Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-06 / 157. szám

1977. július 6., szerda Pillanatkép az építőipari vállalat új poligon üzeméből. Fotó: Veress Erzsi Ezen a héten megyénk va­lamennyi termelőszövetkeze­tében, állami gazdaságában megkezdték a búza aratását. Tegnap megkérdeztünk né­hány nagyüzemet: hol tarta­nak? A FÜZESGYARMATI VÖRÖS CSILLAG Termelőszövetkezetben 4500 hektáron vetettek gabonát. A szépen fejlődő növények ara­tását 35 kombájn végzi, na­ponta mintegy 1200—1400 tonna búzát visznek a szárí­tókba és a magtárakba. Eddig ezer hektár termését vágták le és ha komolyabb eső nem fékezi a munkát, akkor júli­us 20—22-re a maradék 3500 hektáron is biztonságba kerül a mag. Jók a szövetkezet ter­méskilátásai, egy hektár vár­hatóan 40—42 mázsa búzát ad. A munkát csak a gabona dőltsége nehezíti, de azért ezzel is megbirkóznak a gé­pek. Kiss István főagronómus Építő- és nyomdaipari beruházások A Békés megyei AÉV egyik jelentős beruházása már tavaly befejeződött. Mintegy 20 müliós költség­gel felújították panelgyártó üzemüket, s ennek nyomán a változatosabb alaprajzú és tetszetősebb homlokzatú la­kásokat már építik is Békés­csabán. Azonban egy továb­bi, ennél sokkal jelentősebb fejlesztési program megvaló­sítása előtt áll a vállalat még ebben az ötéves terv­ben. Arról van szó ugyanis, hogy egy 320 millió forintos beruházási program első — 150 milliót igénylő — sza­kaszaként 1980-ig új helyére, a megyeszékhely északi ré­szére költözik a vállalat köz­ponti telepe, s ezzel együtt sor kerül az építők géppark­jának csaknem teljes felújí­tására is. A munkák, beszer­zések során kialakítják majd a telep közműellátását, lét­rehoznak egy nagy teljesít­ményű betonkeverő telepet és egy korszerű faipari üzemrészt. Mindebből a terv­időszak végéig — előrelát­hatólag — a felújítás első része valósul meg: kialakul a betonkészítés és az anyag- mozgatás korszerű menete, technológiája. (Az utóbbival kapcsolatban egyébként az Anyagmozgatási és Csomago­lástechnikai Intézet támoga­tására is számítanak, egy pályázat keretében.) Ha mindehhez hozzávesz- szük, hogy gépesítik a sok gonddal járó szak- és szere­lőipari munkákat .is, az ÁÉV fejlesztési programját összességében így jellemez­hetjük: csaknem minden té­ren csökken náluk az élő, kétkezi munka aránya, s ez termelőképességük jelentős — terv szerint kb. 40 száza­lékos — növekedését ered­ményezi : szervezettebb mun­kát, minőségjavulást. Mind­ezeken kívül korszerűsítik a békéscsabai munkásszállás fűtését, újabb felvonulási épületeket vásárolnak és egy új munkásszálló felépítését is tervezik Szarvason. A megyei tégla- és cserép­ipari vállalat új beruházásai azt célozzák, hogy az elkö­vetkező években is korszerű — nagy térfogatú, teherbírá­sú és jó hőszigetelő — tég­lával és cseréppel lássák el az építőipart, s elsősorban a magánerőből építkezőket, to­vábbá, hogy az anyaghiány miatt leálló üzemek terme­lését a korszerűbbekével pó­tolják. Épp ezért a csabai 2-es gyár rövidesen tovább bővül egy újabb, évi 40 millió kis­méretű (B 29-es) blokktégla előállítására alkalmas üzem­mel, közben folytatják a már meglevő modern üzem további korszerűsítését is, melynek eredményeként a gyárban gyakorlatilag telje­sen megszűnik a nehéz fizi­kai munka. Már megkezdődött egy másik, a Csaba 3-as része­ként felépítendő új üzem előkészítő munkája is; évi 40 millió kisméretű téglát gyártanak majd itt, és zöm­mel egységcsomagos, rakla- pos megoldással hozzák for­galomba. Az új gyár több mint kétmillió rubel értékű berendezéseit csehszlovák szakemberek szerelik fel. 1980 szeptemberében fejező­dik be a próbaüzem, s a munkára, munkakörülmé­nyekre jellemző, hogy mind­össze 73 ember irányítja az egészet. Mit terveznek még? Ez év ■ októberéig felépítik a batto- nyai téglagyár új fürdőjét, hamarosan hozzáfognak a Csaba 3-as ivóvízellátásának korszerűsítéséhez, nagyobbít- ják a téglaprést a Mezőbe- rény 1-esben. Egy 46 mil­lió forintos program kere­tében gépesítik a Csaba 3- asban a kemencekirakást, és egy további, 20 milliós beru­házás szolgálja majd a Csa­ba 2-es gyár porüzemének korszerűsítését. / • • * Az 1975-ben gyártott mennyiséghez képest három­ezer tonnával kell növelni a Kner Nyomdában készített dobozok számát 1979-ig. Eh­hez immár minden feltétel megvan. A tervek elkészül­tek, sőt már az új üzemcsar­nok építése is megkezdő­dött. A szükséges gépek egy részét beszerezték — ideig­lenes helyükön már termel­nek is! —; a többit legké­sőbb jövőre vásárolják meg és szerelik fel, hogy 1979 ja­nuárjában a munka megin­dulhasson. Az említett termelésnöve­kedést 1979 végére kell elér­niük a nyomdászoknak. Ez azért különösen fontos, mert a Kner — egyebek közt — a magyar gyógyszeripar ex­portképességét szolgáló gyógyszerdobozokat is gyárt, ám jelenleg még korántsem elegendő mennyiségben. Mindez nem csekély ösz- szegbe: 20 millió forintba kerül. Varga János azt is elmondta, hogy befejez­ték 400 hektár őszi káposzta- repce aratását, és folyamato­san szállítják a földekről a szalmát is. A DOBOZI PETŐFI Termelőszövetkezetben csak hétfőn kezdték meg az ara­tást. Ezerháromszáz hektáron kell megbirkózniuk a helyen­ként dőlt gabonával a gé­peknek. Jelenleg kilenc kom­bájn vágja a búzát, és a táb­lákról 50 mázsás hektáron­kénti termést takarítanak be. Fékezi a munkát, hogy nagy a búza nedvességtartalma, ezért szárítani kell. Így is azt tervezik, hogy július 20-ra befejezik az aratást. Végső soron a tervezettnél valami­vel rosszabb átlagtermésre számítanak, mert a belvíz nagy területen kipusztította a vetést. Megtudtuk azt is, hogy a szövetkezet két kom­bájnját kölcsön adta az új kí- gyósi Aranykalász Tsz-nek, amely a segítséget rövidesen viszonozza. A KÖRÖSI ÁLLAMI GAZDASÁG több mint 1800 hektáron ve­tett búzát. Mint a gyomai központban elmondták, eddig 375 hektár kalászost vágtak le, és 2300 tonna terményt szállítottak a szárítókba. Nyújtott műszakban arat 11 kombájn és a munkával egy- időben megszervezték a szal­ma betakarítását is. A gazda­ság szakemberei „ 36 mázsa körüli átlagtermésre számí­tanák és ez jónak mondható. A gabonát egyébként Szeg­halomra szállítják, ahol za­vartalan az átvétel. A MAGYAR—VIETNAMI BARÁTSÁG TSZ-BEN Körösladányban nagy búza- termesztő gazdaság. Négyezer hektáron vetettek gabonát és a termést 25 kombájnnal aratják. Eddig ezer hektárt vágtak le és 3500 tonnát szál­lítottak a tárolóba. Úgy ter­vezik, hogy július 15. és 20-a között végeznek az aratással — az időjárástól függően. El­mondták, hogy sok bajuk van a gabona átvételével. A szervezetlenség miatt sokat kell állni és várakozni a szál­lító járműveknek. Nehézkes a repce átvétele, Budapestre kell szállítani, ahol néha fél napokat várakoztatják a jár­műveket. AZ OROSHÁZI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN csak hétfőn láttak munkához a kombájnok. Nyolc gép aratja az erősen megdőlt bú­zát, melytől azért így is 48 mázsás hektáronkénti átlag­termést várnak. A kombáj­nok folyamatosan dolgoznak, de gondot okoz, Ttogy nincs tartalékalkatrészük, ezért meghibásodás esetén hosz- szabb ideig is eltarthat a ja­vítás. Az aratás befejezését július 14-re tervezték, ám a megdőlt gabona miatt vár­hatóan csak 20-án pihenhet­nek meg az emberek. A GYULAI MUNKÁCSY TSZ-BEN június 29-én kezdték meg az aratást tíz kombájnnal. Ed­dig 450 hektárról vágták le az étkezési búzát és az átlag­termés 40 mázsa körül van. A több mint 1400 hektáros terület learatását a jövő hét csütörtök péntekre tervezik. A munkát az E—512-es kom­bájnoknál és az IFA-teher- autóknál jelentkező alkat­részhiány nehezíti. A CS AN ÁDAPÁCAI SZÉCHENYI TSZ-BEN eddig 210 hektárt arattak le, és a terméseredmény kitűnő: 60 mázsa hektáronként és ez meghaladja a tervezett szin­tet is. A búzát 1200 hektár­ról nyolc kombájn vágja, és a magot saját raktáraikban tárolják. Ügy számolják, hogy ha a hosszan tartó eső nem jön közbe, július 14-re befejezik a munkát. AZ OROSHÁZI ŰJ ÉLET TSZ-BEN is nehéz az idei aratás. Erő­sen dőlt a búza, ezért nagy figyelmet igényel a vágása. Eddig 322 hektárt arattak le és a termésátlag kitűnő: 60 mázsa hektáronként. Most a takarmánybúzában dolgoz­nak a gépek, a hét végén kez­denek hozzá a kenyérgabo­nához. Naponta 85 hektárt vágnak le és úgy tervezik, hogy 15 nap alatt végeznek az aratással. Lónyai László Mégsincs vége... „A Békés megyei Népúj­ság 1977. július 3-i számának 5. oldalán megjelent „A Li- belulla vége” című cikk töb­bek között megállapítja: Va­laki kitalálta és évről évre előáll azzal, hogy a Libelulla puhaszemű, vagyis takar­mánybúza. Ezzel lényegében hátráltatja, visszaveti a fajta * gyorsütemű térhódítását. A cikkíró ismerethiány mi­att ezzel helytelen megállapí­tást tesz. Azt a gyakorlatot, amelynek alapján a Gabo­na Tröszt és vállalatai a Libelulla búzát minősítik, nem valaki találta ki, ha­nem rendelet írja elő, mely rendelet a MÉM Értesítő 1977. II. 23-i számában jelent meg ismételten dr. Kovács Imre miniszterhelyettes alá­írásával, aki a pénzügymi­niszterrel, a könnyűipari mi­niszterrel, az Országos Terv­hivatal elnökével, az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal el­nökével, a Fogyasztási Szö­vetkezetek Országos Taná­csával, valamint a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsával egyetértésben a Li­belulla búzát a takarmány- búzák közé sorolta. A Gabona Tröszt és vállalatainak minő­sítési gyakorlata tehát e ren­deletén alapszik, amit nép- gazdasági és nem vállalati érdek indokol, mivel a ta­karmánynak visszaminősített minden mázsa étkezési búza a népgazdaságnak 15 forint veszteséget jelent. Ugyanígy téves információ az alapja annak, hogy dr. Romány Pál miniszter elv- társnak a búza objektív mi­nősítésével kapcsolatos állás- foglalását az újságíró már erre az évre is érvényes ren­deletnek tekinti, holott a fen­tiekben említett rendelkezés hatályát 1977-re semmiféle intézkedés nem módosította A Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat vezetősége” AVI. tervről Kerekasztal-megbeszélést tartott a napokban az MTESZ megyei elnöksége. A tagegyesületek titkárainak és a vállalatok vezetőinek rész­vételével lezajlott értekezle­ten azt vitatták meg a je­lenlevők, hogyan, mennyire segítették az egyesületek az üzemek műszaki fejlesztését a legutóbbi két évben. Meg­állapításuk: néhány iparág­ban — építőipar, nyomda­ipar, textilipar — fejlődött az üzemekkel való együtt­működés, ám a kapcsolatok javításában igen sok még a kihasználatlan lehetőség és a tennivaló. Mindenekelőtt to­vább kell fejleszteni az üze­mi csoportok munkáját, s en­nek az a módja, ha az üze­mek, vállalatok, gazdaságok az eddigieknél gyakrabban kérik az egyesületek taná­csát, segítségét a különböző gyakorlati kérdések megol­dásában. Megállapodtak to­vábbá abban, hogy hamaro­san hozzálátnak a VI. ötéves tervvel kapcsolatos egyesü­leti akcióprogram kidolgozá­sához. Hálunk, önökuél... D Kéteg közelmúltban hírt ad­tunk a mezőgazdasá­gi gépészek számára egyházán megrendezett háromnapos országos to­vábbképzésről, s megírtuk, hogy e nagy érdeklődést ki­váltó tanfolyamon éppen a ■legközelebb levő Békés me­gyei gazdaságok, termelőszö­vetkezetek képviseltették — enyhén szólva — elég cse­kély számban magukat. (Em­lékeztetőül: mindössze 2-3 állami gazdaság és 6-7 szö­vetkezet küldte el tanulni vágyó műszaki szakembere­it a 80—90-ből...) A hallgatás — mondják — beleegyezés... Az enyhe el­marasztalás nem ingerelte tiltakozásra az érintetteket. Csupán a nagyszénási Októ­ber 6. Termelőszövetkezet elnöke apprehendált, mond­ván: hogy is küldhették vol­na szakembert a MÉM által is ajánlott s hivatalosan is elismert kurzusra, ha csak 13-án, a továbbképzés első napján kaptak róla értesí­tést? Igen ám — vetette ellen a Gépipari Tudományos Egye­sület felelőse —, de ők a tanfolyamról szóló tájékoz­tatást az összes érdekeltnek már februárban megküldték, s e szóban forgó utólagos értesítést már csak azoknak postázták, akik ennek nyo­mán jelezték: részt kívánnak venni a tanfolyamon ... Per­sze, további érvek is elhang­zottak, sőt a közös álláspont is kialakult: legyen még jobb a szervező munka, még pontosabb a tájékozta­tás, s viszont az érdekelt gazdaságok is jobban figyel­jenek máskor a hasznos, gyakorlatias, új ismereteket kínáló továbbképzési lehe­tőségekre ... Emlékszem, egyik — más célú, más jellegű — orszá­gos továbbképző központunk a jómúltkorában e szavak­kal emlékeztetett egy előző­leg már meghirdetett tanfo­lyamára: „...lehetséges, hogy levelünk — nálunk, önöknél, postán stb. — elkallódott...”, s erre leírták az egész köz­lendőt ismét ugyanúgy. Kis ügy — mondhatná bárki, s nem alaptalanul. Csakhogy az ilyen és hason­ló kis ügyek miatt rendsze­rint nagy dolgok kerülnek ebek harmincadjára. Jelen esetben az, képZettek-e, mennyire vannak felvértez­ve a legkorszerűbb ismere­tekkel, friss, naprakész tu­dással — az adott esetben — mezőgazdasági műszaki szakembereink. Mivelhogy — ezerszer leírtuk már, csak ismételni tudjuk —eb­ben rejlenek legnagyobb, s máig szinte teljesen kihasz­nálatlan tartalékaink. H ős, a levél, a felhívás — „nálunk, önöknél, postán” — olykor gyan elkallódhat. Az állandó, folyamatos ismeret- bővítés igénye azonban so­hasem kallódhat el — a fe­jekből ... Vagyis hát: így kellene lennie... V. J. Talajvizsgálat A Sarkad! Cukorgyárban a répa cukortartalmának köny- nyebb meghatározására tavaly felépítettek egy korszerű la­boratóriumot. Amíg a főszezon — a cukorrépaátvétel — megindul, a laboratóriumot talajvizsgálatokra használják. Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents