Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-20 / 169. szám
1977. július 20., szerda {ZHEEZsI A Gyulai Várszínházban: Távollévők Páskándi Géza tragikomikus bohózata „Muszáj szabadon döntenem úgy, ahogy te akarod? — Nem muszáj, ajánlatos.” A Kapitány, Tolnay Miklós és Demeter a hős, Hegedős D. Géza Fotó: Demény Gyula Még bizonyára sok meglepetést tartogat számunkra a .csillagszínházak” szezonja^ de az máris megállapítható, hogy Páskándi Géza Távollévők című tragikomikus bohózatának előadása a nyári évad egyik legizgalmasabb eseménye. Rögtön hozzátesszük azonban, hogy véleményünket főleg az előadás első részére alapozzuk, a „második félidőről” már nem szólhat tunk a teljes elragadtatás hangján. A szerző nyilatkozata szerint a Távollévők elsősorban történelmi bohózat, tragikomikus felhangokkal. Máris meg kell jegyezni, Valló Péter rendezői felfogásában nem időhöz kötött mű. A törökök — mint ellenség — exponálása csak _ fikció, amennyire a másik tábor is vegyes: a kalapos királytól a markotányos nőn, a K.u.K. katonán keresztül ott van Páskándi különösen szerkesztett „hadseregében” a hadfivá sosem váló polgár és a businessman is — akik egy- egy pillanatra egységes szurkolóseregként kiabálnak. Ebből a történelmi panoptikumból csak Demeter válik ki, akit a megpróbáltatások — és egy másik igazságra ébredt ember, Szelim közelsége — eljuttatják a lényegi kérdések fölismeréséig. Páskándi nemcsak az emberhez méltatlan nacionalizmus „gyilkos” kritikáját adja a soviniszta uszítást megbélyegző parabolájában. Az üres szólamok puffogását mozsárágyúk hangerejére növeli, és a bomlott kaotikum- ban a halkan kimondott igazságok döbbenetes erővel hatnak. Nincs szükség olyan győzelemre, amelyben mind a, két fél elpusztul, mondja Páskándi összefonódó gondolatai egyik láncszeménél. Lényegében az értelmetlen halálról alkotott ismert felfogásra alapozza ezt a mondanivalóját. Ugyanekkor — közvetve — a torz hatalom manipulációiról is véleményt mond. Nem a nyers erőszak mechanizmusa áll érdeklődése előterében, hanem a kényszerpályák természetrajzát tárja fel. Egy dialógus, amely az előző gondolatot magyarázza: / „— Muszáj szabadon döntenem, úgy ahogy te akarod? / — Nem muszáj, ajánlatos! / A szerző útja a pszichológiai erőszak boncasztalához vezet, amelyen föltárul a lényeg: hiába a demagóg uszítás, az azonos elvi platformra jutott emberek ellenségből jó baráttá válnak. Az író néhány ponton nagyon is rejtett gondolatsorát Valló Péter rendezése mesterien teszi egyértelművé, közérthetővé. A bohózaton belül — talán ama bizonyos tragikus felhangoknál — Valló csont-csattogtató minidrámákat játsszat el színészeivel. Nos, ezek a lényegi pontok — jó néhány van belőlük — egyben az előadás művészi csúcsai. Éppen ritkulásuk okozza a második rész időnkénti ellaposodását, de ezt nem írhatjuk egyértelműen a rendező rovására, mert úgy tűnik, a darab végére mindenkiből fogyott valamicskét a „spiritusz”, amelynek tüze a bohózat első részét oly izzóvá tette. A torz hatalmak gyakorlóinak találkozása — a török szultán és császári királyi őfelsége — már elég tanmeseszerű, túlbeszéltetett, skolasztikus ízű jelenetsor. Demeter és Szelim igazságra ébredésének nagy erejű megjelenítése után két kitűnő színész, Huszár László és Hetényi Pál sem tud szerepével mit kezdeni, és tulajdonképpen ekkor csúcsosodik az előadás ekletikus volta. Nem jut kellőképpen fölszínre az a nagyon fontos, idekívánkozó írói mondanivaló sem, hogy a torz hatalmak csúcsán állóknak könnyű humánusnak látszaniuk, hiszen az embertelen, szennyes munkát hie- rarchiátusuk végzi el. Konkrétan: a nemzetek gyűlölködését, uszítását, a mindent hamisító demagógia terjesztését Valló Péter első szabadtéri rendezése semmivel sem marad el „kőszínházbéli” munkáinak művészi színvonalától. Rég láttunk a Gyulai Várszínház színpadán ennyi rendezői bravúrt: harsány tömegjelenetek közepette is szinte kamaraszínpaddá alakult át a várudvar, ahol minden négyzetméteren történt valami fontos. A népes szereplőgárdából Szombathy Gyula alakítása kívánkozik az első helyre. Strázsamestere a hatalom manipulációitól és önmaga korlátoltságától velejéig romlott, * korrupt emberféreg. Szombathy a mindenkori esztelen parancsvégrehajtók morális széthullását tárja elénk, még tőle is szokatlan erősséggel, Páskándi figurái belső világával azonosulva. Tolnai Miklós — a Kapitány — spekuláns robotembert alakít, akiről érződik, hogy az általa használt és emberei butítására, bajba juttatására felhasznált demagógiát nem ő találta ki, csupán ordítja a torz hatalom halandzsa „ideológiáját”, s ezt szajkózhatja embereivel is. Tolnai mindent tud és érez, ami a kicsinyességében is nagyívű alakításhoz szükséges — így remekel a Gyulai Várszínpadon. Demeter szerepében Hegedűs D. Géza tette nagyon megnyerővé és hihetővé az igazságra ébredt embert; a török tiszt jelmeze mögül pedig Hidvéghy Miklós éreztette nagyon jól, hogy a torz hatalom végrehajtó szerepében sem mindenki olyan gonosz és ostoba, mint az ellentábor kapitánya. Érdekes figura az I. magyar katona — Kráriitz Lajos, aki végig fürdőköpenyben háborúzik — olykor habzó szájjal — csak a demagógia csúcsain kerül fejére a katonasapka. A szerep talán még több lehetőséget kínálna, de az is szenzációs, amennyit ebből Krá- nitz kibont. Káldy Nóra Magdalénája a mindenkori kitartottak, uborkafaszukák prototípusa, mindig azé, akiből több hasznot húzhat, akitől nagyobb rangot kaphat. Szakácsi Sándor nem tudott mit kezdeni szerepével, ellentétben Bősze György, Lukács József, Kézdy György nagyszerű figuráival. A háremhölgyek szerepük paródiájának sem felelhettek meg, mert jelenlétük funkciótlan volt. A jelmeztervező, Hruby Mária nagyszerűen szolgálta Valló rendezői alapkoncepcióját, amennyire Najmányi László díszletterve is nagyon praktikus, áttekinthető, a játékot jól segítette. Tiszai Lajos Múzeum a dobozban Mennyibe kerül egy falusi múzeum létrehozása? Legalább annyiba, mint egy, a múzeumnál alapvetőbb közművelődési „szolgáltatást” nyújtó községi könyvtár vagy művelődési ház megnyitása. Vagyis — feltételezve megyei segítséget is — legalább egy-két évig a községfejlesztési alapot erre a célra kellene összpontosítani, s ez idő alatt a település társadalmi munkásait teljesen lekötné az építkezés. Ha valamikor igaz volt* ma százszorosán az, hogy a gyűjtemények sorsa bemutatásuk pillanatával kezdődik. Jó példa erre a váli Vajda-gyűjtemény, amelyre most a költő jubileuma ismét felhívta az ország figyelmét. Olyan költőóriásnak, mint amilyen Vajda János volt, mondhatnám kötelesség múzeumot nyitni. Ezt tették — nem kevés költséggel — annak idején Válón, a költő szülőfalujában is. Csakhogy a „zarándokok” száma egyre fogyott, és az épület sem volt alkalmas múzeumnak. A jelenlegi megoldás: a Vajda-ház emlékhely marad, a gyűjtemény pedig (újabb költséggel) „átköltözik olyan helyre, ahol remélhetően nagyobb lesz majd közművelődési vonzása. Csupán a Dunántúlon barangolva, számos hasonló példára bukkanhatunk. A cecei kúriában, ahol még a múlt évtized elején, az emlékmúzeumok „divatba” jöttekor igen célszerűnek látszott múzeumot nyitni Csók István emlékezetének, jóval több külföldi látogató (főként festészetének sok francia tisztelője) fordult meg, mint helyi vagy környékbeli. Ezeknek a tanulságoknak gondolkodásra kell késztetniük a „múzeumalapító” terveket dédelgető községi tanácsokat. Számolni kell itt is a beruházások célszerűségével. A kultúrához — nagyon is értő, s örvendetes okokból — egyaránt jogot formálnak a nagy és kis települések is. A feleslegesen nagy költségű létesítmények építése helyett rendelkezésre állnának egyszerűbb és jobb megoldások is, ha a lokálpatrióta indíttatású presz- tizsmeggondolások láttatni engednék. Ugyancsak dunántúli, Fejér megyei példa segítségével szeretnék előhozakodni egy szerencsésnek tűnő megoldással. A megyei múzeumok igazgatósága nemrég létrehozta az úgynevezett „dobozmúzeum” intézményét. Ez a könnyen költöztethető vándorkiállítás egyaránt magában foglal tárgyi anyagot és audiovizuális információkészletet: fotókat, film- és hangszalagokat. Lehetővé teszi a témák változtatását: régészeti, majd képzőművészeti, később néprajzi „tárlat” küldhető a dobozban a legkisebb településre is. Főként az iskolai oktatás támogatására használják fel, de általános köz- művelődési hasznosításának lehetőségeihez sem fér kétség. Hazánkban — évente öttíz, jórészt községi intézménnyel gyarapodva — jelenleg négyszáznál több múzeum van. Nem vagyunk azonban annyira gazdagok vidéki közművelődési intézményekben, hogy a „dobozmúzeumra” vagy más, hasonló ötletes megoldásokra ne lenne szükségünk. A „dobozmúzeum” előnyeit — a magyar falu művelődési lehetőségeihez mérten — érdemes lenne országszerte megszívlelni. Ha jobban forgatjuk majd a közművelődési intézményfejlesztés forintjait, bizonyára több jut majd számos községben könyvtárra, klubra, művelődési házra. Bár, ezek a múzeumhoz képest kevésbé alkalmasak fény, hír, dicsőség szerzésére, egyszerűen: szükségesek. Mekis János Megjelent a Liszt-műveket tartalmazó lemezsorozat ötödik darabja is, amelyen igazi zenei ritkaságokat hallhatnak a komoly zene kedvelői. A kantátákat és himnuszokat megszólaltató lemezen öt különleges szépségű, a hangversenyeken még nem hallott mű hangjai csendülnek fel. A mester életének későbbi szakaszából származó művek alapja az ősi gregorián dallamkincs, amely kiapadhatatlan zenei forrásnak bizonyul a zeneszerző számára. Az első három kantáta mindegyike tulajdonképpen egy nagylélegzetű szimfonikus tétel, saját liszti megfogalmazásban. A lemez értékeit csak emeli, hogy Ferencsik János vezényletével szólalnak meg* a nagy romantikus zeneszerző e ritkán hallott alkotásai. Másik klasszikus zenét tartartalmazó lemezújdonság a romantikus Chopin négy scherzójának felvétele, amelyet a fiatal, a nemzetközi hangversenypódiumokon nagy sikereket elért Lisztdíjas zongoraművészünk, Választékos teljességgel szétvert kocsma, utolsó erejéig megzsarolt automobil, apróra robbant lakás jelzi, hogy dolgoznak az amerikai nyomozók Angliában a Scotland Yard vendége című angol filmben. John Wayne alakítja a kemény öklű Branningaen hadnagyot, akit egy ördöngösen ügyes bandita elfogásáért küldenek Londonba. A műfajában remekműnek számító izgalmas, fordulatos filmet a Brigád mozi vetíti július 21 —25-ig 16 éven felülieknek. Felragyog tiszta, szép fényű csillag, ezt a Puskin- verssort kölcsönzi az új szovjet film címének, amelyet július 26—27-én játszik a Brigád mozi. 1825-ben játszódik a történet a dekabrista mozgalomban. Nemesi származású forradalmárok küzdenek a demokratikus átalakulásért és a törvény előtti egyenlőségért, de szűkkörű mozgalmuk eleve bukásra ítélt. Szibériai száműzetésbe küldik a szervezke- dőket, s a három főhőst felesége is követi a száműzetésbe. Neves színészgárdát láthatunk viszont ebben a filmben, Natalja Bondarcsu- kot, Irina Kupcsenkot, Alek- szej Batalovot és Oleg Sztri- zsenovot. Héra Zoltán 1962-ben írta a Felmegyek a miniszterhez filmvígjáték bemutatója kapcsán: „Belépni, vagy nem belépni: a magyar falu fekete kalapos, fehér ingös Hamletjei több mint egy évRánki Dezső tolmácsolásában hallhatunk. A könnyűzene kedvelőinek a következő új, hanglemezboltjainkban már kapható lemezújdonságokat ajánlhatjuk: az indiai kiadású lemezek közül a nálunk is népszerű Suzi Quatró könnyed hangvételű slágereit, valamint a keményebb, rockos stílusban megszólaló neves angol énekes, David Bowie lemezét. Sokan szeretik a népszerűségét régóta tartó Sztevano- vity Zorán lemezeit. Legújabb nagylemezén 11 dalt énekel kedvenceinek, amelyeknek zenéjét többnyire Presser Gábor Er kel-díj as zeneszerző komponálta, a szövegeket pedig a Sztevanovity testvérpár. A zenei kíséretben régi barátait: Babos Gyulát, Karácsony Jánost, Presser Gábort és Kőszegit hallhatják. Nemsokára megérkezik a Metronóm ’77 fesztivál műsorát tartalmazó nagylemez tizede kezdték el a regények, elbeszélések alapjain e töprengő monológot... Gala- bárdi Zoltán, Markos Miklós és Bán Frigyes filmjének vannak bosszantó hibái, de úttörő érdeme, művészi újdonsága s ereje elvitathatat- hatatlan. Végre egy vígjáték, amelyben az ötlet nem az ügyes légtomász elmemutatványa csupán, hanem maga a sűrített, koncentrált élet. Egy vígjáték, amely lépést tart az idővel, s az életnek azokat a vonásait vetíti elénk, amelyek mostanában fordultak át új minőségben. E jelentős és igaz film érdeme még, hogy — elmozdítva nálunk a filmbeli humort a holtpontról — utat tör a filmszatírának is. Talán nincs messzi az idő, amikor ezután az újszerű filmvígjáték után az új magyar filmszatíra megszületésének is örülhetünk.” Tizenöt éve írta ezt a kritikus, mi nézők pedig még mindig reménykedünk és várunk az új magyar filmszatírára. Addig is, míg megszületik, nevessünk a régi film felújításán a Szabadság moziban július 25— 27-ig a hat órakor kezdődő előadásokon. Elveszel, elhagylak, így szól az új NDK film címe. A történet pedig a „sem veled, sem nélküled” elv alapján Jette és Johannes szerelméről, szakításáról mesél nekünk a Szabadság mozi 8 órakor kezdődő előadásain július 25—27-ig.
