Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-29 / 229. szám
1977. szeptember 29., csütörtök Az együttműködés eredménye: a város gyorsabb fejlődése A Békés megyei Múzeum barátok Köre őszi programjából Tanácsülés Békésen Békésen szeptember 28-án tartotta ülését a városi tanács, melyen négy igen fontos napirendet tárgyaltak a városatyák. Elsőként a nem tanácsi szervekkel kötött gazdasági megállapodások eredményeit, a további lehetőségeket vitatták meg Makoviczki János tanácselnök írásos beszámolója alapján. Az együttműködés a nem tanácsi szervekkel a város fejlesztésében számos formában jelentkezik. Ezeknek legkiemelkedőbb eszközei a gazdasági együttműködési megállapodások. Jelentőségük abban van, hogy a nem tanácsi szervek megismerik a városfejlesztést és a lakossági ellátás helyzetét, s az anyagi erőforrások koncentrálásával, azok felhasználásának összehangolásával lehetővé válik egyes fejlesztési célok megvalósításának gyorsítása. Nem szólva arról, hogy lehetőséget adnak a kollektív tevékenység kibontakoztatásához is. Ennek szép példái máris mutatkoznak Békésen. A várossá szervezés óta 70 gazdasági jellegű együttműködési megállapodás megkötésére került sor 38 nem tanácsi szervvel. Eredménye, hogy több létesítmény megvalósítása vált lehetővé, fgy például a dánfoki ifjúsági tábor építéséhez hamarább foghattak hozzá, kialakulóban van egy üdülőtelep is, melyhez az OTP és a Kettős-, Sebes-Körös Vízgazdálkodási Társulat adott jelentős anyagi segítséget. Az óvodai férőhely fejlesztésében megvalósulhatott az epreskerti óvoda bővítése, és a Kossuth utcai óvoda építése. Így több mint száz gyermek kaphatott helyet az új létesítményekben. Második napirendként a nőpolitikái határozat végrehajtását tárgyalták, melyhez Vámos László tanácselnökhelyettes készített írásos beszámolót. Szó volt ebben a dolgozó nők munkakörülményeinek javításáról, korszerű mosdók, öltözők és ebédlők építéséről, új gépek beállításáról. Érdekes téma a bérezések alakulása. A tapasztalat az, hogy a fizikai munkát végző nők kereseti szintje általában 200—600 forinttal alacsonyabb a velük azonos munkakörben dolgozó férfiakénál. Ennek igazolására több üzemben, munkahelyen tartottak vizsgálatot, s ezt számadatokkal támasztották alá. Bár a bérarányok alakulásánál az utóbbi néhány évben van némi javulás, ez az eltérés még mindig jelentős. Az utóbbi években egyébként a bérpolitikai intézkedések nyomán Békésen 700—800 nődolgozó részesült bérrendezésben. Szó volt a nők szakképzéséről is és vezetésben való részvételükről. Eszerint vezetői beosztásban jelenleg 35, középszintű vezetésben pedig 270 nő van. Az aktív kereső nők számához viszonyítva a vezetésben való részvétel árá- nya 11 százalékos. A tanácsülés harmadik napirendi pontja a közoktatás továbbfejlesztésére yonatko- zó határozatok és a tankötelezettségi törvény végrehajtása, ennek tapasztalatai Puskás László osztályvezető beszámolója alapján. Ebben szó volt a nevelőmunka fontos kérdéseiről, az ifjúság testnevelésének ügyéről, a személyi ellátottságról. Végül negyedik napirendként tájékoztató jellegű írásos beszámolóból ismerhették meg a tanácstagok a MEZŐGÉP Vállalat békési gyárának munkáját. Többek között megtudhatták, hogy a gyár gazdálkodási eredményei jók, az évi árbevételt 53,2 százalékra teljesítették az első fél évben. Ehhez hozzájárultak a szocialista brigádok. Példamutató munkájukkal, a versenyben való részvételükkel kimagasló eredményeket értek el. A gyárban összesen 16 szocialista brigád működik 226 taggal. A napirendhez többen szóltak hozzá, s mondták el véleményüket, javaslatukat. Többek között a békési szülőotthon bővítésének szükségességéről, újabb tantermek építéséről. Szó volt arról, hogy az általános iskolák tantermeinek 65 százaléka szükségtanterem, ezért fontos szorgalmazni az újabbak építését. Végül a határozatokkal és kiegészítésekkel a tanácsülés elfogadta a beszámolót. Az ülésen részt vett Balogh László országgyűlési képviselő és dr. Kertész Márton, a megyei tanács vb-tit- kára is. K. J. Még mindig elég keveset tudnak megyénkben az egyre növekvő taglétszámú Múzeumbarátok Köre tevékenységéről, pedig az 1973 végén szerveződött és 1974-ben megalakult társadalmi szervezet már igen szép eredményeket mutatott fel az elmúlt négy esztendő alatt. A Múzeumbarátok Köre céljáról, feladatairól és idei programjáról Kazák Máriát, a Munkácsy Mihály Múzeum munkatársát kérdeztük meg. — A baráti kör célja; elősegíteni a múlt feltárását, megismertetését, a hagyomány ápolását, a muzeális emlékek megőrzését, ugyanakkor a múzeumi munka társadalmi bázisának kiszélesítését. A feladatok között szerepel, hogy jól működő hálózatot képezve segítse elő a megyében fellelhető muzeális emlékek múzeumba kerülését, szervezetünk rendezvényeinek fogadtatását s a múzeumi munka népszerűsítését. Az adatfeltáró és kutatómunka szervezettebbé és színvonalasabbá válása érdekében pedig pályamunkák kiadásával és pályadíjak kitűzésével ösztönözzük tagjainkat. — Hány szekció alakult a baráti körben? — öt szekcióban folyik a munka: a régészeti, történeti, természettudományi, néprajzi és képzőművészeti szekciókban. Az egyes szekciók elnökeit a tagok közül választják, a szakmai irányítók, a titkárok pedig múzeumunk munkatársai. Idén 270 tagja van a Múzeumbaráti Körnek, ebből 50-en az ifjúsági szekcióhoz tartoznak. — Milyen események várhatók őszre az egyes szekciókban? — A régészeknél az elmúlt év gyakorlatához hasonlóan két területen folytatnak tevékenységet : a tudományos ismeretterjesztésben és a régészeti kutató-, feltáró munkában. Most, a múzeumi hónapban beszámolót tartanak munkatársaink az ez évi ásatásokról, és ismertetik a múzeumon kívüli régészek által vezetett ásatások eredményeit is. November elején folytatják a magyarországi régészek eredményeit bemutató filmek vetítését, az őskortól a késő középkorig. A tudományos feltáró munkában pedig folytatja Padosa Pál és Varga Mihály Csorvás határának terepbejárását, és a szekció továbbra is segíti Győri János és Sóvári Ferenc hasonló jellegű régészeti tevékenységét. A történeti szekcióban eddig is sok értékes előadás hangzott el és tavaly, a mohácsi csata 450. évfordulójának emlékünnepségén is részt vettek a tagok. Sajnos, a kirándulások a busz megrendelése és az anyagi fedezet biztosításának problémai miatt gyakran elmaradnak. Ez minden szekcióra vonatkozik. A közeljövőben kerül sor a mezőváros-történeti kutatás témaköreiből egy konferencia megrendezésére és a programban szerepel még egy Békés megye műemlékeit bemutató vetített képes előadás is. A szekció szorgalmazza a megyei életrajzi adattár széles körű gyűjtésének elindítását is. A néprajzi szekció nyári ifjúsági gyűjtőtáborai jól sikerültek Biharugrán és Battonyán. Az ifjúsági tagozat kettőn is részt vett: egy néprajzin és egy ornitológiáin. Ugyanakkor tovább folytatják a megkezdett ismeretterjesztő előadásokat. A természettudományi szekcióban a szocialista brigádok és klubok igényeinek megfelelően környezetvédelmi és Békés megye természetvédelmi területeiről szóló vetítéssel egybekötött előadásokat tartónak, valamint megvizsgálják a múzeum természettudományos feladatait megyénkben. A baráti kör tagjai komoly segítséget nyújtanak az 1978 tavaszára tervezett „Természetvédelem és vadgazdálkodás” című kiállításhoz. A képzőművészeti szekcióban október 20-án este 6 órakor Szabó Júlia művészettörténész tart értékelő előadást a „Nyolcak rajzai” című kiállításról. Üj hírünk, hogy 1977-ben megalakult a Múzeumbarátok Köre gyulai szekciója is. Gyulán októberben dr. Fügedi Erik történész tart előadást „A gyulai vár az építések évszázadában” címmel. jj § A vasutasok békéscsabai szakszervezeti klubkönyvtárában Udvaros Béla rendezésében irodalmi-zenei műsort mutattak be a közelmúltban. A műsor szereplői Fodor Zsóka, Buday István és Szabady József voltak. Zongorán kísért Váradi Zoltán Fotó: Veress Erzsi Valentyin Csernik: Q I • I r I r • Buszlajev emlekezesei Lengyel és magyar iskolások barátsága í. Szemjon Buszlajev útra készült. Kis bőröndjébe egy törülközőt, Szputnyik villanyborotváját és egy váltás inget csomagolt be. .A kis Kresztovszkij utcácskában lakott, egy régi bérházban, nem messze a Rigai-pályaudvar metróállomásától és a Trifon vértanúról elnevezett templomtól. A nagynénje halála után egyedül maradt a nagy társbérleti lakás egyik szobájában. Fürdőszoba nem volt, de a hosszú folyosó végén, éppen a szobája mellett a falon ott lógott a telefonkészülék. Vezetés után mindig fáradtan érkezett haza, semmihez sem érzett kedvet, csak feküdt és a telefonbeszélgetéseket hallgatta. Buszlajev távolsági buszsofőr volt. Aznap is a megszökött járatára készülődött. Amikor beállt a busszal, az egybegyűlt negyven utas fegyelmezetten várakozott a kijelölt helyen. Többségük üdülni készült, nyáron mindig sok nyaraló utazott ezen a vonalon. Most majd sorba állnak — gondolta Buszlajev, miközben kinyitotta az ajtókat. Az történt azonban, ami mindig. Az utasok megrohamozták a buszt, a szokásos tülekedés, sietve felszálltak, előreszaladtak, helyüket keresgélték. Buszlajev eleinte csodálkozott ezen: minden jegyen rajta van az ülőhely száma, az emberek mégis attól tartanak, hogy hely nélkül maradnak. Lehet, hogy a háborús évek miatt van, gondolta Buszlajev, akkor valóban meg kellett ostromolni a vagonokat, hogy jusson egy kevéske hely, bár az is lehet a félelem és zűrzavar oka, hogy úgy vélik, a pénztáros több jegyet ad el, mint ahány hely van a buszon. Bár már régen menetrendszerűen járnak a buszok, és a pénztárosok sem szoktak tévedni, az emberek még emlékeznek a legrosz- szabbra; a szomszéd szobában lakó öregasszonyok is, ha meghallják, hogy a rádió NATO-manőverekről beszél, nyomban felvásárolják a sót és a gyufát az üzletekből. Mindenki lefoglalta a helyét, most majd újból kiszállnak. Buszlajev segített az utasoknak berakni a bőröndöket a csomagtartóba. Egy bányamérnök-jelvényes kövér férfi bekapcsolta a táskáját. A bemondó azokról a határőrökről beszélt, akiket elsőkként ért a háború. Persze, ma június 22-e van, jutott eszébe Buszlajevnek. Valamennyi rádióadó reggel óta a háborús esztendők dalait sugározta. Éjszaka fordul majd rá a műútra, amelyen 1941-ben az anyjával mentek. Azóta átépítették, négysávos lett. Buszlajev kissé távolabb ment a busztól és rágyújtott. — Húsz rubelt tudok csak küldeni — mondta a lányának egy idősebb nő. A lány húsz év körüli lehetett. Ruhája élénksárga, feltűnő, nagy piros rózsákkal — az idei nyár divatos színei. Buszlajev nem ismerte az utasait, szinte sohasem beszélgetett velük, és csak az elkapott beszédfoszlányók, a jelentéktelen, alig észrevehető apróságok szerint csoportosította őket, olyan ismérvék alapján, amelyeket csak az tud észrevenni, aki többet szokott figyelni, mint beszélni. — Jól van, mama, majd igyekszem, hogy kijöjjek belőle. A kislány egy fiatal hadnagy mellett állt. Biztosan diáklány, gondolta Buszlajev. Ez a feleségem lehetne. Az utóbbi időben gyakorta csak két kategóriába sorolta a nőket: melyik lehetne a felesége és melyik nem. Olykor a metrón kitalált egy játékot. Ahogy lefelé ereszkedett a mozgólépcsőn, must- rálgatta és két csoportba sorolta a vele szembejövő nőket: „Lehetne — nem lehetne...” És sehogy sem tudta megfejteni, miért tetszenek neki egyesek, akik nem is feltétlenül csinosak, és miért nem mások, akik szemreva- lóbbak. — Minden napra két rubel jut — folytatta az idős nő. A diáklány arrafelé nézett, ahol a hadnagy állt. — Mama, mindent értek... „Lehetne!” — gondolta Buszlajev. Véznácska lány állt meg mellette, nadrágban és fehér csipkeblúzban. Ügy huszonöt múlhatott. Finom, határozott ívű ajkak, világos, fémkeretes szemüvege mögött figyelmes szempár, karján rövid kabátka, rajta megkopott egyetemi jelvény. Biztosan tanárnő, kémikus vagy biológus. Az a típus, akinek tekintélye van. A laboratóriumban éppúgy, mint otthon, vagy az osztályban... Tanárnő. A tanárok iránt Buszlajev még mindig tiszteletet érzett, meg kissé félt is tőlük: meg tudták oldani a példákat és tudták fejből az összes történelmi dátumot. „Nem lehetne!” — döntött Buszlajev. — Repülővel kellett volna utazni, az autóbusz meleg és fárasztó — mondta keserűen egy idős néni a mellette álló tekintélyes külsejű öregúrnak, aki rátűzött • zsebes fehér nyersselyem kabátot viselt. Valahogyan szibériai nagyapjára emlékeztette Buszlajevet. Az is ilyen rátűzött zsebes, zubbonyszerű kabátot viselt, tekintete is épp ilyen határozott volt. Az öregúr mellett egy öt év körüli dundi, hirtelenszőke, kék matrózblúzos fiúcska állt. Ugyanilyen ruhácskája volt Buszlajevnek is gyermekkorában, csak a gallérján a fehér csíkok helyett pirosak díszelegték. Az öreg és a kék matrózruhás kisfiú hirtelen azokat a régmúlt időket idézték Buszlajev emlékezetébe, amikor először találkozott apai nagyapjával. (Folytatjuk) A békési 3. sz. Általános Iskola úttörőcsapata Bem József nevét viseli. A lengyel szabadságharcos emléke ösztönözte a gyerekeket és tanáraikat arra a gondolatra, hogy levélben megkeressenek egy lengyel úttörőcsapatot. Így kezdődött a krakkói 91. sz. iskola pajtásai és a békési úttörők közötti barátság. Sok-sok levelet váltottak már egymással, amíg találkoztak. Tavaly nyáron 31 lengyel gyerek ismerkedett megyénkkel a békésiek vendégeként. Ezen a nyáron pedig Lengyelország látta vendégül a magyar pajtásokat. A békési gyerekek Krakkóba utaztak, megnézték a vie- licskai sóbányát, kirándultak Gdanszkba, Gdyniába. A Mazuri-tavak melletti Elkben élvezték a lengyel úttörőtábor életét, a gyönyörű vidék nyújtotta lehetőségeket. A két úttörőcsapat barátsága a cseretáborozással nem ért véget, már a következő tervekről leveleznek. Feldmann Tibor, a Fiatal Orosházi Festők csoportjának tagja Nagybánhegyesen állította ki legújabb alkotásait. A kiállítást dr. Ablonczy Lászlóné, az orosházi művelődési központ főelőadója nyitotta meg
