Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-30 / 230. szám

o 1977. szeptember 30., péntek NÉPÚJSÁG Klubprogram fiatal pedagógusoknál Röviden egy iskola munkájáról Az elmúlt héten tartotta ez évi első klubfoglalkozá­sát a fiatal pedagógusok klubja, amely négy éve mű­ködik a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban, és azóta a megyeszékhely rangos klub­jai közé emelkedett. A klub célja, hogy Békés­csabán a fiatal értelmiségi­eknek megfelelő fórumot biztosítson a szakmai prob­lémák megbeszélésére, a színvonalas szórakozásra. Ezt a célt szolgálja az oktatási fórum is, amelynek során a klubtagok a beilleszkedés, az új oktatásügyi rendeletek, a bérrendezés kérdéseit tár­gyalhatják meg az illetéke­sekkel. Különböző pedagó­giai, pszichológiai előadások is segítik a szakmai tovább­fejlődést, a művészeti, ter­mészettudományos előadások pedig a klubtagok általános műveltségének emelését szol­gálják. A klub gyakran szer­vez közös színház-, mozi-, hangversenylátogatást, rend­szeresen járnak a klubszín­2. Az utasok kinéztek az ab­lakon. Áruházak kirakataival szegélyezett skatulyaszerű házak suhantak el mellettük. A falak szürke alapszínét az erkélyek piros és sárga folt­jai élénkítették. Moszkva peremkerületeibe érve egy­re kevesebb lett a jelzőlám­pa. A kilométeróra mutatója le-föl ugrált, majd a 80-on állapodott meg. Személyau­tókat előzött meg. Buszlajev észrevette, hogy egy Volga sofőrje a kormány fölé ha­jolva fokozza a sebességet. Egy szempillantás alatt majd kétszáz méterrel megelőzte a buszt. A kanyarban igyeke­zett áttérni a jobb oldali sávra. A lejtőnél majd meg­előzöm, gondolta Buszlajev, és ő is növelte a sebességet. A motor tökéletesen műkö­dött. Benn az utastérben elő­kerültek az útra előkészített könyvek, a zubbonyos öreg­úr újságot olvasott. ... A szibériai nagyapjával Szemjon a háború előtt is­merkedett meg. Az öreg csak azért utazott fel Szibé­riából, hogy a menyével megismerkedjen és megnéz­hesse az unokáját. A nagy­apa, posztó zubbonyán a Vörös Zászló Érdemrenddel, le-fel járkált a szobában és arról mesélt, hogy ő maga bányász volt, meg arról is, hogyan csinálta Szibériában házba és az ifjúsági ház nagytermi rendezvényeire. Nyáron több kiránduláson voltak, ez az idei program­ból sem marad ki. Szintén hagyománynak szá­mít a képzőművészeti kiállí­tások rendezése. Az idén 2-3 fiatal képzőművész, elsősor­ban pedagógus kiállítását tervezik. Az előző években nagy sikerük volt a külön­böző játékesteknek, vetélke­dőknek, élménybeszámolók­nak, szabad klub- és tánces­teknek, amelyeket más klu­bokkal közösen szerveznek. Régi kapcsolat fűzi a klu­bot a Manzárd, a Tízek és a Színházbarátok klubjához. Terveikben szerepel a város műszaki értelmiségeivel, szo­cialista brigádjaival való kapcsolat megteremtése. öttagú vezetőségük, ame­lyet évenként választ a tag­ság, a kollektíva ötleteit, kí­vánságait mind sikeresebben valósítja meg. G. K. a forradalmat. Szemjon nem hitt neki. A moziban a bá­nyászok piszkosak meg sová­nyak voltak, a nagyapa pe­dig most is délceg, ápolt kül­sejű férfi. Szemjon előadta kétségeit az apjának is: — lehetséges, hogy a nagyapja nem is bányász, hanem sza- botőr? — Nagyapja hosz- szan, harsányan nevetett, és unokája osztályöntudatáról mondott valamit. Az utastér­ben az öregúr és Szemjon szibériai nagyapja mégis ha­sonlítottak egymásra. Az idő­sebbek egy egész nemzedéke régi katonaruháját viselte. Életük a háborúval kezdő­dött, a háború közti szüne­tek pedig olyan rövidek vol­tak, hogy nem tudták meg­szokni a civil öltözéket. Az öregúr mellett ült az unokája és mesekönyvet ol­vasott. Elmélyülten olvasott, felvonta a szemöldökét, moz­gatta ajkait, olykor felpil­lantott: látják-e az utasok, hogy igazából tud olvasni. Szemjon ötéves korában még nem tudott olvasni, de azért sok mindent ismert. Tudta, hogy a Naguán-rend- szerű forgópisztolyt a felta­lálójáról nevezték el. A gyalogsági harci szabályzat paragrafusaira még ma is emlékszik. Szemjon egy katonai tele­pülésen született, a déli ha­tárnál, innen apját később áthelyezték a nyugati határ­A 3400-as lélekszámú Kö- röstarcsa általános iskolájá­nak igazgatója, Vári Imre a múlt héten számolt be a községi tanács tanácsülésén az általános iskola munkájá­ról. A tanácsi beszámolóban elhangzott, hogy az iskola huzamosabb idő óta bukás­mentes. Hogyan sikerült idá­ig eljutni? — Nem könnyű a helyze­tünk. Először is sok-sok munkával az otthonról ho­zott műveltségbeli különb­séget kellett enyhítenünk, vagyis az ingerszegény kör­nyezetből hozzánk került gyerekeket közelebb hozni tudásszintben társaikhoz. Ezenkívül a gyenge, illetve hanyatló eredményt produ­káló fizikai dolgozók gyere­keit félév után különös fi­gyelemmel ellenőrizzük egy általunk kialakított négy vizsgálati szakaszban. Az eredmények javítását az órán folyó differenciált foglalko­zásokkal és délutáni korre­petálásokkal érjük el. A megfigyelt tanulók közül így májusra már csak azok ma­radnak, akiket a bukás ve­szélye fenyeget. Ezekkel a tanulókkal órarend szerint rendszeresen foglalkozunk. Módszerünk még eredmé­nyesebbnek bizonyulna, ha a szülők is segítenék munkán­kat. Elég gyakran előfordul, hogy nem engedik el a gye­rekeket a különfoglalkozá- sokra. 1977 nyarán öt fiatal kép­zőművész lehetőséget kapót a MEZŐGÉP Vállalatnál fémplasztikai kísérletezésre. Az ott készült alkotások be­mutatására vállalkozott a városi tanács, amikor helyet adott udvarán Gubis Mihály, Lonivics László, Mayerhof­szélre. Az apja paroliján két sötétvörös zománc téglalapot viselt, az ingzubbonya ujján pedig vörös posztócsillagot. Az apja mindig tanult. Es­ténként könyvekkel és térké­pekkel bástyázta körül ma­gát, a könyvekben a sorokat piros ceruzával húzogatta alá. Régebben valahogy gya­koribb szokás volt ez: min­den régi tankönyv sűrűn alá van huzigálva. Fiatal korá­ban az apja szintén bányász volt. A háború előtt apja kato­nai akadémián tanult. Szem- jonnak élesen emlékezetébe vésődött apja megérkezése. — Buszlajev megjött! — kiáltották az udvarról. Szemjon apja elé futott. Az apja kivette az autóból a bőröndjét. Szemjonnak egy sárga doboz gyümölcszselét, egy riasztópisztolyt, hozzá kerek dobozkában tartalék játék-kapszlikat hozott aján­dékba. Az anyja is örült az új ru­hának, krepdesin — jutott Szemjon eszébe az anyag neve; az akkor nagyon drá­ga volt. Majdnem olyanok voltak rajta a rózsák, mint ezen a diáklányén. Az anyja igyekezett gyakran elmenni a tükör előtt, hogy láthassa magát .új ruhájában. Az apja mindig korán ment el hazulról, és egyre később tért haza. Egyszer úgy ala­kult, hogy Szemjon három — Mit tesz az iskola tár­sadalmi feladatú céljai és a nyitott iskola megvalósítása érdekében? — Az egyik fontos tenni­valónk: erősíteni és javíta­ni az iskola és a szülők kö­zötti kapcsolatot. Ennek ér­dekében növeljük a család- látogatások gyakoriságát, de el kell érnünk azt is, hogy nagyobb legyen a szülői ér­tekezleteken és fogadóórá­kon a szülők részvétele. A kapcsolatok erősítésére szol­gál majd a nyolc előadásból álló „Szülők iskolája” bein­dítása. Ennek a szervezésé­ben nagy segítséget nyújt a békéscsabai városi TIT. Biz­tosítja számunkra a pedagó­giai és pszichológiai tárgyú előadásokhoz az előadókat. Ide sorolhatnám még a dolgozók esti iskolájának a lehetőségét is, amit még min­dig lehetne bővíteni, mert községünkben több mint száz az 50 éven aluli 8 osz­tályt nem végzett felnőttek száma. Sajátos helyzetünket figyelembe véve mi is a 160 órás új rendszerű felnőtt- képzést indítottuk be, amely novembertől májusig tart. Az iskola 2044-es számú József Attila Úttörőcsapata megyei viszonylatban is jó munkát végez, amit bizo­nyít a kétszer is elnyert KISZ KB selyemzászlója. Hogyan készül az úttörőcsa­pat a Nagy Október 60. év­fordulójára? — Központi programunk fér Miklós, Fajó János és Mengyán András alkotásai­nak. Szeptember 30-án dél­után 3 órakor Mladonyiczki Béla szobrászművész nyitja meg a kiállítást, amely ok­tóber 30-ig látható. A fém­plasztikai kiállítás új szín­foltja lesz a megyeszékhely kulturális programjának. napig nem látta az apját. Megfogadta magában, hogy feltétlen fel fog ébredni, amikor megjön az apja. Fel is ébredt, mert apja egy hadnaggyal jött haza, akinek hangosan dübörgőit a csiz­mája, az anyja mondta is neki: — Csendesebben, feléb­reszti a gyereket! Szemjon ismerte a hadna­gyot, ukránul énekelt, s ez mindig olyan mulatságos volt, hiszen majd mindent értett, és mégse oroszul volt. Az apja felhívott valakit telefonon. — Igen, nyugtalan a hely­zet — mondta. Úgy látszik tankokat vonnak össze. Ezután apja az ezredpa­rancsnokkal, Ivan Anyiszo- moviccsal beszélt telefonon. Az ezredparancsnok rövide­sen megérkezett, a szomszéd házban lakott. Egy térképet terítettek ki az asztalon: A térkép még egészen új volt, és valahányszor megmozdí- tották, erősen zörgött. — Csendesebben! — szólt rájuk az anyja. Szemjon jót mulatott ma­gában, ahogy elnézte, hogy a felnőttek lábujjhegyen jár­nak az asztal körül, nem ve­szik észre, hogy ő közben .felébredt; tenyerét szájára tapasztotta, nehogy elneves­se magát. — Küldjenek hírvivőket a parancsnokokhoz. Holnaptól nincs eltávozás! — adta ki az utasítást az ezredparancsnok a hadnagynak. A hadnagy eltávozott. (Folytatjuk) az „Együtt egymásért” ak­ció keretében a 60. évfordu­ló megünneplése lesz. Nem­csak ünnepi megemlékezést tartunk, de sajátos úttörő­riadóval tesszük emlékeze­tessé az évforduló napját. Az izgalmasnak ígérkező ün­nepi programban részt vesz­nek a munkásmozgalom ve­teránjai is és községünk szá­mos társadalmi aktívája. — Milyen az iskola sza­kos ellátottsága ? — Jelenleg tanárlétszá­munk teljes és nincs képe­sítés nélküli nevelőnk. A fi­zetésemelést demokratikus légkörben hajtottuk végre, átlagos 470 forint fizetés- emelést kaptak dolgozóink, a technikai dolgozók 250 fo­rintot. Mindnyájan úgy érezzük, ez a növekvő tár­sadalmi megbecsülés is to­vábblendíti, segíti munkán­kat. B. S. E. 1973 novemberében nyitot­ta meg kapuit Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza, amely az elmúlt négy év során nemcsak a fővárosiak számára biztosí­tott színvonalas művelődési és szórakozási lehetőségeket, hanem az ország minden tá­jával szoros kapcsolatot tart. Megyénkből is gyakran ke­resik fel szervezett munkás­brigádok a ház kiállításait, rendezvényeit. Az idei ősz különösen gazdag program­mal várja az érdeklődőket, hiszen a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulóját méltón kívánják megünnepelni a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házában is. Márciusban kezdődött a „60 esztendő a lenini úton” című előadássorozat, ame­lyen a Szovjetunió budapes­ti nagykövetségének vezető munkatársai is beszámolnak a földrésznyi ország politikai, gazdasági eredményeiről. Ed­dig is népszerűek voltak a ház klubjai, a volt szovjet ösztöndíjasok klubja —• amelynek négyezer tagja van —, a szocialista brigádok klubja, az orosz nyelvi klub, a moszkvai rádiót hallgatók klubja, a gyermek-, ifjúsági és nőklub, októberben pedig a szovjet muzsika barátai is klubot alakítanak, kihasznál­va a ház gazdag zenei lehe­tőségeit. A kiállítások tervei közt szerepel a TASZSZ hírügy­nökség fotóriportereinek „A népek testvéri családjában” című bemutatkozása, vala­mint „A szovjet könyv 60 éve” című kiállítás. A Ma­gyar Munkásmozgalmi Mú­MA ESTE 20 ÓRAKOR: GALILEI A budapesti művészeti he­tek programján szereplő drá­ma Németh László ^műve, Ádám Ottó rendezésében, Bessenyei Ferenccel a cím­szerepben. Vajon forog-e a Föld? Vagy egy helyben áll és a Nap és a csillagok forognak körülötte? A tizenhatodik— tizenhetedik század nagy kérdésére már Kopernikusz Karinthy franciául Fél évszázaddal első fran­cia nyelvű fordításának meg­jelenése után ismét kiadják Franciaországban a háború előtti korszak egyik legérde­kesebb regényét, Karinthy Frigyes Capillaria című könyvét. Karinthy művei kö­zül a francia közönség leg­inkább az Utazás a kopo­nyám körül című könyvét is­meri. Karinthy Frigyes, aki nemcsak író, de tudós is volt, nagy rajongója volt a XVIII. századi francia íróknak. Ca­pillaria című könyvében a francia filozófusok kedvelt módszeréhez, az utópiához folyamodott. A tökéletes bol­dogságban élő asszonybiro­dalom történetét olvasva azonban nem szabad azt gon­dolnunk, hogy Karinthy ki­fejezetten feminista elveket vallott. A Capillaria francia nyel­vű kiadásának előszavát G. Zwang írta, az illusztráció­kat Stanislao Lepri készítet­te. A fordítás Véronique Charaire munkája. zeummal közösen rendezik az „Október hatása a nem­zetközi forradalmi mozga­lomra” című kiállítást. Kiemelkedő eseménynek ígérkezik a magyar és szov­jet fiatalok találkozója a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgár- háborúban részt vett magyar internacionalistákkal. Az ünnepségek idején ha­zánkba látogat Robert Rozs- gyesztvenszkij szovjet költő, s a ház vendégei lesznek az orenburgi, a krasznojarszki és szevasztopoli művész- együttesek, amelyek több­ször fellépnek a különböző rendezvényeken. A szocialis­ta országok kiemelkedő tu­dósai és szakemberei tartják az előadásokat azon a kon­ferencián, amelyen a KGST- tagállamok képviselői vesz­nek részt. „A forradalmár alakja a szovjet filmművészetben” cí­mű sorozaton a baráti or­szág filmművészetének leg­újabb alkotásait és klasszi­kussá vált értékeit láthatja a közönség. Felsorolni is hosszú volna a rendezvényeket és találko­zókat, amelyek arra hivatot­tak, hogy október ünnepén jobban megismertessék a lá­togatókkal a forradalom óta eltelt 60 év eredményeit. A népek közötti barátság, s a forradalmi szellem nemzete­ket összekötő erejének szép példája, hogy a Szovjet Tu­domány és Kultúra Házában az ünnepi eseménysorozat befejező programja lesz az az irodalmi est, amelyet Ady Endre születésének 100. év­fordulóján rendeznek. is tudta a helyes választ; Ga­lilei további érveket is talált bizonyításukra. Ám ez a fel­fogás nem tetszett a pápá­nak, aki magának tartotta fenn a jogot, hogy tudomá­nyos kérdésekben is döntsön, s ezért az agg Galileit Ró­mába hívatják, ahol nagy óvatosan ugyan, bebörtönzik, s az inkvizíció elé állítják. Az idős ember testében, lel­kében megtörik, keserűségé­ben visszavonja tanait. (KS) Valentyin Csernik: I • I ' I ' • Buszlajev emlekezesei Fémplasztikai kiállítás Békéscsabán A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza a nagy ünnepre készül Mai tévéajánlatunk Részlet a békéscsabai szlovák tájházból Fotó: Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents