Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-13 / 215. szám
1977. szeptember 13., kedd o Krumplihámozóbál galambkopaszto A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ újítási bizottságának és a tmk szocialista brigádjának szervezésében — az újítási hónap keretében — szeptember 9-én délután jól sikerült újítási ankétot és ötletbörzét rendeztek. A résztvevők a tevékenységüket nehezítő számos megoldandó problémát vetettek fel és ezzel kapcsolatban már a helyszínen tizenöt olyan javaslat hangzott el, amelyek alapján könnyíteni lehet a nehéz fizikai munkán, illetve jelentős energiamegtakarítás érhető el. Realizálható javaslat született a cirokfeldolgozó munkahelyeinek portalanítására, és kénszagtalanítására, a dughagyma tárolásának gépesítésére, fényérzékeny kapcsolórendszer bevezetésére, hogy az üzletek éjszakai megvilágítása csak a szükséges ideig történjen. A ténylegesen hasznosítható, kivitelezhető ötletek javaslóit a helyszínen könyvjutalomban részesítették. Az évek óta rendszeresen sorra kerülő újítási ankétok és ötletbörzék jól szolgálják az újítási kedv ébren tartását. Az elmúlt öt év során 35 elfogadott újítás született. A legutóbbi évben is 8 újításért 15 ezer forint újítási díjat fizettek. Jellemző az ötletes megoldásokra, hogy egy kiselejtezett krumplihámozó gép alkatrészeiből szellemes, munkát könnyítő ga- lambkopasztó berendezést készítettek. A legeredményesebb újítókat ez évben is értékes emléktárgyakkal jutalmazták. Az újítási bizottság a számvitelben és a kereskedelemben dolgozók részére külön újítási ankétot és ötletbörzét szándékozik még e hónapban rendezni, mert megítélésük szerint ezeken a területeken is sok munkakönnyítő, és ésszerűsítő megoldásra volna szükség. Üveggyári beszélgetés — Hiszen ez csak egy rendezvény, nem? — kérdezem Sütő Gézát, az üveggyár munkaverseny-felelősét, s a választ rajtam kívül még hárman hallgatják, valamennyien brigádvezetők. — Korántsem — hangzik a válasz. — A fórum nem gyűlés-, hanem szervezet. Yan egy vezető csoportja, aktívája, amely nem más, mint a gyár legfelső szintű üzemi négyszöge mellett működő termelési és mun- kaverseny-értékelő bizottság. Ez határozza meg a fórum tevékenységét, munkájának irányát a gyári négyszög javaslatai, kérése vagy utasítása szerint. A fórum tehát olyan szervezet, amely az egész gyári munka összefogását, koordinálását szolgálja. A feladatok ezen át valósulnak meg. Viták, megbeszélések, ellenvetések és javaslatok révén. Meg azáltal, hogy a fórum vezetősége a gyári öt nagy termelési területet ösz- szefogva továbbítja, hányja- veti meg a feladatokat, a sajátosságokat, az egyedi problémákat is figyelembe véve. — A gazdasági vezetők az elképzeléseket közlik a fórummal. Erről a brigádok ott levő tagjai elmondják észrevételeiket. Döntés csak ézután, ennek alapján születik. Például: van egy termékünk, aminek a gyártása nem megoldott, gondok vannak vele. A fórumon elhangzik, hogy mi a jelentősége, miért fontos. Mert például egy nagyon lényeges exportcikkről van szó. Kiki elmondja a javaslatát, s a közös bölcsesség eredményeként azután mégiscsak megtaláljuk a megoldást. — Addig beszélnek róla, amíg meg nem oldják? — Nem. Ez megbeszélés, nem pedig rábeszélés. Maga is tudja, hogy bármilyen intézkedést ki lehet adni utasításban is. De egy döntés csak akkor megalapozott, ha a végrehajtók is elmondják róla a véleményüket. — A kemencefelújítás például — veszi át a szót Nagy Dániel brigádvezető — mesz- szireható, komoly dolog, így vagy úgy, csaknem az egész gyárat érinti. Nem mindegy, hogy miatta 90 nap esik ki a termelésből vagy csak 60. A brigádok tudják és figyelik is, hogy felújítás várható. Tudják, melyik alkatrész mikor avul el teljesen, tehát felkészülnek a felújításra idejében, így amikor sorra kerül, nem kell kapkodni. Sőt, a cserék egy részét előre, üzem közben elvégzik, így lesz a kilencven napból hatvan... A munkaverseny-felelős a fórum történetét összegezi. A gyárban nem túlságosan régen, 1963-ban indult meg a termelés. A munkások jelentős részét szoktatni kellett, nem „készen” jöttek az iparba. 1964-ben alakult meg az első szocialista brigád, és 1967 volt az a fordulópont, kellett őket fogni. Akkor jött létre a fórum is. S hogy létrejött, abban a gyáriakat egyetlen fő elv vezette. Az a sok-sok tapasztalatból leszűrt gondolat, hogy a munkát legjobban kollektívákban lehet megoldani, s nem egyenként. — Állítom — szögezi le — mindenütt nagyon jól tudják, hogy „csoport” és „brigád kollektíva”, ez kettő. Csak nem veszik mindenütt tudomásul, s nem eléggé törődnek vele. Persze, nálunk sincs minden rendben. Túl nagy a fluktuáció, és még a jobb brigádokban sem mindenki húz egyformán és egy- felé. Azt viszont már mindenki érti és követi: ha egy brigád kollektívájának segítünk, akkor abban segítünk, hogy egyfelé menjünk. S a kollektívák kialakítása azonos feladat a termeléssel... Megtalálják helyüket, szerepüket az adminisztratív brigádok is. — Látjuk a jelentésekből — mondja Misz- lai Imre brigádvezető —, hol szorít a cipő, és például úgy irányítunk ide vagy oda munkaerőt, adunk létszámot, hogy a termelés se álljon le és a felújítás is menjen. Elébemegy a dolgoknak a gyár vezetősége is azzal, hogy még az éves gazdasági terv kérdéseiben sém egymaga hoz döntést: előbb megvitatja a tervszámokat a dolgozókkal, s csak azután üti rá a véglegesítő pecsétet. Rendben van, de nem formális ez? Valóban tudnak itt a kollektívák ellenvetést tenni, javasolni, módosítani, egyszóval: érdemben dönteni? — A végső tervtárgyalásra — válaszol Sütő Géza — keretterv, közgazdaságilag és műszakilag előkészített javaslat kerül. Pontos adataink vannak. Nem ott tervezünk! — ez lehetetlenség lenne. Dönteni csak úgy tudunk, ha van is miről... — Legutóbb például miben döntöttek? — Dönthettünk volna úgy is — emlékeznek vissza a jelenlevők —, hogy a lengyel exportüveg helyett gyártjuk tovább a konzerv- üveget. Mégse ezt választottuk, bár ez lett volna a kényelmesebb, a könnyebb... A földszinti teremben oldalt, piros drapérián hétnyolc tabló. A megyei múzeum pályázatára nevező brigádok mutatják be itt magukat. Szerény eszközökkel, ízlésesen. Az egyik brigádtörténetben ezt olvasom: „Az átszervezés nehézségeket okozott. A gépész, főgépész pótlása magával hozta a brigád szakmai tudásának bizonyos mértékű csökkenését...” és így tovább.” ...s hogy helyt tudjunk állni — szól e rész befejezése —, gépészek és gépkezelők részére öthónapos szakmai tanfolyamot szerveztünk.” Lám, ez a brigád a rosszat is jóra fordította. Varga János I kőműves Fotó: Martin Gábor Több répa — több cukor Az idén 120 ezer hektárról kell betakarítani a cukorrépát. A becslések szerint a tavalyinál jobb termés várható. E kedvező hír vétele után felkerestük dr. Kácsor Andrást, a Békés megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya termelési csoportjának vezetőjét, aki elmondta, hogy Békés megye összes vetésterületének 4,1 százalékán — csaknem 17 ezer hektáron — termesztenek cukorrépát. — Hány gazdaságban és milyen sikerrel termelik a megyében ezt az ipari növényt? — Megyénkben összesen 59 mezőgazdasági termelő- szövetkezetben és 4 állami gazdaságban díszük ez a kultúra. Elsősorban ott növekedett a vetésterület, ahol korábban is eredményesen termesztették és a termelési kedv mellett volt elegendő pénzük is ahhoz, hogy cukorrépa-termesztő komplex gépsorokat vásároljanak, amelynél egyébként 70 százalékos az állami támogatás. — Milyen termésre számítanak? — Ügy gondolom, hogy egy csöppet sem túlzók, ha azt mondom, hogy ebben az évben az eddigi idők legnagyobb cukorrépatermését takarítjuk be. Előzetes számítások szerint megyei átlagban elérjük a 369 mázsát. Tekintettel arra, hogy megyénkben két cukorgyár működik, két körzetről beszélünk. A mezőhegyesiben 400, amikor már komolyan össze * Vágják a silókukoricát Szarvas határában Fotó: Veress Erzsi a sarkadiban átlag 350 mázsás termésre számítunk, ami összesen 62 ezer vagon cukorrépát jelent szemben a tavalyi 45 ezer vagonnal. Ha a hektáronkénti termést nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy idén 82 mázsával többet takarítunk be egy hektárról! — Mitől lett ekkora cukorrépatermés Békés megyében? — Az egész területre vonatkoztatva elmondhatjuk, hogy sikerült megfelelő tőszámot kialakítani hektáronként. Ez a sarkadi körzetben 75 ezer, a mezőhegyesiben 80—85 ezer tövet jelent hektáronként. Jól sikerült továbbá ebben az évben a vegyszeres gyomirtás a különböző kártevők elleni védekezés és nem utolsósorban kedvezett az időjárás is. A július végi és augusztus eleji esők napi egy dekagrammos növekedést eredményeztek egy cukorrépatőnél ! — Es a cukortartalom? — Pontos számot még nem tudok mondani, de azt elárulhatom, hogy megyénkben a cukorrépatermés 25 százalékkal lesz nagyobb, mint a megelőző évben volt. A cukortermés viszont legalább 30 százalékkal. — A nagyobb termés, nagyobb betakarítási erőfeszítést kíván. — Igen. A mezőgazdasági üzemek jól felkészültek erre a feladatra. Jobban mint bármikor. Százötven komplex nagy kapacitású gépsorral rendelkeznek, ami hozzávetőlegesen napi 750 hektár cukorrépa betakarításához elegendő. Mondhatom, hogy gazdaságaink — fel- készültségüket tekintve — 30—40 nap alatt betakarítanák cukorrépatermésüket, de a répa őszi fejlődése, cukor- tartalmának növekedése, valamint a cukorgyárak kapacitásának véges volta nem teszi ezt lehetővé. Így a cukorrépa betakarításának befejezését október 10—15-re tervezzük. Az utolsó cukorrépát november 10-én szeretnénk átadni a cukorgyáraknak. — A betakarításnál a MÁV és a Volán mellett nagy segítséget jelent majd a honvédség, amely az előző évekhez hasonlóan ebben az évben 123 tehergépkocsit bocsát a mezőgazdasági üzeíj; mek rendelkezésére október : 1. és 30. között, i — Alkatrészhiánnyal kell-e számolni? — Pillanatnyilag nem, de félő, hogy a teljes géppark beindulása után lesz ilyen gondunk is. Optimisták vagyunk, mégis reméljük, hogy alkatrészhiány ^em fogja felborítani terveinket — mondta befejezésül dr. Kácsor András. Kondacs Pál JEGYZET Búcsú az ekétől Szántó-vető ember, mondjuk a földművesre, úgy ösz- szekapcsolódik ez a két dolog a mezőgazdasági termeléssel. A vetés biztos hogy szükséges lesz a jövőben is„ de a szántás felett — úgy tűnik — eljárt az idő. Néhány éve még ilyen gondolatokért „kiátkoztak” volna egy mezőgazdászt, ma már azonban más a helyzet: a szántás nélküli művelés bizonyított! Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez egy vadonatúj tudományos felfedezés eredménye, pedig nem így van. Már száz évvel ezelőtt próbálkoztak vele, akkor szárazművelésnek nevezték, de nem terjedt el nagyobb mértékben. Hiányoztak hozzá az eszközök, a feltételek. A kisparaszti gazdaság az ökrös, lovas vonóerejével csak az egyszerű ekét tudta mozgatni, a korszerűsítés pedig a nagy uradalmaknak sem állt érdekében. Volt bőven olcsó munkaerő. Hazánkban a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtette a gépi, technikai feltételeit a föld forgatás nélküli művelésének, mégis sokáig késett ennek a módszernek az elterjedése. Űj búzafajtákat hoztunk be Jugoszláviából és velük együtt átvettük a mélyművelés divatját is. Óriási energiát fordítottunk arra, hogy tönkretegyük a talaj hosszú évek során kialakult szerkezetét és azt hittük, ennek köszönhető a term és többlet. Szerencsére a kutatók nem fogadták kritika nélkül az eredményeket, és vizsgálni kezdték a szántás nélküli vetést is. Az eredmény azokat igazolta, akik úgy vélték; a terméstöbblet a búza érdeme, nem a mélyszántásé. Kimutatták, hogy ma már a bőséges műtrágyázás eredményeként a talaj felső rétege annyira feltöltődött tápanyagokkal, hogy vétek azt megforgatni és alulra vinni. Igazán jó termést akkor kaphatunk, ha a talajt meghagyjuk természetes állapotában és csak fellazítjuk, hogy könnyen átjárja a víz. Mindezt nem titkolták a termelők előtt sem, mégis nehezen terjedt az új módszer. Nem csoda, hiszen a mezőgazdászoknak valósággal vérükké vált, hogy vetni csak szántás után lehet. A munkaerőhiány és a sür- ; gető idő kényszere kellett a Hidasháti Állanji Gazdaságban is ahhoz, hogy először félve, de megpróbálkozzanak a vetéssel csak talajlazítás után. Az eredmény biztató volt, és tavaly már csaknem 600 hektárt műveltek így. Gyomától Bélmegyerig terjed a gazdaság területe, és I mindenütt vetettek az új módon, de hagyományosan, szántás után is. Az eredmények olyanok lettek, melye- ■ két érdemes leírni. A talaj- . lazított .földön a búza több mint 57 mázsás átlagtermést hozott, míg a szántott földön 47 mázsát. Ez több mint 20 százalékos különbség. A lazításos művelésnél egy hektár megmunkálása 6000 forintba került, ennek 9 százaléka volt a talajmunka költsége és a lazítás mindössze 173 forintba került, ez a ráfordítás 3 százaléka. Szántásnál 6500 forint jutott egy hektárra és a talajmunkák költsége csaknem elérte az ezer forintot. Ügy hisz- j szűk, ezekhez a számokhoz ! nem kell kommentár. De álljon itt okulásul egy példa: a kamutiak az idén rekordtermést takarítottak be búzából és nem titkolják, hogy ennek egyik tényezője az volt, hogy ők már a terület 80 százalékán nem szántanak, csak lazítanak és ; vetnek. Adott tehát a módI szer, hogyan termeljünk olcsón, sok búzát. Ideje mielőbb mindenütt élni vele! Lónyai László
