Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-24 / 173. szám

1977. július 24„ vasárnap Ötvenezer liter tej a háztájiból Az országos tejtermelési versenyben első helyezést ért el Tí­már Sándor, aki endrődi háztáji gazdaságában 12 tehenet tart. A magyartarka tehenek évi 4 ezer liter fölött „produ­káltak". Képünkön! A háztáji tehéncsorda a Körös-parti le­gelőn, ahol Tímárék naponta kétszer fejik a teheneket. (MTI Fotó, Fehérváry Ferenc felvétele — KS) Új lakások Mezöberényben Növényolajgyárat építenek Martfűn Első fél év wmmm megyénk nagyüzemeiben Az elmúlt években mind több két- vagy több szintes ház épült Mezöberényben. A nagyközségben egyre jobban elterjed a több szintes, a te­lepszerű építkezési mód. A tervidőszak elkövetkező évei­ben még 77 OTP-értékesítésű lakást épít a helyi építőipari szövetkezet. A lakások elké­szültével kialakul egy impo­záns kis lakótelep, mely szép színfoltja lesz a településnek. Az OTP-értékesítésű lakáso­kon kívül szövetkezeti laká­sok is készülnek. Ezekből ok­tóber 30-ra 14 társasház ­lakást átad az építőipari szö­vetkezet. Magánerőből, OTP-köl- csönnel is szép számú csalá­di ház épül: az év első felé­ben 56 kertes házat építettek fel, s adtak át. Hét családi házat kölcsön nélkül épített tulajdonosuk. Az átadott ott­honok jelentős hányada két­szintes. Az év második felé­ben előreláthatóan több mint félszáz magánerőből készült házba költöznek be a tulaj­donosok. Világszerte a korszerű élel­miszerek közé tartoznak a növényi olajak, amelyek könnyen emészthetők és táp­értékük is magas. A bioló­giailag értékes olajak hazai fogyasztása növekvőben van, 1976-ban a 28,9 kilogrammos egy főre jutó lakossági zsíradékfogyasztás mintegy 20 százalékát tette már ki. Ez az arány mindinkább az állati zsírok rovására a nö­vényi olajak felé. tolódik el, ugyanúgy, mint a fejlett or­szágokban, ahol a növényi olajak adják, a szükségletnek már háromnegyed részét. Az V. ötéves tervben to­vább javul a növényiolaj- ellátás. Amíg 1976-ban az üzemek 320 ezer tonnányi napraforgót dolgoztak fel, ad­dig 1980-ra 540—600 ezer A községet mintegy 2300- an lakják. Hosszú idő óta szinte minden évben sok gon­dot okoz a belvíz. Bár a tervek elkészültek, de a csaknem 3 millió forintot érő munkálatok elvégzésére szakemberek és gépek kelle­nének. A belvíz 280 hektá­ron vagy tönkretette az őszi vetéseket, vagy miatta nem tudta a termelőszövetkezet elvetni a terményt. Évente mintegy 30—40 belvizes la­kást kell újjáépíteni. A Kaszaper szomszédságá­ban levő állami gazdaságban a sertéskombináthoz 2 hid- roglóbusz is tartozik. A köz­ség lakosságának egy sincs, sőt a kutakat állandóan fer­tőtleníteni kell. Mivel ez a helység nem szerepel a táv­lati fejlesztésben, szó sem lehet a vízhálózat kiépítésé­tonnára növekszik az ipar ál­tal átvett alapanyag mennyi­sége. Ehhez jelentős kapaci­tásbővítést hajtanak végre: a növényolajiparnak jelenleg öt gyára van az országban, naponta 110 vagon naprafor­gómag feldolgozására képe­sek, ez a teljesítmény azon­ban a következő években nem lesz elegendő, ezért Szolnok megyében, Martfűn felépül a hatodik új gyár, amely egymaga annyit „tud” majd, mint a jelenlegi üze­mek együttvéve. A martfűi üzem beruházási költsége el­éri a 2,5 milliárd forintot. Az egyik NSZK-beli cég szállít­ja majd a jelenleg ismert legkorszerűbb feldolgozógé­peket; ezeket magyar egysé­gekkel egészítik majd ki. (MTI) ről, pedig nagyon elkelne a jó ivóvíz a falunak. Mivel kevés a munkahely, sokan elvándorolnak ebből a vegetáló községből. A tanács a rendelkezésére álló pénz nagy részét a fenntartási költségek fedezésére használ­ja fel. Az egykori cselédek és zsellérek, valamint leszár­mazottaik viszonylag jó anyagi körülmények között élnek. Televíziós készüléke csaknem minden családnak van. Hatszázhúszan önálló lakással, illetve családi ház­zal rendelkeznek. Hatvanöt kaszaperinek van személy- gépkocsija. A háztáji gazda­ságokban összesen 40 szarvas- marhát és több ezer sertést tartanak. Nagyon jól kifize­tődik a dughagymatermesz- tés. —y—n Megyénk kiemelten jelen­tős üzemeinek többsége telje­sítette első félévi tervét. A tapasztalatok kedvezőek. Je­lentősen túlteljesítette a2 előirányzatot a MEZŐGÉP Vállalat: a félévi tervhez képest 13, a tavalyi első fél évhez képest 53 százalékkal termeltek töb­bet. Megnőtt a szocialista or­szágokba irányuló exportjuk; termékeik keresettek a hazai és a külföldi piacokon. Nye­reségük csaknem 18 százalék­kal haladja meg a félévre tervezettet. Szép eredmény ez, különö­sen, ha hozzátesszük, hogy a korábbinál kisebb létszám­mal érték el. Termelékenysé­gük növelése, gépeik jobb ki­használása és a műszakszám emelése révén sikerült; átla­gosan 156 ezer forint értéket termelt meg egy foglalkozta­tottjuk az első hat hónapban. Hozzájárult a sikerhez az is, hogy a vállalat jelenleg mindössze két terméket (ter­mékcsoportot) gyárt: kuko­ricabetakarító adaptereket és kistraktorokat. Ez lehetővé tette, hogy a termelést szer­vezetten készítsék elő. Bátran nyúltak új módszerekhez is: hálótervezést alkalmaztak, ami — leegyszerűsítve — azt jelenti, hogy a munkafolya­matok minden fázisára meg­állapították a felelősök ne­vét. Termékeik korszerűek, keresettek és versenyképe­sek. Kedvezően alakult a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Válallat első fél éve is. Fizikai dolgo­zóik létszáma csaknem 50-nel csökkent, a termelésnöveke­dést tehát a termelékenység javulása révén érték el. Ér­tékesítési gondot okoz, hogy a vásárlók többnyire a kis­méretű téglát keresik, viszont az üreges és blokktégla, va­lamint a cserép nem fogy eléggé. Termelésük a máso­dik fél évben ennek megfele­lően alakul. Beruházásaik közül hamarosan befejeződik a Szentes II. gyár felújítása, s még az idén hozzálátnak a Békéscsaba II. gyár — csak­nem 150 milliós — rekonst­rukciójához is. Az anyagmoz­gatást megközelítőleg tízmil­lió forint áru gép könnyíti meg náluk már a közeljövő­ben; a berendezések egy ré­sze meg is érkezett. Az év első hat hónapjában többet termelt ugyan a Bé­kés megyei ÁÉV, mint ta­valy, mégis mintegy 6 száza­lékkal elmaradtak az előír­taktól. Elsősorban a lakását­adási ütemet nem tudták tar­tani: csak 400 lakást adtak át a tervezett 424 helyett. A lemaradás oka a munkaerő- hiány; mintegy százzal ke­vesebben dolgoztak náluk, mint ahány munkásra — el­sősorban szakmunkásra — szükség lett volna. Ebből vi­szont az is következik, hogy a jelzett termelésnövekedést a termelékenység javulásá­val érték el. Az építőkhöz hasonló helyzetben levő Kötöttárugyár árbevétele meghaladja ugyan Kaszaperi helyzetkép II juhásznak jól megy dolga... így mondja a nóta: „A juhásznak jól megy dolga / Egyik dombról a másikra / Terelgeti nyáját / Fújja fu­rulyáját / Bú nélkül éli világát.” Andrik Pálnak, a Szeghalmi Állami Gazdaság juhász-brigádvezetőjének is jól megy dolga. Igaz, nem jár egyik dombról a má­sikra, mert a sárréti síkon nincsenek dombok. Furulyá­ja sincsen most, sőt subája sem, mert alig húszon in­nen mégis furcsa lenne, ha MZ motorján subával járná naponta a területet, táskájában pedig nótafa la­pulna. A többit 6 maga mondja el. Juhász volt az apám, meg annak az apja is, mint a me­sében szokott lenni. A Ká-t rolyderékban laktunk gye­rekkoromban. Ezen a tájé­kon hagyomány a juhte­nyésztés, nincs hát benne semmi furcsa, hogy mindig ott tibláboltam apám mö­gött, amikor kihajtotta a nyájat. Egyszer aztán rám­bízta a kampót, lehet, hogy akkor lettem juhász. Beáll­tam hozzá. Hetvenben kaptam falkát. Akkor éreztem igazán elő­ször, hogy érek valamit. Kétszázhatvan birkát őriz­tem azon a nyáron. Már elég jól beleszoktam, amikor jött a behívó. Várhatott volna még, de jobb azon hama­rabb túllenni. Szabadszálláson szolgáltam a páncélosoknál. Igyekez­tem megbecsülni magam. Három csontcsillaggal sze­reltem le. Nem mondom, elég sokat gondoltam az ott­honiakra. Egyszer főleg. La­pozgatom a Képes Újságot, hát mit látok, a mi kisva- sútunkat. Az Olga lovat is­mertem meg a leghamarabb a képen, az vontatta a ku­pékat. Néha-néha elakad­tunk télen a hóban; de azért mindig beértünk időre az is­kolába. Akkor tette utolsó útját a Töviskesre kivezető lórévasút. Amikor leszereltem, bol­dogan mentem vissza. Ez hetvenháromban volt. Jól­esett, hogy visszavártak a gazdaságban. Tanfolyamra is küldtek, két hétre Bakony- pölöskére. Megtanultuk a tőgy betegség, a körömfájás kezelését, meg az elletést. Persze ezekhez a dolgokhoz konyítottam azelőtt is. De sose rossz, ha az ember még okosabb lesz. A gazdaságban akadt mun­ka, én meg úgy voltam, nincs jobb, ha az ember azt csinálhatja, amihez legna­gyobb kedve van. Kettesben tereltük a nyájat egész nyá­ron a Fürgével. Micsoda ku­tya volt az! Német puli. Csak akkora mint az öklöm, de olyan fürge, hogy na. Egyszer jövök be biciklivel Szeghalomra. Valahogy le­maradt Várom, csak nem jön. Majd tompa lövést hal­lok. Azt hittem lefordulok a bicikliről. Lelőtte a vadőr a Fürgét. Mit szégyelljem, küszködtem a könnyekkel. Kaptam aztán másik kutyát juhász nem lehet terelő nél­kül, de az már nem volt az igazi. Ha kicsit csúnyán szóltam rá, mindjárt meg­sértődött és hazament. Ki látott még ilyen kutyát? Hivat egyszer a főnök. Na, mondom, biztos baj van, ak­kor szokták ilyen sietve be­rendelni az embert. Megyek rögvest be a kerületbe. Nem szaporítom a szót, kinevez­tek a juhászat brigádvezető­jének. Azóta itt vagyok a Halaspusztai kerületben. Há­romezer körül keresek. Hat juhász van hozzám beosztva Mindegyik idősebb nálam, de kijövünk. Amit meg kell csinálni, azt meg kell. Meg­kérdezheti Sallai Laci bá­csit, vagy ha tetszik, a Pá­linkás Bandi bácsit. Nem az a baj, hogy ilyen fiatal a brigádvezető. Na­gyobb, hogy nincs juhász­utánpótlás. Nem szeretik a fiatalok ezt a szakmát. Mert szakma ez is, állítom nem is rosszabb fajtából való. Ezer- kétszázhetvenhét a kerületi állományunk, de írjon csak ezerháromszázat, az kerek szám. Meg különben is, két- három mindig lóg. Ha vala­ki például lakodalmazik a gazdaságból egyet jutányo­sán vehet, 18-ért kilóját. A mi lagzinkon is innen vittük. Julikát még ott, a Károlyde- rékban ismertem meg, ő is ott gyerekeskedett. Aztán felnőttként újra találkoz­tunk. Telefonközpontos a postán. Most ugyan otthon van. Julika már csak a köny- nyebb munkát végezheti, így írta elő az orvos. Augusztus 30-ra van kiírva. Hárman leszünk nemsokára. Jó, hogy tavaly ősszel, a házasság után kaptuk ezt a szolgála­ti lakást. Nem a szépség mondatja velem, de nem kap minden fiatal havi 72 forin­tért lakást. Egyelőre jó lesz. Később építeni szeret­nék valami csendesebb he­lyen. Tartok itthon hetven csirkét, galambot, három ko­cát. Az egyik most fog má­sodjára elleni. Elsőre tizen­négyet fialt. Hogy mit csinál egy ju­hász brigádvezető? Reggel már igyekszem kint lenni korán, hogy ott legyek a ki­hajtáskor. Napközben inté­zem az embereim ügyes-ba­jos dolgait. Délben munka- megbeszélést tart a kerület­vezető, azon kötelező ott len­ni. Az értekezlet után meg­isszuk a kávét, és megyünk tovább. A gazdaság Túrke- vétől Körösújfaluig terjed, van mit bejárni. Azt még lehet, hogy nem mondtam, 17 ezer az összállományunk, ebből mintegy 2100 juh a törzstenyészetbe tartozik. Á mostani időjárás kedvez a legelőnek, jó a fű, ez sokat jelent. Azért ne higgye, hogy tel­jesen a pusztához vagyok kötve. Néha elmegyünk szó­rakozni, de csak ritkán. Többre nem is vágyom. Sok­szor gondolkodom, mit lehet szeretni azon a bérházon? Mindenesetre én soha nem költöznék belé. A világot meg ide is elhozza a tévé. Elég sokat nézem, különö­sen a politikai műsorokat, ősztől marxista középiskolá­ba járok. Hetvenkettő óta párttag vagyok, még a had­seregben vettek fel. Most veszem észre, már megint rágyújtottam. Nem szívtam régebben, csuda tud­ja, hogy szoktam rá. Mosta­nában meg mindig azon ve­szem észre magam, hogy füstöl a kezemben. Csak meg ne tudja Julika! Van egy másik juhásznóta is. Petőfi Sándor irta a szövegét. Az így kezdődik: „Megy a Juhász a szamáron / Földig ér a lába... / Fölpattan a szamárra / Hazafelé vágtat.” Andrik Pali nem pattan föl a szamárra. Ket­tőt rúg a motorján s mire kényelmesen elhelyezkedik a műanyag nyeregben, már porzik a dűlő utána. Fábián István a tavalyit, mégis 47 millió forinttal kevesebbet könyvel­hetnek el, mint amit a terv előír. Ennek nemcsak az az oka, hogy növekedett náluk a bérmunka és a munkaigé­nyes termékek aránya, ha­nem az is, hogy termelé­kenységük nem nőtt megfe­lelően — csak fél százalékos a tervezett 11 százalékossal szemben —, és szerepe van ebben annak is, hogy új dol­gozóik csak fokozatosan jön­nek bele a munkába. Jó jel viszont, hogy az ex­porttermelésben mutatkozó első negyedévi lemaradást június végére nemcsak ki- egyenlíteték, hanem többle­tet is értek el. Ezt tovább nö­velik áz év hátralevő részé­ben. Minden valószínűség szerint elősegíti ezt a mű­szakpótlék-növekedés is. En­nek nyomán ugyanis az egy főre eső átlagbér meghaladja a kétezernyolcszáz forintot a BÉKÖT üzemeiben. 1976. hasonló időszakához képest csaknem 17 százalékos többletet ért el a Kner Nyomda, és ez túlteljesítést jelent az idei előirányzathoz képest is. Termelésük gyors ütemben fejlődik. Ez lehetővé és szük­ségessé is teszi, hogy új gé­peket vásároljanak, termelő- képességüket folyamatosan bővítsék. A kapacitásbővülés még nagyobb lehene, ha a munkát nem hátráltatná a létszámhiány, az anyagellátás nehézségei és a gyakori gép- hibásodás. Több segédmun­kásra lenne szükségük, az anyagellátásban pedig a ha­zai papírok gyenge minősé­ge, a szállítás rendszertelen­sége és a külföldi fémfólia beszerzése okoz gondot. Varga János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents