Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-20 / 221. szám
1977. szeptember 20., kedd Vendégünk volt: az Aradi Állami Színház Békéscsaba, szeptember 20—22: A családi és társadalmi rendezvények szervezőinek konferenciája Csatakos, borzongató őszi idő fogadta testvérmegyénk művészi küldöttségét szeptember 17-én, szombaton reggel a gyulai határon. Szerencsére a mostoha idő az érkezők és fogadóik jó hangulatát, az előadások élményszerűségét csöppet sem befolyásolta. Két előadást tartottak Gyulán az Erkel Művelődési Központban szombaton este és vasárnap délután. Sűrűn fordultak az autóbuszok Méhkerékről, s a környék román nemzetiség lakta vidékeiről, hogy elhozzák a közönséget az Aradi Állami Színház bemutatkozására. Guilherme de Fiqueiredó nevét nálunk még kevesen hallották. A legtehetségesebb ma élő brazil írók. egyike, aki jogász és újságíró egy személyben. Hazájában nagy sikerűek drámái, de szívesen fordít klasszikusokat, Shakespeare-t, Moliere-t és Bernard Shaw-t. A haladó brazil író A róka és a szőlő című darabját láttuk a román művészek előadásában. A cím Ezópus nevét idézi elénk, aki a népi eredetű álVarga Dezső: 5. A fellendülés évei A fehéterror mindent megsemmisített, amit a munkások korábban elértek. Feketelistára kerültek az egyszerű dolgozók is, akik hangoztatták a Tanácsköztársaság érdemeit. Betiltottak mindenféle szervezkedést az üzemekben, s a spiclik, besúgók rajai lepték el a szakszervezeteket, az üzemeket, akik a legcsekélyebb készülődést is jelentették a rendőrségnek. A munkás- mozgalom a Hubertusban is átmenetileg hullámvölgybe került, feloszlott a csoport, bár a textilipar szerepe megnőtt az első világháború után. A trianoni szerződés elcsatolta az országtól a nagy gyárakat, s a . megmaradt textilüzemek nem győzték a termelést. A konjunktúra kínálta lehetőségekkel éltek a Hubertus urai. Űjabb építkezésekkel bővítették a gyárat, s berendezkedtek vászon- és szőnyegszövésre is. A húszas évek elején már 500 dolgozót foglalkoztatottá Hubertus, s a profitszerzés fokozására bevezették a tízórás munkanapot. Erről cinikusan így ír a Textiliparosok Országos Egyesületének 1923. évi jelentése: ....mi h amar szakítottunk a szocializmus dogmáival, a nyolcórás munkaidővel és helyette kilenc és fél órás munkaidőt hoztunk be a textiliparba. Ügy gondoljuk, hogy ezzel példát statuálunk a többi ipar számára, amit mindenkinek követnie kell.” latmesék (fabulák) műfajának irodalmi megteremtője volt. Életéről keveset tudunk, sokan valódi létezését is kétségbe vonják. A klasz- szikus kor egyes írói és a legendák szerint az időszámítás előtti 6. században élt Szamosz szigetén rabszolgaként. Élénk fantáziájával, természetes -józan eszével olyan tanmeséket ötlött ki hallgatóságának, gazdáit pedig nem egyszer úgy kisegítette szorult helyzetükből, hogy élete utolsó felében sikerült elnyernie szabadságát. Az Aradi Állami Színház az ókori mesefaragó életét játszotta nekünk. Nehéz helyzetben van a néző, ha a színházi előadás során csak a látványra, a gesztusokra, a hangsúlyokra kell bíznia magát, mert amit a színészek mondanak, nem érti. Ezen a szombat estén különösen fájt, hogy nem kuncoghattam együtt a román ajkú hallgatósággal, akik zavartalanul élvezték a ha- bókos uraság, Xantos filozo- fálgatásait. Alex Fieráscu szerepformálása számomra így is nagy élményt jelenA tőke áramlani kezdett Békéscsabán is a textilipar felé, a város mágnásai fölösleges pénzüket textilgyárak alapítására adták össze. A Békés vármegye történetéről írott könyvben így szólnak erről az adatok: „A Rokka Kötszövő Rt. 1920-ban alakult a M. Á. H. B. (Magyar Állami Hitel Bank), a Békéscsabai Takarékpénztár Egyesület és a Magyar Pamutipar Rt. érdekkörében. Több száz munkást foglalkoztat. Alaptőkéje 164 ezer pengő, 16 ezer és 400 darab tízpengős részvényben.” ... „1921-ben alakult a M. kir. Selyemfonodák haszon- bérlete Rt. Merkur Szövödé- je. A gyár üzemét száz szövőszékkel kezdte, de már 1929-ben 300-on felül volt a szövőszékek száma. Leginkább belföld számára termel több száz munkással”... „Az Excelsior Harisnyagyár 1923-ban alakult (előbbi cég Excelsior Textilművek RT.) A Békéscsabai Általános Takarékpénztár vállalata. Több mint 250 munkást foglalkoztat, s az ország csaknem minden városában tart fiókot. Budapesten en gros üzlete van. A gyár harisnyát és mindennemű kötszövő árut gyárt, ezek mind elismerten kedveltek és jók. A vállalat alaptőkéje százezer pengő, 10 ezer darab tízpengős részvényben” (...Az Excelsior volt telephelyét jóval a felszabatett. Fölényes színpadi tudása, az érzelmek szélsőséges ábrázolása meggyőzte a nézőt, kitűnő színészt látott. A feleségét, Cleiat alakító Elisabeta Jar-Rozorea a hűvös, elkényeztetett asszony hiteles bemutatása mellett, a nyelvet nem értő hallgatónak is örömet szerzett szépen formált, gyönyörű beszédével. A darab hőse Ezópus, aki a legenda szerint a legcsúnyább férfi volt Görögországban, szabadság iránti állhatatos vágyával, szuggesztív erejű monológjaival fejezte ki az író mához szóló mondandóját, tiltakozást a dél-amerikai politikai rezsim áldemokratizmusa ellen. Az előadást a kolozsvári színház rendezője Victor Tudor Popa vendégként állította színpadra, a szemet gyönyörködtető, lágy suha- nású kelmékből szabott ruhák és a díszlet tervezője Győrffy Éva volt. Szép színházi estével lettek gazdagabbak azok a nézők, akik ellátogattak Gyulára, és látták az Aradi Állami Színházat. Bede Zsóka dulás után a csabai textilipari szövetkezet vette át.) Legjelentősebb vállalkozás a Hubertus után a Rokka volt Békéscsabán (a mostani Kötöttárugyár), Pongrácz Dezső, aki a részvénytársaság megbízásából igazgatója is volt a gyárnak, erről feljegyzéseiben így ír többek között: „Az alapítók ... (a bankok mellett) Réthy Béla gyógyszerész, cukorgyáros, Werner Frigyes és Ede tűzifa nagykereskedők egyformán egy-egy millió korona alaptőkével vettek részt a vállalkozásban.” Hadizsákmányból, a szegedi ócskavaspiacon talált gépekkel kezdték a termelést, amit kilóra vásároltak, s 18 hónapig tartott, míg a bécsi Félix—Lé- derer cégtől jött osztrák szerelők elindították a masinákat, amelyeket a munkások éjt nappallá téve meztelení- tettek le a rozsdától, ötven körhurkoló, 25 lánckötő kezdte a termelést, ennek megfelelő konfekciórészleggel, festődével, áram- és gőztermelő berendezéssel a mai Kötöttárugyár helyén. Az osztrák szerelőktől, akik féltve őrizték tudásukat, lopták el az üzem dolgozói a szakmát. Nemsokára a gépekkel zsúfolt, rosszul világított, egészségtelen termekben 300 munkás termelte a profitot a részvénytársaságnak, amely tíz évre állami kedvezményt kapott selyemárui után, (melyeket azelőtt külföldről hoztak az országba). Ezt az ipartör- vény biztosította, ám a dolgozók egészségügyi körülméMa, kedden este 8 órakor a Jelmezkölcsönző Vállalat esküvői ruhabemutatójával kezdődik a családi és társadalmi rendezvények szervezői VIII. országos konferenciájának eseménysorozata Békéscsabán, a Csaba Szálló télikertjében. A ritka alkalmat kötetlen klubfoglalkozás követi. Másnap, szeptember 21-én szerdán délelőtt fél 10 órakor a társadalmi ünnepségeket és szertartásokat szervező irodák működését ismertető dokumentumkiállítás és „Emléklap”-bemutató nyílik az ifjúsági és úttörőházban, virágkötészeti bemutatóval egybekötve. Megnyitót Araczki János, Békéscsaba tanácselnöke mond. Délelőtt 10 órakor kezdődik az országos konferencia, Nagy Jánosnak, a Békés megyei Tanács elnökhelyettesének bevezetőjével, majd Verseghi György, a Kulturális Minisztérium főosztályvezető-helyettese tart előadást „A köz- művelődés időszerű kérdései” címmel, Rácz Zoltán, a Népművelési Intézet csoportvezetője pedig a társadalmi szertartások 20 évét, mai helyzetét értékeli, és a jövő fel20.00 IDEGENEK KÖZÖTT Fordulatos cselekményű politikai krimivel találkozhatnak ezen a napon a nézők a képernyőn. A szovjet film a fiatal szovjet állam legnehezebb éveiben játszódik, a polgárháború idején. Moszkva éhezik, Moszkvának kenyérre lenne szüksége. De a kenyér megvásárlásányeinek biztosításáról az ipartörvény nem gondoskodott. Viszont gondoskodott arról, hogy a textilmunkások jogairól és kötelességeiről szóló kormányrendelettel rögzítsék az ipar munkásainak, tanoncainak siralmas helyzetét. Említésre méltó, hogy a szakmunkás-utánpótlás biztosítására 25 tanoncot szerződtettek már 1921-ben a Rokkában. Milyen volt a helyzetük? Íme a paragrafus erről: 115. § „...a 12 évet el nem érteket csak az iparhatóság engedélye mellett szabad gyárakban munkára alkalmazni.” (A gyakorlatban 10-11 éves gyerekeket dolgoztattak a csabai textilüzemek, akik közül sokan e dokumentumsorozathoz is anyagot szolgáltattak). „... kik a 12 éves kort meghaladták, de 14 éves életkort még nem töltötték be, gyári munkában naponként csak nyolc óra hosszat foglalkoztathatók” (Ennek ellenére ők is annyit dolgoztak, mint a felnőttek: 10-11 órát). „... oly ifjak, akik a 14 éves életkort betöltötték, de a 16 életévet még nem érték el, naponként csak 10 órai munkaidőre alkalmazhatók.” A 62. § b) pontja viszont engedélyezte, hogy ezek a fiatalok éjjeli műszakban is alkalmazhatók legyenek. A 117. § azt mondta ki, hogy reggeli öttől este 9-ig tarthat a hivatalos munkaidő, tehát ezen belül túlóradíjat adatait ismerteti. Az első napi plenáris ülés elnöke dr. Csende Béla, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának osztályvezető-helyettese. Délután a résztvevők fórumon találkoznak, este pedig a Balassi néptáncegyüttes folklórműsorát tekintik meg az ifjúsági és úttörőház nagytermében. Szeptember 22-én, csütörtökön délelőtt 9 órakor Fekete Jánosné, Békéscsaba tanácselnök-helyettesének elnökletével folytatódik a tanácskozás. Dr. Földi Pál, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője „A szocialista életmód időszerű kérdései” címmel tart előadást, korreferátumot pedig Szeljak György, az MSZMP Békés megyei bizottságának osztályvezető-helyettese. A délutáni fórum után 5 órakor következik az összefoglaló értékelés, melynek előadója dr. Fonyó Gyula, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának főosztályvezetője lesz. Este fél 9 órakor fogadás, emlékplakettek átadása zárja a kétnapos országos konferenciát. hoz arany kell. Az aranyat szállító vonat a fehérek állandó támadásai, a belső ellenség cselekményei közben indul útnak. 50 „kemény ember” őrzi a vonatot, a Cseka a legjobbakat küldte erre a feladatra. De vajon mindegyiküknek az a célja, hogy az aranyat szállító vonat eljusson Moszkvába? nem kell fizetni. A fenyítés eszközéül pénzbeli bírságok kiszabását engedélyezte a ;,fegyelmezetlenkedőkre”. Hogy ki a fegyelmezetlenke- dő, ezt természetesen önkényesen maguk döntötték el a gyár urai. Ám ennél drasztikusabb módszerekkel is béklyóba igyekeztek kötni a munkásokat. A 159. § például kimondta: „Azon segédet vagy gyári munkást, ki munkájából jogtalanul kilép, az iparhatóság visszahozathatja, kötelessége teljesítésére szoríthatja, sőt, ezen felül 20 forintig terjedő pénzbírsággal büntetheti.” A 162. § a Horthy-fasiz- mus hű bemutatójaként törvénytelennek mondta ki a sztrájkokat, azok korábbi eredményeit érvénytelenítette. „... összebeszélések... melyekkel a munkások, illetőleg a segédek oda törekszenek, hogy közös munkaszüneteltetéssel a munkaadókat magasabb munkabér megadására kényszerítsék és általában tőlük jobb. munka- feltételeket csikarjanak ki; úgyszintén mindazon egyezmények, melyek által azoknak támogatása czéloztatik a kik az érintett összebeszélések mellett megmaradnak — jogérvénnyel nem bírnak”. 1923-ban már 1000-en dolgoztak Békéscsabán a textilszakmában — a kisebb textilüzemekkel együtt — s nyomorúságos helyzetük változtatása, dacára a megfélemlítéseknek, tetteket követelt a fehérterror első éveiben is. (Folytatás: A második sztrájk) KÉPERNYŐ Melyik a több? Azok közé tartozom, akiknek sem kedvük, sem idejük nincs naponta órákat tölteni a „bűvös doboz” előtt, s így csak válogatott műsorokat nézek meg. A válogatott kifejezés szó szerint értendő és nem érték jelzőként, ugyanis előre kijelölöm magamnak, mit gondolok érdemes időtöltésnek a tévéből egy-egy héten. S ha ilyen szempontból tanulmányozza az ember hat adásnap kínálatát, veszi észre — beleértve a 2. műsort is —, milyen kevés az, amit látni kíván. Ez volt a helyzet az elmúlt héten is. Kedden: Csak ülök és mesélek; szerdán: Portréfilm Bodó Violáról; csütörtök-pénteken: a Kísértés című tévéfilm. Ám ez a kevés mégis szót érdemel, mert olyan volt mind a három, amiről beszélni kell. Emberi sors húsz percben, így jellemezhető az első két műsor, bár témájában eltérő volt. Vitray riportfilmje a súlyos betegek egy teljesen ismeretlen világába, a krónikus vesebajosok közé kalauzolt és problémájukat társadalmi kérdéssé emelte. A másik, Korompai Mihály rendező munkája egy meglevő társadalmi problémát érzékeltetett egyetlen ember által: a közösségben és közösségnek élő pedagógus nyugdíjaztatás utáni összeomlását. Ugyancsak emberi sorsról szólt a Kísértés is, a húszas évek elején emigrált Székely János életregényéből készült háromórás és -részes film, a későbbi Os- car-díjas forgatókönyvíró itthoni liftesfiú koráról. A régi esztétikai szabályok szerint igazi dráma a felsoroltakból a tévéfilm, de a látottak alapján mégis a riportok feleltek meg ennek a követelménynek. A három beteg ember — vagy inkább két operált és azóta gyógyult és egy, akit még nem műtötték meg — szavaiból a tapintatos, de célra törő kérdések nyomán az élet megdöbbentő és kíméletlen valósága mellbevágóbb hatást produkált a legjobban megszerkesztett drámai műnél is. Hasonló benyomást váltott ki a nyugdíjas pedagógus vallomása életéről, munkájáról, majd a légüres térbe kerülést követő idegmegrázkódtatásról. Élet és halál szele csapta meg közvetlen közelről a nézőt a betegek szavai nyomán, Bodó Violával pedig az élet milyenségének kérdéséből adódó konfliktusok feszültségét éltük át. A háromrészes tévéfilm ezzel szemben hosszúra nyújtott és ismételt szituációkban életképeket adott': egy tehetséges parasztfiú vergődését a szorító, embertelen körülmények között. Lassan, tempósan csordogáló módon. Nyilvánvaló, hogy a riport és a tévéfilm két kategória. Más műfaj, más lehetőségekkel, egyiken nem kérhetjük számon a másikat. Nem is erről van szó, hanem a megvalósításról, s annak hatásáról. S hogy összehasonlítást tettünk, az éppen ebből fakad, jelen esetben a két riportfilm tökéletes drámai hatásából. Pedig a riportok készítőinek sokkal nehezebb dolga volt: nem cselekvés közben ábrázoltak és majdnem csak a szó erejét vették igénybe. Szavak és szemek, a hang és a száj rezdülése 'és remegése: ezek voltak az összes fegyverek. S hogy teljesen méltányolni tudjuk a teljesítményt, hozzá kell tenni: bár a téma könnyen az érzelgősség felé billenthette volna a produkciót, mindkét riport mentes volt tőle. Nem szánakoztatott, hanem cselekvésre sürgetett. Vass Márta ♦ Délután a medgyesegyházi művelődési ház klubjában Fotó: Balkus Imre A fellegvár árnyékában Mai tévéajánlatunk
