Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-26 / 174. szám

1977. július 26, kedd Az ország első közgyűjteményét, legnagyobb könyvtárát és múzeumát 1802-ben gróf Széché- Ferenc alapította, az országnak adományozva 15 ezer kötetből és 2 ezer kéziratból álló könyv­tárát, kép-, szobor- és éremgyűjteményét. Jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban több mint 2 millió könyvet őriznek. A Nemzeti Múzeumban az időszakos kiállításokon kívül két állandó bemutatóval találkozunk, a történeti kiállítással és a régészeti kiállítással. Képűnk a történeti kiállításon készült (taxi-fotó, Pólya Zoltán felvétele — KS) Befejeződött a békési alkotótábor Vasárnap délelőtt zajlott le a kéthetes békési alkotótá­bor záróeseménye. A képző­művészek alkotásaiból ké­szült kiállítást megnyitották a Jantyik Mátyás Múzeum­ban, ahol tizenhét alkotó több mint negyven művét láthatták az érdeklődők. Békés város díját Fekete János, Békéscsaba díját Ga- burek Károly, Gyula város díját Horváth János és Feld- mann Tibor, az ÁFÉSZ dí­ját pedig Bánlaki András kapta. Raffay Anna tudományos- film-rendező irányításával forgattak az amatőrfilmesek a város környékén. A kis- filmsorozat címe: Képek a Körös-vidék tanyavilágából. Vasárnap délelőtt az elké­szült filmeket is levetítették a művelődési központban, a legsikerültebbek készítői ju­talmat kaptak. A Békés me­gyei Moziüzemi Vállalat dí­ját Szabó Miklós budapesti, a városi KISZ-bizottság dí­ját Farkas Zoltán dunaúj­városi, a START Szövetke­zet díját Lehel László szek­szárdi filmes kapta, a ko­sáripari vállalat díjával pe­dig a ceglédi 203-as Szak­munkásképző Intézet ama­tőrfilmes klubját jutalmaz­ták. Rumics Teréz almamellé- ki, Petrás Teréz sükösdi és Horváth Sándor nardai nép­rajzgyűjtők is elősegítették munkájukkal a Körös-vidé­ki emberek hagyománykin­csének felkutatását. A környezetalakító csoport tagjai, Szabó M. László, Be- retvás András és Steiner István fiatal képzőművészek maketten készítették el a néhány év múlva megvaló­suló terveket, a művelődési központ tűzzománc kapuját, a „lepkeház” kerámia falát, s a békési tereket díszítő térplasztikákat A harmadik békési alko­tótábor minden résztvevője egy-egy alkotást Békésnek ajándékozott, mielőtt jövő nyárig búcsút vett volna a várostól. Gazdag filmprogram a Nagy Október jegyében Az év hátralevő részében gazdag filmprogrammal kö­szönti a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulóját a MOKÉP. A kö­vetkező hetekben, hónapok­ban ennek keretében folyta­tódik tovább az „Ember a felvevőgéppel — ember a felvevőgép előtt” címmel áp­rilisban indított háromfor­dulós országos vetélkedő, amelynek során a résztvevők szeptember 15-ig küldhetik be a szovjet filmművészet múltjáról, jelenéről, illetve a közelmúltban bemutatott új és felújított szovjet filmal­kotásokról készített pályáza­taikat. Szeptemberben ugyancsak az évforduló jegyében dísz­előadáson mutatják be a szovjet—magyar koproduk­cióban készült „Fedőneve: Lukács” című filmet, amely az internacionalista harcos, a spanyol szabadságharc le­gendás magyar származású tábornokának, Zalka Máté­nak állít méltó emléket. A tavalyi sikeres csepeli és szegedi munkásfilmnapok folytatásaként szeptember 8. és 28. között az ország több ipari nagyüzemében a SZOT- tal és a megyei moziüzemi vállalatokkal közösen újból megrendezik a munkásfilm- napokat, amelyeken a ma­gyar és a szovjet filmművé­szet már klasszikussá vált alkotásai mellett munkásté­májú magyar és szovjet fil­meket vetítenek majd. Októberben újabb állomá­sához érkezik a szovjet film­stúdiókat bemutató rendez­vénysorozat is: ezúttal a kö­zépázsiai szovjet köztársasá­gok filmstúdióinak alkotá­saiból tartanak bemutatókat Budapesten és néhány vidé­ki városban. A premierekre szovjet vendégeket is várnak. A tervek szerint erre az al­kalomra nagyszabású kiállí­tást rendeznek eredeti szov­jet és szovjet filmekről ké­szült magyar filmplakátok­ból a Szovjet Kultúra és Tu­domány Házában. A 60. évforduló tiszteletére azj idén november 3. és 16. között rendezik meg a szov­jet filmek fesztiválját. Ha­zánkban itt vetítik először J. Ozerov „A szabadság ka­tonái” című négyrészes film­jét, amelynek a napokban lezajlott moszkvai filmveszti- válon volt az ősbemutatója. A fesztivál programján to­vábbi új szovjet filmek is szerepelnek. A fesztiválhoz kapcsolód­va az ország valamennyi vá­rosában és számos község­ben ünnepi filmvetítések lesznek, a stúdióhálózat mo­zijaiban pedig a szovjet film­művészet kiemelkedő alkotá­saiból összeállított sorozato­kat vetítenek majd. A leg­fiatalabb nézőknek egy-egy szovjet mesesorozatot is ösz- szeállítanak. A fesztiválra — a hagyo­mányokhoz híven — rangos filmművészekből és film­szakemberekből álló szovjet küldöttség érkezik Budapest­re, akik részt vesznek a mű­soron szereplő filmek egyes vidéki díszbemutatóin is. Anyanyelvi őrjárat: A halak lepusztulnak Egy tájékoztatón jegyez­tem fel a következő monda­tot: Az idei kemény tél kö­vetkeztében huszonkét va­gon hal lepusztult." E mon­dathoz hasonlóakat igen gyakran hallani. íme egy másik példa: „Kiss Jánost el­beszélgetésre hívatta a cso­portvezetője.” Sorolni lehetne még számosat annak igazo­lására, hogy a mindennapi beszédben milyen sűrűn használják tévesen a beszé­lők, de még az előadók is az igekötőket. Valójában az ige­kötő igen fontos nyelvi esz­közünk, hiszen áltata a mon­danivalót pontosabbá, hatá­sosabbá tehetjük. Persze ezt csak úgy tudjuk elérni, ha megfelelő módon használjuk, ha helyesen élünk vele. A fenti példákban két olyan szóval is találkozunk, amikor az igekötő használata nem megfelelő. Az első monda­tunkban a lepusztult, míg a második mondatból az elbe­szélget szó ilyen. Nyilvánva­ló, hogy a halak esetében elpusztulásról van szó, a má­sodik esetben csupán beszél­getésről. Való igaz azonban az is, hogy az elbeszélgetés­nek; van egy olyan jelentése is, amely felelősségre vonást jelent, kérdőre vonást. Igen gyakran találkozni igekötős formával az értesít, közöl, pótol igék esetében is. Ilyeneket hallani: kiértesít, leközöl, bepótol stb. Ezen igék azonban az igekötő nél­kül is befejezett cselekvést jelölnek, így azok használa­ta fölösleges. Tehát az igekötők jelentős funkciója csak úgy érvénye­sül, ha azt a kívánt jelentés- árnyalatnak megfelelően, annak kifejezésére használ­juk. Tehát akkor van szük­ség rá, ha módosítani akar­A zúzda és a gyorsuló idő Mi minden van egy MÉH- telepen? Például Békéscsa­bán. Vas-, fém- és textilhul­ladék, nyersbőr és üvegcse­rép, műanyag és gumihulla­dék, göngyöleg és még ki győzné fölsorolni. Természe­tesen papír is, hullámlemez­től egészen a folyóiratokig, napilapokig. Hozzák a gye­rekek, amit összegyűjtenek otthon és a szomszédokban, hozzák a felnőttek is, meg a vállalatok. Innen pedig vi­szik a zúzdába. Kell a pa­pír, kevés a nyersanyag. Még könyvek is kerülnek er­re a sorsra. Bakos István telepvezető­vel a raktárba megyünk. Könyv most alig van, talán 200 darab ez itt összekötöz­ve, amit nem szállítottak el. Nem szokták tárolni, nincs elég hely és nem is felada­tuk. Csak néha válogatnak ki valamit egy-egy tételből. — Milyen könyvek kerül­nek ide? És mennyi? — Közületi felvásárlásból, tehát a könyvtárakból csak az, amit kiselejteznek. Ezek elhasznált, hiányos, rossz ál­lapotú könyvek, amiket már nem lehet kikölcsönözni. Évente két-három esetben hoznak hozzánk körülbelül háromezer darabot. Ezek közt nemigen találni vala­mirevalót. Az érdekes dol­gok főleg a lakosságtól szár­maznak, de az nem sok. Arrébb megyünk s egy tíz év alatt összegyűjtött csomót mutat. Kiveszek kettőt belő­le. Német orvosi könyvek, az egyiket 1825-ben, a má­sikat 1827-ben adták ki. De van itt egy 1967-es magyar juk az ige jelentését. így az igekötő használatát okkal tesszük és annak megfelelő­en. Az első és második pél­damondatunkban mint lát­tuk, nem megfelelő módon használtuk azokat: a halak elpusztultak, a csoportvezető pedig egy1 kérdés megbeszé­lésére hívta Kiss Jánost. Ugyancsak helytelen az át­beszélünk, kitárgyalunk egy kérdést használata. A tanfo­lyamokat megindítják és nem beindítják, a könyvet pedig elolvassuk és nem ki­olvassuk. De az igekötőknek jelentésmódosító funkcióját *. igen jól példázhatjuk még a mosakodik ige alakjaival. Az orvos műtét előtt bemosako­dik, fölkelés után pedig megmosakszunk De ugyan­akkor az sem mindegy, hogy valaki a közlekedési szabá­lyokat betanulja vagy meg­tanulja. Inkább az utóbbi az ajánlott, mert akkor valószí­nű, alkalmazza is azokat, mint ahogyan az igekötők je­lentését gondosabban meg­figyelve, pontosabban hasz­nálhatjuk is azokat Fülöp Béla nyelvű Honvéd kézikönyv is, meg az Üj Idők lexikonénak majd teljes sorozata De csak majd, mert hiányzik belőle egypár kötet. Újból egy német könyv kerül a kezünkbe, 1838-as kiadás: A francia forradalom, aztán egy magyar 1875-ös törvény- gyűjtemény. De itt van a Frangepán család oklevéltá­ra című 1913-as kiadású könyv is, meg ismét egy né­met kötet, 1773-ból. Még egyet kihúzok, ez egy soro­zat tizenharmadik kötete, 1867-ben Pesten nyomtatták, Brutus János Mihály Ma­gyar Históriája 1490—1552. Közli Toldi Ferenc. — Ezek már nem kellettek senkinek. Ugyanis, ha régi vagy értékesnek látszó köny­veket hoznak be, szólni szok­tunk a gyomai Kner Múze­umnak, de a békéscsabai múzeumnak is. A Knertől el is jönnek, kiválogatják ami őket érdekli és elviszik. — És ott a raktár végén mi van, mik azok a nagy bekötött könyvek? Újságok? — Azok az újságok nagyon régen itt vannak. Már azt se tudjuk mióta és honnan kerültek ide. Jórészt Népsza­badság, még 1958-as is vari benne, meg a Népszavából több évfolyam. De bekötött ifjúsági lapok, sőt Elet és Irodalom is. Sajnáltuk a zúzdába küldeni. Kifelé indulunk. Egy ha­rangon akad meg a szemem. — Három is van belőle, jó régen itt állnak már. Az ajtóból visszanézek, csak izgatnak azok a tízesé­vel, húszasával összekötött könyvek, az a cirka kétszáz darab, amiről az előbb be­széltünk. Megfordulunk, ki­bontjuk. Egyik-másik tény­leg csúnyán néz ki. Kihul­lott, rongyos lapok, hiányzó A tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményéből ér­dekes néprajzi kiállítást nyi­tottak vasárnap Tatabányán a Komárom megyei munkás- mozgalmi és ipartörténeti múzeumban. A tárlat a Kö- zép-Ausztráliában élő benn­szülöttek használati eszkö­zeit, a törzsek életére, szo­kásaira utaló néprajzi tár­gyakat mutatja be. A különleges néprajzi és régészeti anyagot Ausztáliá- ban élő magyar származású gyűjtők ajándékozták nemré­giben a tatai múzeumnak. Értékes darabjai a gyűjte­ménynek a harci vadászatra használt bumerángok, a kő­eszközök, H nyíl- és dárda­hegyek, a csiszolt bazaltbal­ták, az emberi hajból rend­iedéi. De vannak köztük egészen jó állapotúak is. Egy csomó sportról szóló írás, műszaki könyvek, mezőgaz­dasági szakkönyvek. A ki­adás dátumát nézem. Húsz— harminc évvel ezelőtt voltak újdonságok vagy még koráb­ban. Nem régiségek ezek, csak eljárt fölöttük az idő. Hamarosan, ha egy komo­lyabb tétel bejön a telepre, azzal együtt mehetnek a zúz­dába. • * • Pár nap múlva beszélge­tés közben egy szakember­nek említem, hol jártam, mit láttam. Tőle tudtam meg, hogy 1962-ben adták ki először az elavult köny­vek jegyzékét — s a tönk­rement, elhasznált könyve­ken kívül —, eszerint selej­teznek időnként a könyvtá­rak. A legutóbbi ilyen jegy­zéket 1966-ban bocsátották ki. öt jegyzék, összesen mintegy ötezer cím, kilenc­venöt százalékban szak­könyv. Mind olyanok, ame­lyeket a tudományos-techni­kai forradalom tett tartalmi­lag elavulttá. Nézegetem a listákat. Ilyen címeket találok: Pamutszö- vödei országos normaalapok 1949. Az öntészeti homok 1948. A hőkezelés technoló­giája 1952. Anyagismeret, ideiglenes tankönyv 1950. Fémcsiszolás 1953. Hát bi­zony ezek ma már — eny­hén szólva is — nem aktuá­lisak. Vannak politikai, köz- gazdasági művek is köztük, de a többség műszaki. önkéntelenül arra gondol az ember, ha ezt a jegyzéket utoljára 1966-ban adták ki, mennyi minden fölött elrö­pült már azóta az egyre job­ban gyorsuló idő. kívüli ügyességgel font köte­lek, a lapos, korong formájú, két tenyér nagyságú festett kövek, az őslakók nyelvén a „csuringák”. Látható a kiál­lításon acélkemény fából csi­szolt „nanonna”, amelyet ásó­botként használnak a benn­szülött asszonyok: gyíkot, kí­gyót vagy ehető gumókat, gyökereket kaparnak ki vele. Érdekes néprajzi lelet a „gyilkoló ember papucsa” is, amit szőrméből, emutoliból készít a törzs varázslója. Népművészei remek, bár ko­mor rendeltetése van: ha va­laki vét a közösség törvényei ellen, halállal lakói, s a nyo­mot nem hagyó, zajt nem ütő papucsban lopóznak a bűnös közelébe, hogy végre­hajtsák az ítéletet. Vass Márta Ajándékok Ausztráliából KÉP­ERNYŐ Sok kicsi sokra megy Hogy mennyire, azt nem is gondolná az ember. Még azok sem, akik oly szorgal­masan adják — akárha adót fizetnének, vagy még jobban — a 3—4, esetleg 10 forinto­kat, vagyis a borravalót. Ügy gondolván, igazán csekélység az a pár forint. S csak akkor néztek nagyot, amikor ott állt előttünk a képernyőn egy benzinkutas — amúgy mér­nökember — és kijelentette, hogy a havi jövedelme 12 ezer, bár a fizetése csak 1100. És ezzel már ki is alakult a drámai helyzet, ami annyira érdekessé és vonzóvá teszi a Jogi esetek minden adását. A különleges, egyedi, de a kö­zönség figyelmét lekötő ügy, mint ez a legutóbbi is volt szerdán este. Mit is láttunk, hallottunk, és mi volt a, vitás? Az emlí­tett benzinkutast egy évvel ezelőtt közúti baleset érte. Olyan súlyos, hogy több mint egy évig nem dolgozhatott Táppénzt azonban csak a vál­lalati fizetése után kap és ezt veszi alapul a keresetki­egészítést folyósító vállalat is, elismervén, hogy az ő dol­gozójuk volt a hibás a bal­esetben. Tehát minden to­vábbi nélkül megtéríti a ren­delkezés szerint járó pénzt Szabályosan. , A panaszos azonban ezzel nem elégszik meg, mivel dolgozni nem tu­dott, s elmaradt a szokásos borravaló, neki tízezerre rúg a vesztesége. Ezt akarja kü­lönbözeiként megkapni. Ebből kerekedett a vita, melynek a laikus szakértői ugyancsak benzinkutasok voltak. ök is elmondták, már eleve úgy van megálla­pítva a fizetésük, hogy a vál­lalat a borravalót bekalku­lálja. Különben nem kell a pénzt senki zsebé­ből kinézni, adják azt ma­guktól az autósok. Ki meny­nyit, ki milyen gavallér, aszerint. De azt is megje­gyezték — és erre érdemes felfigyelni —, hogy csak a magyar, vagyis a hazai kun­csaftok. Majd hozzátették, hogy valószerűtlennek tart­ják a kollégájuk által meg­nevezett tizenkétezer forin­tos jövedelmet, viszont hat­hétezerre minden hónapban lehet számítani. Szóvá tették továbbá a jogi elbírálás ket­tősségét: ha a tartásdíjról ítélkeznek, a borravalót be­számítják a keresetbe, ha kártérítésről — nem. A jogi szakértők nyilatko­zatukat azzal kezdték, hogy a borravaló negatív jelenség, de hát mit lehet tenni — van. Majd elmagyarázták, miért más a joggyakorlat tartásdíj esetén. Ilyenkor a gyermek érdekét képviselik áz illetékesek és azt veszik tekintetbe, hogy a kiskorú ne kerüljön rosszabb körülmé­nyek közé, mint ha a család együtt lenne. Az Állami Biz­tosító jogásza még a visszás helyzet rendezését sürgette, azaz egy olyan középértékű jövedelem legalizálását — körülbelül ötezer forint —, ami mindenképpen méltá­nyos lenne. A téma taglalása morali- zálástól mentes volt, higgadt és tárgyilagos maradt, bár a nézők reagálása szenvedé­lyes hangot ütött meg. Ha a sok levélből keveset ismer­tettek is, ez a kívülről jött vélemény józan következte­téseket tartalmazott. Például azt, hogy ha valakinek a vál­lalati keresete 1100 forint, annak ezután kell bölcsődei, óvodai, napközi otthoni té­rítést fizetni és ha egyete­mista lesz a gyereke, nem­csak kollégiumi ellátást kap szinte ingyen, de még szociá­lis segélyt is, mert a valódi, nagy jövedelem papíron nem szerepel. A műsor jól érzékeltette az ellentmondásokat. Többet nem tehetett. V. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents