Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-23 / 224. szám

Szabó Pál szellemében Kisgimnázium Vésztőn a 1977. szeptember 23., péntek Békéscsabán a Megyei Könyvtár munkatársai kiállítást ké­szítettek a Jókai Színház 1977/78-as évi műsortervéhez kap­csolódóan. A drámaírók életéről szóló tanulmányok, regé­nyek, régi színházi előadások kritikái, Edith Piairól szóló emlékezések segítik a színházszerető közönség tájékoztatását Fotó: Gál Edit mmwuMmmuHtmuHHHHMMMWHHmMtm Szakkörök a kamuti művelődési házban Tizenhárom szakkört szer­veztek a kamuti művelődési házban. A legnagyobb ér­deklődés a díszítőművészeti és a fotószakkör iránt ta­pasztalható, ez a két szak­kör a közelmúltban kiállítá­son is bemutatta alkotásait. A fotósok legutóbbi kiállítá­sait több százan látták. A szakkör most elhatározta, hogy tablókat készít a Béke Termelőszövetkezet és a község életéről. A díszítőművészeti szak­kör kiállítására — a ven­dégkönyv tanúsága szerint — látogatóba érkeztek a mezőmegyeri és a kétsopro- nyi szakkörök tagjai is. Az ötven tagú szakkör hétfői napokon tartja foglalkozá­sait, a tervek szerint újabb kiállítást tavasszal rendez­nek. A közelmúltban szervez­ték újjá a kertbarátok szak­körét, néhány nappal ez­előtt a nagykőrösi kertészeti bemutatóra a termelőszövet­kezet autóbuszával utaztak el az érdeklődők. Új szakkör a kisállattenyésztőké, har­mincán alakították meg, támogatásukat a község ta­nácsülésén is fontos fel­adatnak tartották. Előadáso­kat és kirándulásokat szer­veznek, a napokban Szege­den jártak. Kisgimnáziumnak lenni nem könnyű. A nagygimnázi­umnak nagy a hagyománya, a múltja, évtizedekkel ez­előtt érettségizett jeles diák­jai visszajárnak, társadalmi, közéleti rangjukkal tovább emelik az alma máter fé­nyét, hírét. A kisgimnázium általában fiatal intézmény. Ha idősebb tíz esztendőnél, akkor reménye lehet arra, hogy megrendezik volt diák­jai az első tízéves érettségi találkozót, és a mostani diá­kok; felnézhetnek rájuk az­zal a nem titkolt sóhajtással, hogy egyszer ők is lesznek öregdiákok, akik egy asztal­nál* borozgatnak a tanárok­kal, és még az is előfordul, hogy a tanár érzi megtisztel­tetésnek, ha volt diákját új­ból köszöntheti. Aztán az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a kis­gimnázium léte legtöbbször borotvaélen táncol, hacsak... Hacsak nem kötődik úgy a községhez, mint a vésztői, ahol egyenesen büszkék ar­ra, hogy gimnáziumuk van, és elmondják: több évtizede egyszer már volt, de akkor Szeghalomhoz csatolták. Székely Jolán, a gimnázi­um igazgatója a negyedik tanévet kezdi Vésztőn. Oros­házán, a messze földön jó hírű nagygimnáziumban ta­nított hosszú ideig. Külön­ben ’a Vésztőhöz közeli Okányban született, de nem azért jött ide. gimnáziumot igazgatni. „Éreztem, hogy meg kell újítani önmagam, a tanári hivatásnál több kell. Azért hosszasan gondolkoz­tam, amikor megkerestek. Nem olyan könnyű egy isko­lát igazgatni.” Kóstolgatjuk a beszélgetést, szó kerül erről is, arról is; felírhatok néhány adatot. Hat osztályt tanítanak, az idén kezdő első osztályba 24 tanuló jelentkezett. Tavaly 27-en érettségiztek, heten je­lentkeztek továbbtanulásra, hármat vettek fel. „Az arány nem olyan jó közel sem, mint tavaly volt. Akkor öt­ven százalék felett volt a továbbtanulók száma.” Az igazgatónő következe­tesen építi az iskola jövőjét. Mindig az elérhető célokat keresi, megfontolt. Az igaz­gatói irodában (úgy érzem legalább is) elfogódottan be­szél az iskoláról, mely — hiába tagadná — három év alatt a szívéhez nőtt. A fo­lyosón, az osztályterekben körbefogják a tanítványai, tanácsot kérnek, nyílt tekin­tettel hallgatják. Pedig azt hiszem, szigorú és nem sze­reti, ha valaki nem vállalja a közösség rendjét. Hisz a nevelésben, és ezzel azt is elmondja, hogy hisz az em­berekben. „És nem vagyok babonás, mutat a naptárra, tizenhar- madika van. A tizenharma­dik tanévben jöttem ide, és tizenharmadikán léptem be annak idején az egyetem ka­puján. ..” Szóval a nevelés. „Ez a legfontosabb. Legyen az régi, vagy új gimnázium. Legyen bármiféle iskola. És még va­lamit aláhúznék, piros ceru­zával: aki jól végzi oktató­munkáját, az egyszersmind nevel is. Kár, hogy ezt né­ha, egyesek elfelejtik. Pedig gondolja csak végig! Az is­meretanyag közlése, átadása eszköz a nevelő számára ah­hoz, hogy tanítványát felké­szítse az életre. Hogy nevel­je. segítse elinazodni felnőtt éveiben. P,gy életre szóló az iskola hatása, mert akit meg­tanítunk gondolkodni, meg­találni b dolgok összefüggé­seit. ezt a tudását soha nem felejti...” A vésztői kisgimnázium si­Az igazgatónő és tanítványát hatása” ma érettségit ad. Pedagógus körökben úgy mondják, hogy „általános tantervű”. Egy sima érettségi jó a tovább­tanuláshoz. Az élethez vi­szont nem árt, ha valamivel többet is ad az iskola. Pél­dául gyakorlati érzéket, tá­jékozottságot, ismereteket. Vésztőn újabban gépírást és műszaki rajzolást tanulhat­nak a diákok, még újabban államigazgatási ismereteket. Komáromi Gábor tanácsel­nök az óraadó tanár, többek között. „Nemcsak tanácsi dolgozókat akarunk képezni, nincs olyan munkahely, ahol ne lenne szükség államigaz­gatási tájékozottságra. A dol­gok ebben is összefüggnek.” Valamikor közös igazgatá­sú volt az általános iskola „Egy életre szóló az iskola Fotó: Gál Edit és a gimnázium. Aztán 1969- ben felépült ez a szép, új épület, pompás tornaterem­mel, konyhával, étteremmel (sőt, újabban egy kis kollé­giumi részt is berendeztek), és a közös iskolák önállósul­tak. A gimnázium tavaly választotta névadójául a Sár­rét híres írószülöttét, Szabó Pált. Elsőnek az országban. A névadó ünnep gyönyörűen sikerült. „Ügy, ahogy álma­imban elképzeltem, mondja az igazgatónő. Már akkor úgy döntöttünk, hogy min­den évben megrendezzük a gimnázium Szabó Pál-nap- ját, és azt különböző tanul­mányi pályázatokkal, műsor­ral tesszük emlékezetessé.” A gimnázium folyosóján Andrássy Kurta János szob­rászművész Szabó Pál-port- réja. Uvegtárlókban Szabó Pál-könyvek, -emléktárgyak. A gyűjtés minden vésztői di­ák gondja, öröme. Nem könnyű feladat! De Székely Jolán ezzel még nem mondott el min­dent. Különben is azt hi­szem, szavakban közölni azt, amit élni kell inkább, na­gyon nehéz. A szépet és jót látni, de helyére tenni a küzdelmeket, a gondokat is. Milyen köznapi szó: gond. El is csépeltük már alapo­san, mert szóban-írásban el­intézni véljük vele azt, ami ott lapul a gondolatok mé­lyén: hogyan legyen, mint legyen, ki tehet többet azért, hogy javuljon a tanulmányi átlag, eredményesebb a felvételizők nekirugaszkodá­sa, még egységesebb és nyíl­tabb a tantestület, haszno­sabb a kapcsolat a társadal­mi szervekkel, az iskolákkal, a tanáccsal és a többi. Az idei tanévnyitón egysé­ges, szemet gyönyörködtető öltözetben álltak a tanári kar és a szülők szeme előtt a vésztői diákok. A lányok bordó szoknyában, fehér blúzban, a fiúk bordó nad­rágban, fehér ingben... Ta­valy még divatparádét sze­rettek volna néhányan, föl­dig érő, virágos ruhában pompázott egy-két kislány. Mostanra már a szülői mun­kaközösség is helyesli, amit az igazgatónő javasolt: le­gyen szerény, egységes öltö­zetű a diáksereg az iskola ünnepélyein. Ügy lett. Ügy, ahogy évtizedekkel ezelőtt természetes volt. Ami jó, ne szégyelljük megtartani. Az egységes, szép öltözet nem­csak külsőség, puszta forma­litás. Jóval több annál. Az évnyitó ünnepségről még most is sokan beszél­nek Vésztőn. És talán em­lékeznek Székely Jolán egyik mondatára is: „Iskolánk fel­adata, hogy tanulóit szocia­lista társadalmunk felelősen dolgozni, szépen élni tudó tagjaivá nevelje.” Kisgimnázium a vésztői. De a szellem, mely benne terebélyesedik, naggyá teszi előbb-utóbb. Mert sokan így akarják. Sass Ervin Varga Dezső: A fellegvár árnyékában Dokumentumok az osztályharcról A rendőrkapitányság új vezetője Keresztes Andor (Jánossy Gyula 1930-ban polgármester lett) 1931. áp­rilis 8-án már ezt írta a fő­ispánnak: „... Békéscsabán a Hubertus Kötszövőgyár 420 (a többit elbocsájtották. Szerk.) munkása közül 320 folyó hó 7-én délután 5 óra­kor sztrájkba lépett.” A gyárigazgatóság ugyanis közölte a munkásokkal, hogy a textiláruk 33 százalékos csökkenése miatt a bérekét 25 százalékkal csökkenteni fogja. Ez 320 dolgozót (na­pibéreseket) érintett a Hu­bertusban, akik egységesen tiltakoztak, beszüntették a munkát. Még Keresztes is így ír erről a főispánnak: ....a napi béres munkások... n api bérük 25 százalékos le­szállítását képtelenek elfo­gadni... kérték, hogy az igaz­gatóság elégedjen meg 5 szá­zalékos redukálással”. A sztrájktanyát a Széche- nyi-ligetben ütötték fel a hubertusbeliek és egységes harcuk két hétig tartott. Si­kerrel. Huszonöt helyett csak hét százalékos bércsökken­tést tudott kierőszakolni a gyárvezetőség és nem bo- csájtottak el senkit. A korábban elbocsájtott munkások elégedetlensége azonban újabb és újabb til­takozásokba csapott a piac­téren, a városháza előtt. A tüntetésék főszervezőit, a kommunista párt tagjait le­tartóztatták. Ekkor került rendőrkézre első ízben En­gel Imre — a pártsejt tagja és a textilmunkás szakszer­vezeti csoport egyik összekö­tője, akit azonban bizonyíték hiányában ezúttal elenged­tek. Hathónapi fogházra ítél­ték viszont Friedmann Bé­lát. Ügyükről a Békés me­gyei Közlöny 1932. júniusi száma írt. Az ínséges sorban tengődő munkások érdeké­ben Botyánszki Pálné, Erdei Rózsi, Jeszenszki Judit, Tel­jék Judit levelet írt a főis­pánnak és deputációt is me­nesztett és a baloldali érzel­mű kisiparosok, kiskereske­dők, gazdálkodók stb. önkén­tes adományain túl sikerült kiverekedniük hatósági élel­miszer-kiutalásokat a szá­mukra. A sztrájkoló munká­soknak mindennap a mun­kásotthonban főztek és ott étkeztek családjaikkal. Botyánszkiné a szociálde­mokrata párt lapját is fel­használta a textilmunkások nyomorúságos helyzetének javítására. 1932-ben a tőké­sek már azzal kísérleteztek, hogy új bérezési formával, a hírhedt Bedeaux-rendszer bevezetésével fokozzák a ki­zsákmányolást. A Rokkában akarták először bevezetni. A legjobb munkásnők: Krnács Anna, Kliment Ilona, Gaj­dács Ilona és sokan mások egyszerűen nem voltak haj­landók dolgozni ilyen feltéte­lek mellett, abban a kímé­letlen hajszában, amit a munkafelügyelők akartak rá­juk kényszeríteni stopper órával a hátuk mögött. Ott­hon maradtak, sztrájkot kez­deményeztek. Éjjel-nappal üzentek „kísérleti nyulai- kért” az üzemből, de azok megtagadták a munkát. Bo­tyánszkiné Gyulára, a Co­lumbiába is elment és be­szélt a dolgozók előtt a Be­deaux-rendszer munkást nyúzó módszereiről, céljáról. Elmondta: a csabai Rokká­ban a Bedeaux-ra állított dolgozók megtagadták a munkát, mert ugyanolyan feltételek mellett többször annvi termelést követelnek tőlük. Szavait tettek követ­ték a Columbiában is. A Magyar Hírlap 1932. július 8-i száma erről így írt: „A gyulai Columbia Kötő­gyár orsózóosztályán a mun­kások a Bedeaux-rendszer bevezetése miatt beszüntet­ték a munkát. Az orsózóban ugyanis eddig 39 munkás dolgozott és most ezt a mun­kát 18 munkással akarják elvégeztetni”. Többnapos sztrájkjuk eredménnyel járt, melyet Krasznai Katalin, Varga Péterné, Fazekas Mi- hályné munkásnők és bizal­miak vezettek. A Rokkában négy munkás korábbi tevékenységét egy- gyel akarták elvégeztetni — amint erről a Békés megyei újság írt. — Természetesen a munkafeltételek változat­lanul hagyásával. A dolgozók minden áruban hibát hagy­tak. s a rossz áruk eladha­tatlannak bizonyultak. Ez az okos taktika szüntette meg a Bedeaux-rendszert, s a csa­bai textilüzemekben kényte­lenek voltak visszatérni a régi bérezésre. Ám ezt a bért is, a válságra hivatkoz­va, állandóan csökkenteni akarták a tőkések. A Merkur munkásai — akiknek a töb­bi gyár szervezett dolgozói­nak egységes harcával együtt 1932 végére sikerült a mun­kások nagy többségét vissza­vétetni az igazgatósággal — 1932. november 14-én a régi bérek visszaállításáért lép­tek sztrájkba, Keresztes m. kir. rendőrtanácsos erről így jelent a főispánnak: „Tisztelettel jelentem, hogy a békéscsabai „Merkúr” szö­vőgyár munkásai ma reggel 11 tagú nőbizottságot kül­döttek a gyár felelős vezető­jéhez, Nedeczky Zoltánhoz, azon kéréssel, hogy a mun­kabéreket emelje fel olyan­ra, amilyen a múltban volt, tehát 25%-kal...” A merku- riak a munkásotthonban ütöttek sztrájktanyát és har­cukat, tárgyalásaikat később Botyánszki Pálné vezette, Kucsera Mihály bizalmi se­gítségével (ki a felszabadulás után határőr ezredes lett, s most Sopronban nyugdíjas). Nedeczky arra hivatkozott, hogy a gyár eddig 50 szá­zalékos létszámmal dolgo­zott, most visszavették az el­bocsájtotta'kat, ezért „50 szá­zalékkal emelkedett a bérki­fizetés, a kereseti lehetőség 50 százalékkal javult” — mondta a jelentés szerint. Nevetséges érvelését széttör­ték Botyánszkinéék és kitar­tottak a követelések mellett. Két hétig tartott a sztrájk és 10 százalékos béremelést értek el. A gyulai Megyei Levéltárban őrzött egykori jegyzőkönyv erről így tudó­sít többek között. „...A gyár helyi vezetői a vezérigazgatóval történt be­szélgetés után közlik, hogy a központ a munkásak kíván­ságát teljesíti. Ezek után a megállapodás a vállalat és a munkások kö­zött az alábbiakban jött lét­re: ...A befűzök közül az ado- gatóknak 5 százalékos a bér­emelés. Az árutisztítóknak darab­számra az eddigi 12 fillér az­zal, hogy 75 m-es vagy azon aluli hosszúságú végek fél darabnak, a 75 m-en felüli­ek, bármilyen hosszúak le­gyenek is, egy-egy darabnak lesznek számítva. Az eddigi órabéreseknek... az eddigi órabérükre 10 szá­zalékos béremelés jön... A pénzbüntetések eltöröl­tetnek... Ezen munkabeszüntetésből kifolyólag a vállalat senkit sem bocsájt el alkalmazottai közül. A jegyzőkönyv felolvasása után a tárgyaló felek által helybenhagyólag és kötelező- leg aláíratott, Békéscsaba, 1932. november 26-án.” Az Excelsiorban 1933 ele­jén érte el tetőpontját az osztályharc az alacsony bé­rek ellen. Dolgozói: Galbi- csek Károly, Mázán Márton, Lipták György, Flender Já­nos, Andrácsik Mihály bi­zalmiak vezetésével léptek sztrájkba. Erről szól a Me­gyei Levéltárban őrzött és a főispánnak küldött egykori rendőri jelentés: „Tisztelettel jelentem, az Excelsior békéscsabai textil­gyár kétszáz munkása 1933. február hó 6-án nem vette fel a munkát és sztrájkba lépett. A gyár vezetősége, te­kintettel a mai gazdasági helyzetre, elhatározta ugyan­is, hogy 10 százalékos bér­redukciót hajt végre..., hogy áraival versenyképes marad­jon. ...A munkásság ebbe a megoldásba nem ment bele, mire a gyár most már arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tervezett 10 százalé­kos bércsökkentést nem viszi keresztül, ellenben az idény- cikkek gyártását beszünteti és az ezek előállításán dol­gozó munkásokat szabadsá­golja bizonytalan időre. A gyár munkásai ezt a megol­dást sem fogadták ’ el... Je­lenleg követelésük a régi fi­zetés meghagyása, az elbo- csájtások megszüntetése és az éjszakai munkások ré­szére 15 százalékos béreme­lés rendszeresítése. Az Excelsior gyár munká­sainak legnagyobb százaléka mind ez ideig szervezetlen volt, a most jelentett bér­mozgalommal kapcsolatban azonban valamennyien be­iratkoztak a textilmunkásak szakszervezetébe, miáltal tel­jesen a textilmunkások szak- szervezeti elnökének, Bo­tyánszki Pálnénak a befo­lyása alá kerültek, ennek megfelelőleg Botyánszki Pál­né kijelentette, hogy a gyár­ral a további tárgyalásokat már ő fogja vezetni a mun­kások nevében, s a bérmoz­galmat ma délben ő jelenti be az illetékes iparhatósá­goknál. ...1933. február hó 7-én a rendőrkapitányság vezetője Keresztes Andor” A válság éveinek forradal­mi hangulatú munkásmeg­mozdulásai, Békéscsabán pe­dig az egyik legharcosabb szakszervezet dolgozóinak küzdelme szinte történelmi eredményt vívtak ki. Minde­nekelőtt azt, hogy a válság­tól amúgy is szorongatott munkaadók elfogadták a nyolcórás munkaidőt. Sike­rült visszavétetni az elbo­csátott munkásokat és nem engedték bevezetni a mun­kásnyúzó Bedeaux-rendszert. (Folytatás: Feketelistán)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents