Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-08 / 211. szám
o 1977. szeptember 8., csütörtök NÉPÚJSÁG A szakszervezeti tömegpolitikai oktatás és nevelőmunka időszerű feladatai Beszélgetés Hajdú Antallal, az SZM T osztályvezetőjével Rövidesen újra megkezdődik a szakszervezeti tömegpolitikai oktatás. Megyeszer- te ezren és ezren ülnek ismét a padokba, hogy tovább gyarapítsák politikai és szakmai ismereteiket. Teszik ezt abból a felismerésből, hogy több tudás birtokában biztonságosabban eligazodnak a világ és az ország kérdéseiben, a napi eseményekben, s világosabban látják munkájuk értelmét. A felkészülés gondjairól, az új, 1977—78. évi szakszervezeti tömegpolitikai oktatás terveiről bezsélgettünk Hajdú Antallal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa kulturális, agitációs és propagandaosztályának vezetőjével. Mindenekelőtt arra kértük, hogy röviden foglalja össze az elmúlt oktatási idény főbb tapasztalatait. — Az 1976—77. évi szak- szervezeti tömegpolitikai oktatásban — kezdte tájékoztatóját — megyénkben mintegy 18 ezer szervezett dolgozó vett részt, közte igen sok választott tisztségviselő és szocialista brigádvezető. Emellett a különböző vetélkedőkön is szépszámú jelentkező küzdött a helyezésekért. A közművelődési vetélkedőn például mintegy 650 brigád 10-12 ezer tagja vett részt. — Hogyan készültek és készülnek a mostani oktatási évre? — Megyénk 16 ezer választott tisztségviselője közül mintegy ezren Szegeden és Békéscsabán 1—i hetes bentlakásos tanfolyamon bővítették, illetve bővítik tudásukat. Mindezt természetesen hasznosítják majd munkájukban és mint előadók, illetve propagandisták az elkövetkező tanfolyamokon. Ebben az oktatási évben megkülönböztetett gondot fordítunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából az agitáció és propaganda hatásának növelésére, a Szovjetunió eredményeinek megismertetésére. — Mi az 1977—78. évi szakszervezeti tömegpolitikai oktatás legfőbb célja? — Most, de így volt ez eddig is, a szakszervezetek nevelőmunkájának fő célkitűzése a szocialista emberré nevelés, a szocialista építés feladatainak megoldására való felkészítés. Ezért szükséges az, hogy sokirányú tevékenységünkben központi helyet kapjon és foglaljon el a nevelőmunka. Akarva-aka- ratlanul ez parancsolólag az első helyre lép, mert tudatos előkészítő munka nélkül nincs és nem is lehet szocialista módon élő, gondolkodó,j és dolgozó ember. A mi nevelőmunkánk része a párt ilyen irányú tevékenységének. Vagyis, a maga sajátos eszközeivel és módszereivel segíti a párt politikájának megvalósítását. Amikor erről beszélünk, csak úgy lehet ezt igazán és őszintén tenni, ha tudatában vagyunk annak is, hogy nemcsak tanítjuk a szakszervezeti tagságot, hanem tanulunk is tőlük. — Milyen a szakszervezeti tömegpolitikai munka hatóköre? — Oktató- és nevelőmunkánk elsősorban a bérből és fizetésből élő szervezett dolgozókra terjed ki, de természetesen fontos szerepet játszik ugyanakkor a felnövekvő ifjúság nevelésében is. Kiterjed a szervezett dolgozók politikai, szakmai, kulturális és testi nevelésére is. Tehát átfogó. Fő színtere — nem véletlenül — a munkahely, hiszen a munkahelyi viszonyok nagyon is érzékenyen hatnak az emberi gondolkodásra, hozzájárulnak a tudatformáláshoz. Ezekből adódik, hogy minden vezető testületnek, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának, a szakmai megyei bizottságoknak úgy kell a mozgalom munkáját irányítani, hogy a nevelés, melynek világnézeti alapja a marxizmus—leninizmus, át- meg átszőjje egész tevékenységünket. Ennek viszont nélkülözhetetlen feltétele és következménye, hogy a tagság rendszeres tájékoztatása, meggyőzése és tettekre mozgósítása minden szakszervezeti tisztségviselő elsőrendű kötelessége. Rendkívül fontos tehát, hogy mindenkor építsünk az aktívák segítségére és szorgalmára. Nevelőmunkánkhoz szorosan hozzátartozik a szakszervezeti belső demokrácia. Ez az utóbbi időben fejlődött ugyan, ám megítélésünk szerint mégis elmarad a követelményektől. Még nem mindenütt és mindenkor jellemző, hogy az alapszervezetek vezetőségei minden lényeges kérdésben igényeljék a tagság, a bizalmiak véleményét. Márpedig megalapozott és helyes döntést enélkül aligha lehet hozni. — Az elmondottak alapján hogyan lehetne összegezni a szakszervezeti tömegpolitikai oktatás és ne- ' velőmunka legfőbb követelményeit és feladatait? — Tennivalóinkat a következőkben lehetne sommázni: El kell érni, hogy termelést segítő és érdekvédelmi tevékenységünkben következetesebben érvényesüljenek okatási és nevelési törekvéseink is. Részletesebben: biztosítsuk a szakszervezeti nevelőmunka egységes és helyes értelmezését; aha-, tékony módszerek gyűjtését, elemzését, széles körű ismertetését; a tapasztalatcsere hatékony fórumainak megteremtését. Ezért fel kell lépnünk az olyan vezetési stílus és gyakorlat ellen, amely a nevelőmunkát kiszakítja egész tevékenységünkből ; lebecsüli és reszortfeladatra szűkíti; elhanyagolja a tájékoztatást és a meggyőzést; nem igényli vagy figyelmen kívül hagyja a tagság véleményét. De az ellen is fel kell lépni, ha a szükséges -intézkedéseket csak „meggyőzéssel” próbálják pótolni. Fontos feladatunk, hogy megteremtsük az elevenebb és közvetlenebb személyes kapcsolatot a vezetés és a tagság között. Mégpedig azzal, hogy munkánk középpontjába a helyi feladatok alapos megismertetését, a vállalások teljesítésére mozgósítást, a szocialista munka- verseny-mozgalom szélesítését állítjuk. Természetesen nagy szükség van arra is, hogy e témával kapcsolatban feltárjuk a különféle nézeteket, s egységes, helyes álláspontot alakítsunk ki nevelőmunkákban. Ezzel is erősítjük a szakszervezeti demokratizmust, amely a munkahelyi demokrácia kibontakoztatásának szerves része. Fontos továbbá, hogy időben jelezzünk minden olyan ellentmondást, amely a dolgozók körében céljainkkal ellentétes hatást vált ki. Ugyanakkor kötelességünk azt is elősegíteni, hogy a munkahelyeken kapjanak meghatározó szerepet, erőteljesebb erkölcsi és anyagi megbecsülést a jól dolgozók, az akadályokat leküzdők, a közösségért tevékenykedő munkásemberek. Ezzel együtt jogos az az igény is, hogy következetesebben elmarasztaljuk a hanyagul dolgozókat, fegyelmezetleneket, a közösséget semmibe vevőket és a csak egyéni érdekeikkel törődőket. — Közismert, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom a világ haladó munkásmozgalmának szerves része. Hogyan segíti az új tömegpolitikai oktatási év ennek megértetését, az internacionalista gondolkodás kiterjesztését? — Szakszervezeti mozgalmunknak valóban ápolnia és fejlesztenie kell a népek közötti megértést, együttműkö- •dést, a nemzetközi munkás- osztály haladó hagyományainak ápolását és bővítését. Tömegpolitikai oktatásunk és nevelőmunkánk értelmi és érzelmi hatásaira egyaránt építve segíthetjük a proletár internacionalizmus eszméjének terjedését, a szocialista világrendszer politikai és gazdasági egységéhez tartozás kölcsönös előnyeinek tudatosítását, a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink erősítését. — összegezve: Ezek most a legfontosabb tenpivalóink. Ezek pedig lelkiismeretességet, nagy felelősséget követelnek meg mindannyiunktól. Jó dolog az, hogy tudjuk és érezzük: a szakszervezeti tisztségviselők, az aktívák nagy többsége ennek szellemében él és dolgozik. Egyszóval, munkájukra és segítségükre bármikor és bármiben számíthatunk. Podina Péter • • Üzem és történet gy évvel ezelőtt indítottak útjára egy pályázatot, de igazán most kezd kibontakozni értéke. Arról az üzemtörténeti gyűjtésről, kiállításról van szó, amelyet a megye szocialista brigádjai, termelő kollektívái számára szervezett a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum. A pályázatban arra kérték a brigádokat, hogy gyűjtsék egybe és lehetőség szerint kiállításon is mutassák be üzemük történetét. Az már távolabbi cél: váljék az illető brigád kultúrmunkájának folyamatos részévé ez a gyűjtés. Az előzményekről még talán annyit, hogy 1972-ben készült a gyulai harisnyagyár monográfiája. A szakemberek számára egy ilyen feldolgozó munka is sokatmondó ugyan, de rájöttek, hogy még értékesebb, ha a leíró jellegű kiadvány kiegészül. Dokumentumokkal, tárgyi emlékekkel még szemléletesebbé, még értékesebbé válik a gyűjtemény. Innen táplálkozott az ötlet, hogy pályázatot írjanak ki, munkahelyi kollektívák segítségét kérve a nemes tevékenységhez. A múzeum mindjárt tanácsokkal, módszertani útmutatásokkal is szolgált. Mi az amit gyűjtsenek, mi az ami elhanyagolható ebben a sokfelé ágazó felfedező munkában. Hogy a pályázat életre hívói partnerekre találtak, az máris bizonyos. Huszonnyolc üzemből 57 brigád jelentkezett, hogy feldolgozza munkahelye történetét. A megyei AGROBER Vállalat- és a Mezőhegyesi Cukorgyár azóta már nagy sikerrel meg is rendezte kiállítását, másutt készülnek erre. Még ma sem titkolják a pályázat kiírói: annak idején aggódva figyelték, vajon hogyan fogadják ezt a — jobb híján nevezzük így — sajátos közművelődési formát, amelynek mellesleg a társadalomtörténeti értéke is jelentős. Aggódásuk szerencsére alaptalan volt. Mezőhegyesen, a cukorgyárban például szinte az egész gyár tudta, miféle munka folyik a laboratóriumban, a gyűjtés „főhadiszállásán”. Egymás után jelentkeztek idős munkások, nyugdíjas szakemberek a különféle használati tárgyakkal, egykor kelt irományokkal, hogy „valamire hátha jó lesz” alapon segítsék a gyűjtőket. Így kerekedett napról napra teljesebbé a gyár története. Akadt idős munkás, aki a remekül sikerült kiállítást látva, nyomban keresni kezdett otthon az asztalfiában, hogy utólag siessen a gyárhoz kapcsolódó emlékeivel még gazdagabbá tenni az összegyűjtött anyagot. Túl azon, hogy szinte hű keresztmetszetet adnak ezek a gyűjtemények egy-egy gyár, üzem történetéről, más okból is igen hasznosak. Hiszen a múltra emlékezni nemcsak nosztalgikus merengést jelent, egyben emlékeztető is, főleg a fiatalabb generáció számára. Mert a mai húsz-, harmincévesek — tisztelet a kivételnek — gyakran vetik oda hányaveti módon érveiket: ilyen szerszámmal nem lehet dolgozni, vagy teszem azt, ilyen körülmények között ne is várjanak minőségi munkát. Nem arról van szó, hogy a fejlődés természetes velejárójaként ne tudjuk magunkénak a technikai fejlődést, az embert ne szolgálják az újabb és nagyobb teljesítményű gépek. De érdemes azt is látni, hogy régen hogyan zajlott a termelés, miként dolgoztak az elődök, már amennyire kitűnhet ez egy tablóból, vitrin mögé odahelyezett régi munkaeszközből. Kitűnik és érzékelhető, és úgy gondolom, ennek egyenes következménye, hogy jobban megbecsüljük az idős emberek munkáját, azt, ami alapja volt a mának. S látva a párhuzamot, többre értékelik megváltozott környezetüket. Az is nyilvánvaló persze, jó hogy már csak egy ilyen kiállítás emlékeztet a régmúltra. Visszatérve a KISZ, a szakszervezet, a népfront és a művelődési szervek által is patronált pályázatra: ezekben a napokban értékelik a szakemberek a pályázatokat. Szarvastól Gyuláig, Mezőhegyestől Szeghalomig sorra járják a kiállításra szánt gyűjteményeket. Tizenkilenc üzem, illetve brigád ugyanis másokkal is szeretné megismertetni, hogyan alakult üzemük élete. Ügy tervezik, hogy a jellegzetesebb, legértékesebb gyűjteményeket összevont, kiállításon Békéscsabán is ^bemutatják. A dokumentumok egy részét a megyei múzeumban helyezik el, de ugyanolyan értékkel bírnak majd azok a képek, jegyzőkönyvek, munkaeszközök is, melyeket az illető üzem „házon belül” helyez 1 el. Alapja lesz a házimúzeumnak, amely — a mostani gyűjtőkedvet látva — nyilván csak gyarapodik ezután; esetleg valamelyik brigád állandó figyelemmel kísérője is lehetne majd az üzem története további alakulásának. gy kezdenek majd „beszélni” a mának — és a jövőnek méginkább — az élettelen dokumentumok, lesznek hordozói történelmünknek, szűkebb pátriánk életét megörökítve. Fábián István Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó gondozásában napvilágot látott Szabó Ervin születésének 100. évfordulója alkalmából két kötetre tervezett levelezésének első kötete. A forradalmi szocializmus, a marxista ■ társadalomtudomány és a szocialista művelődéspolitika hazai úttörője, Szabó Ervin levelei mellett Babits Mihály, Csizmadia Sándor, Garami Ernő, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, Madzsar József, Somló Bódog, Vágó Béla és a magyar századelő sok más érdekes alakjának a gyűjteményében szereplő levelei betekintést nyújtanak e nemzedék gonMN* Libella Fotó: Martin Gábor dolkodásába, életmódjába; politikai, tudományos és művészeti törekvéseibe, barátságaiba, szerelmeibe és vitáiba is. Most jelent meg A. Butenko A szocialista társadalmi rendszer című kötete is. Ebben a szovjet szerző a szocializmus főbb törvényszerűségeit, fejlődési szakaszait, társadalmi szervezetének sajátosságait vázolja jól áttekinthető logikai felépítésben. Rendező elve mindvégig a szocializmus közös, egyetemes vonásainak és országonkénti sajátosságainak egybevetése, a vizsgálódás valamennyi szintjén a történelmi tények korrekt figyelembevételével. Butenko könyve a szocializmussal, mint társadalmi rendszerrel összefüggő problémák első jó összefoglalása. A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonságai között is sok érdekes kiadvány található. Karinthy Ferenc Harminc- három című novellásköteté olyan írásokat tartalmaz, amelyek szervesen összefüggnek, visszatérő alakjaikkal, cselekményükben mo- zaikszerűen illeszkedve, egy nagyobb ciklus darabjait alkotják. Hajnal Gábor Kupolák című verseskötete értékes lírai vallomás. Az ész álma a címe Szentmihályi Szabó Péter harmadik verseskötetének. Két külön világ — a Semmi kiégett, el- gépiesedett, közönyös világa és az emberi álmok, a humánum vágya — kap a kötetben lírai kifejezést. Haza, költészet, szerelem a témája Utassy József most megjelent második verseskötetének, melynek címe: Csillagok árvája. Két kisregényt tartalmaz Doór Ágnes: Nincs rá felelet című kötete; a címadó kisregény mellett a másik a Haiótöröttek szigete. A kiadó legutóbbi regénypályázatán dicséretben részesült mű Fekete János Medúzák című könyve. A romániai Kriterion kiadóval közösen jelentette meg a Szépirodalmi a nálunk is népszerű Joseph Conrad A sötétség mélyén és A titokzatos idegen című regényeit, egy kötetben. A 30 év sorozatban látott napvilágot Németh László drámáinak válogatása, a kötetben a Villámfénynél, a Széchenyi, a Galilei, a Nagy család és A két Bolyai kapott helyet. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó több fontos új kiadványa közül említést érdemel Faluvégi Lajos Állami pénzügyek és gazdaság- irányítás című tanulmánykötete. Ez az elmúlt évek gazdasági jelenségeit foglalja össze, s a pénzügyi szabályozókat a gazdaságpolitika, a tervezés és szabályozás kérdéseivel szoros összefüggésben elemzi. A vállalati külpiaci politikai eszközeink című kötet Tóth Tamás munkája, hasznos kézikönyv közgazdászoknak, külkereskedelmi vállalatok, exportra termelő ipari vállalatok vezetőinek és dolgozóinak egyaránt. Több jogi könyv is megjelent. Szabóné Nagy Teréz Vétség, bűntett, súlyos bűntett című tanulmánykötetében a szerző rámutat: nem elegendő a joggyakorlatra támaszkodni, hanem a bűncselekmények differenciálása kérdésében a büntetőtörvénykönyvnek kell vá- • laszt adnia arra, mi a lényegi különbség vétség, bűntett és súlyos bűntett között. Szilbereky Jenő A polgári eljárás funkciója és hatékonysága című könyve jogpolitikai szempontból jelentős mű; más tudományágak módszereit, eredményeit is tartalmazza, miközben az állami irányítás hatékonyságát vizsgálja. Űjabb kiadásban látott napvilágot — a Legfelsőbb Bíróság elvi állás- foglalásaival — a Büntetőtörvénykönyv (összeállította Mátyás Miklós és Kiss Zsigmond). A kötet a népszerű Kis jogszabály sorozatban került a könyvesboltokba.
