Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-19 / 168. szám
o 1977. július 19„ kedd KHiiuraw Pereg a filmfelvevő Békés utcáin Újra szabályozzák a kötelespéldány- szolgáltatást Fotó: Gál Edit Felnőttnevelők beszélgetnek Ellentmondásoktól gyűrűző, emberi szellemet éltető, az egész országot elárasztó frissítő folyam a felnőttoktatás. Senki nem kezeli ma már mellékesen ezt a témát, sem a gyárakban, üzemekben, sem a közművelődési intézményekben, sem az iskolákban. Az elméit héten találkoztak sokan az ország felnőttnevelőiből Békéscsabán, a metodikai szemináriumon. Közülük kértem beszélgető társnak Kakucsi Gézát Debrecenből, Hargittay Józsefet Szombathelyről, Búzás Jánost Kecskemétről, Berki Sándort Orosházáról, s a messzi Tolna megyéből, Bonyhádról Dávid Terézt. Mindnyájan tanárok vagy igazgatók a dolgozók általános és középiskoláiban. Űjra szabályozzák a köte- lespéldány-szolgáltatást. Amint a Nemzeti Könyvtárban elmondták, az 1978. január 1-től érvényes jogszabály — akárcsak a jelenlegi — előírja: a Nemzeti Könyvtárhoz kell beszolgáltatni az országban előállított sajtótermékek (könyvek, időszaki kiadványok, zeneművek, ábrák, metszetek, plakátok, térképek, jegyzetek, röplapok, képeslapok, gyász- jelentések) meghatározott példányát. A külföldön nyomtatott, de Magyar- országon kiadott sajtótermékeket is. Kivételek a családi jellegű nyomtatványok. A szükséges teljességre törekednek, ugyanakkor „küszöbök” megjelölésével igyekeznek gátat vetni a sajtótermékek áradatának. Kirekesztik a kötelespél- dány-szolgáltatásból a terv- dokumentumokat, műszaki rajzokat, jegyzőkönyveket, körleveleket, munkatérképeket, kódszámjegyzékeket, valamint az irat jellegű dokumentumokat. A módosítási tervezet szerint a 70-nél több példányszámban készülő sajtótermékekből kell kötelespéldányt szolgáltatni. Ez ideig a 25- nél több példányban előállítottakból kellett. A Nemzeti Könyvtár két példányt kap gyűjteménye részére, két példányt a nemzetközi kiadványcsere céljára. Továbbra is egy-egy példányt kap a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem központi könyvtára és a Központi Statisztikai Hivatal könyvtára. Egy-egy példányt juttatnak mindenből a regionális központi könyvtáraknak. Három-három példányt küldenek a szakterületi, gyűjtőköri kooperációt koordináló könyvtáraknak. A legjelentősebb hazai könyvtárak: a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára, az országgyűlési könyvtár, a budapesti tudományegyetem, a Párttörténeti Intézet könyvtára a gyűjtőkörébe tartozó irodalomból egy-egy példánnyal részesül. A jelenlegi jogszabály szerint a fővárosi nyomdáknak a sajtótermékek előállítását követő 48, a vidékieknek 72 órán belül kell elküldeniük a kötelespéldányt. A módosítási tervezet nem szab más határidőt, viszont szigorúan megköveteli a pontosságot. A Magyar Nemzeti Bibliográfia a legrövidebb időn belül publikálja a bibliográfiái adatokat. A Nemzeti Könyvtár rendszeresen ellenőrzi a szolgáltatást a hivatásos kiadók által küldött jegyzékek segítségével és a helyszínen. A vidéki nyomdákat és sokszorosítókat a megyei könyvtárak révén ellenőrzik majd. A beszolgáltatás elmulasztása szabálysértés, tehát büntetendő. — Az táj szabályzat felhatalmazza a Nemzeti Könyvtárat, hogy a mulasztók terhére megvásárolja vagy lefényképezze az el nem küldött sajtóterméket — hangsúlyozzák a szakemberek. Elmondták azt is, hogy a későbbiekben a kötelespéldány-szolgáltatási kötelezettséget kiterjesztik az audiovizuális dokumentumokra is. Jelenleg a Nemzeti Könyvtár csupán a hanglemezeket és az oktató diafilmeket kapja meg ajándékként. A játékfilmek, tudományos és műszaki filmek kópiáit a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum őrzi. (MTI) Hatodik esztendeje járják az országot-világot a csa- nádapácai kerékpáros klub diákjai Szalai János tanár vezetésével. Legutóbb a nyugat-dunántúli kerékpáros vándortábor részvevői voltak. Bejárták a hosszú útvonalat, Győr, Kapuvár, FerEgyetértően vallják, így kell a pedagógusok nyári továbbképzéseit rendezni, ahogyan Békéscsabán tették. Pillanatig sem volt • unalmas vagy fárasztó. Rövid előadások, hosszú viták fűszerezték az együttlétet. — Tartalmasabb volt a 10 perces szünet nálunk, mintha 2—3 órás tömény oktatáselméletet hallottunk volna. Nem is lehet azt elmesélni, milyen tanulságos, ha egy kollégám mondja Debrecenből, Kecskemétről vagy Szombathelyről ezt vagy azt az órát, anyagot hogyan adta le a felnőtt diákoknak — mondja Berki Sándor. A bemutatkozásnál Hargittay József szerényen engedte előre a kollégáit: — Én a gyakorlatban nem foglalkozom a felnőttoktatással, de szeretném jól megismerni ezt a területet is. Vas megyében még nincs külön felnőttoktatási felügyelő. Hogy miért? A szombathelyi bázisiskola kisugározza jótékony hatását az egész megyére, de a feladat még megoldásra vár. A felnőttoktatásnak következetesebb rendszerét, felügyeleti szerveit kell megalakítanunk. Békés megye szerencsés helyzetben van, látszik is az eredményeken, jó kezekben van a felnőtt- oktatás. Azért jöttem ide tapasztalatokat gyűjteni, hogy az otthoni jószándékot biztos alapokon valósítsuk meg. Búzás János a kecskeméti felnőttoktatás alapos ismerője: — Minden szakember örülhet a Békés megyeiek kezdeményezéseinek, de az lenne igazán jó, ha minden megyében dolgozna egy bázisközpont a felnőttoktatás fejlődéséért. A kecskemétiek testvériskola formájában tőd, Sopron, Fertőrákos környékét, sőt a készséges határőrök kíséretével még a Fertő-tóhoz is elkarikáztak. A vándortúra célja a Rad- nóti-emlékhelyek felkeresése volt, Sopronkőhida, s az utolsónak felszabadult község, Nemesmedves, a kanizsai koncentrációs tábor hecserélgetik az ismereteket a békéscsabai és debreceni kollégákkal. Sok még a fehér folt a felnőttoktatásban, sokj a felfedezés, a jó vagy hibás kezdeményezés. Lép- ten-nyomon beszélünk a közművelődési intézményekkel való együttműködésről, a fantasztikus hangzású, komplex elképzelésű „Alfa programról”. Ki kell próbálni a terveket, ez az elmélet próbaköve! Kakucsi Géza: Hiányt pótló ez a metodikai szeminárium. Az Országos Pedagógiai Intézet elméleti segítséget nyújt ugyan, de az egységes módszereket, azonos követelményrendszert, a színvonalas oktatást csak az ilyen találkozások, viták érlelik. A felnőttoktatóknak nincs még országos arányú továbbképzése. Nem az én feladatom a szeminárium értékelése, de hiszem, hogy fontosak az ilyen találkozások, mikor a folyosókon, az esti együttlétek óráiban is arról beszélgetünk: „nem szabad alábbadni az oktatás színvonalát, közösen kell szemléltetni, tanítani a művelődési házakkal, múzeumokkal, színházakkal”. Berki Sándor: — Az alakuló, fejlődő felnőttoktatás elmúlt évi továbbképzésein mindig ideológiai, szervezési kérdésekről beszéltünk. Ez volt az első alkalom, hogy a pedagógiai, metodikai ismeretek, az érzelmi, értelmi képességek felől közelítettük meg a témáinkat. Nem hangzott el naponta hússzor, hogy „a közművelődési párthatározat, a közművelődési törvény szellemében”. Akik itt voltak, vitatkoztak, azok a pedagógusok már nem beszéltek a párthatározatokról, hanem úgy gondollyének meglátogatásával. Az alföldi gyerekeknek fárasztó, de szép emlékű élményt jelentett a kerékpározás hegy ek-völgyek között. Jövőre nagy tervet szeretnének megvalósítani, sok-sok edzés után bebarangolják majd a Kárpát-Ukrajna vidékét. koztak, vérükké vált az elmélet. Dávid Teréz: — Sok forma közül választhatnak a tanulni vágyó munkások, de nem biztos, hogy ez a formagazdagság javára válik az oktatásnak Nagyon vigyázni kell, a hozzánk kerülő emberek életében már sok keserű tapasztalat, siker és kudarc megbújhat. Különös, sajátos módszereket kell alkalmaznunk, no és az alapképlet az, hogy fáradt pedagógusok foglalkoznak a termelésben elfáradt munkásemberekkel. Nem pazarolhatjuk unalmasan a drága órákat, érdekesen, hatékonyán kell a figyelmüket felkeltenünk, az oktatást eredményesebbé tennünk Kakucsi Géza: — Az OPI iránymutatása mellett, de minden felnőttoktató önmaga próbálja kialakítani a módszereit. Rosszabb és jobb is ez így. Szabadabb a tervezés, nincs megkötöttség. Talán azért dolgozunk mi már olyan elvek szerint, amelyek az általánosba csak az új tantervekben kerülnek át. Például: a törzsanyag — kiegészítő anyag — tájékoztató anyagrendszer, vagy a 48 órában oktatott közművelődési ismeretek Nyitottabb is a felnőttoktatás az általánosnál. Megtartjuk mi az órákat akár a Kerepesi temetőben isj> ha az hasznos. Furcsa, hogy miért tanulnak a jövendő tanárok csupán gyermeklélektant ? Búzás János: — A jövő szerintem is az üzemi osztályoké. Az oktatásnak kell alkalmazkodnia a termeléshez. Egyik sem lehet a másik nélkül, de a termelés az első. Szerencsére ma már a legtöbb munkahelyen nem vitatják, fontos dolog a tanulás. Kecskeméten az egyik gyárban a rendhagyó osztályfőnöki órára eljöttek a város párt- és állami vezetői. A munkások másnap így vélekedtek: „Ennyire fontosak vagyunk a vezetőknek, hogy eljöttek hozzánk? Mégis csak jó, ha tanulunk, jobban számítanak ránk.” Hargittay József: — Az oktatásban támaszunk a tévé és a rádió. Órarendet azonban senki nem hord a zsebében, hogy mikor lát, hall irodalom vagy kémia órát. A szombathelyi tanárképző és a megyei művelődési központ képmagnót vásárolt, így bármikor felidézhetik a tananyagot. Kakucsi Géza: — A Mindenki iskolájával kapcsolatban sokszor hallottam ilyen véleményt: „Lecsavartuk, mert nem értjük” Dunaújvárosban 25 hallgatóval néztük meg a nyugat-európai tőkés országokról szóló műsort, s két óra múlva szinte semmire nem emlékeztek A magánvizsgák megoldása nehéz gond, mert autodidakta módon, a pedagógusok döntő segítsége nélkül nem tud az emberek sokasága a vizsgáig eljutni. Akinek az írás is nehezére esik nem köti le a figyelmét a japán miniatürizálásról szóló oktatófilm. Ha a tévé az iskola segítségére szeretne lenni, egyszerűsíteni kellene az anyagát, mert csodálatos ugyan a technika, de csodával nem lehet másfél millió felnőttet egy- csapásra műveltté tenni. ♦ Űj szelek fújdogálnak a felnőttoktatásban. Ma már egyre inkább felnőttnevelésről beszélnek a szakemberek Attól egyelőre nem kell félni, hogy nem lesz kit nevelni, tanítani. A jövő az olyan felnőttképzésé, ahol az általános iskolai anyagra épül a szakmunkásképzés. A debreceni vagongyárban erre is akad jó példa, már a hetedikben szakismereteket, a nyolcadikban pedig közismereti tárgyakat tanulnak a felnőttek Az új utak, módszerek megkeresésének egyik fontos műhelye lesz ez a békéscsabai is, amelynek neve egyszer talán nyári egyetemmé változik. Bede Zsóka KÉPERNYŐ Próféta Pesten Nem tudni hányán látták az elmúlt hét csütörtökén a Ki az az Ibolya? című dokumentumfilmet, mert késői időpontban vetítették. Este háromnegyed tízkor már sokan nem nézik a tévét, pihenni térnek a nyolcórás főműsor után. Aki viszont megvárta ezt a valóságfilmet és végignézte, a döbbenettől, felindulástól, haragtól — ki-ki vérmérséklete szerint — alig tudott szabadulni. Évekkel ezelőtt váltott ki ilyen szinte hihetetlen csodálkozást az ásotthalmi öregasszony, aki még a boszorkányrontások bűvös világában élt. Csak akkor ott volt mindnyájunkban a felmentő, vagy inkább enyhítő kádencia: elhagyott tanyavilág, idős nő, kísért a múlt még mindig. De most nem öreg, elmaradott asszonyról volt szó, valahol a periférián, hanem fiatal pesti nő — Giziké — esett áldozatul egy nálánál tíz évvel idősebb ugyancsak pesti asszonynak, Ibolyának, aki — legalábbis ezt mondták róla — egy-két évet végzett az orvosi egyetemen. De kezdjük az elején. Két kislány ír a televíziónak, személy szerint Molnár Margitnak, hogy segítsen nekik, szerezze vissza az édesanyjukat, akit egy Ibolya nevezetű nő elvett tőlük. Mégpedig annyira, hogy őket, a saját gyermekeit se tűri a saját lakásában, s hosszú idő óta a nagymamánál vannak. Molnár Margit nyomozni kezd, s a filmen elénk táruló helyzet olyan, hogy ha nem a saját szemünkkel látnánk és hallanánk, nem hinnénk él. Giziké — a két kislány anyja — férjével hat évig az anyósánál élt, s mire szövetkezeti lakáshoz jutottak, már megkopott a szerelem, beteg is lett a munkahelyén — tébécés elmeosztályon dolgozott —, s lelkileg teljesen bizonytalanná vált. Megismerkedett Ibolyával, aki egy vallási szekta fanatikus rabja, s annyira a hatalmába kerítette, hogy még a férje se kellett neki. A férfi disszidált, fled ig tudta, hogy útban a második gyerek, Ibolya pedig beköltözik albérlőnek Gizikéhez. Nem fizet, viszont parancsol. Cserélje ki a bűnös bútorokat, edényeket, mert minden baját a bűn okozza. Böjtöljön — az erősen tüdőbeteg asszony —, mert az Ür csak így fog megbocsátani neki. A gyerekek lármáznak, játszanak, zavarják az ő meghitt, bizalmas együttlétüket, ezért el kell távolítani őket. És minden úgy történik, ahogy Ibolya akarja. Ha jönnek a rokonok, nem engedi be őket, a gyerekeket nemhogy támogatná, de még karácsonyi ajándékot se vesz nekik. És amikor az újabb — hetekig tartó — böjtöléstől a teljesen legyöngült asszony ágynak esik, halálát várva Ibolya végrendeletet csináltat vele a maga javára. S Giziké még ezt is megteszi a prófétanőnek, ráhagyja a szövetkezeti lakást, hisz újjászületést ígér érte cserébe a másvilágon az Ür. A család tehetetlen, képtelen bármit is elérni a józan észre már régen nem hallgató áldozatnál. De hogyan is, mikor az azt hiszi, csak ilyen életmód mellett vezekelheti le a bűneit, s ha a lakást Ibolyának adja, akkor az Ürnak ajánlotta föl. Ez volt a helyzet a film forgatásakor, s hogy most mi van, csak sejteni lehet Gizikének a tv-hez írt leveléből, amit a vetítés után fölolvastak: a tévé csak féligazságot tud, ő Ibolya nélkül elveszett volna. A gyermekeit pedig vissza akarja kapni, harcolni fog értük. Ibolya is elmegy inkább. Félő, ha így lesz is — már késő. A nagykanizsai szállás előtt hazafelé készülődik a kis csapat Fotó: Béres István Karikázó csanádapácai diákok
