Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-14 / 242. szám
o 1977. október 14., péntek Új óvoda szépséghibával Különvonat pedagógusoknak írók, festők, népművelők Békésen Az elmúlt héten találkoztak lapunk Köröstáj mellékletének írói, képzőművészei és más munkatársai Békésen, és beszélték meg soron levő feladataikat. Az egész napos találkozón meglátogatták a volt tarhosi énekiskola zenepavilonját, ahol Vámos László, a városi tanács elnökhelyettese kalauzolta vendégeit, majd a békési fióklevéltár tarhosi állandó kiállításán vezette végig az érdeklődőket a levéltár vezetője, Kis 'László. Képeink a két látogatás egy-egy mozzanatát örökítették meg. Fotó: Gál Edit Szakmunkástanulók estje Október 15-én, szombaton Békéscsabán, a KISZÖV Gyopár Klubjában az ipari szövetkezetek szakmunkás- tanulóit látják vendégül a fiatalok. Először a klub életéről hangzik el tájékoztató, majd a vendégek véleményét, igényeit hallgatják meg. A 18 órakor kezdődő klubest játékkal, discjockey-val ér véget. Ameny- nyiben a szakmunkástanulók ezt szeretnék, számukra külön összejöveteleket szerveznek majd a jövőben. Október 16-án reggel 8 órakor találkoznak újra a klub tagjai. Egynapos kirándulásra mennek Szarvasra, hogy megcsodálják az arborétum őszi szépségét. Régen várt esemény történt szeptember 17-én Csa- baszabadiban. Új óvodát avattak. A békéscsabai Városi Tanács 300 ezer forinttal, a Szabadság Tsz ugyanennyivel és még sok-sok munkával járult hozzá. Egyszerre avatták fel a szép óvodát a tsz új ifjúsági klubjával. Csak míg a klubban több fiatal talált már otthonra, addig az óvoda — legyen bármily gondosan is berendezve, kellemesen fűtve — mégiscsak üresen áll. Huszonhét család várja, hogy fogadják gyermekeiket, két óvónő és két dada a 27 új óvodást, a tsz pedig — hiszen ezért dolgoztak — várja az új munkaerőket, a dolgozni akaró asszonyokat. Mikor érdeklődni kezdtünk, kísérőink szinte egyszerre mondták: baj van a vízzel. Fertőzött. Nem vizsgálták volna meg korábban, mielőtt eldöntötték, hogy óvodát építenek ide? Erre már nem tudtak választ ad- /ni. A tény pedig az, hogy üresen áll az új óvoda. Nem mindennapi dolog. Sietve felkerestük hát a békéscsabai Városi Tanács művelődés- ügyi osztály gazdasági felügyelőjét, Szilágyi Bélánét. — Éppen egy hete tanácskoztunk az óvoda ügyében. A KÖJÁL a víz 50 százalékos szennyezettsége miatt valóban nem engedélyezte az óvoda megnyitását, de született olyan határozat is, hogy hozzájárul abban az esetben, ha biztosítani tudják a tiszta ivóvíz kijuttatását. A tsz vállalta is, hogy lajttal kiszállítja. — Mégis, mi az oka a nagyfokú szennyezettségnek ? — Az óvoda szomszédságában egyre gyarapodik az állatállomány. Nyulat, baromfit, sertést tartanak, s innen jutott a vízvezetékbe a szennyező anyag. Az igazgatási osztály már hozott is határozatot az állattartás megszüntetésére. Hogy menynyire odafigyelünk, az is bizonyítja, már a távolabbi Gyerekekre várva... jövőre is születtek határozatok. A tanács műszaki osztálya a jövő esztendőben egy új kút fúrásával akarja végleg megoldani a gondokat. — Valóban gyorsan, határozottan születnek a döntések. Az előbb viszont említette, hogy az október 6-án kelt tanácsi jegyzőkönyv szerint „az óvoda működését október 10-én megkezdheti”. Nem kezdte meg. Mi lehet az oka az újabb csúszásnak? — Erre nem tudok felelni. A hír engem is meglepett. Forduljon a Szabadság Tsz elnökéhez, ő biztosan tud felvilágosítást adni. A tsz-ben Szegedi Jenövei, az építőrészleg vezetőjével beszélgettünk, aki személyesen is részt vett az átalakítási munkálatokban. — Miért nem tudta megoldani még a tsz az óvoda vízproblémáját? — kérdeztük. — Csak a belső vízvezeték-hálózat elkészülte után derült ki, hogy szennyezett a víz. Az új, víztárolásra alkalmas tejtankot mi azonnal meg is rendeltük az AGRO- KER-től, de még nem kaptuk meg. Ha így nem jutunk Fotó: Gál Edit időben hozzá, majd máshol próbálkozunk. Reméljük, nem lesz akadálya, hogy az óvoda október 17-én fogadhassa a gyerekeket. — Miért ennyire szívügye a tsz-nek az új óvoda? — Szocialista szerződésünk van a békéscsabai Szegfű utcai óvodával, amelynek kihelyezett, ötödik csoportja lesz ez a csabaszabadi. Ugyanakkor az asszonyok, akik munkába szeretnének állni, sokan tsz-ünk tagjai. A beszélgetésből kiderül, mindenki megtett mindent az óvoda érdekében. Mégis, bár mulasztás nem történt, a hiába várakozó anyák türelmetlensége is jogos. Tanulság is akad. Sokkal körültekintőbben, előrelátóbban kell egy gyermekintézmény létesítésénél eljárni, hogy a jószándék, akarás szépséghiba nélkül valósulhasson meg. B. S. E. Az Oktatási Minisztérium október 19-től Budapesten rendezi meg az oktatási eszközök nemzetközi kiállítását, amelyet október 25-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Október 20-án megyénk pedagógusai részére különvonat indul Budapestre, amellyel nyolcszázhetven — ebből Békéscsabáról százötven — pedagógus utazik a fővárosba az érdekesnek és tanulságosnak ígérkező kiállítás megtekintésére. Ifjúsági hangversenyek megyénkben Az Országos Filharmónia Békés megyei kirendeltsége már sok éve nagy sikerrel szervezi meg az Ifjú zenebarátok hangversenysorozatát. Ennek keretében október 17-én és 18-án a negyedik évfolyamosok Gádoroson, Békéscsabán, Gyulán és Füzesgyarmaton vehetnek részt hangversenyen. Ezúttal a reneszánsz és barokk zene- művészettel, a kódexek kincseivel ismerkedhetnek meg. Ugyancsak 17-én kezdődnek és 19-ig tartanak a harmadik évfolyamosok hangversenyei. A fiatalok ezeken is a kódexek zeneanyagát ismerhetik meg, az Ars Renata együttes közreműködésével. Ezt a műsort Szarvason, Kondoroson, Gyulán, Békéscsabán, Békésen, Med- gyesegyházán, Nagyszénáson, Orosházán, Mezőkovácshá- zán, valamit Mezőhegyesen láthatják az ifjú zenebarátok. Bemutatkozik: a LENFILM Stúdió Immár hagyománya van annak, hogy évről évre, újabb szovjet filmstúdiók mutatkoznak be produkcióik keresztmetszetét adó filmösz- szeállításokkal. Legutóbb a MOSZFILM alkotásaival ismerkedhetünk meg, most pedig az 1918-ban alapított LENFILM Stúdió hívja a vetítővászon elé a magyar mozinézőket. A LENFILM Stúdió a legnagyobb filmgyárak egyike, a szovjet filmgyártás bázisa, amely valamennyi történelmi periódusban fontos szerepet játszott. A szovjet filmgyártás évi ezer-ezerkét- száz filmjének egyharmada a LENFILM műtermeiben készül. Falai között klasszikus művek egész sorát forgatták, és kivette részét a szocialista építőmunka ábrázolásából, a szocialista embertípus formálásából is. Emblémája ismert és népszerű az egész világon. Csak néhányat a legszebb alkotásokból: a Vasziljevek legendás Csapajeve, amely minden idők legsikeresebb szovjet filmje volt, a Zarhi— Hejfic kettős Viharos alkonyat című felejthetetlen műve és Kozincev Hamletje. A stúdió a forradalom idején született. Adódtak a LENFILM életében nehéz, sőt vészterhes időszakok. Ilyen volt a Honvédő Háború kemény próbatétele. 1941- ben a stúdiót evakuálták Alma Atába: a munkatársak az egyesített filmstúdióban bizonyították a legendás le- ningrádi életerőt. önálló munkára 1944-től nyílott újra lehetőség. A LENFILM Stúdió legújabb alkotásai közül a közeli jövőben nálunk is vetíteni fogják a fiatal Asza- nova Nem fáj a feje a harkálynak című művét. Tizenévesek megszeretik egymást: aztán el kell válniuk, mert így hozza a sors. Az amerikai Jeremy-re emlékeztető helyzetet a rendezőnő okos dramaturgiával építi fel: a líránál fontosabb az életforma rajza, a nemzedékek közötti kapcsolat bemutatása. German Húsz nap háború nélkül című filmje Szimonov prózájából merít ihletet és eléggé ritkán ábrázolt helyzetet jár körül: azt, amikor hallgatnak a fegyverek, és a harcos — adott esetben tiszt — kiszabadul a veszélyek, akciók, jelentések, felelősségek idegtépő egymásutánjából. Germánnál néha verbális a megfogalmazás, a mű egészében véve mégis erőteljes és főleg felfedező jelentőségű. A világformáló események közben is színező értéke van a „hétköznapok gyönyörének”, melyről Vinokurov írt emlékezetes versében. A szovjet filmművészetnek nagyon sok arca van, és nagyon sok színe. Az egyik arc, az egyik szín — a LEN- FIM-é meghatározó jelentőségű. Csőt! László Részlet a LENFILM Stúdió „Sztyepán emlékei” című filmjéből Valentyin Csernik: I • 1*1 * • buszlajev emlekezesei 14. Szemjon már Moszkvában is sokat beszélt Nataskának Oszipovról. Egy könyvet is adott neki a partizánmozgalomról, Oszipov is szerepelt benne néhány sorban. Natas- ka csak könyvekben olvasott a partizánokról, a földalatti mozgalomról, s nagyon szeretett volna megismerkedni Oszipovval. Elhozta magával a könyvet, hogy Oszipov dedikálja. Amikor a könyvtárukban író-olvasó találkozót tartottak, mindig kért aláírásokat. Sok dedikált könyve volt. Oszipov most megint itt lakott a járásban egy kisvárosban, és Szemjon Natas- kával elhatározta, hogy elmegy hozzá. Marija Trofimovna figyelmeztette: — Oszipovval vigyázni kell. — Miért? — csodálkozott Szemjon. — Azt beszélik... — Marija Trofimovna nem tudta, hogyan folytassa —, hogy nem bolond ugyan, de kissé meghibbant. — És ez miben nyilvánul meg? — kérdezte Szemjon. — Hiszen megírtam neked. Egy szolgáltató üzem igazgatója. Csizmát javítanak, alsónadrágot varrnak, lepedőt szegnek. Különben miért engedték volna el a vezető állásából? Majdnem a terület első embere volt, a végrehajtó bizottság titkára. Azt is beszélik, hogy kiderült valami ügye policájsága idejéből. Oszipovot a szolgáltató üzem udvarán találták. Az ácsokkal beszélgetett, hogyan lenne a legjobb mellékszárnyat építeni a cipőjavító részleghez. Megölelték egymást, és Szemjon érezte, mennyire örült Oszipov, hogy elhozta bemutatni leendő feleségét. Nataska szemlátomást csalódott volt. Biztosan magasnak, elegánsnak képzelte Oszipovot, olyasvalakinek, mint a háborús filmekben a német egyenruhába bújt felderítőink. Oszipov mindig is alacsony volt, de most mintha még alacsonyabbnak tűnt volna: az utóbbi években észrevehetően meghízott. — Hány napot szántatok rám? — érdeklődött tárgyilagosan Oszipov. — Ma és holnap maradnánk — mondta Szemjon. — Otthon is van még dolgunk. Oszipov elgondolkozott. — Megpróbáljuk tartalmassá tenni az itt-tartózko- dásotokat; egy kis meglepetést tartogatok neked. — Valamilyen iskolába telefonált, az igazgatót kérte: — Misa, tudsz fogadni engem és két moszkvait? Hogy ki? Majd meglátod. Egy ismerősöd. — Én is ismerem? — kérdezte Szemjon. — Ismered. Szemjon valamennyi ismerősét számba vette, de iskolaigazgató nem akadt köztük. Oszipov Moszkvicsán mentek a folyó mentén húzódó faluig. Az iskolaigazgató már várta őket. Odament az autóhoz, ügyetlenül, szertartásosan kezet csókolt Nataskának, látszott rajta, hogy ritkán és nem is régóta csinálja. Az utóbbi időben egyre gyakrabban csókolnak kezet a nőknek, valami mintha megváltozott volna a férfi— nő kapcsolatban. Lehet, hogy a jó modorról szóló cikkek hatása, gondolta Szemjon. Nataska elmosolyodott, et- ' tői kezdve az igazgató egyszerre a legjobb és a legintelligensebb ember lett, neki az emberek vagy rögtön megtetszettek, vagy egyáltalán nem. — Tehát mi ismerjük egymást? — mordult az igazgató, miközben kezet nyújtott Szem j ónnak. — Igen — vágta rá Szemjon. Bizonyosan tudta, hogy látta' már ezt az embert, csak nem jutott eszébe, hol és mikor. — Ne töprengjetek — mondta Oszipov. — Emlékszel arra az ötéves kisfiúra, aki az egész rendőrséget becsapva megszökött? — Maga lenne az? így megnőtt! — Az igazgatónak könny szökött a szemébe. — El sem tudja képzelni, menynyire örülök, hogy így látom, felnőttként — hangja elfulladt a meghatottságtól. — Ez már nem rajtunk múlt. Minden kisfiú felnő egyszer — mondta Oszipov. Szemjonnak eszébe jutott: ő az a magas policáj, aki kivitte az iskolából. Semmit sem változott, csak még soványabb lett, és a szeme alatt táskák húzódtak. — Szomorú, hogy az apja meghalt — folytatta az igazgató. — Hogy szerettük volna, hogy amikor hazajön a háborúból, elmesélhessük neki: nézd, komisszár, megóvtuk a fiadat... Az anyjával együtt nőttem fel. Tyi- homirov szerelmes volt bele — jutott eszébe rögtön az igazgatónak. — Szép asszony volt az anyja — tette hozzá sóhajtva. Szemjon elgondolkozott: élt és nem is tudta, hogy van még egy hozzá közelálló ember, ez az igazgató. (Folytatjuk)
