Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-25 / 226. szám
o NÉPÚJSÁG 1977. szeptember ZS, vasárnap KULTURÁLIS MELLÉKLET ért meg. A vaskos kötetet három füzet követte: 1939- ben a Bolyai Akadémia gondozásában „Az élők félnek” címmel verseket, 1940-ben „Fütyöri és a hét vadász” címmel elbeszéléseket adott közre, 1941-ben Erdélyi Józseffel, Sértő Kálmánnal közösen jelentek meg versei, (Három csillag). A Bolyai Akadémia 1941-ben a „Denevérek honfoglalása” című elbeszélő költeményt, egyidejűleg „Harmincnyolc vadalma” című elbeszélésgyűjteményét a Magyar Élet adta ki, mely három kiadást ért meg. Részt vesz 1942-ben a szárszói összejövetelen, ekkor kerül közönség elé a „Fekete Bojtár vallomásai” címet viselő kétkötetes önéletrajzi regénye, melyből döbbenetes erővel tör felszínre az alig-alig elviselhető múlt. A múltat és Sinka költészetét jellemző „Balla- dáskönyv”-e 1943-ban Muha- ray színes festményeivel illusztrálva jön ki, s ez évben kerül könyvesboltokba a Vád folytatásának tekinthető „Hontalanok útján” című újabb verseskötete. Ifjúkorának keserű élményét sűríti össze a „Kadocsa, merre vagy?” kisregényében, mely a háborús évek utolsó terméke. Ebben az időszakban családjával együtt Mogyoródon él; az „a költő, aki nappal fát vág, szánt-vet és éjjel petróleumfénynél írja verseit”. A felszabadulás után Sinka öt hold földet kapott Bél- megyeren, de nem tudta művelni, mert Törökbálinton, majd ismét Budapesten lakott. A Szabad Szó, Magyar Parasztélet, Földmívelő s más lapok közölték verseit, novelláit. 1950 és 1955 között nem jelentek meg írásai. Súlyos idegbetegsége, 71 éves korában már ágyhoz kötötte, 1969. június 17- én halt meg. A Farkasréti temetőben Veres Péter búcsúztatta. Posthumus kötetként adták ki 1972-ben legkedvesebb művét a „Szigetek könyvét”, majd 1977-ben „A magyar irodalom gyöngyszemei” sorozatban válogatott verseit; ezt a kötetet a békéscsabai Dürer Nyomda készítette, Kormos István előszavával. Vésztőn, egykori házán emléktáblát helyeztek el, s ha élne, most lenne 80 esztendős... Balogh Ferenc SINKA ISTVÁNRA EMLÉKEZÜNK Molnár Antal: Kislány Első versét még Biharban írta tintaceruzával a csizmaszárra, de 1929-ben Mágoron „lobban fel a gondolat, valami olyat, kell mondani, írni, ami az élet és a nap felé tör”, ekkor születnek meg a naphimnuszok első sorai. Egyre betegeskedő feleségével, családjával Vésztőre költözik, ahol napszámos munkából él, máról holnapra..., kínálnak könnyebb munkát is, de soha többé nem vállal szolgai függőséget. Innen küldi el „Bánat az Alföldön” című versét a Magyar Falu hetilap pályázatára, ahol első díjat nyer, és a vers 1930. november 16- án jelenik meg a lapban. Az elsőt több vers is követi, de költővé válását akkor érzi igaznak, amikor 1932. május 1-én megjelent Bajcsy-Zsi- linszky „Szabadság” című lapjában két verse s egyidejűleg Féja Géza méltató sorai mutatták be Sinka Istvánt. Nagyszalontán született 1897. szeptember 24-én, apját, aki olvasni szerető juhász volt, már tízéves korában elvesztette. Iskolajárásból csak négy elemire futotta, kitűnő tanuló, de a szegénység nem engedte továbbtanulni, gyerekfejjel juhászbojtárnak szegődik. Iskola helyett a Kántor-réten járt „algimnáziumba”. Juhok pásztoraként keresztül- kasul járja Bihar és Sárrét pusztáit Élete mérhetetlen nyomorúság, sorsa semmivel sem különb az általa őrzött állatokénál. Kisrábé- pusztán a dohányos lányok nevezték el „fekete bojtárnak”. Tizenhárom éves korában egy kisbárányt ad egy Pető- fi-kötetért. A versek olvastán fogadalmat tesz: „költő leszek még akkor is, ha rámegy az egész életem”. Ez a Petőfi-kötet és egy biblia kíséri pásztorkodását, cselédsorsát. A Fekete Körös mentén, Hórindzsában ismeri meg Papp Piroskát, akivel 1919- ben Erdőgyarakon házasságot köt. Biharból a Vésztő alatti kárászmegyeri uradalomba kerül, a gereblyési majorban hat évig falkás bojtár, majd a mágori majorban négy évig számadó juhász; itt születtek János, Ferenc és Zoltán fiai. A szeghalmi Péter András Gimnázium gondozásában, Tevan-nyomással 1933 végén jelent meg „Himnuszok Kelet kapujában” című első verseskötete, melyet Fülöp Károly vezetett be és előszavát Féja Géza írta. Az örömhöz hamarosan bánat vegyült, 1934-ben meghal felesége, akinek emléke örök nyomot hagyott benne. Ekkor írja második versesfüzetét, a „Pásztorének”-et, melyet Szabó Pálnak diktált írógépbe Biharugrán. A kis kötet, Féja közvetítésével, pozsonyi nyomással 1935-ben jelent meg a tornaijai Kazinczy Szövetkezet kiadásában. Részt vesz néhány irodalmi esten, melyekhez nem fűzi különösebb lelkesedés. Gyermekeit szalontai és vésztői gondozásban hagyva Budapestre megy, ahol éhezve, nyomorogva él. Sinka nevéhez fűződik a Kelet Népe folyóirat címadása, 1937-ben a szerkesztőséghez kerül. Megismerkedik Péczely Katalinnal, második feleségével, kivel húsz évig él együtt és ebből a házasságból születik Péter fia. A pusztai élethez szokott költő nehezen viselte el a fővárosi életet, Sinka a Püski-féle Magyar Élethez kerül, itt jelennek meg 1939- ben összegyűjtött versei (Vád), amely négy kiadást * tt- ' • - ■ ........................— .....S inka István Anyám balladát táncol Egyszer volt szép az anyám tánca, mikor kendőjét gyepre hányta, a Korhány vizénél, Pusztapándon, s bokázó lába pásztortűznél, öles apám örömére szállt, mint illat a virágon. De gyönyörű lábán víg figurát eredő táncába ő se vitt, csak mutatta ringó mozdulattal halálba járó őseit. Mert ugyanaz sírt fel a flótán, hogy meghaltak azok ima nélkül, nagy szakállal, akasztófán. S hajnaltájon, lengő szélben, hogy fény nyílott két nyárszemében, elébe raktak tíz szál gyertyát, hat másikat meg karikába. — Közöttük anyám ott sugárzott, s kis csizmája lángot vert át. Az ősi ritmust pásztorok fütyülték... Kettő-kettő felállott széirül, jelezve, hogy a csúfolt ős szép feje most halálba révül. S a holtak szemét, ahogy lezárták: ezt a sirató, örök búcsút a nyárfák alatt már öten járták. Akkor meg, mikor sírt nyitnak, közéjük lendüli hatodiknak apám is, kinek lépteit úgy mérte az öt táncoló, mint ki utolsó fordulattal az egész műbe értelmet vitt... Mikor a gyertyák porig égtek, még anyám eljárta a végét: egy szál virág körül koszorút táncolt... A juhászok meg már csak nézték, hogy az égen hold ballag át s csodálja nagy, fehér szemmel anyám lábán a balladát. Várkonyi János rajza Ady Endre Párisban járt az Ősz Párisba tegnap beszökött az ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen. Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborok, Arról, hogy meghalok. Elért az ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm, züm: röpködtek végig az úton Tréfás falevelek. Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé S Parisból az Ősz kacagva szaladt. Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán Nyögő lombok alatt. Könyvjelző Csillagok árvája Utassy József kötetéről Fiatal költőnemzedékünk egyéni hangú, kiemelkedő képviselője Utassy József. Könyve a közelmúltban jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában. Az „Elérhetetlen föld” című antológia, és a „Tüzem, lobogóm!” címet viselő, 1969-ben megjelent önálló kötet után könyv alakban harmadízben kapja kézbe az olvasó a költő verseit. Utassy költészete a magyar irodalom hazafias, forradalmi vonalát követi, hevületében Petőfire emlékeztetve. Haza, költészet, szerelem. A „Csillagok árvája" ezt a hármas egységet képviseli, szervesen kapcsolódva a múlt és jelen nagy költőihez; Vörös- martyn, Vajdán, Adyn, József Attilán keresztül Nagy Lászlóig, Juhász Ferencig. A kötet központi gondolata a haza. A hazához való kötődés, féltés, vívódás. A népballadák tiszta hangján — így ölelve egybe múltat és jelent — szólal meg a fiúi vallomás a „Magyarország” című versben: „Szerelmem Kápolna-virága, / Nekem / Édes Egyetlenem / Világ / Világa.” A sorsszerű kötődés viszszavonhatatlanságában jelentkezik az „Amerre a nap lejár” című versben: „Hazám a halállal is határos.” A haza sorsa benne foglaltatik azokban a versekben is, amikor a költő egyetemes jelleggel, a „csillagok árvájaként” szól. Az egyetemes, de a haza számára is életbe vágó békevágyat fejezi ki az „Akár a szarvasok”, a híres Cantata Profana utolsó sorai variációjaként: „NEM ISZUNK CSATÁKRA CSENDÜLŐ POHÁRBÓL! / csak tiszta forrásból, / csak tiszta forrásból.” Szerelmes verseiben, az „Áve, Éva” ciklusban, nagy hevülettel írt, tömör, formailag változatos írások szerepelnek. A végletekig, szinte a robbanásig fokozott feszesség jellemzi Utassy József költészetét. Nincs enyhülés, lazítás. Miként a költő magatartása is töretlen, ugyanúgy egy szilárd, jelentős költészet kibontakozása a nemrég megjelent verseskötet, a „Csillagok árvája”. A költészet kedvelőinek könyvespolcáról nem hiányozhat. Tomka Mihály
