Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-13 / 163. szám

1977. július 13., szerda o Iskolai karbantartás A városi tanács költségvetési építőipari fizeme végzi a nyá­ri karbantartást Békéscsabán, az 1. számú általános iskolá­ban. A tantermek, lépcsők, kerítések rendbehozása után az új rész garanciális javítását is elvégzik. Július 30-ig ezek a munkák befejeződnek. Képünkön az iskola takarító személy­zete nagy szorgalommal végzi a nyári nagytakarítást Fotó: Gál Edit SZOT-ösztöndijak Felhívás munkásfiatalok szavalóversenyére Nyakig a történelemben A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, a Magyar Írók Szövetségévé kötött együtt­működési megállapodás alap­ján pályázatot hirdetett SZOT irodalmi ösztöndíj el­nyerésére. Az ösztöndíj célja, hogy elkötelezett írótehetsé­geknek segítséget adjon a munkás-életérzést tükröző, a dolgozók mai életét és erköl­csi arculatát szocialista szel­lemben ábrázoló művek al­kotásához. A nyilvános fel­hívásra 114 pályázat érkezett. A SZOT titkársága a felkért ■ ■ ■■■ rrm Van jovoje Szokatlan időpontban, jú­lius 12-én tartott rizster­mesztési bemutatót Csárda- szálláson a KITE rizsterme­lési szakbizottsága és a csár­daszállási Petőfi Termelőszö­vetkezet. Általában szeptem­berben szokták megrendez­ni az ilyen szemléket, mert akkor már a terméseredmé­nyeket is becsülni lehet. De azért ez a mostani is érde­kes tanulságot hozott. A rizs fejlődéséből lehet következ­tetni a vetési időre, látható a vízkezelés módja, a vegy­szeres növényvédelem hatá­sa és a fajtakísérleti táblá­kon a különböző rizsfélék egymáshoz viszonyított fej­lettsége. Mindezekről szólt Schup- kégel Sándor, a csárdaszál­lási Petőfi Tsz elnökének szakszerű magyarázata, me­lyet a rizsföldeken hallha­tott a mintegy 80 szakember. Elmondta az elnök azt is, hogy szövetkezetükben a 4200 hektár szántóból ez év­ben 641 hektáron termelnek rizst Ez a terület 15 száza­léka, a tervezett árbevétel viszont csaknem 22 millió forint, mely a növényterme­lés bevételének több mint 34 százaléka. E számok után érthető, hogy a termelőszö­vetkezetben kiemelt ágazat­ként kezelik a rizst. Ez meg is látszik a szépen gondo­zott táblákon. Ez évtől már fajtafenntar­tással és fajtajavító neme­sítéssel is foglalkozik a szö­vetkezet. A vetésterület mintegy felén Nukleoryza fajtát termelnek, és ennek a fajtafenntartását is ők vég­bizottság javaslatának figye­lembevételével a következő tíz írót részesítette SZOT- ösztöndíjban egy esztendőre: Békési Gyula, Galgóczi Er­zsébet, Huh István, Király Zoltán, László Anna, László Lajos, Mátyás Ferenc, Péntek Imre, Taar Ferenc, Tamás Menyhért. Kedden a szaktanács szék­házában Virizlay Gyula, a SZOT titkára és Dobozi Imre a Magyar Írók Szövetségének elnöke találkozott a SZOT irodalmi ösztöndíjas írókkal. zik. Ebben, valamint a faj­tajavító nemesítési kísérle­tekben is szoros együttmű­ködésre törekszenek a ku­tatókkal, intézetekkel, me­lyek segíteni tudják munká­jukat. Ezen a bemutatón több­ször elhangzott, hogy a ma­gyarországi rizstermelésnek van jövője! A KITE és a szarvasi rizstermelési rend­szer által kidolgozott és a gyakorlati tapasztalatok alapján tovább javított tech­nológiákkal eredményesen A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, a KISZ Köz­ponti Bizottsága, a Népmű­velési Intézet és az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezete a köl­tészet napja tiszteletére 1978. április 7—8-án Salgótarján­ban megrendezi a vers- és prózamondó munkásfiatalok IV. országos találkozóját. A találkozón az 1977. év­ben megrendezendő munka­helyi (üzemi, vállalati, in­tézményi), valamint megyei és budapesti vers- és pró­zamondó versenyeken leg­jobban szereplő munkásfia­talok vesznek részt. Az országos találkozón szakzsüri előtt kerül sor a munkásfiatalok vers- és pró­zamondó versenyének orszá­gos döntőjére, ahol a leg­jobbak arany, ezüst és bronz diplomát kapnak, illetve el­nyerik a rendező szervek és Salgótarján társadalmi szer­Július 1-től az Egészség- ügyi Minisztérium Egészség- ügyi Felvilágosítási Központ­ja Országos Egészségnevelési Intézetként folytatja műkö­dését. Korántsem csupán névváltozásról van szó: az intézkedő miniszteri utasítás tükrözi ezt a szemléleti vál­tozást, amely az egészségne­velés megítélésében ország­szerte végbement. A központ a minisztérium más orszá­gos szakintézeteivel azonos rangra került, s a jövőben azokkal még szorosabb egy­ségben működik együtt. Az intézet — amely a jog­szabály szerint a minisztéri­um szervezési, módszertani, továbbképzők és tudományos kutató alapintézménye — ko­rábban sem elszigetelten te­vékenykedett. A jövőben a többi országos szakintézet az eddiginél intenzívebben vesz részt az egészséges életmód­ra nevelés tartalmi feladatai­nak kidolgozásában. A haté­kony együttműködésre a kö­zelmúlt is számos jó példát adott. Az Országos Szemészeti Intézet jelezte Réldául, hogy nagy számban fordulnak elő lehet termeszteni ezt a nö­vényfajtát is. Ha a gazda­ságok kellő támogatást kap­nak és sikerül növelni a gé­pi, szakmai színvonalat, ak­kor az V. ötéves terv vé­gére elérhető, hogy az ország rizsszükségletét hazai ter­mésből fedezzük. Ehhez per­sze olyan fajták is kellenek, melyek a hazai • viszonyok között is kielégítik a legfon­tosabb termelő igényeket: bő termőképességűek, ellen- állóak a rizsbetegségekkel szemben, rövid tenyészide­vezeteinek és üzemeinek di­jait. A versenyeken kizárólag 30 éven aluli munkásfiata­lok (szakmunkástanulók, üzemek, vállalatok, intézmé­nyek fizikai állományba so­rolt dolgozói és közvetlen termelésirányítók: techniku­sok, művezetők) vehetnek részt. Egy kötelező és egy szabadon választott verssel vagy prózával lehet verse­nyezni. A kötelező vers vagy pró­za: SZOT-díjas szerző műve:, a szabadon választott vers vagy próza kiválasztásánál a fiatalokkal, mai életünkkel foglalkozó derűsebb hangvé­telű művekre hívják fel a figyelmet. A vers vagy próza előadá­sának maximális időtartama 8 perc lehet. A versenyekre a munkás- fiatalok a munkahelyi és megyei (budapesti) rendező szerveknél jelentkezhetnek. glaukomás — zöldhályogos — megbetegedések, szükség lenne megelőzésének, felis­merésének és gyógyításának módját széles körben megis­mertetni. Ennek nyomán je­lent meg több mint tízezer példányban egy a népszerű ismertető kiadvány. Ha­sonló együttműködéssel, az Országos Urológiai Intézet segítségével íródott meg a „Tanácsok veseköveseknek” című füzet, s számos más ki­advány született ily módon. Az intézet a következő években szélesíti szakmai és módszertani iránymutató munkáját. Ezt a mindennapi gyakorlat követeli meg sür­getően. Elkészült az V. ötéves terv időszakára szóló átfogó, konkrét munkaterv is. Esze­rint az Országos Egészségne­velési Intézet a fő erőket há­rom nagy témakörre össz­pontosítja: a mozgás, a táp­lálkozás, és a higiénés ma­gatartás népszerűsítésére. Ezenkívül kiemelten foglal­koznak továbbra is a családi életre neveléssel és az idült betegek egészségnevelésével. jűek, géppel betakarítható- ak és jó az ipari kihozata­luk is. Ilyen a már említett Nukleoryza, de több más, so­kat ígérő fajtával is kísérle­teznek a szövetkezetben. Hasznos volt ez a bemu­tató, mert az összesereglett szakemberek láthatták: a rizs meghálálja a törődést és a hozzáértést. Ha az itt szer­zett tapasztalatokat haszno­sítják más gazdaságokban is, akkor megvan a remény ar­ra, hogy 1980 után felesle­gessé válik a rizs importja. orozatot indított egyik könyvkiadónk fiatal felnőttolvasók számá­ra: ismerjék meg az európai - és a magyar történelmet úgy, ahogyan ezt a történelmet a szépirodalom elmeséli. Az ókori rabszolgatársadalmat tehát egy Spartacus-regény- ből például, a középkori pa­rasztháborúkat egy Dózsa- regényből, a francia forra­dalmat Victor Hugo 1793 cí­mű regényéből, a tőkés rend kezdeteit Balzac Goriot apó­jából, és így tovább. A soro­zat tervezése közben aztán eljutottak Magyarország tör­ténetének 1945 utáril szaka­szához, meg egy bökkenőhöz: van-e olyan regény, amely­ből ennek a bő három év­tizednek a történelme kiol­vasható? Hamar meg kellett állapítaniuk, hogy természe­tesen nincs. Természetesen, mondom, hisz egy ilyen vál­lalkozáshoz távlatuk sincs még a regényíróknak, s tálán a gyors változások se ked­veznek az ilyen vállalkozás­nak; tény, hogy mindegyik félbeszakadt eddig: Déry Ti­bor el sem jutott 1945 utánig a Felelet-tel, Darvas József Részeg esője mindörökre be­fejezetlen maradt, Mesterhá­zi Lajos Tanúsága is meg­állt valahol az első- éveknél. Maradtak hát a novellák, a rövid elbeszélések. Állítsak össze egy elbeszélésgyűjte­ményt, beszéltek rá a kiadó­ban, kerekedjék ki három évtizedes történelmünk azok­ból a pillanatképekből, ame­lyeket egy-egy elbeszélés rögzített, meg-megállítva az elrohanó időt. Nekihasaltam tehát a kor­társ magyar elbeszélésiroda­lomnak, belenézegettem tör­ténettudományi munkákba is, hogy a könyv utószavá­ban fölvázolhassam a re­ménybeli olvasóknak: mi is történt itt nálunk 1945 óta. Most pedig elmondom rövi­den, milyen töprengésre késztetett ez a röpke törté­nelmi stúdium. Töprengésem egyetlen kér­dőmondatba is belesűríthető: csakugyan, mi is történt itt velünk és körülöttünk — vajon ismerjük-e azt a tör­ténelmet, amelyben nyakig benne vagyunk? Attól kezd­ve ugyanis, hogy „kijöttünk a pincéből”, egészen a mai napig, a történteknek vala­mi hallatlan gazdagságát zú­dította rám ez a stúdium, mindahhoz képest azonban, ami történt, úgy találtam: valami végtelenül leegysze­rűsített sémát őriz csak a mindennapos közemlékezet. Gondoljunk csak arra, hogy az alkalmi beszédek,' az ün­nepi cikkek, az iskolai tan­könyvek és a jubileumi ka­baréműsorok a következő pa­nelszakaszokból állítják ösz- sze három évtizedes törté­nelmünk fantomépületét: Átlag Lajos magyar ál­lampolgár először feljött a pincéből, soványan, bizakod­va, a puszta életben maradá­sának örülve — aztán egy vonat tetején batyuzni in­dult. Ez az első panel. Ugyanez az Átlag Lajos felépítette romjaiból az or­szágot, még mindig sová­nyan, de még több bizako­dással, hiszen az afcát „fé­nyes szellők” simogatták. Ez a második pánel. Jött azonban a megcsalat- kozás e bizalomban. Átlag Lajos ekkor vezérek fény­képe alatt menetelt, letagad­ta nyugati rokonait és lóden- kábátban járt. EZ a harma­dik panel. Átlag Lajos addig-addig menetelt, míg egyszer csak bele nem menetelt egy tün­tetésbe, amely csúnya hő­zöngésben és lövöldözésben folytatódott. Átlag Lajos mégsem szaladt nyugati ro­konaihoz a zűrzavarból. Ez a negyedik panel. Jól is tette, hogy nem sza­ladt el, mert most már autó­ja van, s olyan világban él, amelyben vannak még hi­bák, de aki igyekszik, annak víkendháza is lehet. Ez az ötödik panel. De mert az ilyen leegysze­rűsítések is megkívánnak apró, hitelesítő mozzanato­kat, hát a közemlékezet szá­mon tartja még azt is, hogy a batyuzások idején melasz- szal édesítettük a kukorica­kását, hogy „fényes szellők” idején kihajtott inggallér volt a divat, hogy a vezérek, fényképe alatt virslit is kap­tunk május elsején, hogy a lövöldözés közben ingyen­pulykát osztogattak valamely előkelő intézmény perzsasző- nyeges tanácstermében és hogy a mai autósvilág kez­detén a Skoda Octavia szá­mított az álmok netovábbjá­nak. Ezzel a karikatúra-törté­nelemmel szemben pedig ott áll a számunkra alig ismert valóság-történelem. Az em­lékezet mélyebb rétegeiben, a látható emíékjelekben, a felejteni nem tudó idegsej­tekben, a pillanatképeket rögzítő szépirodalomban és a tényeket előszámláló történe­ti tanulmányokban. Amelyen két, ha megvalltunk, zápo­rozzák ránk a tudást is ön­magunkról (micsoda töme­gek maradtak ki például ér­zelmileg a „fényes szellők” mámorából, mennyi bizal­matlanság rejlett nagy biza­kodásunkban — épp e töme­gek iránt, mily kevéssé csat­lakozhatott, aki hitével ele­ve sem személyeken csüg- gött, és milyen izgalmas gaz­dag társadalmi-erkölcsi-ízlés- beli változásokban az a mos­tani szakasz, amelyet a pa­nel szerint kispolgári, ki­egyensúlyozottság jellemez), meg záporozzák ránk az ön­tudást; az önérzést is: mi­lyen példátlanul érdekes eseményeknek vagyunk kor­társai, tehát cselekvő és szenvedő részesei. De éppen, mert nyakig benne vagyunk, helyzetün­ket csak akkor érzékelhetjük történelemként, ha szüntele­nül megváltjuk. Ha most, amikor a történelem egyéb­ként olyannyira divatba jött, — hogy egy ország lesi a készülékek előtt: mit tud a vetélkedő tévécsalád a Nap­király Franciaországáról, — hogy regényes ősmexi­kói és reneszánsz történetek­kel könyvsikereket lehet aratni, •$. — hogy a mai írott drá­mák többsége is régmúlt ko­rokat idéz a színpadra, — hogy Angliai Erzsébetet milliók csodálják meg a képernyőn, — hogy a maja és azték kultúráról lázas vita folyik a sajtóban és országos felhívás biztatja az úttörőket, segít­senek földeríteni: vadkan vagy orgyilkos ölte-e meg Zrínyi Miklóst, ha tehát éppen most nem felejtjük el: a legfontosabb történelem a miénk. z a jelenkori, amely­ben nyakig benne va­gyunk. Amelyet min­dennél jobban ismernünk kell. Mert minden történése a bőrünkre megy. És mert ez az egyetlen olyan történe­lem, amelyen változtatni, ja­vítani tudunk. Faragó Vilmos Szépen fejlődik a rizs a csárdaszállási Petőfi Termelőszövetkezet földjein Fotó: Lányai László a hazai rizstermesztésnek Egészséges, életmódra nevelés

Next

/
Thumbnails
Contents