Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-17 / 193. szám

■ 1977. augusztus 17., szerda Munkajog . (2.) II szabadság szabályai Célszerű, ha az üzemek, műhelyek és osztályok lét­szám szerint, személyre le­bontva — előre elkészítik éves szabadságolási tervüket. Természetesen a dolgozó ké­relmére engedélyezhető a szabadságnak eltérő időben való kiadása is. A szabadság kiadásának időpontját a vál­lalat határozza meg, de an­nak beosztása előtt a dolgozót meg kell hállgatni és kíván­ságait lehetőség szerint fi­gyelembe kell venni. A gyermekes dolgozókat, vala­mint azokat, akik már hosz- szabb időt töltöttek a válla­latnál, kívánatos előnyben részesíteni. A terv összeállí­tásakor azt is vegyék figye­lembe, hogy aki egyik évben nyáron volt szabadságon, ar­ra a következő években té­len, ősszel, utána tavasszal kerüljön sor. A szabadság időpontját — a kollektív szerződés eltérő rendelkezé­sének hiányában — legké­sőbb a kiadás előtt egy hó­nappal közölni kell a dol­gozóval. Csak a dolgozó beleegyezésével Helyes, ha a dolgozót az évi rendes szabadságának mértékéről az év elején írás­ban tájékoztatják, s egyben felhívják, hogy megadott ha­táridőn belül közölje: mely időpontban és mértékben kí­vánja szabadságát igénybe venni. Munkatorlódás, beteg­ség vagy más ok miatt ha a szabadságot el kell halasz­tani, akkor később, az aka­dályoztatás megszűntétől számított harminc napon be­lül kell kiadni. Ezt az idő­pontot viszont a • vállalat csak a dolgozó beleegyezé­sével vagy rendkívüli ok miatt változtathatja meg; a kollektív szerződés eltérő határidőt is előírhat. Ha a munkaviszony — az áthelyezés esetét nem szá­mítva — év közben kezdő­dött, csak az évi alap- és pótszabadság arányos része jár, kiadása csak a munka- viszony első hat hónapjának elteltével igényelhető. A szabadság, kettőnél több részletben csak a dolgozó ké­résére adható ki. Ilyen eset­ben is biztosítani kell, hogy egybefüggően vehesse ki a hat munkanap szabadságot. Különleges esetek: A munkaviszony év köz­beni megszűnése, vagy sor- (első tényleges) katonai szol­gálatra történő bevonulás esetén, ha emiatt a szabad­ságot az év folyamán már nem lehet kiadni, úgy an­nak a vállalatnál eltöltött időre eső arányos részét az évben meg kell váltani. Ha pedig a dolgozó már több szabadságot vett igénybe, mint amennyi az évből a vállalatnál eltöltött idővel arányos volna, a különbözei­re járó átlagkeresetet mun­kabéréből le kell vonni, il­letőleg tartozását a „mun­kavállalói igazolólapéra fel kiadásának kell jegyezni. Nem szabad a többletet levonni, ha a dol­gozót sorkatonai szolgálatra hívták be, vagy munkaviszo­nya nyugdíjaztatása miatt, esetleg halála következtében szűnt meg. Az áthelyezett dolgozó együttesen kapja meg szabadságát a két vál­lalattól. Miután a javító-nevelő munkára ítélt dolgozónak a büntetés alatt szünetel a munkaviszonya, azért az év­nek csak arra az időszakára illeti meg a rendes szabad­ság arányos része, amikor már a munkaviszonya alap­ján végzett munkát. Beszámított szabadnapok A hét minden napja mun­kanap, függetlenül attól, hogy a dolgozónak a válla­lati munkaidőbeosztás sze­rint (például ötnapos mun­kahét esetén szombaton stb.) munkát kell-e végeznie. E szabály alapvető célja az, hogy a dolgozóknak a mun­kahét hosszától függetlenül azonos mértékű szabadságot kell biztosítani. Ugyanis ha a szabadnapokat nem kelle­ne beszámítani a szabadság- időbe, akkor például egy év­ben huszonnégy munkanap szabadságra jogosult dolgo­zó, öt és fél napos munka­hét esetén, legalább évi 16 órai átlagkeresettel és két munkanappal — ötnapos munkahét esetén pedig leg­alább évi '32 órai átlagkere­settel és négy munkanappal — több szabadságban része­sülne a heti 44 órás munka­időt hat nap alatt ledolgo- zókkal szemben. Egyenértékűség tehát ak­kor jön létre, ha a részletek- ! ben kiadott szabadságot is úgy számolják el, mintha egybefüggő lenne. Például a dolgozónak évi 24 munka­nap rendes szabadság jár és kéthetenként van szabad­napja, ez esetben a szabad­ságidőből akkor is két sza­badságnapot kell szabadna­pon kiadottnak tekinteni, ha ; a dolgozó a szabadságát 2-3 napos részletekben veszi ki. : Ez esetben minden 11 nap után egy napot kell ilyen ; címen beszámítani, illetőleg már kiadott szabadságaként nyilvántartani. Az előző ren- [ delkezéseket a 3/1973. (II. 3.) j MüM sz. rendelet 9. §-ával módosított 6/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 18. §-ának (2) bekezdése értelmében a I rendes (1 alap- és pót-) sza­badságra és a rendkívüli sza- j badság különböző formáira j külön kell alkalmazni. Pél- | dául a 24 munkanap rendes szabadság után 2 munkana­pot kell igénybe vett sza­badságként beszámítani, míg a dolgozót megillető tanul­mányi szabadságból csak ak­kor, ha annak mértéke a 11, ! illetve a 23 munkanapot meghaladja. Ebben az eset­ben egy, azaz két napról le­het szó. (Vége) Gy. Gy. Új létesítmények Az építőiparra általában jellemző, hogy a második fél év az „erős”, ekkor je­lentkezik rendszerint az elő­ző hónapok munkája utáni eredmény. A Gyomai Építő­ipari Szövetkezet ezúttal rá­cáfolt erre a megállapításra: első féléves tervét időará­nyosan, 50,3 százalékra tel­jesítette, és jelentős intéz­mények, épületek, lakóházak átadásával gazdagította mű­ködési körzetét. A közelmúltban adták át rendeltetésének a gyomai vasútállomás bővített, újjá­varázsolt épületeit. A négy­millió forintos beruházás ma­gába foglalta egy szolgálati lakás építését is. Az első fél évben elkészült a mintegy 20 milliós endrődi beruházás i: utolsó lépcsőjeként a cipész­szövetkezet impozáns szociá- lis épülete és központi iro­daháza. Az augusztus 20-i ünnepségek alkalmából pe­dig a Békés megyei Vegyes­ipari Vállalat gyomai gázka­zángyárának kétmilliós rá­fordítással létesített új mű­helycsarnokát adják át ren- [ deltetésének, amit határidőre készített el a Gyomai Építő­ipari Szövetkezet. Ezen túl hét új lakásba költözhettek be a lakók az első fél év so­rán az endrődi „November 7.” ifjúsági lakótelepen. Je­lenleg 24 lakás építésén dol­goznak a szövetkezetiek, melyekből ez év végéig ti- > zenkettőt adnak át. Visegrádi vasárnap Élelmiszerek, ruházati termékek, tartós fogyasztási cikkek a KERMI asztalán A Salamon-toronyból meg­ejtő a Duna-kanyar szépsége. Lent a sziklák alatt, a par­ton egy keskeny autóút alig fér el, pedig már jóval széle­sebbre lenne szükség. Kora vasárnap reggel van, de már egymást kergetik a személy- gépkocsik. Zajuk itt fent csak zümmögés. A hajókür­tök mély, rekedt hangja vi­szont megüli mind a két par­tot, s felszökken a hegyek csúcsán is túlra. Az öreg du­nai személyszállító hajók a kirándulók vidám tömegeit ontják magukból. Nyomukat a hullámverésnél maradan­dóbban őrzik a sörösüvegek, amiket — gond ne legyen a visszaváltással — a Duna amúgy is zavaros vizébe do­bálnak a jó torkú szomja­sok. Mint megannyi apró barna és zöld bója ing a ha­jókavarta hullámokon a sok üveg. Lejjebb élelmes csóna- . kosok halásszák ki. Ez pilla­natnyilag hasznot hajtóbb és talán szórakoztatóbb is, mint a pecázás. — Ügy látszik nagy pusztítás lesz itt ma ételben, italban, de a zöld növényzetben is: mi így ví- kendezünk. Az öreg folyó zöld part­szegélye, az átelleni Nagy­maros, meg a mögöttes he­gyek, a szentendrei sziget jobbról idelátszó csücske, a Duna hegyek között leírt nagy kanyarja: külön-külön, de együtt is felejthetetlen látvány. Megéri a fáradtsá­got, hogy még fájós derék­kal is feljöjjön a toronyba az ember. A Nap egyre magasabbra kúszik az égen. Benépesül lassan a Salamon-torony, de a még meredekebb sziklán álló Fellegvár is. Ezt most még állványerdő veszi körül: restaurálják. A minap egy helybeli öregasszony titkot áruló hangon magyarázta ne­kem, hogy régen elkészülhe­tett volna már ez a ménkű nagy munka — hiszen ides­tova negyven éve dolgoznak rajta —, ha elfogadjuk a tö­rökök ajánlatát, ök vállalták volna, hogy mindent rendbe­hoznak itt úgy, ahogy egyko­ron volt és főleg -gyorsan. Ámde, amit a falakban és a földben kincset találnak, az legyen az övék. Más fizet­séget nem kérnek. Bezzeg, mi se kincset nem találtunk eddig, se a romok nem épül­tek fel. Szóval nézelődök, elmélke- dek. Csend van még körű­Kitüntetések Augusztus 18-án délelőtt ünnepi megemlékezést tar­tanak Gyulán, a járási hi­vatalban alkotmányunk ün­nepe alkalmából. Novák Má­tyás, a hivatal vezetője mond ünnepi beszédet, majd ki­lőttem: a kirándulók rajai nem értek idáig fel. Igyek- szek minden kellemeset ki­használni, amit ez a kedves táj nyújthat a szabadsága utolsó napját töltő ember­nek. Az első raj, egy kisebb csoport most ér fel fújtat­va. Látszik rajtuk, hogy nem hegyvidékiek. A mozgásuk­ból, a szuszogásukból. — Ide álljatok — dirigál az egyik nyomban, jóllehet még igazán körül se néztek. — Így látszik majd a torony is legjobban. — Jóska, gyere már te is — szól egy mély hangú töm­zsi —, ne csellengj mindig. Ha nem leszel rajta a képen, hogyan ragasszuk a brigád­naplóba? Nem írhatjuk alá: itt voltunk mindannyian. Jóska, ha kelletlenül is, de hajlik a szóra, hiszen a kollektíva becsületéről van szó. Meg aztán ő is vállalta ezt a kirándulást, amikor a felajánlásokat tették. — Készen van már az a kép? — türelmetlenkedik egy testes brigádtag. — Ne pepecselj vele annyit, lent csapolt sört láttam mérni. Szomjas vagyok! A felvétel elkészül. Meg­van a bizonyíték, s már sze- delőzködne is a brigád lefe­lé a csapolt sör forrásához, amikor az egyik, csak úgy félvállról megkérdezi: — Mit gondoltok, hányszor nagyobb ez a Duna a Körö­sünknél? — Hosszába, vagy kereszt­be? — komplikálja tovább egy másik a fogas problémát. Már mindegyikőjük saccolja a vizet, s megindul a tréfás­komoly vita. Szemük közben átkalando­zik a túlsó partra, aztán kör­be az egész tájra. Magát a tornyot is alapos mustra alá vetik. Ez is, az is mond va­lamit róla. A Fellegvár felé is sűrűn tekergetik a nyaku­kat. Aztán látom, hogy a bri­gád zajongva, évődve felke­rekedik. Később a falak mö­gül bukkannak elő, de nem a kocsma irányában. A fia­talokat is megszuszogtató meredek hegyoldalon kaptat­nak mind feljebb, fel a Fel­legvárba. Ahogy elnézem őket: fel is érnek, meg is szállják minden póz nélkül, talán csak virtusból, de már nem a brigádnaplóért. tüntetéseket ad át. Négyen kapnak „Kiváló Dolgozó” jelvényt, a törzsgárdatagok közül pedig nyolcán része­sülnek arany, tizenhatan ezüst, négyen pedig bronz fokozat törzsgárda-kitünte- tésben. Rajtuk kívül öten kapják meg a megyei tanács elnökének dicsérő oklevelét. A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet szakemberei az első fél évben 1089 ke­reskedelmi és vendéglátóipa­ri egységben vizsgálták meg a forgalomba hozott áruk minőségét. Nagyobb gondot fordítot­tak a vágóhidakon a tőkehú­sok megmunkálására: tíz el­lenőrzött boltban egyetlen esetben sem tapasztaltak a múlt évben gyakori szabály­talan darabolást. A húské­szítmények közül mintegy 200 mázsát ellenőriztek. Meg­állapították, hogy a szab­ványban előírt követelmé­nyeknek csak közepesen fe­lelnek meg. Ilyen minősítést kapott többek között a té­li és a csemegeszalámi. A vörösáruk minősége kissé ja­vult, de a Budapesti Húsipa­ri Vállalat' készítményei a közepesnél is gyengébbek voltak. Az intézet szakembe­reinek az a véleménye, hogy a gyártók a felvágottak ízét a nyersanyag jobb megválo- gatásával, felaprításával, fű­szerek adagolásával jelentő­sen javíthatnák. Vállalati megbízásból hat hónap alatt több mint egy­millió tojást vizsgáltak meg. Az áru csaknem kétharmada nem felelt meg a jelzett mi­nőségnek. Vajból háromezer kilogrammot ellenőriztek. Néhány mintát az előírtnál nagyobb víztartalom miatt kifogásoltak. Ilyen volt a szombathelyi és a gyulai tej­üzem terméke, örvendetes, hogy a megvizsgált kenyér 60 százaléka jó, vagy ennél is kedvezőbb minősítést ka­pott, amely az előző fél év­hez képest jelentős előrelé­pést jelent. A tejcsokoládé nagy része megfelelt az ér­zékszervi előírásoknak. A Csemege Édesipari Gyár mo­gyorós tejcsokoládéja azon­ban csomós, érdes volt, ezért javasolták a megkülönbözte­tő KÁF-jel használatának a megvonását. A vendéglátóipari üzle­tekben forgalomba hozott ételek, italok minőségét 365 fővárosi és vidéki egységben ellenőrizték. Sajnos, számot­tevő javulást nem tapasztal­tak. Változatlanul jellemző a levesek, mártások, főzelékek vízzel való hígítása, az elő­írtnál kisebb adagok fel­szolgálása. A fröccs továbbra is a fogyasztói megkárosítás melegágya. Jellemző, hogy a 27 minta közül 21-ben keve­sebb volt a bor a kelleténél. Ugyancsak rosszul vizsgáz­tak a fagylaltok. Az ellenőr-. zött minták 65—70 százaléka nem felelt meg a minőségi követelményeknek. Általában a rossz anyagösszetételt ki­fogásolták. De a méréssel sem volt minden rendben, hiszen az állami, szövetkeze­ti kereskedelemben megvizs­gált fagylalt egyharmada, a kisiparosoké pedig csaknem teljes egészében súlyhiányos volt. Konfekcionált felsőruházat közül a szövött és l^ötött- hurkolt kelméből készült ter­mékekből 11 ezret vizsgáltak meg. Ezek túlnyomó részé­nek mérete, kivitele, színe megfelelt a követelmények­nek. A korábbihoz képest ja­vult a konfekcionálás szak- szerűsége és kevesebb volt az alapanyag hibáiból ere­dő kifogás. Megfeleltek az I. osztályú minőségnek például a Békéscsabai Kötöttárugyár frottírból készített bébitipe­gői. Átminősítették viszont a mindszenti HISZ gyermek­garbóit mérethiba, a gyomai HISZ bakfis pulóvereit pe­dig a nyersanyag-összetétel feltüntetésének elmulasztása miatt. A megvizsgált férfi utcai cipők jelentősebb kifogásra nem adtak okot. Megfeleltek a követelményeknek a gyer­mekcipők is. Annál több hi­bát állapítottak meg a női cipőknél. Szabványon kívü­linek kellett minősíteni tech­nológiai és kivitelezési hibák miatt a Tisza Cipőgyár szá­ras cipőit, de a gumitalpú, ragasztott szandálok sem fe­leltek meg az I. osztályú mi­nősítésnek. összességében javult a háztartási gépek minősége. A boltokban és a nagykereske­delem raktárában megnézett 115 hűtőszekrényből mind­össze öt volt hibás. Meglehe­tősen jó az arány a mosógé­peknél is: 54 vizsgált gép közül csak kilencet kifogá­soltak, azoknál is inkább külső sérülést állapítottak meg. Nem mondható el mindez a háztartási kisgé­pekről. A szakemberek asz­talára került 1450 vasaló, hajszárító, kávéőrlő, kávéfő­ző és egyéb villamos készü­lékek között súlyos hibákat is felfedeztek. Különböző kávéfőzőkből 800-at próbál­tak ki, ennek 40 százaléka hibás volt. Visszaküldték az Autófém Szövetkezet Pluto és a Kőbányai Szerszámipari Szövetkezet Kalifa elnevezé­sű két- és négyszemélyes termékeinek tekintélyes ré­szét. Hibátlannak bizonyul­tak a Szarvasi Vas-Fémipa­ri Szövetkezet Kotyogó, Es­presso, Seherezádé kávéfőzői. A Fővárosi Műszerkészítő Vállalat Kö—2 típusú kávé­őrlőjének és mixereinek je­lentős részénél motorhibát, a műanyagházon repedést ész­leltek. A híradástechnikai cikkek minősége is jobb volt mint 1976 második felében. Az 1028 megvizsgált nagyképer­nyős televíziók 90 százaléka hibátlannak bizonyult a ta­valyi 82 százalékkal szem­ben. Az előző félévi tapasz­talatokhoz hasonlóan torzí­tott a Videoton RC 4621 tí­pusú táskarádiója. Az im­portált, hasonló készülékek viszont szinte hibátlanok vol­tak. Különösen a szovjet VEF, a japán Sanyo, az in­diai Murphy tett jó benyo­mást a szakemberekre. Az asztali rádiónál is hasonló volt a helyzet, ugyanis a Lengyelországból, Romániá­ból, az NDK-ból behozott rá­diók kifogástalanul működ­tek, míg néhány hazai gyárt­mány —, mint a Roma de Lux, amelynek javult ugyan a minősége — még mindig lehetne jobb. Seres Sándor Minden eddiginél nagyobb az érdeklődés megyénkben a bel- és főként a külföldi utazások iránt. A békéscsabai IBUSZ-irodában az elmúlt hónapban rekordforgalmat bonyolítottak le, mintegy 16 millió forint értékben Fotó: Martin Gábor Enyedi G. Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents