Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

1977. angiisztns 4^ csütörtök KÖNYVEK KÖZT ÉLEK Megjelent a Békési Élet Amikor 13 évvel ezelőtt Gyulavári község vezetői el­határozták, hogy könyvtárat létesítenek, az új intézmény vezetésével egy fiatal lányt, Szászfalvi Esztert bízták meg. A községben mindenki érdeklődéssel figyelte a nagy tervekkel érkező könyvtáros munkáját, s ahogy teltek az évek, a gyulaváriak egyre otthonosabban érezték magu­kat a könyvek birodalmában. — Segítő kezekben sosem volt hiány, és különösen a kezdeti időszakban nagy szükségem is volt minden biztató szóra — mondja Szászfalvi Eszter. — Először a kultúrotthon egyik szobá­jában volt a főhadiszállá­sunk, de 1964 szeptemberé­ben már fel is „avathattuk” az új könyvtárat. Azért mon­dom idézőjelben az avatást, mert itt hivatalos könyvtári átadást sose tartanak, hiszen olyan a környezetünk, hogy restelnénk vendégsereget hívni. A helyi TÜZÉP-telep fuvaroslovaival és a ter­ményforgalmi fogataival kö­zös a bejáratunk, az udvar se valami gondozott, de a könyvtári helyiségben annál inkább igyekszünk méltó környezetet kialakítani. A „hőskorban” 2800 kötet vár­ta az olvasókat, ma már 11 ezer kötet közül válogathat­nak. Már az első értben csak­nem négyszáz beiratkozott olvasónk volt, s ez a szám a mai napig 650-re gyarapo­dott. A beszédes számoknál is többet mond az a könyv­tári hangulat, amelyet sike­rült kialakítani. — Hogyan lehet népszerű­síteni az olvasást? — Mindig az volt a célom, hogy a gyulaváriban élő em­berek magukénak érezzék a könyvtárat. Például közösen díszítettük fel a régi szobát: köcsögöket, kancsókat, a né­pi fazekasmesterség ritka darabjait hozták a polcokra és örömmel látták,.hogy meg­becsülöm nagyapáik haszná­lati tárgyait. Sokszor törté­neteket is kerekítettek egy- egy fazék mellé, emlékezve a régi ízekre. A község vezetői is minden támogatást meg­adtak. — Ilyenkor nyáron kik a legszorgalmasabb olvasók? — A gyerekek! A földeken dolgozó tsz-tagok közül so­kan tavasszal elbúcsúznak a könyvektől és csak ősszel ta­lálkozunk újra. A gyerekek számára viszont a vakáció jelenti a nagy olvasások ide­jét. Verne Gyula könyveitől a Jókai-regényekig különösen a kalandos történetek a ka­pósak, de egy-egy útleírás is nagy visszhangot kelt az ifjú olvasók körében. Az általá­nos iskolások jóformán mindnyájan a könyvtár be­iratkozott tagjai, és tanév közben a pedagógusok gyak­ran a könyvtárban tartják az irodalomórákat. — És a legnépszerűbb köny­vek? — Veres Péter és Szabó Pál köteteit szinte csak elő­jegyzés után tudom kiadni, olyan sokan keresik őket. A háborús történetek és do- kumentumjellegű visszaem­lékezések mellett a munkás- mozgalom kiemelkedő alak­jainak életrajzai után nagy az érdeklődés. Az asszonyok közül sokan szeretik a sze­relmes történeteket, s az utazási kedv növekedésével mind kelendőbbek lesznek az útleírások, tájékoztatók. Ha a televízió valamilyen irodal­mi művet tűz műsorára, ak­kor érezhetően megnő az érdeklődés a bemutatott mű­vek iránt. Persze csak ak­kor, ha a közönség tetszését is elnyerte a tv-feldolgozás... — A sok ezer kötetes be­tűtengerből mit olvas el a könyvtáros? — Gyakran jönnek ide öregemberek, akik arról me­sélnek, hogy egész életükben csak egyetlen kalandáriumot olvastak, de azt betéve tud­ják. Ha viszont az ember tízezer kötet társaságában éli mindennapjait, akkor nagy a csábítás. Jó volna va­lamennyi könyvet elolvasni, de az sajnos lehetetlen. Meg kell tanulni válogatni, s úgy beosztani az időt, hogy az olvasókat mindig tájékoztat­ni tudjam a jelentősebb mű­vekről és az íróikról is. — Az idén Gyulavári köz­ség közigazgatásilag Gyula városához csatlakozott. Mi­lyen változásokat hozott ez a könyvtár életében? — Eddig nem tapasztalható nálunk különösebb változás. Bár a Mogyoróssy Könyvtár fiókintézménye lettünk, de az idei évben még önállóan végzem az új könyvek ren­delését. Jövőre talán közpon­tilag kapjuk az utánpótlást, és remélem, hogy az sem je­lent majd hátrányt szá­munkra. Gyulaváriban több mint négyezer ember él, fej­lődő, életképes település va­gyunk, s a könyvtárnak to­vábbra is fontos szerepe ma­rad a közösség művelődésé­ben. Andódy Tibor A Kennedy-ügy újra kísért Gyilkosok összeesküvése 3. Oswald a „mesterlövész”? A félreértések akkor kez­dődtek, amikor a bizottság megpróbálta reprodukálni Oswald állítólagos mester- lövész puskalövéseit. Először kiderült, hogy a puskát bal­kezes számára alkalmas irányzókkal látták el — Os­wald pedig jobbkezes volt. Azután az optikai irányzók pontos beállításához további korongokat kellett elhelyezni rajta. Oswald személyi dosz- sziéjában pedig, amely a ten­gerészgyalogság irattárában található, az áll, hogy rossz lövész volt. A bizottság nem vette fi­gyelembe ezeket a tényeket, és a dallasi eseményeket a Nemzetközi Lövész Egylet három mesterlövészének se­gítségével reprodukálta, akik velük egy vízszintes síkban levő, mozdulatlan célra tü­zeltek. De még ilyen kedve­ző körülmények között sem sikerült egyiküknek sem el­találnia a célt. Ami pedig azt a másfél másodpercet illeti, amely — mint Zapruder filmjéből kitűnik — az elnök első sebesülésétől addig a pillanatig telt el, amikor Connally kormányzó hirtelen felugrott, majd leroskadt — a bizottság feltevése szerint Connally csupán „lassan rea­gált” a mellén áthatolt, nagy űrméretű golyóra. Hoover levele Teljesen megmagyarázha­tatlan marad az a tény, hogy az ennyi bajt okozó golyó (s amelyet, csodálatos módon később a kórház folyosóján, a kormányzó hordágyán ta­láltak meg), mintegy va­rázslat folytán, teljesen ép maradt és még csak alakja sem változott meg. Amikor pedig a bizottság szakértői pontosan ugyanilyen golyó­val lőttek egy holttest csuk­lójára, ez egészen eltorzult. A bizottság számára leg­inkább lesújtó tények azon­ban egészen váratlan forrás­ból származtak —• magától J. Edgár Hoovertől, az FBI fő­nökétől. Hoover a bizottság­hoz intézett levelében — amelyet, mellesleg szólva, nem iktattak be a jelentés 26 kötetnyi mellékletébe — azt közölte, hogy a „bűvös go­lyót” és szilánkjait színkép- elemzés alá vetették. Az eredmények bizonytalanok voltak. Akkor még egy el­lenőrzést végeztek — neut­ron-aktivációs elemzést. En­nél a rendkívül tökéletes módszernél a különféle tár­gyakat neütronbesugárzás­nak teszik ki, s ez lehetősé­get nyújt arra, hogy vegyi összetételük összehasonlítása útján állapítsák meg különb­ségüket. Csodálatos atomok A szóban forgó módszerrel végzett elemzés bizonyos kü­lönbségeket állapított meg, ami megcáfolhatatlan bizo­nyítékul szolgál. Ha azon a napon Dallasban az atomok nem változtatták meg szer­kezetüket, akkor John Ken- nedyt és John Connallyt más-más golyó sebesítette meg. Mindezek a neutron- és atomrészletek talán elkerül­ték a bizottság tagjainak fi­gyelmét. Valószínűtlen, de tény az, hogy sem a Warren- jelentésben, sem a 26 kötet­nyi mellékletben egyetlen szó említés sem akad sem a neutron-aktivációs elemzés­ről, sem pedig Hoover leve­léről. (Az FBI mind ez idáig nem hajlandó közölni az elemzés adatait.) A bizottságnak azonban sokkal láthatóbb bizonyíték állt rendelkezésére — a gyil­kosság pillanatát megörökí­tő színes film. (Folyt, köv.) 77/3. száma A Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a TIT Békés megyei Szerveze­tének kiadásában megjelenő közművelődési és tudomá­nyos folyóiratunk, a Békési Elet ez évi harmadik száma a napokban hagyta el a nyomdát, és kapták azt meg a folyóirat előfizetői, példá­nyonkénti vásárlói. Az új számban gazdag anyagot ta­lál az olvasó. A tanulmányok közül Elek László „Irodalmi nevelés, dialektikus gondol­kodás, iskolareform” című írása ad mély elemzést té­májáról, melyet elsősorban a pedagógusok olvashatnak haszonnal. Sok új megállapí­tást tartalmaz Várai Mihály írása, melyben a termelés színvonala és a szakember- ellátottság békéscsabai és környéki helyzetét taglalja. Káplár Károly „Az eszköz­koncentráció hatása az oros­házi járás mezőgazdasági szövetkezeteiben” címmel te­szi közzé tapasztalatait. Ér­dekes Papp János cikke is, melyben a Kner-könyvkiadás történetéből ad újabban fel­tárt részleteket. Az ez évi harmadik szám Balogh Ferenc képsorozatá­val ezúttal Csorvást mutatja be, a Településszerkezet — városfejlesztés című rovat­ban pedig Tóth József ír a közép-békési centrumok koordinált fejlesztésének szükségességéről és a fejlesz­tés lehetőségeiről. A Kiállítás rovat Sass Ervin cikkét köz­li, melyben az Orosházán megrendezett „100 éves az orosházi nyomdászat” című kiállítást mutatja be, Doma- novszky György pedig Janá- ky Viktor művészetét. Tíz új könyvet recenzálnak a Szemle-rovatban, és foly­tatódik a „Békés megye az országos napi- és hetilapok­ban” című repertórum, Sza­bad Olga közlésében. Keszthelyen megnyitották a 12. Georgikon nyári egyetemet Keszthelyen, az Agrártudo­mányi Egyetem dísztermében szerdán ünnepélyesen meg­nyitották a 12. Georgikon nyári egyetemet. A megnyi­tó ünnepségen ott voltak a hazai tudományos élet kép­viselői, Veszprém megye és Keszthely város vezetői. Dr. Varga János egyetemi tanár, a Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem rektora megnyi­tó beszédében méltatta a több mint 10 éves hagyomá­nyokkal rendelkező szabad- egyetem jelentőségét. A résztvevők a szakmai tanácskozásokon túl elláto­gatnak majd több állami gazdaságba és termelőszövet­kezetbe. A szakmai progra­mokon kívül lehetőség nyí­lik a pihenésre, üdülésre is. A résztvevők megismerik a Balaton-környék történelmi emlékeit, művészettörténeti értékeit és egyéb idegenfor­galmi nevezetességeit. Az ünnepélyes megnyitó után dr. Szabó János kandi­dátus, az MSZMP keszthelyi városi bizottságának első tit­kára „Magyarország fejlődé­se a szocializmus útján” címmel tartott előadást. A Georgikon nyári egye­temre idén hét országból — Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, NDK, Nyugall- Berlin, NSZK és Spanyolor­szág — 172-en érkeztek. Kolostorkút, sütőkemence a Csolt-dombon A kolostorkút Évekkel ezelőtt irtuk az első nagy beszámolót a Vész­tő határában magasodó dombhátról, ahol T. Juhász Irén szarvasi régész vezeté­sével megtalálták a XI. szá­zadi Csolt-nemzetség monos­torát. Aztán, hogy teltek az évek, egyre több fény de­rült arra, hogy ez a domb talán még fel sem becsülhe­tő régészeti kincseket rejte­get. Senki ne gondoljon azonban aranyra, ezüstre, drágakőre — bár tavaly elő­került egy bizánci eredetű arany fülbevaló is —, a tör­ténettudomány felbecsülhe­tetlen értékű lelőhelye ez a dombhát, mely messzire ki­magaslik a környező sík vi­dékből. Nevezetes hely volt a Vésztő melletti Csolt-monos- tor a maga idejében. Több­ször átépítették a templomot is, a kolostort is, melynek alapfalai egyre szebben mu­tatkoznak meg a szemlélő előtt. — Az idén a kolostor kör­nyékét ássuk, munkásaink és a két hétig idén nyárra is megszervezett középisko­lás régészeti tábor lakói ki­tűnően dolgoztak — mondja T. Juhász írói. — Két nagy esemény az elmúlt héten kö­szöntött ránk: a kolostor egyik fala alatt megtaláltuk a legelső kolostorépület XI. századi kútját. A kutat ed­dig hat méter mélységig tár­tuk fel, véleményem szerint jó tíz méter mély lehetett. Feltehető, hogy a további feltárás érdekes leletanya­gokkal szolgál. A másik nagy esemény: előkerült a X—XI. századi kolostor kenyérsütő­kemencéje a középkori ko­lostorfalon kívül néhány mé­terre. A kemencének a teljes alapját megtaláltuk, és egy kis részt a felső boltozatból is. A kemence szájánál cse­répbogrács töredékei kerül­tek elő, a bogrács összeállítá­sát majd a restaurátorok végzik éL A Csolt-monostor hazánk kiemelkedő régészeti feltárá­sa, és a jelek arra mutatnak, hogy jelentősége még az ed­dig becsűiteknél is nagyobb. A feltárás folytatódik. S. E. „Itt kezdődött a kemence boltíve" — matatja T. Juhász Irén régész Fotó Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents