenyzők, a különféle előadások és beszámolók szereplői közt.” És ezt olyannak ítéli meg, mintha valaki pongyolában állna egy nagy ünneplő közönség elé. V.M.
