Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-21 / 170. szám
1977. július 2L, csütörtök HgHilDI&Ttl Színházi évad a népek barátsága szellemében Csaknem másfél évtizede már, hogy Gyulán elindult sikeres útjára a várszínházi eseménysorozat. Kezdetben., a szigorúan zárt várudvarra korlátozódott a játékszín, majd később kilépett a vörös téglás erődítményből, és helyet kért a környéken is. Ezzel együtt változott a név is, Várszínház helyett Gyulai Színházi Nyárra. Az idei évadban tizenegy produkció több/ mint 30 előadását láthatta, illetve láthatja a közönség. Ilyenkor, az évad közepén, tartja hagyományos ülését a színház társadalmi vezetősége. Így volt ez vasárnap, amikor Gyulán, az Erkel Művelődési Központban a vezetőség tagjai előtt Havasi István és Sik Ferenc adott számot az idei évad eddigi tapasztalatairól, és vázolták a jövő évi terveket, elképzeléseket. Sik Ferenc, a várszínház művészeti vezetője bevezetőjében elmondotta, helyes volt a törekvés — az eddig eltelt idő bizonyítja -—, hogy a színházi tér kitágult, és a közönség strandon, piacon, utcákon, parkokban mindenütt színházba „botlik”. örvendetesnek tartotta, hogy nemcsak a szereplőgárda, hanem a közönség is fiatalodott. Kívánatos lenne még tovább bővíteni a kört, újabb helyeket keresve a játéklehetőségre. A színvonalról szólva elhangzott, hogy az országban egyetlen más szabadtéri színház sem dicsekedhet azzal, amivel a gyulai, hogy szerzőkként olyan neves, sőt már klasszikusnak mondható írókat sikerült megnyerni, mint Illyés, Hernádi, Páskándi. A jövő évi tervek között megemlítette, hogy egyebek mellett gyermekszínházi fesztivál megrendezésének gondolatával foglalkoznak. Az 1978-as évadot szeretnék a népek barátsága jegyében megrendezni, ezért rövidesen tárgyalások kezdődnek a szomszédos országok magyar nyelvű színházainak vezetőivel. Előzetes tájékozódás szerint szó lehet a kolozsvári magyar színház főrendezőjének, Harag Györgynek, a szabadkai színház igazgató főrendezőjének, Szabó Istvánnak és a pozsonyi színház főrendezőjének közreműködéséről, egy-egy ottani magyar író művének színpadra állításáról. Szó van arról is, hogy az itt élő nemzetiségi lakosságra való tekintettel a lovagteremben román, szlovák, horváth nyelvű kamaradarabokat mutatnak be. A vezetőség tagjai hozzászólásaikban elismeréssel állapították meg, hogy az előadások színvonala nem maradt alatta a tavalyinak, pedig azt az évadot úgy értékelték annak idején, hogy azt már nem lehet fokozni. Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese biztosította a vezetőséget, hogy a megyei tanács továbbra is erkölcsileg és anyagilag egyaránt támogatja a Gyulai Színházi Nyár rendezvénysorozatát. Zoltai Dénes zeneesztéta javasolta, hogy több klasszikus zenét iktassanak a műsorba, nem ártana „leporolni” Erkel Ferenc kevésbé ismert operáját, a Dózsát. Szakemberek véleménye szerint a várudvar akusztikája kitűnő, érdemes lenne a már hagyományos zene mellett elektronikus zenét is játszani. A vita lezárása után dr. Takács Lőrinc tanácselnök összefoglalójában úgy értékelte, a Gyulai Színházi Nyár már túlnőtte a megye, sőt az ország határait, még akkor is, ha a műszaki háttér nem mindenben megfelelő. Célszerű lenne intézményesíteni a várszínházát, a színvonal további fokozására, Köszönetét mondott Havasi Istvánnak és Sik Ferencnek, hogy a nem kis gonddal és erőfeszítéssel járó szervezéssel és lebonyolítással nagyban hozzájárultak az évad sikeréhez. B. O. Tömegízlés — műalkotások Nem új téma, rendszeresen visszatér magánbeszélgetéseken és művelődési életünket elemző eszmecseréken egyaránt, hogy a nagyközönség igényei és a kínált művelődési lehetőségek — elsősorban a művészeti jellegű produktumok — nincsenek mindig összhangban; valamiféle szakadék, helyenként egyre szélesedő szakadék jelentkezik a tömegek Ízlése és a műalkotások színvonala között. Amióta a közművelődés gondja előtérbe került, ez a kérdés még gyakrabban jelentkezik. Természetesen, mint művelődési életünk nem egy vonulatának megítélésekor, itt is találkozunk túlzó megállapításokkal. Bár, tagadhatatlan, jegyes művészeti ágazatokban ez a szakadék megvan. Szélesedésének megakadályozása viszont csak két oldalról történhet. Mai társadalmunk ízlése rendkívül heterogén képet mutat. Ennélfogva nem lenne jó — mint arra egyik beszédében Pozsgay Imre kulturális miniszter is utalt —, ha művészeti életünk, művészeti alkotásaink színvonala és ízlésbeli állapotaink közé egyenlőségjelet lehetne tenni. Közízlésünk a felszabadulás után 32 esztendővel is igen érzékletesen tükrözi azt a káros örökséget, amelyet teljesen leküzdeni még nem tudtunk, s amelynek — a korhoz igazodva — újabb kinövései, vadhajtásai is jelentkeztek az eltelt évtizedek alatt. A népdal még ma sem győzte le a rossz értelmű magyarnótázást, környezetkultúránkban. lakáskultúránkban is rendkívül sok a visszahúzó erő, s az irodalom és művészetek' befogadásában is torzak az arányok, nem beszélve az igaz értékek és az értéktelen kulturális tömegcikkek kedveléséről és elfogadásáról. Napjainkban a televízió szinte már az egész országot behálózza. A közelmúltban egy estét Budapesten Grúzia. Van akinek egy távoli, egzotikus, hatalmas hegyek közé szorított ország jut eszébe erről a névről, esetleg tüzes férfiak lóháton, karddal, puskával — vagy lefátyolozott, fekete hajú nők — nekem egészen mást jelent. Hét napot töltöttem el a Fekete-tengeren, a szovjet utas- szállító flotta egyik büszkeségén, a Grúzia nevű hajón. A Békés megyei IBUSZ első ízben szervezett ilyen fekete-tengeri hajókirándulást, így a részvevők még csak nem is sejthették, hogy milyen lesz az útjuk, a program, az elhelyezés, ellátás, meg még néhány dolog, ami ilyenkor érdekelni szokta az embereket. Június 19-e, vasárnap hajnal, izgatott várakozás a Ferihegyi repülőtéren, az utazók többsége még nem ült repülőgépen. Indulás 8-kor, érkezés Ogyesszába 12-kor, utána városnézés és behajózás. Egy akkora hajóhoz irányítottak bennünket, hogy a Körös Szálló az összes helyiségeivel többször elfért volna benne. A személyzetről — minden második emberre jutott belőlük egy — a berendezésről, a különféle szolgáltatásokról, a szórakozási lehetőségekről nem is érdemes néhány sort írni, mert nem tükrözné kellőképpen a valóságot. Az egészről talán any- nyit, a luxusigényeket is ld- elégítené. Ugyanígy messze- menőleg kielégítő volt a program is. A hajó éjszaka közlekedett, nappal a kikötőben horgonyzott, amíg az utasok ismerkedtek a várossal. Ogyessza —J alta—Szocsi—Batumi— Szocsi—N ovorosszi j szk— Jalta—Ogyessza útvonalon minden város nyújtott valami rendkívülit. Körülbelül 1400 kilométer tengeren. Még szárazföldön is sok lenne. Bár a hajó föl volt szerelve automatikus hullámzás-kiegyenlítővel, többen mégis hatalmas viharokról beszéltek reggelente, talán a hajó valamelyik bárjában elfogyasztott vodka miatt?! Műsoros ismerkedési est, balett, táncdal, opera a műsoron. Jó humorú, őszülő kapitány, csinos elsőhelyettes kapitánynő. Farmeres matrózok, fehér ing, fekete váll-lap. Felvillannak az emlékképek. Jalta — már a görögök is szépségesnek nevezték — hegyektől védett öblével, pálmafás sétányaival, párás, de mégis csak üdítő levegőjével, a fehér márványból készült cári nyaralóval, ahol a II. világháború egyik legfontosabb megállapodását írta alá a három nagyhatalom. Itt látható Roosevelt fogadó- és dolgozószobája — berendezve. Delfinárium Batumiban. Órákig el tudtunk volna gyönyörködni a delfinek játékában. Valóban játék, delfinek és gondozóik játéka. Szűk kis sikátorok, ruhaszárító kötéllel, bazár, nápolyi hangulat, maszek fegyverkereskedő. Grúz város. Egy hatalmas arborétum — Szocsi, az üdülők és virágok városa. Tengerparti strand, főtt rák színű emberekkel, a zenére különböző színekben pompázó szökőkút, pálmaerdő és virágzó banánfák az utcán. Kvasz és sós uborka. Több cementgyár, halfeldolgozó üzem, hajógyár, tengerészeti akadémia, szorgos dolgozó emberek — ez már nem üdülőhely, hanem a hős város, Novorosszijszk. Kétszáznyolcvan napig védte néhány ezer ember a hitleristák ellen a „Kis Földet”, ahová a porig bombázott város megmaradt lakói kimenekültek. Százhúszezer emberből nyolcezer élte túl a szakadatlan bombázásokat. A város ma már újjáépült, de a „Kis Föld” egy részét meghagyták abban az állapotban, ahogy a háború után maradt, örök emlékeztetőül az utókor számára. Jaltát már ismerősként üdvözöltük a következő napon, mégegyszer végigsétáltunk a tengerparti sétányon, s máris a csomagolásra kellett gondolnunk, hogy részt vehessünk a búcsúesten, ahol tréfás _ „Miss Társasutazás”- választás és jónéhány ügyességi verseny szórakoztatta a hajó több mint kétszáz magyar és más nemzetiségű utasát. Ez is meglepetés volt, de a búcsúvacsora is, ahol ro- gyásig megrakott asztalokon különféle orosz ételek voltak felpakolva, nem beszélve a vodkáról, borról, pezsgőről. Még egyszer meghallgattuk a hajó indulását jelző japán népdalt. Megható búcsú... Másnap Ogyesszában már csak a vámvizsgálat maradt, várakozás repülőre és indulásra. Jól sikerült, élményekben gazdag, felejthetetlen utazás után este újra Békéscsaba. Ennek is megvan a szépsége. Plavecz Pál töltöttem. Nyolc órakor indultam gyalog a Baross térről a Tanács körútra, majd onnan vissza. A hosszú úton mindössze két rendőrrel és öt hazafelé siető civillel találkoztam. Teljesen kihalt volt a város. Visszatérve a szállodába, vagy félszáz vendég a hallban szorongott, ott volt a szálloda személyzetének nagy része is. A televízió egy nagy hírű bűnügyi regény filmváltozatát sugározta. Ezért volt hát a viszonylag kora esti órákban kihalt Budapest legforgalmasabb útvonala. Mindenki a képernyő előtt ült. Ez természetesen nem baj. A baj ott kezdődik, hogy másfajta műsorokat a krimirajongók nagy táborából viszonylag kevesen néznek. Leszűkül az érdeklődés — televízióban, moziban egyaránt — krimikre, kalandfilmekre, a színházban bérletelőadásokkal keltjük a nézettség látszatát, könyvforgalmazásunkban a bruttó könyves- bolti pénzbevétel után mérjük az érdeklődést. S általában látogatottsági, vagy nézettségi statisztikákból vonunk le következtetéseket az egész lakosság (az átlagember) és a kultúra kapcsolatára. Ezek a statisztikák pedig gyakran sántítanak. Más és más az érdeklődés falun, városon, és az egyes műfajokon belül is nagyon megoszló. Még csak iskolázottsághoz sem lehet kötni az érdeklődési köröket, hiszen értelmiségiek között is sokan vannak, akik a kikapcsolódás jelszava alatt a szellemi energiát is kívánó művelődéstől elfordulnak. Sokféle okra vezethető vissza a közízlés állapota. A múltból ránk maradt örökségen és a polgári kultúra még élő hagyományain túl, többek között arra a szemléletre is, hogy tömegeknek olykor tümegkommunikációs úton is csökkentett értéket nyújtottunk, amikor műsorok sokaságával szellemi restségre is biztattuk az embereket, s amikor a kikapcsolódás és szórakozás fogalmát a mindenféle agymunka teljes kikapcsolásával azonosítottuk. A közművelődés szerteágazó munkájának egyik legfontosabbika éppen az ízlésszint és a művészeti alkotások, a kulturált élet szintjének közelítése, a sokat emlegetett szakadék szűkítése. Ehhez hozzátartozik egyes művészek, vagy művészeti ágazatok túlzott előreszala- dásának, a tömegektől való elszakadásának mérséklése éppúgy, mint a tömegízlés szintjének gyorsítottabb emelése. (benedek) r Életképek a békési alkotótáborból Egy hete már, hogy megnyílt a békési alkotótábor, amatőr filmesek, festők, s környezetalakító művészek számára. Az első napoktól jó hangulatban, vidáman dolgoznak a táborlakók. A város és a tanyavilág legkülönbözőbb pontjain felbukkanva gyűjtik a megörökíteni való emlékeket, tervezik a fiatal város játszótereit, parkjait. Hozzájuk látogattunk a fényképezőmasinával, hogyan alkotnak a tábor hétköznapjaiban? Sokat bandukoltunk a békési kacskaringós utcákon, míg megtaláltuk az amatőrfilmesek „túrós forgatócsoportját”. Fazekas Andrásék házában találtuk meg őket, ahol Mária néni munkáját figyelték. Mi is megtudtuk, hogyan kell a juh tejből ízletes, gömbölyű gomolyát készíteni. Aki néhány év múlva Békést járja, örömmel látja majd a vaóságban azt, amit most három fiatal formatervező művész papírból, habszilikátból, fából mintáz gazdag fantáziávaL Tűzzománc falidíszt kap a békési „lepkeház”, gyönyörű kaput a művelődési központ, fémből, krómacélból formált dekoratív térplasztikákat a fiatal város terei. Különös, játékos formájú mozgatható elemek díszítik majd a gyermekek játszóparkjait. Nem lesz könnyű a pénzt összeszedni az álmok valóra váltásához. A MEZŐGÉP békési gyáregységére és a Start Vegyesipari Ktsz-re már számítanak a tervezők, hogy a papírról, makettről a térbe varázsolják a művészi formákat. Mengyán András táborvezető Beretvás András formatervezővel szemléli a „lepkeház” falára kerülő mozaiktervet. Bede Zsóka Fotó: Gál Edit Miről ír a Szputnyik 8. száma? A Szputnyik augusztusi számában cikk jelent meg arról, hogyan biztosítják a munkához való jogot a szocialista rendszerben. A nemzetközi turizmusról olvashatunk a lap legújabb számában. Megtudhatjuk, hogy az INTURISZT jelenleg 700 külföldi utazási irodával áll közvetlen kapcsolatban. A helsinki megállapodás ajánlásai értelmében a Szovjetunió egyszerűsítette a határmenti útlevél- és vámkezelés formaságait. Nem kell vízumot kérniük a repülővel átutazó turistáknak, a külföldi hajó- kirándulások résztvevőinek. A Természetvédelmi terület a hegyekben címmel közölt írásból a Szovjetunió egyik legnagyobb rezervátumával ismerkedhetünk meg. Az A1 táj-hegyvidék északkeleti részén több száz kilométer hosszan elnyúló területét szibériai nyércek, medvék, hiúzok és burunduk lakják — tudhatjuk meg a cikkből. A költő közéleti elhivatottságának kérdése olyan régi, mint maga a költészet, mégis újra és újra vita tárgyát képezi az arisztokratikus művészetfelfogás hívei között — jelenti ki Raszul Gamzatov Lenin-díjas költő, a költői küldetésről valló írásában. A moszkvai szerkesztőség nemrégiben meghirdetett pályázatán második díjat nyert Szente Erzsébet Volgáról szóló írását közli a lap legújabb, augusztusi száma.
