Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-14 / 242. szám

1977. október 14., péntek Nagybánhegyesi beszélgetések őszi reggel. Még ér­ződik a harmatos, bor­zongató hajnal hűvössé­ge. A falu innenső ré­szén alacsony házak fe­hérsége világit, feljebb egyszintes hajlékok hi­valkodnak nagy, világos ablakaikkal. A levegő fanyar és tiszta. Nagy- bánhegyes. 1. öregember bóklászik a paprikasorok között. Lábán papucs, előtte kék kötény. — Dolgozik? — kérdezem és hátam nekivetem az egyik fóliatartó oszlopnak. — Már hogyne dolgoznék. A sógoromé ez a kert, ő nem ér rá dolgozni, busz­sofőr a Volánnál. Megmon­feű í Csiffáry Géza: „Ilyen élete sohasem volt az emberek­nek” Fotó: Martin Gábor dóm én hány éves vagyok — húzza ki magát és ősz bajuszát simogatja. — 1901- ben születtem, éjjeliőr va­gyok a közösben. — Jó sora van? Mérgesen néz, de kalapja alatt huncutul villan a sze­me. — Ilyen élete soha nem volt az embernek. Higgye el nekem, jó pár rendszert vé­gigszolgáltam. Van nyugdí­jam és a tsz-ben minden éjszakára 80 forintot kapok. A négy gyerekem és az uno­káim sem nélkülöznek, mint mi, én annak idején. — Jól bírja magát — mondom. — Na, hallja! Van miten­nem hál’ istennek, s az egy liter borocskát is fnegiszom naponta. — Vége a nyárnak — szó­lalok meg ismét. Csiffáry Géza felemeli a tekintetét. Elgondolkodik. — Az éjjel hideg volt, ár­tott a paprikának, jó lesz a disznóknak — mutatja a húsos, sárga zöldséget szo­morúan. 2. Horváth Endre, a Zalka Máté Termelőszövetkezet el­nöke ma reggel fél ötkor kelt. — Nem tud aludni? — Dehogynem — válaszol nevetve. — Tudja, reggel lehet csak csendben, zavar­talanul dolgozni. Hatkor már indulnak a gépek a ha­tárba, jó ha ott van az em­ber. — Utána? — Minden órának meg­van a krónikája. Tizenhét hektár magpaprikát vetet­tünk, most értékesítési gond­jaink vannak. A konzerv­gyár csak szeletelve veszi át. Legalább 70 embert kel­lene a „szögről leakasztani”, akik ezt a munkát megcsi­nálnák. Mozgósítottuk a nyugdíjasokat is. — Egy év múlva eszébe jut-e valami a mai napról? — A hagymaosztályozó. Ugyanis nagyhagymát 66, dughagymát pedig 56 hektá­ron termesztünk. Elkészítet­ték a szakemberek az osz- tályozót, de a rosta lyuk­méretei nem egyeztek. Azon vitatkoztunk, de most már rendben van. — Milyenek a nagybánhe­gyesi emberek? — Dolgos, jóravaló nép. Sokat tesznek a közösért. A növénytermesztés árbevétele ebben az évben eléri a 45 millió forintot, az állatte­nyésztésé viszont négymillió­val haladja meg a tervezet­tet. 3. A Medgyesi utcában 90 éves öreg ház áll. A lakói: Szlávik Pál, Mária és Zsó­fia. A három testvért a hosz- szú tornácon találom. Te­kintetükben kíváncsiság, né­mi félelem látszik. Pali bá­csi vékony, szemüveges em­ber. — Ezt a házat a nagy­apám építette, nézze meg be­lül is — invitál a tisztaszo­bába. Mutatja a fel tornyozott ágyat, a búboskemencét, a barna kanapét. Az asztalon befőtt, télire eltett savanyú­ság, a szögön petróleumlám­pa lóg. — Hogyan élnek itt? — Megvagyunk így közö­sen — sóhajt Mariska néni. — A negyedik testvérünk! Végegyházán lakik a család­jával. Mi ketten Palival já­radékosok vagyunk, 730 fo- ! rintot kapunk havonta a tsz-től, meg fél hold háztá­jit. Zsófi 1951 óta nem dől- ; gozik, csak a ház körül tesz- vesz. A tanács minden hó- \ napban 870 forint segélyt j ad neki. — Jószág van-e? — Muszáj, hogy legyen — ; nevet a férfi. — Most 11 malac sivalkodik az ólban, belőlük lesz a hízó. Barom­fiból a csuda sem tudja mennyi van — mutat előre ! megfáradt karjával és sípol- ! va szedi a levegőt. 4. A tanácselnök szobájában olajkályha duruzsol. Sztankó István május óta a község „első embere”. Villamosipa­ri technikumot végzett, a Zalkában volt villanyszerelő. Itt született, nevelkedett, egyhangúlag választották meg elnöknek. — Minek örül most a leg­jobban? Ünnepség Csorváson az öregek napközi otthonában Termelőszövetkezet párt- és ; gazdasági vezetői, a KISZ- szervezet képviselői, a Lenin Tsz Martos Flóra, a HÖDI- KÖT Tyereskova Szocialista \ Brigád tagjai. Az ünnepségen az otthon vezetője köszöntötte az ün­nepeiteket és vendégeket. Megemlékezett az eltelt egy évtizedről, azokról az alapító tagokról, akik sokat fára­doztak a létesítményért. A vendégek virágtartókkal, vi­rágokkal emléktárgyakkal kedveskedtek, a Darvas Jó­zsef Szocialista Brigád tagjai és az iskola tanulói verssel, énekszámmal köszöntötték az \ idős embereket. Tíz évvel ezelőtt, október 6-án alakult meg Csorváson az öregek napközi otthona. A jubileumi évforduló alkal­mából jól sikerült ünnepsé­get, illetve öregek napját tartottak a napokban az in­tézményben, melyről Csernai Pálné, gz otthon vezetője tá­jékoztatta szerkesztőségün­ket. Ott volt az ünnepségen a nagyközségi tanács végre­hajtó bizottságának titkára, a tanács Clara Zetkin és Október 6. brigádja, az Arany János úti általános is­kola Darvas József Szocialis­ta Brigádja, valamint az is­kola második és harmadik osztályos tanulói. Részt vet­tek az eseményen a Lenin — Annak, hogy a fürdő építése 80 százalékban ké­szen van. A falu lakói, a termelőszövetkezet jelentős társadalmi munkával segíti ezt a vállalkozást. A ter­málvizet így duplán haszno­sítjuk. Egyszer a fólia alatti zöldségtermesztésnél, másod­szor a tisztasági és strand­fürdőnél. — Tanácsra járó emberek laknak Nagybánhegyesen? — Nem mondanám. Az adót rendesen befizetik. Ma például egy asszony beje­lentette, hogy a szomszédjá­ban az idős ember elhanya­golja a lakását. Megnézzük, s intézkedünk. A telefonra nézek és meg­kérdezem : — Használta ma? — Egyszer. A kovácsházi busz késett. A diákok, a rendelőintézetbe igyekvők itt toporogtak az ajtóban. Szól­tam, máris jött az autóbusz. — Bosszúság? — Az is van néha. Saj­nos későn kapjuk a kenye­ret. Ma háromnegyed nyolc­kor érkezett fél hat, hatóra helyett. A lakosság 95 szá­zaléka hét órára jár dolgoz­ni a termelőszövetkezetbe. Id. Kormányos Józsefné kézbesítő fél kettő után nyit be a hivatalvezetői szobába. — Mekkora utat tett meg ma? — érdeklődöm. — Huszonöt—harminc ki­lométert kerékpáron. A fél falu az enyém. Tanya is van benne. — Mikor nehéz a táska? — Mindig. Az újságos tás­ka 22 kiló. De hordok leve­let, pénzt, lottó-, totószel­vényt és bélyeget árulok. — Hogyan lett postás? — Tíz évvel ezelőtt még a tsz-ben dolgoztam. Aztán gondoltam egyet és idejöt­tem. Ügy érzem, szeretnek az emberek. Ha egy nap nem látnak, kérdezik, hol van a postás néni. Seres Sándor Bucsai mozaik Október 12-én ülést tartott a pást 'községi végrehajtó bi­zottsága. Ezen Balázs Imre, agitációs és propagandafele­lős tartott tájékoztatást a párt- és a KISZ-oktatás idő­szerű feladatairól, a tapasz­talatokról, majd Gyarmati László, a pedagógus alap­szervezet titkára adott szá­mot a testület munkájáról. Gyümölcsöző kapcsolat ala­kult ki a helyi Űj Barázda Termelőszövetkezet és az ál­talános iskola között. Ennek ■keretében a bucsai kisdiákok példamutató lelkesedéssel és szorgalommal segítettek a mezőgazdasági üzem dolgo­zóinak a betakarítási mun­kálatokban. A felsőtagozatos tanulók hat vagon burgonyát szedtek fel, segítettek a vá­logatásnál, osztályozásban és a gyümölcsösben az alma­szüretben. A községi tanácsháza előtti parkban megkezdték a KRESZ-pálya építését. A községben tevékenykedő szo­cialista brigádok, főleg a termelőszövetkezet gépkocsi- vezető brigádja jelentős mennyiségű társadalmi mun­kát vállalt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kö­zelgő évfordulójának tiszte­letére a KRESZ-pálya ki­alakításában. A szocialista brigád tagjai között volt olyan is, aki szabadságot vett ki, hogy eleget tudjon tenni vállalásának. A mintegy 150 ezer forint­ba kerülő KRElSZ-pálya át­adását a hónap végére terve­zik. Kései büntetés Az emberek egyesével vonultak kifelé a szűk kis kapun, miután leütötték a blokkoló órát. Rosszkedvűen szagoltak a ködszitálásba, mely szürkére festette a komor arcokat. Csak egy behemót, széles vállú alak húzódott a portásfülke mé­lyébe. — Várok egy kicsit — vetette oda Sanyó bácsinak, a nyug­díjas portásnak. — Ha nincs jobb dolgod... — felelte az öreg, aztán vizsla tekintettel figyelte tovább a blokkolókat. A pártcsoport tagjai át sem öltöztek. Ki a satupadra, ki az esztergára telepedett. Az öreg Klujcsárnak, meg Vaszkó Pál­nak jutott hely a kis, piszkos asztalka mellett. Az öreg elő­vette kopott táskáját, komótosan kivette belőle az ebédre hozott kolbászt, kenyeret meg uborkát, ölébe terítette és fa­latozni kezdett. — Most érkeztem idáig — magyarázta. — Délben behí­vott az elnök. — .. .No, emberek — kezdte Vaszkó, a csoportvezető. — Tudjátok, mit kell megbeszélnünk. A brigádvezető, Hanák, szólt, hogy a részegeskedő Petrik Mihályt ki akarják vágni a brigádból. Egyetértünk-e ezzel? — Már régen kellett volna! Milyen szocialista brigád az, amely még a saját portáján sem tud rendet teremteni! — mérgelődött Bagi Pál. — Várj, Pali — folytatta a csoportvezető —, Petrik ugyan nem párttag. — Még jó, hogy nem vettük fel tavaly, mikor az a zűrje kezdődött otthon... — Folytathatom? Szóval nem párttag, de hozzánk fordult segítségért. A portán várja döntésünket... — Mi ebben nem dönthetünk, ez a brigád ügye — szólt bele Szabó István. — Ügy van. De javasolhatunk. Ügy vélitek, hogy ez a sze­rencsétlen Petrik rászolgált a kiközösítésre? A vaskeretes picinyke ablakokon alig hatolt már be vi­lágosság. Az arcok haragosan meredtek a gondba. Valaki dühös hangon felkiáltott: — Gyújtsátok már meg a neont, mit vakoskodunk itt?! Az öreg Klujcsár kezefejével letörölte a rövid bajuszára ragadt morzsákat, aztán csöndesen megszólalt. — Petrik jó géplakatos, már kitüntetése is van. Tudjátok Pali, veled együtt mellettem tanulta a szakmát. Megbotlott. De nem zavarhatjuk csak úgy világgá... — Megbotlott? Már mióta? Szégyent hoz a brigádra. Ezt miért nem mondod, Miska bácsi?! — Állj meg, Pali. Ilyennek ismerted azelőtt is, amikor ép­pen te hoztad szóba a pártba való felvételét? — Vaszkó kérdése kissé meghökkentette az embereket. Így volt, majd­nem megszavazták a javaslatot, csak éppen az öreg Klujcsár figyelmeztető szavaira nem hamarkodták el a dolgot. Bagi helyett az eddig hallgató Korek András felelt. — Ez az, hogy nem ilyennek ismertük. Csak az utóbbi fél évben... hát nem tudom... — Ne töprengj, Andris. Azt tanultad a dialektikában, hogy minden változik, az ember is — mondta Szabó István. — Petrik háromszor kapott már figyelmeztetést, hogy ne ront­sa a brigádfegyelmet. Ha én ennyit fegyelmezetlenkednék, nem bánnátok úgy velem, mint a hímes tojással... II cigánylakosság helyzete Gyomán A gyomai Nagyközségi Ta­nács 1974 novemberi ülésén fogadta el a szociális köve­telményeknek meg nem fe­lelő cigánytelep felszámolá­sát, amelynek idejét tíz év­ben határozták meg. A lakáshelyzet szoros ösz- szefüggésben van a cigány­lakosság munkavállalásával. Ezért a tanács legfőbb fel­adatának tartja a nem rend­szeresen dolgozók munkába állítását. Különösen vonat­kozik ez a nőkre, hiszen a 84 munkaképes nő közül mindössze 48 dolgozik. Egyébként az a tapasztalat, hogy a cigánylakosság túl­nyomó része az iparban he­lyezkedik el. A legtöbben a helyi építőipari, a háziipari szövetkezetben, a termény­forgalmi vállalatnál, a vas­útnál vállalnak munkát. Lakáshelyzetük a korábbi évekhez képest sokat javult. Ma már 80 százalékuk a község belterületén lakik, egészséges, rendezett körül­mények között. Többen igénybe veszik a kamatmen­tes kölcsönt és új családi házat építenek. A jobb kör­nyezet kihat a tanulásra, a művelődésre is. Majdnem minden családban van rádió, s egyre többen vásárolnak televíziót. A gyerekek és a felnőttek szórakozásáról, ne­veléséről a Katona József Művelődési Ház gondoskodik. Ebben az esztendőben 15 iskolás korú gyermeknek en­gedték el a napközi étkezési díjat, 11-en pedig tanszer- és ruhavásárlási segélyben ré­szesültek. ínyencfalatok bemutatója Két napon, október 12-én és 13-án tartott nyitva Kondo­roson a művelődési ház nagytermében az ÁFÉSZ által ren­dezett nagyon tetszetős terítési, hidegtál, cukrászipari és teasütemények bemutaója. A szakmailag is sokat nyújtó be­mutatót a megnyitást követően elsőként a békéscsabai Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola tanulói te­kintették meg. Kép, szöveg: Balkus Imre »############ — Te kommunista vagy — mondta csöndesen Klujcsár. — Rád más szemmel is néznek. Petrikkel a kutya se törődött. Pedig... Tudjátok-e, hogy éppen fél éve hagyta el az asz- szony, akit még ma is szeret... Elvitte a gyereket is. Egyszer könnyezve vallotta, nincs nekem már senkim se, Miska bá­csi. .. — Elhagyta. Nagy ügy. Én is elváltam, azt mégsem bor­ba fojtom a bánatomat. Nem jövök be ittasan, nem okozok közbotrányt a Komlóban! — Bagi még kanyarított egy iste­neset a véleményéhez, aztán előkotort overall ja zsebéből egy gyűrött papírt, kisimította szépen és mondani kezdte: — Idehallgassatok. Ez csak az e hónapi lajstroma. A bri­gádvezető adta ide, hogy jól dönthessünk... hatodikán, hete­dikén piásan jött be, 12-én, a fizetés után botrányt csinált a Komlóban, majdnem megverte az őt már kiszolgálni nem akaró pincért, rendőrök kísérték haza. Tizenharmadikán be sem jött, igazolatlanul távol maradt, másnap azt mondta sür­gős elintézni valója volt. — A feleségét, a gyerekét látogatta meg — szólt közbe Klujcsár. — Mindegy, ezt is be kellett volna jelentenie! Folytatom. Tizenhetedikén megint már reggel bűzlött a pálinkától és nyakon vágta a tanulófiút, aki viccesei? azt mondta neki: leheljen már rám Miska bátyám, hadd mámorosodjam meg én is egy kicsit... Ma húszadika van, félórát késett, megelé­gelte a Hanák. — Azt mondd, Pali, hányszor maradt adós a munkájában? — Hagyja ezt, Miska bácsi. Maga is tudja, hogy a legjob­bak közé tartozik. De hát magának is úgy fizet, amiért megtanította a fogásokra, hogy szégyenkeznie kell miatta. Én azt javasolom elvtársak, értsünk egyet Hanákkal... Vaszkó megvakarta a feje búbját, gondterhelten kérdezte: — Szóval te mondod, aki a pártba javasoltad korábban, hogy mi is húzzuk rá a vizeslepedőt? — Próbáljunk beszélni vele — indítványozta félszegen Ko­rek András. — Tudod Pali — mondta Klujcsár —, mos.t sem vagyok veled egy véleményen, mint akkor, mikor Petriket javasol­tad. — Az öreg gondosan összehajtogatta a maradék elemó­zsiát és eltette kopott táskájába. Aztán egy papírdarabkával letörölte hatalmas bicskáját, s mielőtt zsebre dugta volna, előrenyújtva azt, így szólt. — Nézzétek a bicskámat. Apámtól örököltem. A kéz, ame­lyik fogja, már ölt is vele — igaz, "hsak disznót. De apám sze­rint ez a bicska már életet is mentett. Apám eret vágott ve­le szomszédján. A szó is ilyen. Vág, öl, ha úgy akarod, meg ment is, ha jól használod. Életeket terel jó útra. Mert Pali, az élet nemcsak munkából áll. Az embernek vannak érzel­mei, van magánélete, ami néha nem egyezik a jó munkájá­val, mert valahol kisiklott. Azt mondom, nekünk azt is tud­nunk kell, hogy mikor szükséges valaki mellé állni, meg-, fogni a kezét... — De hát nem babusgathatjuk, akkor se, ha otthagyta a felesége! — hördült fel Bagi. — Amit tett, azért nem dicsérhetjük őt — vélte Szabó is. — De, igaza van Miska bácsinak... vajon te, Pali, vagy én, vagy mások, mellé álltunk-e a nagy bánatában? — Nem gyerek már — enyhült meg Pali hangja, érződött belőle, hogy elgondolkoztatják a szavak. — Várjatok! — szólt a vitába a csoportvezető. — Azt persze nem engedhetjük meg, hogy bárki is rombolja a bri-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents