Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-15 / 217. szám
& 1977. szeptember 15., csütörtök Nem érződik a nyárutó a Merkur békéscsabai telepének forgalmán. Naponta 8-10 kocsit hoznak, és majdnem ugyanannyit vesznek az ide látogatók Fotó: Martin Gábor Ezer fiatalt várnak a II. gyulai ifjúsági napokra Gazdag programok a sportnapokon A közelmúltban ülést tartott a KISZ Gyula városi bizottsága, amelyen elsőként az „Edzett Ifjúságért” szervező bizottságok működéséről számolt be dr. Kovács Gábor, a megyei kórház, és Obert Ferenc, a KÖVIZIG KISZ-bizottságának titkára. Mindkét helyen kedvező tapasztalatokról számolhattak be. A kórházban a szervező bizottság jó munkája révén folyamatosan biztosítottak megfelelő sportolási lehetőségeket a dolgozóknak. Szerepelt a programban gyulai és békéscsabai orvosok futballmérkőzése, közös kirándulás a Hortobágyra, kerékpártúra, női kispályás labdarúgás és női cselgáncs tanfolyam és megrendezték a kórházi sportnapot. A közeli terveikben szerepel az egészségügyi szakiskolával közösen sportudvar kiépítése. Erre annál is inkább nagyobb szükség van, mert a kórházban mintegy félezer fiatal dolgozik. Hasonlóan jó eredményekről számolhatott be a KÖVIZIG titkára is. Bár külön szervező bizottságot nem hoztak létre, mégis több, nagysikerű sportnapot rendeztek a Szanazugban, ahol nemcsak a legifjabbak, hanem a szülők és nagyszülők is játékos sportversenyeken mérték össze erejüket. Brigádok közötti futballmérkőzéseket, úszóversenyeket, csónaktúrát, erdei kirándulást, láb- és asztalitenisz, valamint tollaslabda-mérkőzéseket szerveztek. Ezenkívül autós és motortúrákat indítottak országjáró körutakra. A sportolási lehetőségek további javítására társadalmi munkával segítik a vízügyi sporttelep mielőbbi megvalósítását. A szakaszmérnökségeknél „mini sporttelepek” építését tervezik, illetve Gyomán, Gyulán már meg is valósították. A beszámolók után a Vízművek, és a Fa- és Fémipari Szövetkezet KlSZ-bizottsá- gainak működését értékelték. A Vízműveknél eredményesen és hatékonyan működik a bizottság, a szövetkezetnél már nem ilyen egyértelműen jó a tevékenysége. Szó volt a bizottság ülésén az I. gyulai ifjúsági napok tapasztalatairól, amiről Szécsi Mária, az Express utazási iroda megyei vezetője számolt be. A gyulaiak bizonyára nem fogják a legsikeresebb rendezvényei között emlegetni. Ebben közrejátszott a szervezetlenség, a kapkodás, ami főleg az utazási iroda „számlájára” írható. Alaposan kielemezve a tapasztalatokat, tanulva a hibákból, remélik, hogy jövőre a II. gyulai ifjúsági napok már jobban fognak sikerülni, amelyhez az előkészületeket már megkezdték. Előzetes becslések szerint 1978-ban mintegy ezer fiatal várnak majd az ország különböző részeiből erre á rendezvényre. Kultúra cseppenként... Nagy lakodalmat ültek az elmúlt szombaton Kaszaperen. A művelődési házban tartotta menny egző jót Be- nyoda Mihály és Szecskő Ágnes, és 340-en voltak hivatalosak az ünnepre. Különben ez volt a hetedik lagzi itt az idén, s még ötöt tartanak szilveszterig. Alkalmanként 2200 forinttal növekszik a ház bevétele, ami nem kevés. Szaköröket lehet belőle működtetni, tiszteletdíjat fizetni, magnót vásárolni, székeket javítani, miégymás. A kaszaperi kultúrházban persze nemcsak lakodalmakkor ég a villany. Amióta Agócs Ferenc személyében főfoglalkozású vezető szervezi a ház életét, történt egy és más. . — Nagyon féltem, főleg az elején, két évvel ezelőtt, amikor belecsöppentem. Na, gondoltam, bedobtak a mély vízbe, majd lubickolhatok. Jó ideig tartott, amíg megismertem a ház dolgait. Azt várták tőlem a község vezetői, közösen mozdítsuk ki a nyugalmi állapotából a helyi kulturális életet. De nem egyedül tőlem várnak mindent. Amikor lehet és kérem, mindig segítenek. A kultúrház előterében Fernandel jellegzetes fanyar mosolya a mozit idézi. A nagyterem keddi, szerdai és vasárnapi főprogramját a mozielőadás adja, most éppen az Ékezet című magyar fimet vetítik. A nagyterem három kisméretű dupla ablaka még ilyenkor, az erősen ■ napos délelőttökön is kevés. A mennyezet látványa sem éppen szívderítő, amiből egyáltalán nem következik, hogy elhanyagolták mostanában a házat. Ellenkezőleg: rengeteget költöttek rá az utóbbi években, tavalyelőtt például 300 ezret. Szóval, nagyon is odafigyel a ház rendben tartására a tanács, do ennél nem futja többre erejéből. Csak hát ami az ötvenes években látványosságszámba ment, ma már korszerűtlen. Nyolc éve téma volt új művelődési ház építése, olyannyira, hogy . a tanács több mint 500 ezer forint értékű anyagot meg is vásárolt. Kész volt a terv, kijelelték a helyet is. Aztán abbamaradt. Az anyagot eladták, a terv pedig ott várja sorsát a tanács páncélszekrényében. Juhász Sándor tanácselnöktől tudjuk mindezt, aki a •könyvtárépítés körüli huzavonával folytatja: — Igen, szó volt arról is, hogy a megyei akció során önálló könyvtárunk lesz. A költségek 60 százalékát a központi alapból, a többit helyi erőből fedeztük volna. A könyvtár terve szintén itt Az Aradi Állami Színház Gyulán Hivatásos és amatőr művészek kölcsönös bemutatkozása, találkozása, nagy sikerű kulturális eseménysorozata jelzi Arad és Békés megye tartalmas baráti kapcsolatát. Szeptember 17-én érkezik Gyulára az Aradi Állami Színház együttese, hogy két estén át játsszanak megyénk közönségének. Guil- herme Iqueiredo haladó brazil író A róka és a szőlő című darabját mutatják be, amelyet Aezopus meséje nyomán alkalmazott mai színpadra. 17-én este fél 8- tól lép fel a román együttes az Erkel Művelődési Központban, 18-án vasárnap pedig délután 5 órakor kezdődik az előadás ugyanitt. Szeptember 19-én Budapestre utazik a művészegyüttes, hogy közelebbről is megismerkedjenek fővárosunkkal. VARGA DEZSŐ: í. A fellegvár árnyékában Békéscsaba legnépesebb szakszervezete a gyáriparban a textilmunkásoké. Hatvanöt esztendeje — éppen ezekben a hetekben — honosodott meg Békéscsabán az üzemszerűen termelő textilipar és teremtette meg a tex- tilmunkás-mozgalom kialakulásának körülményeit. Hivatalos forrásokra és a munkásmozgalmi veteránok emlékezéseire támaszkodó dokumentum riportsorozatom ezeknek az időknek történéseit idézi az olvasó elé. Még a textilmunkások között is kevesen tudják a megyeszékhelyen, hogy a századforduló után, de közvetlenül az első világháború előtt milyen úttörőszerepet töltött be Békéscsaba ipari fejlődésében és az ország textiliparának meghonosításában is az a kezdeményezés, mely megteremtette a textilipart. A textíliák házi feldolgozása nem volt ismeretlen megyénk, így Békéscsaba lakossága előtt sem. Különösen a szlovák anyanyelvű lakosság körében igen elterjedt volt azelőtt is a házi szövés, amelynek művelése anyáról leányra szállt a kézi szövőszékkel együtt. E családok egyedi termékei a törölközőktől a rongyszőnyegekig keresettek voltak szerte a megyében és azon túl is a vásárokon. A gyáripar fejlődését azonban tudatosan akadályozta az egész ország területén az osztrákokkal közös vámterület, mely az idők folyamán elsorvasztotta még a háziipart is, mert olcsó tömegcikkekkel telítette meg a piacokat. A közös vámterület nyomasztó szférájában a magyar tőkéseknek nem volt lehetőségük, s a nagy kockázat miatt bátorságuk sem, hogy szövőgyárakat alapítsanak. Az egyenlőtlen feltételek eleve kudarcra ítéltek minden ilyen irányú vállalkozást. Hiába volt „állami iparpártolás” — ez nem pótolta az önálló vámterület hiányát, amelynek tényében jutott kifejezésre hazánk gazdasági és politikai függése az osztrák uralkodóháztól, a Habsburgoktól. Legszembetűnőbben éppen a textiliparban mutatkozott az a különbség, mely Magyar- ország és Ausztria között fennállt annak ellenére, hogy közös birodalomhoz tartoztunk. Sándor Vilmos írja a Nagyipari fejlődés Magyar- országon című munkájában, hogy míg Ausztriában csaknem 180 ezer ember dolgozott a textiliparban a századforduló előtt, addig hazánkban az első világháborúig (!) alig több mint 20 ezer munkást foglalkoztattak a szinte manufakturális, kisipari jellegű textilüzemek. (Egyedül a m. kir. selyemgu- bóraktár és fonoda működött ekkor Békéscsabán is, melynek dolgozói már 1911- ben sikertelen vadsztrájkot folytattak béremelésért, de szeryezetlenek voltak.) Az első világháború előtt azonban az erősödő függetlenségi törekvések hatásaként — bár még fennállott a közös vámterület — változni kezdett a helyzet. Az 1899- es ipartörvény új lendületet adott elsősorban a köny- nyűipar, ezenbelül is a textil-, a bőr- és a papíripar fejlődésének. Felemelték az állami támogatások összegét, melynek eredménye lett, hogy öt év alatt 198 gyár létesült, ebből 45 . textilgyár. Az 1907-es ipartörvény még ennél is jobban segítette az ipar fejlődését és a legtöbb támogatást — a szubvenciók 57 százalékát — megint csak a textilipar kapta. A magyar finánctőke számára a gyáralapítások szempontjából az országnak azok a területei voltak a legalkalmasabbak, ahol bőséges volt a munkaerő-kínálat, tehát jóval alacsonyabb bért lehetett fizetni a munkásoknak, következésképpen jóval magasabb profitra lehetett szert tenni az országos átlagnál. Ezt jelentette az Alföld, így a mi városunk is a tőkéseknek. Az országnak ez az egyik leggazdagabban termő vidéke a nagybirtokosok kezén volt, s a hatalmas uradalmak sok tízezer zsellére és a többi nincstelenje csak időszaki munkákból tengette életét. Az egyik oldalon — a nagybirtokosok és tőkések oldalán — nagy vagyonok halmozódtak fel, amelyeket örömmel fektettek volna új, jövedelmező vállalkozásokba. A másik oldalon, a nincstelenek tömegszállásain évről évre csak a nyomor növekedett. A máról-holnapra élő szegényemberek Békéscsabán és környékén még éhbérért is hajlandók voltak munkába állni, csak foglalkoztassák őket. Békéscsabát földrajzi fekvése, valamint az a tény, hogy a környék módosabb parasztjainak a centruma, nagy vásártartó helye volt, igen alkalmassá tette textilgyárak alapítására. Mindezt jó üzleti érzékkel ismerték fel azok a tőkések, akik fölösleges pénzüket valami jól jövedelmező vállalkozásba akarták befektetni. Nevezetesen Deutsch Vilmos és Iván; a Kulpin nagykereskedők, Fux Lajos gabonanagykereskedő, Herczog ügyvéd, a gyulai Reissner malmos és egy gyufagyáros, akik részvénytársasági alapon létrehozták a Hubertust ( mai Férfifehérnemű- gyár) a békéscsabai tőkések első textilgyárát. 1912-tőt ír- ak akkor, s az aratás a végéhez ért. Egykori feljegyzések említik, hogy vállalkozásukat, mely még a közös vámterület fennállásakor történt és ilyenképpen hazánk ipari függetlensége kivívásában is jelentős esemény volt, minden befolyásával támogatta dr. Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki minden anyagi érdek nélkül a vállalat patrónusa, első elnöke lett. A Hubertus megalapításáról így emlékezik meg a Békés vármegye történetéről 1936-ban kiadott könyv: „ ... a Hubertus Kötszövőgyár RT alapítói... még a közös vámterület idejében bírtak azzal a bátorsággal, hogy mindennemű kötszövőcikk gyártására rendezkedjenek be, és mint ruházati és divatárut gyártó kötszövő üzem úttörő munkát végezzenek ... Csakis a Hubertus háború előtti sikeres munkájának köszönhető, hogy ma már az ország kötszövött- árukban külföldi behozatalra egyáltalán nem szorul még divatcikkekben sem. Ellenkezőleg. Ezen gyárnak a legfinomabb kivitelű, magyaros ízlésű cikkei önérzettel viselhetik a „Made in Hungary” szalagját Angliában és a távoli angol domi- niumokban. ízléses és árszerű gyártmányai nevet biztosítottak nemcsak saját magának, hanem az egész magyar iparnak...” A könyv, mely a vármegye akkori vezető hivatalnokainak tollából jelent meg, ha adatai pontosak is, csak a felszínt mutatják. Nem fedik fel azt a tengernyi szenvedést, kiszolgáltatottságot, melyet a Hubertus ma is élő dolgozói tűrtek el, míg a tőkéseké volt az üzem. Mert amíg a Made in Hungary szalag a Hubertus gyártmányaira került, sok verejtéket töröltek le homlokukról Fil- lipinyi Mihályné, Jeszenszki Judit, Csiernyik Ilona, Kre- nács Erzsébet, Verba János- né, Martinyec Pálné, Máté Mátyásné, meg a többi szövőnő, akik sok este feküdtek le éhesen, mert mindennap még kenyérre sem tellett azokból a krajcárokból, amit 10—12 órai fáradtságos munkájuk után kaptak. Közös sorsuk, elesettségük hónapról hónapra érlelte bennük a munkásöntudat kialakulá- sát. (Folytatás: A másik oldal — törvényen kívül...) van, 1,1 millió forinttal számol a költségvetés. Aztán kiderült, ennél a 40 százaléknál nagyobb arányt várnak tőlünk. Ezt mi nem tud- • juk vállalni! Ha nagyon precízen gazdálkodunk az idén, 250-300 ezernél többet semmiképp sem tudunk megtakarítani. Társként csak a termelőszövetkezetre számíthatunk. — Ezek szerint a könyv- tárépííés is meghiúsul? — Nem, mert újabb megoldási lehetőség került előtérbe. A műszaki szakemberek javasolták a községi pártszékház épületének felújítását. A termelőszövetkezet központi irodaépülete régi, elavult. Kézenfekvőnek látszik összekapcsolni a három építkezést. Olcsóbb is lesz, talán gyorsabb is, miután így már egyszerre több oldalról fontos érdek az építkezés megkezdése. o E kitérő után kanyarodjunk vissza a kultúrházhoz. Űjra Agócs Ferencé a szó: — A mozielőadások mellett nagytermi rendezvényeinket jobbára a táncosestek jelentik. Ritkán tartunk központi ŐRI vagy OSZK által közvetített műsort. Például magyarnótaestet, vacsorával egybekötve. — A közönségszervezés? A fiatalabbakkal nincs baj, ha őket érdeklő rendezvényt csinálunk. A téesz KISZ- szervezete nem nagy létszámú, de jó kis közösség. Ha például segíteni kell a rendezésben,' csak szólok a titkárnak: „Te Jocó! Kéne öt fő!”, biztos, hogy itt vannak. Lehet rájuk számítani. Még az idén szeretnénk az ifjúsági klubot is életre hívni. Több kiscsoportunk működik eredményesen: a kézimunka- és díszítőművészeti szakkörbe 65-en járnak. A citerások, Lugóczki Péter bácsiék sokszor még 11 után muzsikálnak, peng a citera, s közben megbeszélik a világ dolgait. Tervezzük az öregek klubját is, sokan vannak az idősebbek közt, akik a kocsmánál messzebbre vágynak. — Évente 12-20 TIT-elő- adást szervezünk — folytatja Agócs Ferenc. — Komoly zenei műsorokat azonban már nem merek lekötni, félek a kudarctól. Bár most már szép támogatást kapunk, az idén például — első ízben — a téesz is hozzájárult 15 ezer forinttal munkánkhoz, nekem gondos gazdaként kell gondolkodnom. El kell fogadni érveit. Ugyanakkor — ezt maga is vallja — még nem használtak ki minden lehetőséget. A Békés megyei Jókai Színház például az elmúlt években egyszer sem járt Kaszaperen. Talán futná más irodalmi jellegű rendezvényekre is, és a megyei képzőművészek is nyilván szívesen kiállítanának Kaszaperen. Ezek a tervek szerepelnek a munkatervben is, emígyen: „Meg kell teremteni annak feltételeit, hogy az egyes művészeti ágak alkotásai széles körben és választékban utat találjanak a közönséghez.” Ugyancsak remek ötletnek tartjuk: ankétokon, vitaesteken a járási és községi vezetők adjanak tájékoztatást az időszerű párt- és kormányhatározatokról, azok községi végrehajtásáról. A kultúra Kaszaperen cseppenként talál utat az emberekhez, de hamarosan erekké-patakokká növeked- Tietnek a közművelődés forrásai. F. I.
