Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-22 / 223. szám

1977. szeptember 22., csütörtök iZHiWKrilcl „Dolgos, szorgalmas emberekkel találkoztam” Penzai orvosprofesszor megyénkben Penza és Békés megye testvérkapcsolatainak erősí­tése céljából több napos lá­togatásra Békéscsabára érke­zett Szergej Vasziljevics Kul- nyev orvosprofesszor, a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság Penza megyei elnöke. A gyulai kórház megtekinté­se után interjút készítettünk vele. — Mióta tölti be a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság elnöki tisztjét? — Kilenc éve vagyok a társaság elnöke. — Milyen célok elérését tűzték maguk elé? — Feladataink közé tarto­zik a két megye közötti testvérkapcsolat erősítése, szélesítése. Kölcsönös láto­gatásokat szervezünk azzal a céllal, hogy mind többen megismerjék egymás munka­helyét, életét; a szocialista építésben elért eredményeket és sikereket. Keressük azo­kat a módokat, amelyek se­gítségével lehetővé válik tu­dósok, kulturális és művésze­ti tevékenységet folytató szakemberek, valamint együttesek csereutazása. Mint orvos, szükségesnek tartom az egészségügy terü­letén dolgozók kapcsolatte­remtését is. — Milyen egyéb társadal­mi megbízatásai vannak? — Penzában a sebészek egyesületének elnöke va­gyok. Ezenkívül fiatal orvo­sok szakmai képzésében is igyekszem megbízatásaim­nak eleget tenni. — Milyen elhatározásból lépett orvosi pályára, és hol dolgozik jelenleg? — Apám felcser volt, ami döntően befolyásolt abban, hogy a gyógyítást — mint az egyik leghumánusabb embe­ri tevékenységet — élethiva­tásomnak válasszam. Most a N. N. Burgyenka nevét vi­selő Penza megyei kórházban dolgozom. — Milyen kutatómunkával foglalkozik? — Írtam egy könyvet a Penza megyei orvostudo­mány történetéről, és ebben külön fejezet szól a sebészet fejlődéséről. Doktori érteke­zésem témája a gyomormű- tétek problematikájával fog­lalkozik. Eddig több mint száz tudományos cikket pub­likáltam a Szovjetunióban megjelenő orvosi szaklapok­ban, folyóiratokban. — Milyen önöknél az egészségügyi ellátás? — Örömmel mondhatom, hogy egészségügyi intézmé­nyeink és kutatóintézeteink felszereltsége magas színvo­nalon áll. A betegellátás ha­tékonyságát azzal is szeret­nénk növelni, hogy kisebb településeinken fokozatosan megszüntetjük a kórházakat és helyettük több száz ágyas, a korszerű gyógyítás köve­telményeinek megfelelő egészségügyi intézményeket kívánunk létrehozni. „A török félhold alatt” cí­mű Bessenyei Antal-kiállí- tás nyílt a múlt héten Bé- késszentandráson, a sző­nyegszövő háziipari szövet­kezetben. Jelen volt a meg­nyitón Bessenyei Antal, a Szarvason élő és dolgozó fes­tőművész, akit szeretettel — Hogyan alakulnak kül­földi kapcsolataik? — Tudományos nemzetkö­zi konferenciákon veszünk részt. Tapasztalatcserére Nyugatról és természetesen a szocialista országokból is ér­keznek hozzánk orvosok. Közismert például, az ame­rikai és a szovjet szívsebé­szek jó együttműködése. — Van-e magánrendelés a Szovjetunió ban? — Egészségügyi intézmé­nyeink korszerűek, a beteg- ellátás gyors és lelkiismere­tes. Ez már önmagában is feleslegessé teszi azt, hogy orvosaink magánpraxist foly­tassanak. — Milyen a lányok és a fiúk aránya az orvosi egye­temeken? — Hasonló a helyzet mint Önöknél. Az orvosi hivatás egyre népszerűbbé válik a lányok körében. — Mikor járt először Ma­gyarországon? — Az elmúlt évben ismer­tem meg az Önök országát. Mindenütt, ahol eddig meg­fordultam, igen dolgos, szor­galmas emberekkel találkoz­tam. Akár városokban, akár falvakban jártam, az újon­nan létesült üzemek, intéz­mények láttán az a vélemény alakult ki bennem, hogy a tervezők nagy gondot fordí­tottak az esztétikus környe­zet kialakítására is — fejez­te be válaszát Sz. V. Kul- nyev, az SZMBT Penza me­gyei elnöke. Bukovinszky István Fotó: Martin Gábor köszöntöttek a szövetkezet dolgozói és az úttörők. Mint­egy kétszázan jelentek meg a megnyitón, ott voltak többek között a nagyközség vezetői, valamint a művész diákjai, tanár kollégái. Október 3-ig tekinthető meg a szarvasi művész tárlata. Közművelődési tanácskozás A gyulai járási KISZ-bi- zottság és a gyulai Járási Hivatal művelődésügyi osz­tálya a napokban tartott kö­zös tanácskozást a művelő­dési ház igazgatói, az ifjú­sági klubvezetők és a közsé­gi KISZ-bizottság titkárai részvételével Gyulán. A ta­nácskozáson a járás terüle­tén működő művelődési há­zak, ifjúsági klubok, KISZ- bizottságok együttműködésé­nek, és az öntevékeny mű­vészeti csoportok vetélkedői­nek eredményeit, tapasztala­tait tárgyalták meg. Erről a témáról Jánki József, a já­rási KISZ-bizottság politi­kai munkatársa tartott elő­adást. A napirendi pontok között szerepelt még a járási klubtanács megválasztása is. Kiállítás a TÍZEK-ben A II. békéscsabai grafikai művésztelep alkotómunkáját bemutató grafikai lapok lát­hatók a Tízek Ifjúsági Klub­jának kiállításán a Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőház- ban, Békéscsabán. Helyszű­ke miatt a rendezők csak a legjellemzőbb lapokat tud­ták kiállítani. Azonos mű­vészi szándék szerint helyez­hetők egymás mellé Lóránt János, Molnár Antal, Engel Tevan István, Józsa János és Papp György, Szujó Zoltán és Orosz János alkotásai, kö­zös vonásuk a gazdag asz- szociációs tartalom. Közülük a leginkább illusztratív Papp György is a mához szól. A grafikai megjelenítés nyel­vén személyes ítéletét fogal­mazza meg a környező vi­lágról, a természetről. Koszta Rozália és Gaburek Károly munkái szintén egy­más mellett láthatók. A ké­pek formarendje egyiküknél az elemek összeszerkesztett- ségét, másikuknál a kerek formákat tükrözi. A békés­csabai grafikusok legfiata­labb tagjai: Lonovics László, Gubis Mihály és Máyerhof- fer Miklós lapjai formavilá­guk szerint rokonságban van­nak Nádler István és Dein Pál műveivel. Azok a mű­vek a legértékesebbek mun­káikban, amelyek valami­képpen az embert idézik. Bessenyei Antal tárlata Békésszentandráson A fellegvár árnyékában A válság évei A konjuktúra nem tartott sokáig, de ez idő alatt újabb gépek beszerzése útján bőví­tették termelésüket a csabai textilüzemek. 1927-ig évi át­lagban 4—5 százalékos volt a termelés-növekedésük, s a munka közvetlen irányítását lassan átvették a - magyar mesterek, mert ez olcsóbb is volt a tőkéseknek. Példa er­re Erdős Károly esete, aki 1922-ben került a Hubertus­ba. 14 éves tanoncként egy német mester mellé került, s ott serénykedett a gépek összeszerelésénél. Már akkor jó ötletei voltak a gépek felújítására, s később a gyár első mérnöke, Zsiray Hugó szakkönyveket adott neki, hagyta kibontakozni. Erdős nevéhez sok újítás fűződik, s csakhamar a gyár elismert műszaki dolgozója lett, de újításait nem jutalmazták anyagi megbecsüléssel a gyárvezetők. (Ma Erdős Ká­roly a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának elnöke.) A Rokkában is már 1926-ban magyar mesterek, szakembe­rek vezették a körhurkoló, a szövődé, és lánckötő üzem­rész, munkáját Mitykó And-, rás, Binis József és Kóti Jó­zsef személyében. A kapitalizmus törvényei szerint erősödtek a nagyobb gyárak, amelynek feltételeit, így is, az olcsóbb helyi mun­kaerő, szakemberek alkalma­zása révén biztosították a tőkések. A piacokért folyó versenyben azonban alul ma­radtak a gyengébbek. A Hu­bertus 1927-ben magába ol­vasztotta a békéscsabai Szö­vőgyár RT-jét és alaptőkéje csaknem fél millió pengőre emelkedett (ez évben váltot­ta fel az inflálódó koronát a pengő) 1928-ban a békési Sárosi testvérek féle lánckötő üzem jutott csődbe, s gépei ugyancsak a Hubertushoz kerültek. De ekkor már a nagyobb üzemeket is érzéke­nyebben kezdte érinteni a krach, a Rokka 1926-os évi mérlege már veszteséget mu­tatott ki. A kívánt áron egy­re nehezebbé vált cikkeik ér­tékesítése, a külföldi piac teljesen bezárta kapuit. Át­szervezték az üzemigazga­tást, ekkor került a főváros­ba a vállalat központi irodá­ja és Békéscsabán csak a termelés folyt. 1927-ben vala­melyest javult a helyzet, csődöt jelentett be a veszp­rémi harisnyagyár, s beol­vadt a Rokkába, de a pan­gást ez sem tudta megaka­dályozni. A belföldi piac felvevőké­pessége is csökkent. Áru bő­ven volt, már a raktárak is megteltek, ruhaféle is kellett volna az embereknek. A tő­kés azonban, ha nem tudta kellő áron értékesíteni áru­ját, inkább veszni hagyta. Ilyen körülmények között jutottak el a békéscsabai tex­tilüzemek is 1930-ig, az ad­dig legmélyebb tőkés áruter­melési válságig. A helyzetet súlyosbította, hogy a gabona is eladatlan maradt. A la­kosság vásárlóereje mini­málisra zuhant a nagy mun- káselbocsájtások következté­ben, s a nyomor egyre nőtt. A munkáselbocsájtásokkal a gyárak a dolgozókra hárí­tották a válság terheit. Já- nossy 1930. szeptember 4-én a főispánnak küldött jelen­tése szerint 1930-ban mint­egy 400 textilmunkást küld­tek el a csabai textilüzeme«. A várost, utcáit, tereit és a ligetet betöltötte a dolgozni akarók elszánt követelése: MUNKÁT! KENYERET! Botyánszki Pálné, aki ak­kor már az újjáalakult tex­tilmunkás szakszervezet he­lyi csoportjának elnöke, és egyben a szociáldemokrata párt városi vezetőségi tagja is volt, Bielik Judittal és Je- szenszki Judittal együtt mozgósították a Hubertus, a Rokka, a Merkur és az Excelsior dolgozóit a tiltako­zásra, a bérharcokra. Agitá- ciójuk eredményeképpen (melyet az embertelen körül­mények segítettek) a nagy szeptember elsejei tüntetés­kor négyszáz hubertusbeli tüntetett a városháza előtt, bár már a gyárból kijövet kardlapokkal próbálták szét­oszlatni menetüket a lovas­rendőrök. A többi üzemből is sok százan vettek részt a forradalmi, tiltakozó tünte­téseken. A párt illegális sejtjéhez akkoriban Tóth Pál nyom­dász, Gálik András kőmíves mellett Vizsnyicai János bőr­ipari munkás tartozott, aki a fővárosból hozta rendszere­sen az illegális röpcédulákat és azt az aktivisták segítsé­gével terjesztették az üze­mekben. A textilgyárak munkásaihoz 1931. február végén többek között Máté Mátyásné juttatta el a harc­ra buzdító röplapokat, me­lyek arról szóltak, hogy ne hagyják a munkások a saját nyakukra akasztani a tőkés­válság terheit.. Mikor a munkások röpla­pokat találtak az öntözők­ben, megkeresték a bizalmia­kat. Megbeszélték, este gyü­lekeznek a Munkásotthon­ban. Mind a négy nagy üzemből eljöttek, s szinte el sem fértek a teremben. Bo- tyánszkiné vezette a tanács­kozást. Elmondta: tudomá­sára jutott, hogy a Hubertus tulajdonosai húsvét után nagyarányú bércsökkentésre készülnek. Egységesen kell fellépni ez ellen. Senki ne vegye fel a munkát, ha ez bekövetkezik. Követelésünk, hogy ne nyúljanak a bérek­hez és vegyék vissza az el- bocsájtott munkásokat — mondotta. Emlékeztetett ar­ra; várható, hogy a Merkur, a Rokka és az Excelsior dol­gozóinak is csökkenteni akarják a bérüket, ezért szükséges az egységes helyt­állás. (Folytatás: Dokumentumok az osztályharcról) MŰTEREM-LÁTOGATÁS Békéscsabán, a Penza-lakótelep egyik házának padlásteré­ben van Gaburek Károly festőművész műterme. Kiállítások sorozatára készült és készül: hétfőn Kamuton, november­ben az oktatási igazgatóságon mutatja be új képeit. Az idei év termékeny éve volt, az őszi tárlatokra harminc új alko­tás közül válogathatott Falakon, állványokon az új képek. Gaburek a kamuti anya­got állítja össze. „Lezártam a fekete-fehér korszakot. A szí­nek izgatnak-érdekelnek mindenekelőtt” A szemlélődés hosszú félórái az alkotó és a mű közötti kapcsolat talán utolsó stációja. Itt dől el, hogy a mű hor­dozza-e azt, amit általa mondani akar. Ha igen, közös örö­münkké változik Gál Edit képriportja

Next

/
Thumbnails
Contents