Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-05 / 156. szám
1977. július 5-, kedd Megismételt találkozások Látogatóban Mesterházi Lajosnál Régi könyvnapi ünnepeken, író-olvasó találkozókon gyakori vendég volt Békés megyében Mesterházi Lajos. Országjárásai során sokszor útba ejtette a Viharsarok községeit, városait, s nem egy piiblicisztikai írásában a Körösök mentén élő emberekről is szólt. — Sajnos, betegségem egyre inkább a dolgozószobámhoz köt, ezért ritkultak meg az utóbbi években találkozásaink — mondja Mesterházi Lajos. — Pedig személyes kötődések is fűznek Békés megyéhez. Szüleim 1944-ben a nyilas üldöztetések elől Békésre menekültek. Ezzel ugyan elébe mentek a fel- szabadulásnak, de édesapám 1945. tavaszán influenzában megbetegedett és meghalt. Békésen van eltemetve és az ő sírjához is gyakran elzarándokoltam útjaim során. A személyes kötéseken túl is mindig vonzott a Békés megyében zajló élet, ha úgy tetszik: a politikai élet. — Ha egyetlen jelzővel kellene meghatározni az ön irodalmi ténykedését, ugye aligha tévednénk nagyot, amikor azt mondanánk: politikus író? — Elfogadom és megtiszteltetésnek veszem az ítéletet. Bár számomra ez nem különös érdem, hiszen életem nagyobbik részét olyan időben éltem, amikor óriási affektálás kellett volna ah- ✓ hoz, hogy valaki ne politiy záljon. A második világháborút megelőző időszakban, amikor Európa egyik része fasizálódott, a másik része pedig vagy dermedten nézte ezt, vagy a maga módján harcolt a fasizmus ellen, akkor nem lehetett az értelmes embereknek politikai vélemény nélkül vegetálniuk. A háború pedig azokat is állásfoglalásra késztette, akik önmagukba burkolózva próbálták élni életüket. A fel- szabadulással rohamléptekkel előrelendülő társadalmi változások újra csak a mindennapok forradalmát hozták, íróembemek tehát lehetetlen volt egyetlen tollvonást is tenni úgy, hogy ne vegyen részt a közélet harcaiban. Manapság kevésbé politizálnak az emberek, s úgy tűnik, átmenetileg egy nyárspolgári irány felé haladunk, amikor a lét helyett a birtoklási vágy lesz uralkodóvá a gondolkodásban is. A korábbi nélkülözések természetes reagálása ez a torz állapot, s ennek veszélyére figyelmeztetnünk kell. — Az anyagi javak gyarapodásának veszélyeire gondol? — Elsősorban arra a módra gondolok, ahogy az emberek egy része az anyagi javak megszerzésére törekszik. Arra, hogy az életcélok devalválódnak, s a magasabb igényeket sokan nem ismerik. Nem az a baj, hogy gazdagodunk, hogy túl jól megy a sorunk, hiszen valójában mindig meglehetősen szűkében vagyunk a földi javaknak. Arra kell ■. vigyáznunk, hogy a civilizációs fejlődést a kultúra fejlődése is nyomon kövesse. Például az általános népoktatásért soha nem tettek annyit Magyarországon, mint a szocialista társadalom tesz, mégis aggasztóan sokan vannak, akik az általános iskola nyolc osztályát sem végzik el. Nem egészen tízévenként megduplázódik az emberiség tudása, hogy akarunk mi így lépést tartani saját lehetőségeinkkel ? — Nem túl sötéten látja napjaink valóságát? — Az írónak meg kell érezni a fejlődést gátló erőket és kötelessége figyelmeztetni a veszélyre! Mélységesen hiszek a szocializmusban, mivel' ennél tisztességesebb társadalmi rendszert nem tudok elképzelni. Mindig úgy bírálok, hogy azt kérem számon a társadalomtól, amit vall. Mivel kommunista vagyok, a magam küzdelmeit kérem számon a társadalmon, amikor rendszerünk elveit szembesítem rendszerünk valóságával. Hiszek a művészet világot jobbító erejében, s szeretném, ha az irodalom is segíteni tudná az embereket az értelmesebb élet keresésében. Jó volna, ha az emberek többsége még valamivel halála előtt elkezdene gondolkozni, hogy miért is él. A marxisták mindig az élet minőségét hirdették, s a munkásmozgalom az üldöztetések között is képes volt biztosítani a küzdelem és az egymásra találás örömeit. Az uralomra jutott szocialista társadalom számára sem lehetetlen feladat, hogy közös összefogással megtanítsuk az embereket élni a jogaikkal, jól élni a kulturális és anyagi javakkal. Andódy Tibor ÉKEZET Új magyar film Az utolsó jelenetek egyikében a kis gyár — gyáracska, méginkább tegnapról ittrekedt kóceráj — álmatag, pa- tópálos igazgatója tükröt tart az ifjú népművelő elé, majd földhöz vágja a csülogó üveglapot, a film ifjú hősét pedig kiebrudalja az üzemből. Sajnos nemcsak a sima tükör, hanem a szatíra görbe tükre is megtöredezett, s így nem áll össze Kardos Ferenc új színes magyar filmje, amely Kardos István forgatókönyve alapján készült. Remek megfigyelések nyomán képpé fogalmazott szellemes részletek, és felesleges, szinte betétszerű epizódok váltják egymást, miközben a tempó lelassul, sőt nemegyszer még hangnemet, stílust is vált a film. A pergő képsorokról hol az ironikus, hol a szatirikus, de még a börleszk elemek is kacérkodnak a nézővel, aki igyekszik jól érezni magát a moziban, ahol végeredményben egy mai történet ürügyén az emberi kapcsolatokról, valamint az elmélet és a gyakorlat ellentmondásairól . igyekeznek fontos gondolatokat közvetíteni az alkotók. A kiindulópont az összeütközés egyik alapja lehetne. A fiatal népművelő az egyetemi évek szellemi feltöltöttsé- gével megérkezik első munkahelyére, egy álmos városka üzemébe, amelynek munkásai a tegnapi tanyasi környezetből magukkal mentették eddigi életformájukat is. Ilyen közösségben kell kultúrát csinálnia a csupaszív szakembernek, aki jó szándéka mellett még kétbalkezes is, s így gyakran visszájára fordul az elképzelés. Szimpatikusán máj fiatal ez a népművelő, magán viseli korosztálya legjellemzőbb tulajdonságait: célratörő, lezser, szót ért az emberekkel, és mindig segíteni kész. Már az első napokban magára vonja a figyelmet. A május elsejei tornabemutatóról elalszik az egyik szereplő, s ily módon ékezet nélkül marad az „Éljen”, mire a népművelő saját testével pótolja a hiányt. Ez a szimbolikus értékű epizód adja a filjn címét, amely tulajdonképpen azt is jelentheti, hogy az ékezet nélkül hiányos a kép, hogy a kultúra is része az egésznek. Mindez igaz. Csak éppen magát a történetet nem sikerül valószínűsíteni. Szívesen írnám: nincs ilyen gyár. De bizonyára akad még üzem, ahol ócska gépek, elkényel- mesedett emberek, elavult ösztönök akadályozzák a termelést. És van népművelő is, aki, mint a film hőse, egy naiv festő stílusában, naiv módszerekkel terjeszti a kultúrát. Csakhogy a film nevesincs népművelője zsebében vörös diplomával, telve tudással és akarással lépett ki az egyetem kapuján, s ha elképzeléseit még nem is próbálta ki a gyakorlatban, a korszerűségnek, a tudományosságnak valahol mégiscsak át kellene sütnie magatartásán. Kedvesen lelkes ez a fiatalember, de egy képesítés nélküli módszerével buz- gólkodik. Ösztönösen megérzi, hogyan kell elboronálni az ügyeket, s összeboronálni az embereket, aki egy Jókai- regény, egy Hemingway-kö- tet és Tatjana levele ajánlásával akarja megoldani a közművelődést, sőt a termelés gondjait is. Az összeütközés tulajdonképpen azért látszólagos, mert a gyáriak maradi módszerével, életfelfogásával nem áll szemben egy tudományosan megalapozott népművelői igyekezet. Mert a fiatalember elképzelései nemcsak gyakorlatlanságról, hanem elméleti zűrzavarról is árulkodnak. Az alkotói elképzelés bizonytalansága tükröződik a szereplők játékán is. A Népművelőt alakító Halmágyi Sándor tehetséges ígéretnek mutatkozik ugyan, bár csupán a figura egyszerűségét, emberségét sikerült felvillantania. Éva Ras titkárnője remek alakítás, Sinkovits Imre pedig a jó szerep hiányával küszködik a filmben. Kende János képsorai csupán néhány jelenetben mozgatták meg a fantáziát, míg Szörényi Levente zenéje a Fonográf együttes tolmácsolásában igyekezett fiatalos lendületet kölcsönözni a történetnek.' Márkusz László. Befejeződött a TIT VII. küldöttgyűlése Vasárnap befejezte tanácskozását az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének Székházában a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat VII. küldöttgyűlése. A tanácskozás második, befejező napján Pirityi Sándor, a TIT budapesti szervezetének elnöke töltötte be az ülés elnöki tisztét. A hozzászólásokban elhangzott: a TIT munkájának hatékonyságát az utóbbi időszakban növelte, hogy egyre elismertebb társadalmi, közéleti munkává válik az ismeretterjesztés. A vitában többi között szó esett arról is, hogy az agrárértelmiség életkorát tekintve az egyik legfiatalabb réteg, közel fele 35 év alatti, ezért komoly lépést jelentett a TIT-csopor- tok megszervezése az agrár felsőoktatási intézményekben. Ebben a munkában a MÉM és a KISZ KB vezetői egyaránt kezdeményező szerepet vállaltak. A felszólalók a Balaton idegenforgalmi idényének ismeretterjesztési problémáit is felvetették a küldöttgyűlésen. Rámutattak arra, hogy fontos, de nem elégséges csak a szervezett üdültetésben részt vevők számára előadásokat tartani, hanem a Balaton vendégei mellett a vendéglátóknak is szélesebb körű tájékoztatást kell nyújtani. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT elnöke foglalta össze a kétnapos tanácskozás tanulságait. Kifejtette, hogy a küldöttgyűlés fontos munkaértekezletnek bizonyult. Az alkotó légkör jellemezte. A társulat múltja kötelezte a küldöttgyűlés résztvevőit, hogy méltó módon emléHosszú életet szántak a rádió és a televízió számos adásának: az Országos Közművelődési Tanács elnökségének utóbbi ülésén úgy döntöttek, hogy az iskolai oktatásban és közművelődésben hasznosítják az irodalmi témájú hangszalagokat és filmeket. A sok költséggel és munkával készült produkciókat ez ideig csupán egyszer vagy kétszer közvetítette a tv, illetve a rádió. Azután raktárban őrizték. Az Oktatási Minisztérium javasolta: a magyar és a világirodalom nagyjait, azok alkotásait bemutató felvételeket bocsássák a közoktatás és a közművelődés rendelkezésére. Mindkettő, de főleg az oktatás igényli a korszerű audiovizuális szemléltetést, ezek folyamatos használata az iskolákkezzenek meg az alapító elődökről, s köszönetét mondjanak azoknak, akik munkájukkal szíwel-lélekkel szolgálták a tudományos ismeretterjesztés ügyét. A külföldi hozzászólók elismeréséből, bátorításából, az együttműködésre való törekvésből is Helsinki szelleme, a békés egymás mellett élés, az alkotó munka iránti vágy tükröződött. A vitában többen-hangoztatták : az elkövetkezendőkben is fontos feladat a tudományos ismeretterjesztés további bővítése, az üzemi és a mezőgazdasági fizikai dolgozók, valamint a fiatalság körében, s felhívták a figyelmet arra, e munkában jobban kell támaszkodni a szocialista brigádokra. Ortutay Gyula szólt arról is, hogy fokozatosan részt kell venni a társulatnak a szocialista építés feladatainak, a párt és a kormány határozatainak végrehajtásában is. A VII. küldöttgyűlés egyhangúan elfogadta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat új alapszabályzatát. Ezután megválasztották a társulat vezetőségét és az or- országos elnökség tagjait. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke ismét Ortutay Gyula, az Elnöki Tanács tagja, a MTA néprajzi intézetének igazgatója lett. A társulat alelnökei pedig: Köpeczi Béla egyetemi tanár, az MTA főtitkárhelyettese, Osztrovszki György, az OMFB elnökhelyettese és Soós Gábor címzetes egyetemi tanár, államtitkár. A társulat főtitkárává Kurucz Imrét, az MSZMP V. kerületi PB első titkárát választották. ban, művelődési házakban, könyvtárakban sokszorosan megtérítené a befektetést. Lehetőséget nyújtanak a vidéki tanulóknak, lakosoknak arra, hogy közelebbről ismerkedjenek írókkal, költőkkel, az irodalommal, a művészettel. A filmek és hangszalagok másolatait ismertető szövegekkel együtt juttatják el a megyéknek. A fővárosi és a megyei tanácsok gondoskodnak majd ezek jó hasznosításáról. A szerzői jogdíjmentesség érdekében is intézkednek. Az elnökség felkérte az Oktatási és a Kulturális Minisztériumot, hogy 1979 szeptemberéig a Pénzügyminisztériummal együtt vizsgálják meg az oktatási és közművelődési hasznosításra alkalmas tv-filmek, hangfelvételek folyamatos átvételének lehetőségeit. KÉPERNYŐ Nem mese ez gyermek... ... még akkor se, ha Fabulának hívják, ha egyszer a pénzről beszél. A pénz volt ugyanis a címe a vasárnap délutáni gyermekműsornak a tévében, s már a Rádióújság felcsigázta az érdeklődést azzal, hogy „Jó-e a pénz, vagy rossz? És ha rossz, mitől az? Egyáltalán: mi is az a pénz?” Eléggé meghökkentő kérdések, hisz felnőtt legyen a talpán, aki csak úgy kapásból tökéletes választ tud adni akármelyikre. De még meglepőbbnek ígérkezett, hogy a gyerekek a fogas kérdésekhez Bácskai Tamás közgazdász segítségével szólnak hozzá. No meg a világirodalomból megidézett egy-két olyan jelenet fogódzójával, mint a Carmina Burána, a Volpone, s többek közt — hazai képviselet is legyen — Sarkadi Imre. Majd egy óra adásidő nem csekély. De vajon mit lehet ilyen nagy és komoly témában 55 perc alatt nyújtani? A fukarságot, kapzsiságot, a pénz hatalmát, s szerencsétlenséget hozó végzetét megvitatni. A jeles színészek által bemutatott részletek mindezt sugallták és mutatták is. De mit gondolnak ők, a gyerekek? Mit tennének, ha egyszeriben sok pénzük lenne, mondjuk százezer forint? Elmondták: utaznának, magnót, vitorlást vennének, vagy hogy nem is olyan nagy dolog az, könnyű elkölteni; végül volt, aki nagyon őszintén és szimpatikusán megjegyezte: fogalma sincs. Aztán szóltak a mai fukarokról és ku- porgatókról, akik csak rakják betétbe a pénzt és közben nem élvezik az életet, sőt Varga Balázs műsorvezető felszólítására egy-két csúnya esetet is elmeséltek, amit hallottak. Nagy kérdésekről általánosságban, vagy elérhetetlen pénzekről, nem valódi szituációkban nehéz eredményesen beszélgetni, mert annyira elvont éppen a nagysága miatt. Nem tudom a gyerekek okos, de érezhetően iskolás feleleteik mellett mint vélekedtek, vagy eszükbe jutott-e az, ami őket közvetlenebbül érintette volna? A zsebpénznek nagysága vagy az esetleges kiváló iskolai jegyekért beígért 10—20, netán több forintok? Csak valószínűnek tartom, jobban elevenbe talál a kérdés és felelet, ha egészen közelről elérhető dimenzióba kerül. Talán — sőt biztos — azt sem lett volna haszontalan fölvetni, mennyire ismerik a családi költségvetést, tudják-e mennyit és mit dolgoznak a szülők; minek mi az ára, hogy amikor kérnek vagy kapnak valamit, kellően értékelhessék, jobban megbecsüljék. Elutasítás esetén pedig megértsék a szülői döntést, hisz a kemény munkával megkeresett pénznek alaposan meg kell nézni a helyét. Bár a Sarkadi-novella kapcsán kaptak egy, a munkára utaló kérdést: hogyha az egymilliót — akkor még ennyi volt az ötös — nem lottón nyeri a hős, hanem munkával keresi, akkor mi lett volna? Akkor az persze más, hangzott a sztereotip felelet, akkor nem okozott volna családi tragédiát. De ki és milyen munkával kereshet ennyit? — folyt tovább a kérdés, de mindjárt a választ is megkapták rá; egy feltaláló. S majd a meghökkent gyerekeket Varga Balázs megnyugtatta, aki ennyi pénzt munkával teremt elő, az már nem szédül meg, „el tudja elviselni”, nem úgy, mint Sarkadi figurája, aki a pénzzel csak azt akarta bizonyítani, hogy ő is valaki. De azért ne csüggedjünk, mert erre egy kisfiú mégis magára talált és leszögezte: neki értékesebb a tíz forint, ha ő keresi meg, mintha a mamájától kapja. Vass Márta ítmMMnMHUUMMWMMMIMMWMMMMMtMtmM Felújítják a mezőkovácsházi művelődési központ színház- termét és klubszobáit. A falat faburkolattal látják el, mintegy 200 ezer forintos költséggel. A felújítást a nagyközségi tanács költségvetési üzemének Dobó István brigádja és Varga Sándor kaszaperi villanyszerelő brigádja végzi Fotó; Gál Edit Hosszú életű hangszalagok
